Vasárnapi Ujság – 1896

1896-10-11 / 41. szám - Czuczor emléktáblája (képpel) 686. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

686 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 4­2. SZÁM, 1896. 43. ÉVFOLYAM. pár léghajót is látunk lebegni, az egyik a Godard­féle, a másik pedig a katonai léghajó. Ez utóbbi most is megvan, teljes épségében és sárga testét naponként meglebegteti a fellegek közt, de bizony pajtása, a Godard-féle, áldozatul esett az augusz­tusi nagy viharoknak s izre-porrá tépett selyem testének rommaradványait nagy nehezen szedték össze itt-ott. Ezután az 50,000 forint értékű gömb rongyai, néhány száz forintért szállottak ószeresek kezére. S ez példázza legjobban a világ állhatatlan­ságát: ma a fellegek közt, holnap az ószeres bódé­jában ! A hídon bemenve, jobbfelé egy sajátságos épüle­tet pillantunk meg, a kereskedelmi és hitelügyi csarnokot, a­melyet korábban már részletesebben ismertettünk. Ezen épületet ábrázoló képünk közepén ott lát­szik a József főherczeg pavillonja is, a mely a leg­csinosabbak közé tartozik, belső tartalmára nézve pedig különösen gazdag, de főképen feltűnik benne egy óriási pálma, a melyhez hasonló nagyságút, mérsékelt földövünk alatt mentől kevesebbet lehet látni. Előtte ennek a pavillonnak gyönyörű kert van, melynek növényei a margitszigeti kertészetet dicsérik. Balfelé tekintve a hídtól, egész kellemesen hat a molo, vagyis azon hely, a­hol a hadi­tengerészeti kiállításoz tartozó vízi járművek ki vannak kötve. A kiállítás ipari csoportjának épületei közt egyike a legérdekesebbeknek a budapesti légszesz­gyárak kiállítása, mely e mellett a tanulságosak közé is tartozik. A villamos világítás alkalmazása és a villamosságnak ipari czélokra való felhaszná­lása mellett is nagy szerepet játszik a légszesz, kivált a nagyobb városokban, a­hol nemcsak a köz és magánvilágítás nagy részét látja el, de számos kisebb-nagyobb ipartelepnek is szolgáltatja a hajtó­erőt. A budapesti légszeszgyárak kiállításában ott láthatjuk a gáznak nemcsak e czélokra való felhasz­nálására összeállított készülékeket, hanem a kis ipar czéljaira alkalmatos gázgépeket, motorokat, sőt a háztartásokban igen czélszerűen használható gázkályhákat, gázzal fűthető takaréktűzh­elyeket, sőt gázgyorsfőzőket is, melyeket a legkisebb háztar­tásban is könnyen lehet alkalmazni, s áruk is csekélynek mondható, s mivel a gázzal való tüzelés igen kevés fáradsággal jár, s a legtisztább fűtési módok közé tartozik, kétségtelen, hogy a megér­demlett elterjedésben fog részesülni. A légszes­szel való tüzelés gyakorlati alkalmazásának bemutatá­sára szolgál az ugyancsak ezen épületben beren­dezett légszesz-konyh­ás vendéglő, melyben gázzal fűtött tűzhelyeken készítik el gyorsan az ételeket. A fővárosi gázfogyasztás nagymérvű terjedéséről táblázatok vannak kiállítva, melyeknek nem érdek­telen adata, hogy a gázfogyasztás Budapesten a legutóbbi húsz év alatt 6 millió köbméterről 25 millióra növekedett, s a gáz ára ez idő alatt majd­nem felényire szállott alá. CZUCZOR EMLÉKTÁBLÁJA. A Múzeum-köruton van az a háromemeletes ház, melyben Czuczor Gergely, a jeles pap-költő és nyelvész lakott sokáig s ott is hunyt el 1866 szept. 