Vasárnapi Ujság – 1895

1895-11-17 / 46. szám - Az angol miniszterelnök palotája 763. oldal / Általános nép- és országisme

763 küldvén Madagaszkárból lapunk számára és egy érdekes leírást a hadjáratról, mely már-már vég­leg be van fejezve s valószínűleg akadálytalanul biztosítandja Francziaországnak Madagaszkár fölötti főhatóságát. Szánthay a jelen számunk­ban közölt madagaszkári képek közül a királyné képét még Párisban, a többit azonban már a harcztéren készítette. kezéseket, útépítést stb. is mind közmunkával végzik. A hóvák már eredetileg h­ozzá lévén szokva régi hazájukban, a rizstermesztéshez, Mada­gaszkárban is roppant területeket feltörtek és berendeztek e czélra különösen a sziget kö­zepe táján fekvő Imerina és Beczileo tartomá­nyokban, melyekben ennélfogva a népesség is legsűrűbbé lett. A sziget többi részének a ha­talmuk alá hajtását is innen intézték. A leg­utóbbi tíz év alatt sok visszaélést követtek el a hóvák a fanompoanával; az önző hivatalnokok a kormány gyöngesége miatt maguk javára zsákmányolták ki a vezetésök alá adott köz­munkaerőt. A nép aztán végre megunta a zak­latást, s az éjszaki, még többé-kevésbbé független törzsekre támaszkodva, tömegesen megszökdös­tek lakóhelyeikről és rabló bandákká (fahavalo) alakultak, melyek a szigeten túl is szomorú nevezetességre jutottak. Ezek nemcsak foszto­gattak, hanem boszúból egész nagy erdő­ségeket leégettek s így kiszámíthatatlan károkat tettek az országnak. De annyira mégsem va­dultak el, hogy a békés foglalkozáshoz vissza ne térnének, ha tapintatosan egyezkednék velük a kormány. Madagaszkárban minden politikai vagy ma­gánügy a ka­bari, vagyis nyilvános értekezlet útján intéztetik. Ennek a formaságnak még a királynő is köteles magát alávetni, vagyis fontos esetekben meg kell kérdeznie népe véle­ményét. Törzsfők általában semmi nagyobb dolog végzéséhez nem fognak a törzsbeliekkel való előleges tanácskozás nélkül. A családban is szokás, hogy a családfő mindennap meg­hallgatja a család tagjainak, vagy barátainak véleményét, tanácsait, mielőtt valami fontosabb cselekedetre határozná el magát. Imerinában, a harák eredeti hazájában, népei, mely bizonyos szabadságot élvez, a törzs­ a fők igazgatják; egyebütt azonban a sziget min­den más tartományában kinevezett kormányzók állnak az ügyek élén, melyeket a királynő nevé­ben egész csapat hivatalnok a katonai hely­őrség támogatása mellett intéz. A madagaszkári népességnek három osztálya van: nemesség, parasztság és rabszolgák. Ez a felosztás minden törzsben megvan, l­abszolga­ságra rendesen háborúkban, fenyítő büntetések, vagy kifizetetlen adósság miatt juthat valaki. Régebben az átellenes afrikai (mozambiquei) partokról szoktak áthordani négereket rabszol­gákúl, részint erőszakkal, részint pénzen sze­rezvén őket ; de ez az űzelem már régebben megszűnt, még pedig oly emberiesen, hogy a királynő a rabszolga szülőkkel együtt azok gyermekeit is szabadoknak nyilvánítá. A most szokásban levő rabszolgaság is elég szelíd ter­mészetű, s ritka eset, hogy a gazdák kegyetlen­ségeket követnének el. A rabszolga-gyermekek rendszerint együtt nevelkednek s tanúinak a gazda gyermekeivel; valamennyi nagyobb-kisebb rabszolga a családhoz tartozónak tekintetik, attól kap táplálékot és olykor-olykor szabad­ságot is bőven. Némelyiket utazni is eleresztik. Elég gyakran látható olyan is, ki a gazdájának valamely távoli földjén tanyát épít, ott gazdál­kodik és csak boronként szállít be termést, vagy annak az árát adja a gazdának. Ma már törvénye­sen tiltva van, hogy szabad ember rabszolgává tétessék, vagy hogy valamely gazda a rabszolgá­jának a kiskorú gyermekeit eladhassa. A műveltség részben európaias, kivált