Vasárnapi Ujság – 1896
1896-04-26 / 17. szám - Jekelfalussy József (arczképpel) 265. oldal / Élet- és jellemrajzok
16. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ITTSÁG. 265 JEKELFALUSSY JÓZSEF. Statisztikai számadatok kézről-kézre járnak, mint az aprópénz, statisztikai adatgyűjtések népszerűtlenek, mint az adófizetés. Nincsen szakember, statisztikus, kit a tapasztalat erre naponként meg ne tanított volna. Sőt nálunk egészen a legújabb időkig valóban nem közönséges volt az ellenszenv, amellyel mindennemű statisztika iránt viseltettek. A társadalom, a közviszonyok megfigyelésének e tudományos apparátusában, amelyre soha nagyobb szükség nem volt, mint az állami tevékenység mai terjedelménél, — bürokratikus irkafirkát látott a kaputos ember, adózási kémlelődést a nép. Az a férfiú, kinek nevét e sorok élére írtuk, életét e hazánkban meggyökeresedett előítélet kiirtásának szentelte. Dr. Jekelfalussy József, miniszteri tanácsos, az országos m. kir. statisztikai hivatal igazgatója, e hó 29-ikén ünnepli hivatalba lépésének huszonötödik évfordulóját. Ugyancsak negyedszázados jubileumát tartja a hivatal is, a melyet Ő Felségének 1871. évi ápril 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával állítottak fel. Kevesen tudják, milyen küzdelmes, viszontagságos múltja van e szerény hivatalnak. Mikor a második alkotmányos minisztérium 1867 tavaszán megalakult, nyomban statisztikai osztályt állítottak fel az akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban. Keleti Károlynak jutott a súlyos feladat, hogy mint ez osztály vezetője, a hivatalos statisztika szervezetének megalkotásával és kifejlesztésével megszerezze az ország tényleges viszonyainak azt az ismeretét, amelyre a művelődési és közgazdasági óriási teendők előtt álló kormánynak halaszthatatlan szüksége volt. Hiszen akkoriban még a népesség számát sem ismertük hiteles forrásból; ha pedig arra a kérdésre kerestünk feleletet, hányan vagyunk mi magyarok , az öreg Fényes Elek bizonytalan alapon nyugvó, sőt a valóságot szépítő számításaihoz kellett nyúlnunk. A gazdasági statisztika rengeteg térsége pedig teljességgel parlagon hevert. Magyarország hivatalos statisztikája első munkásainak, akiknek sorába Jekelfalussy mint alig huszonegy éves jogász állott be, tömérdek bajjal kellett megküzdeniük. A hatóságok, sőt maguk a minisztériumok semmibe sem vették e fontos közügyet, az országban pedig az abszolút időszak alatt a bécsi hatóságoktól szenvedett sokféle boszantások révén olyan ellenszenv kapott lábra a statisztika iránt, hogy a statisztikai osztály, majd hivatal az adatszolgáltatás kötelezettségének törvénybe iktatásáig a szó szoros értelmében semmire sem mehetett. De alig hogy az 1874. évi XXV. törvényczikk meghozatott, az állami pénzügyek akkori zavarainak közepette harmadával szállították le a hivatal költségvetését. Ez nagyon megbénította a hivatal működését. A folytonos küzdésnek e szigorú iskolájában, melyben azonban Keleti a lankadatlan tudományos haladás példájával járt elől, nőtt fel Jekelfalussy József. Miután 1874 szeptember 23-ikán jogtudor lett, ugyanaz évi deczember 19-ikén pedig az ügyvédi vizsgálatot tette le. 1876-ban mint segédfogalmazót látjuk a Budapesten tartott nemzetközi statisztikai kongresszus külföldi tagjai közül. Két évvel utóbb Podhorszky György hontmegyei alispán Elza leányával boldog családi tűzhelyt alapított. Ez időtől fogva támadt fel benne a nemes becsvágy és nagyratörő munkakedv és ez időtől kitartó, komoly tudományos munkásságával fokról-fokra emelkedett. Az 1880-iki népszámlálás előkészítésében és feldolgozásában Jekelfalussynak már felettébb kiváló szerepe jutott, 1884-ben pedig a községi pénzügy statisztikájával akadémiai díjat nyert. Ez időben dolgozta fel az iparstatisztikai felvételt és három munkában adta ki az eredményeket. Már előbb Láng Lajossal együtt három kötetre tervezett tudományos statisztikai kézikönyv megírásába fogott, amelynek «Magyarország statisztikája» czím alatt megjelent első kötetében mesteri kézzel foglalta össze a népszámlálások eredményeit és tanulságait. Ez eredményes tevékenységével Jekelfalussy mindinkább megnyerte Keleti Károly bizalmát és becsülését, amely utóbb személyes barátsággá erősbödött a mester és méltó tanítványa között. 