9-én. Akkor Bertha-háznak hívták tulaj­donosáról, most Brázay Kálmán nagykeres­kedőé, ki a jeles férfiú emlékezete és az irodalom szeretete iránt szépen rótta le kegyeletét, emlék­táblát állítván azon első emeleti szoba ablak­közébe, melyben Czuczor annyit dolgozott. A tábla tervezetét Czigler Győző műegyetemi tanár készítette, a költő féldomborművű mell­képét pedig Szécsi Antal szobrász. A leleplezés október 5-én ment végbe. Az akadémia, a Kisfaludy-társaság, Petőfi-társaság tagjai, írók és művészek a szemközti múzeum­kertben gyülekeztek, s onnan vonultak a ház elé. Brázay lakásán is sokan gyűltek össze. Eljött Fehér Ipoly, a benedekrend főapátja, hogy megadja a tiszteletet a rend egyik kitűnősé­gének. Az ünnepély a ház előtti aszfaltos gyalogjárón ment végbe. Zichy Antal, az akadémia első osztályának elnöke mondott először beszédet. Elmondta, hogy nemcsak szabadságunk egyik hirdetőjét, előfutárját és már­tírját tiszteljük Czuczorban, hanem magyar nyel­vünk és irodalmunk buzgó munkáját, kinek dicső­ségét sokáig hirdesse ez emléktábla. Utána Beöthy Zsolt jellemezte Czuczor rokon­szenves lelkületét, érdemeit, küzdéseit. Visszaemlé­kezésében fölkereste azt a három helyet, melyek Czuczor törekvéseinek, munkásságának színhelyei voltak. Az első hely itt a közelben az egyetem pap­nevelő háza, a­hol az ifjú az Úr igéjét hallgatta, a bibliát forgatta. Az a lánglelkű ifjú, a kinek ércz­alakja a Duna partján emelkedik, még meg sem született, midőn a benczés pap lelkében a kará­csonyi éjféli harang intő szavára, a megváltás nagy eszméjétől megszületett az emberi váltság gondo­lata. Ettől a hangulattól áthatva kezdette meg hexameteres énekét a hatalmas ősökről. Ezután végig kisérte Czuczort költői munkásságainak egész mezején. A másik magány, hol Czuczort fel kell keresnünk, a budai vár egy börtöne, hova «Riadó»-ja miatt került. A rab pap-költő tollal kezében a bör­tön falai között a Nagy Szótár czikkeit irta, mely­nek szerkesztésével az akadémia bízta meg. Általá­ban, a mint költői ereje apadt, mindinkább a tudo­mány felé vonzódott. E téren is a nemzeti géniuszt szolgálta, mert a magyar nyelv tudományos műve­lése talán soha sem volt annyira nemzeti ügy, mint akkor. Azonban szótárát nem fejezhette be. Az csak halála után jelent meg. Majd szép szavakkal, melegen szólt Czuczorról, az emberről, a jóságos lelkű, tűrő szerzetesről. A hivatalos ezredévi ünne­pek alkalmával az irodalom nem részesült a kellő méltatásban és elismerésben s így annál nagyobb köszönetet és elismerést érdemel a mai ünnep kez­deményezője, a tábla alapítója, ki Czuczor munkás­ságának harmadik helyét jelölte meg. Az éljenzéssel fogadott szép beszéd alatt lehullott a lepel az emléktábláról, a mely vörös, csíkos már­ványból készült, három méter magas s másfél mé­ter széles. Czuczor mellképe bronzból van rajta. A tábla alsó részén ez a felirat: E HÁZBAN LAKOTT ÉS HALT MEG CZUCZOR GERGELY, SZÜL. 1800. DECZ. 17. — MEGH. 1866. SZEPT. 9. EMLÉKÉNEK BRÁZAY KÁLMÁN 1896.­SZEPT. 9. Beöthy Zsolt beszédének elhangzása után Brázay megköszönte, hogy ez a fényes társaság őt kitün­tette, s meg van győződve, hogy ilyen áldozatot mint ő, minden magyar polgár hozott volna Czu­czor Gergely emlékének. Szabó Alajos Czuczor rokonsága nevében mondott köszönetet az ünne­pélyért. AZ EZREDÉVI ÜNNEPÉLYEK. Az ünnepélyeknek, kongresszusoknak, gyűlések­nek most már vége. A kiállításból még alig húsz nap van h­átra. Hanem a kiállítás területe folyton élénk. A szép őszi idő csalogatja a látogatókat, s a kedves hely üde most is. A királyi pár látogatásai is hozzá­járulnak, hogy a kiállítás utolsó napjai fényesek legyenek. A király a kiállításon, Király ő felsége, ki már a kiállítás megnyitása utáni napokban oly hosszú időket fordított a kiállítás részletes megtekintésére, e hó 7-ikén és 8-ikán ismét megjelent ott, hogy a még nem látott kisebb pavillonokat is megszemlélje. Ő felsége e hó 6-ikán a központi pályaudvarból, hol Gizella főherczegnőt fogadta, hajtatott a kiállí­tásba. Fogadására Darányi és Dániel miniszterek is megjelentek. A látogatást ő felsége a gyümölcs­kiállításnál kezdte, melynek gazdagsága, s a gyü­mölcsök és szőlők remeksége a király figyelmét is nagyon lekötötték. Emich Gusztáv üdvözölte itt ő felségét, ki aztán több kiállítót megszólított. Megpillantva