a hó­vaknál, kik, mint említők, mindenben vezetői a többi népnek. A fővárosban, Antananarivóban, egész sereg ember él, ki Európában tanúit, vagy itt tanulmányi utat tesz s általában a hóvák között, kik ma már mind keresztyének, igen sok a művelt ember. Megjegyzendő azonban, hogy az európai műveltség elemeinek és vívmányainak kész elfogadása és nagyra becsülése egy csöppel sem tette hajlandóbbakká a madagaszkáriakat a rájuk erőszakolni akart franczia fenhatóság elfogadására. Ellenkezőleg minden gyöngeségök mellett is nagyon elszánt ellenállást tanusíta­nak s minden lehető módon nehezíték a folyton elébb nyomuló franczia csapatok működését. Francziaország diadalmaskodott annyiban, hogy a fővárost közelebb bevette s a királynőt a franczia protektorátus elfogadására kényszerí­tette ; azonban az egész sziget­ország meghódol­tatásáról még épen nem lehet beszélni, annyi­val kevésbbé, mivel az elmenekült miniszter­elnök még egy egész hadsereg fölött rendelkezik s főhadiszállása, az ország második fővárosa, még erős ellenállásra látszik képesnek. A madagaszkári királynénak lapunk jelen számában közlött arczképét Szánthay István hazánkfia rajzolta, ki a madagaszkári hadjárat megindulásakor épen Párisban folytatta festői tanulmányait, honnan aztán a köztársasági kormány engedélyével ő is elutazott Madagasz­kárba a franczia hadsereghez. Szánthay eluta­zása még a múlt nyáron történt, s azóta most adta magáról az első életjelt, eredeti rajzokat AZ ANGOL MINISZTERELNÖK PALOTÁJA. Salisbury jelenlegi angol miniszterelnök ős­régi s igen gazdag angol nemes család tagja. Az angol nemesi családoknál hagyományos szokás szerint ugyan ő, mint másod­szülött, meglehe­tős szűk anyagi viszonyok között élt kezdetben, különösen mivel atyjával is viszálkodásban ál­lott s volt idő, midőn tollával kereste kenyerét, de, mióta testvérbátyja meghalt, egyszerre több millió forintnak ura lett. Palotája nemcsak szépsége, de történeti emlé­kei és ritkaságai által is nevezetes. E palota Hartford megyében Hatfieldben fek­szik, Londontól alig egy pár mérföldnyire, úgy hogy King's cross nevű állomásról vasúttal egy félóra alatt ki lehet ide jutni. Mint minden an­gol nagy úri lak, ez is terjedelmes kert közepette áll kissé emelkedett helyen, honnan a környékre szép kilátás nyilik. A park egészen nyílt, gyö­nyörű utjain s lugasai között egész napon át szabadon járhat boldog-boldogtalan s a falusi lakosok, köztük a dajkák a kis gyermekekkel s öreg asszonyok nyáron rendesen itt szoktak süt­kérezni. Maga a régi palota, melyből ma csak egy szárny maradt meg, négyszögű nagy épület volt a veres tornyú templom felé nyúló homlokzat­tal. Közelében a domboldalban van kőfallal be­keritve s néhány fával ékiitve a temető a falu­siak és uradalmi személyzet részére, míg maguk a régi grófok a templom egyik kápolnájában nyugosznak. E templom tornyában harangzene is van, melynek a «Traviata» egyik czigánydalát óránként ismétlő melodikus zenéjével élénk el­lentétet képez az egymást gyorsan váltogató vas­utak dübörgése. Maga a régi palota most már lakatlan, egy részéből istálló lett. E rész volt hajdan, midőn Erzsébet királynő is itt lakott, a nagy ebédlő-terem s ehhez közel éjszak felé még megvan a szoba, melyben a királynő lakott. Hatfield kezdetben a korona birtoka volt ; Edgar király egy apátságnak adományozta s csak VIII. Henrik korában jutott ismét a ko­rona birtokába. E király fia Eduard — ki atyja utolsó évei alatt itt tartózkodott — 1550-ik évben a palotát Erzsébetnek, a ké­sőbbi királynőnek adta. Mária királynő ideje­ A HIDSZERELÉS A BUDAI OLDALON NOVEMBER HAVÁBAN. A BUDAPESTI VÁMHÁZTÉRI HÍD ÉPÍTÉSE. — Weinwnrm Antal fényképei.

Next