1886-ban Jekelfalussy osztálytanácsosi rangban a korán elhunyt Beöthy Leó helyére a hivatal aligazgatójává neveztetett ki és ez állásában még Keleti életében elhatározó beszólása volt hivatalos statisztikánk szellemi vezetésében. Jekelfalussy képviselte Magyarországot a nemzetközi statisztikai intézetnek 1887-ben Rómában történt megalakulásánál; a mióta pedig az Akadémia megbízásából Vargha Gyulával együtt a méltán mintaszerűnek mondott «Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv »-et, és 1889-től kezdve a «Nemzetgazdasági (most Közgazdasági) Szemlét» szerkeszti, előkelő helyet foglal el úgy legfőbb tudományos intézetünkben, mint általában közgazdasági és statisztikai irodalmunkban. Jekelfalussy 1888 óta levelező, 1893 óta pedig rendes tagja az Akadémiának és előadója a nemzetgazdasági bizottságnak. A legutóbbi, 1890-iki népszámlálás vezetése már csaknem teljesen Jekelfalussyra hárult; e népszámlálás szakbeli, különös kiválósága, melyet a külföldi statisztikusok osztatlan dicsérettel emeltek ki, — teljesen az ő érdeme. Minden szakember tudja, milyen óriási nehézségekkel, költségekkel jár egy megbízható iparstatisztika elkészítése. Németország 1882-ben és legutóbb 1895-ben nagy terjedelmű külön fölvétellel iparkodott e feladatot megoldani, de hogy ez teljesen sikerült volna, azt maga a birodalmi statisztikai hivatal főnöke sem állítja. Ellenben ugyan a tudós valóságos lelkesedéssel irt a nálunk alkalmazott reformról, amely a népszámláló lapba egy egyszerű kérdést — amely az iparos-segédtől mesterét tudakolta — vévén fel, ezzel a foglalkozási statisztikán kívül még teljes iparstatisztikát eredményezett. A népszámlálás befejezése Keleti Károlyt már nem találta az élők sorában. Ő Felsége 1892 július 14-ikén az országos statisztikai hivatal élére Jekelfalussyt nevezte ki. Az új igazgató Keletiről tartott szép emlékbeszédében maga is kiemelte, hogy immár az ő feladata, hogy hivatalos statisztikánk ügyét a tőle mindig szerető tisztelettel említett előd szellemében továbbfejlessze. És az azóta eltelt négy év máris igazolta ama reményt, hogy a folytatás e munkája tartalmában teljesen egyenértékű, s terjedelmében pedig bővített lesz. Jekelfalussy József mindenek előtt a hivatal kiadványait alakította át. Helyesen ismerte fel, hogy a statisztika a közönség széleskörű használatára való, ezt a czélt pedig soha sem érheti el a táblázatok útvesztőjével. Megindította tehát a «Közlemények» új folyamát, amelyben az anyag mindenkor bő tudományos magyarázatokkal jelenik meg. A végnélküli füzetekben megjelenő Évkönyvet egy tömör szerkesztésű, egyéb hatóságok adatgyűjtéseit is felölelő kötet váltotta fel, amelyet haszonnal forgathat az államférfiú, a publicista, az üzletember, szóval mindenki, aki az ország népességi, mivelődési, közgazdasági és egyéb közviszonyairól hamarosan óhajt tájékoztató számadatokat szerezni. E tudományos jellegű javítást a hivatal adminisztratív helyzetének rendezése követte. A statisztikai hivatal ügykörét megállapító ügyviteli szabályzat, amelyet ő Felsége 1894. évi ápril ikan jóváhagyott, szolgálati és fegyelmi tekintetben ugyan a kereskedelemügyi miniszter alá rendelte a hivatalt, szakteendőire nézve azonban teljes biztosította. Ez alapon önállóságát szabadelvű módon szabályozták a hivatalnak az egyes minisztériumokhoz való viszonyát is. Kiváló mértékben majd a hivatal szakbeli fejlesztheti tevékenységét Jekelfalussynak az a kezdeményezése, mely a személyzettel tartandó szakvizsgálatokat rendszeresítette. Az adatgyűjtés közvetlen ellenőrzésére külön felülvizsgáló kirendeltségeket állított fel, amelyek a hivatal legnagyobb állandó adatgyűjtésénél, az áruforgalmi statisztikánál, már eddig is teljes sikert értek el, úgy, hogy legközelebb ez intézményt általánosítani fogják. Jekelfalussy legfontosabb és legüdvösebb reformtörekvései azonban minden bizonnyal azok, amelyek a statisztikai adatgyűjtés és feldolgozás fejlesztését czélozzák. Újjászervezte a tűzkárok, a hitelintézetek statisztikáját, a népmozgalom statisztikáját pedig teljesen az egyéni számláló-lapok rendszerére fektette. Az állami anyakönyvek életbelépte óta mindenről, halálozásról és házasságkötésről szület ésegy-egy számláló-lap érkezik a statisztikai hivatalba, amely ilyképen magából a nyersanyagból állítja össze a népmozgalmi statisztikát. E rendszer, amelyet rövid idő alatt a közoktatásügyi és bűnügyi statisztikában is alkalmazni fognak, az adatszolgáltató hatóságokat a táblázatok fáradságos összeállításától, a statisztikai hivatalt pedig megbízhatatlan adatoktól kíméli meg, — és így bizonyára alkalmas arra, hogy általános irányelvül fogadtassák el az adatgyűjtés mindazon ágaiban, amelyek viszonyai a számlálólapok használatát megengedik. Jelenleg a hivatalt rendes folyó munkáin kivül különösen az 1895. évi VIII. törvényczikkel elrendelt gazdaság-statisztikai felvétel fog- JEKELFALUSSY JÓZSEF, AZ OESZ. MAGYAR KIR. STATISZTIKAI HIVATAL IGAZGATÓJA.