Jókait, a király hozzá lépett. — «Hát ön kiállító­?» — kérdezte az uralkodó. — «Kertész vagyok, felség, és ez büszkeségem.» — «Mióta?» — • Tizennégy éve már.» — Itt Budapesten?» — «A Svábhegyen, itt a kis kiállításom.» (A király kézbe is vette a költőkertész egyik büszkeségét, egy hatalmas császárkörtét.) — «És szőlője is van?» — «Igen felség, filoxéramentes.» — «Egyáltalán nincs benne féreg?» — «Van, de én mindig ős­szel meg­ölöm és így tömeges gyilkosságot követek el.» A királyné a kiállításon. E hió 6-ikán délután a királyné a legszigorúbb inkognitóban, egy udvar­hölgyétől kisérve megjelent a kiállításon. Senkinek sem volt előzetes tudomása érkezéséről, nem is kalauzolta senki. Ő felsége ismeretlen kívánt ma­radni, s meglehet, hogy az utolsó napokban máskor is volt már a kiállításon. Ezúttal azonban fölismer­ték s több helyi csoportosulás történt. A felséges asszony ilyenkor gyorsan távozott másik csarnokba. A királyné a magányt szereti, és semmit sem kerül annyira, mint a feltűnést. A fővárosi közönség tehát tiszteletét azzal tanúsítja legjobban, ha kíváncsisá­gával nem háborgatja a felséges asszonyt, ki an­­nyira érdeklődik a kiállítás iránt és zavartalanul akarja végignézni. A műtörténelmi kongresszus okt. 3-ikán vé­gezte be tanácskozásait és az értekezéseket, Bubics Zsigmond kassai püspök elnöklete alatt, kinek buz­góságáért a bécsi Lützow mondott köszönetet, Bubics püspök viszont arra kérte a kongresszus tagjait, hogy tartsák meg szíves emlékezetekben Magyarországot. A kongresszus tagjai megtekintették a főváros műgyűjteményeit, a Mátyás-templomot, a szépmű­vészeti múzeum számára Pulszky Károly által vá­sárolt műtárgyakat. A híres Rafael-képre vonatko­zólag többen kijelentették, hogy az Piombo fest­ménye, sok részében át van festve, de azért érdekes darab. A vásárolt művek közt vannak becsesek. A képzőművészeti társulat az új műcsarnokban estélyt rendezett az idegen tudósok tiszteletére. A vendégeket báró Harkányi Frigyes, a társulat alelnöke fogadta. A fogadásban részt vettek a mi­nisztérium részéről: Szmrecsányi Miklós osztály­tanácsos, Kammerer Ernő orsz. képviselő, kir. ta­nácsos, az Eszterházy-képtár kormánybiztosa, Sza­lay Imre, a nemzeti múzeum igazgatója, Radisits Jenő, az iparművészeti múzeum igazgatója. Az előkelő társaság egy nagy csoportja a Felvidékre ment, az ottani műemlékek megtekintésére. Bubics püspök meghívására e hó 5-ikét Kassán töltötték, hol a tudós főpap vendégei voltak, ki a székesegy­házban maga kalauzolta őket. Innen Kammerer és dr. Nyári Sándor műegyetemi tanár vezetése alatt Lőcsére utaztak, hol is a város nagy vendégszere­tettel fogadta őket. Este lakomát rendezett tisztele­tökre, a­melyen a városi képviselők sorából is sokan­ részt vettek. A város megtekintése után Lavnik­várra rándultak, hol Szmrecsányi Pál szepesi püs­pök vendégei voltak, onnan a kereskedelmi minisz­ter által rendelkezésükre bocsátott különvonattal Budapestre utaztak. A történelmi csoport juryje. Az ezredévi kiállítás ritka gazdaságú, s a maga nemében párat­lan történelmi csoportjának juryje is befejezte mű­ködését. Nagytekintélyű külföldi szakemberek fog­laltak köztük helyet. E hó 5-ikén tisztelegtek Wlassics közoktatásügyi miniszternél. A jury nevében Gaston de Breton, a franczia Institut tagja, mondott köszönetet a miniszternek a kiváló figyelemért, a­melyben a nemzetközi mű­történeti kongresszus tárgyalásait is részesítette. A miniszter válaszában örömét fejezte ki, hogy a magyar állam ezredéves ünnepe alkalmából Európa annyi kiváló tudósát üdvözölhette az ország fő­városában. A tisztelgők sorában voltak Bluntschli Frigyes, a zürichi politekhnikum tanára, Delamarre- Kozmata Ferencz fényképe. CZUCZOR GERGELY EMLÉKTÁBLÁJA.

Next