Vasárnapi Ujság – 1896
1896-12-13 / 50. szám - A miskolczi kereskedelmi és iparkamara új palotája (képekkel) 834. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
834 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 50. SZÁM. 18SJ0. 43. ÉVFOLYAM. feltüntetett bevételei több rendbeli forrásból származnak. Ebben vannak összefoglalva az államépítészeti hivataloknál, a budapesti állami zálogházaknál, a statisztikai és szabadalmi hivatalnál stb. befolyó állami jövedelmek. A földmivelési minisztérium 3.600.000 frt bevételeinek legnagyobb tétele a selyemtenyésztésből, névszerint a gubók eladásából befolyó harmadfél millió forint, melynek megfelelő tétel felel meg a kiadások között. Az államadósságok közül több, név szerint a 30 milliós sorsolási, a Tisza-szegedi és vaskapui kölcsönök alapszerűleg kezeltetnek. Ezen alapszerű bevételeket képviseli az utolsó előtti harmadik gyökérben feltüntetett 4.300.000 frt. A közigazgatási bevételek csoportjában a legkülönbözőbb bevételek vannak összefoglalva, minők például az állami tanintézetek tandíjai. Messze vezetne, ha mindezeket itt részletezni akarnók. Végül az átmeneti bevételekre nézve megjegyezzük, hogy ezeknek zömét tulajdonkép valódi jövedelemnek nevezni nem lehet, mert részint az ingatlan államvagyon egy részének eladásából, részint visszafizetett állami előlegekből, részint egyes építkezésekre felvett külön kisebb kölcsönökből származik. Vannak azonban ezen átmeneti bevételek közt is egyes valódi jövedelmet képező kisebb tételek. Most már fordítsuk tekintetünket a fa koronájára s lássuk, mire fordítja az állam azt a 475 millió forintot, melyet neki az ő gyökerei, a jövedelmek szolgáltatnak. Itt is balról kezdjük szemlénket. Az első ág, mely szemünkbe ötlik, a királyi udvartartás 4.700.000 forinttal. Ebben a kabinetiroda költsége is benne foglaltatik. Mint látjuk, a királyi udvar szükségleteinek és méltó fényének fedezése állami bevételeinknek majdnem pontosan egy perczentjét veszi igénybe. A királyi udvar után mindjárt az országgyűlés következik 1.800.000 frt tekintélyes költséggel. A harmadik ágat képezik a nyugdíjak, — melyekben a katonai nyugdíjak nincsenek befoglalva, — kereken 8.400.000 forinttal. Most következik egy hatalmas ág, a közös véderő, 31 millió forinttal, ennek mintegy mellékágaként a külügy tűnik fel 4 millió forint kiadással. A valóságban Magyarország a fent kitett 31 milliónál nagyobb összeggel járul a közös véderő költségeihez, mert a vámjövedékből Magyarországot illető 17 millió forint is erre fordíttatik. A közös költségek megállapításánál ugyanis a delegácziók a vámjövedékből származó s az egész monarkhia területére nézve 55 millió forintot túlhaladó közös jövedelmet a közös kiadásokból előzetesen leütik s csak a fenmaradó részt osztják fel a kvóta szerint 68.6:31.4 arányban Ausztria és Magyarország között. Ez az oka annak, hogy a magyar állam bevételei közt a vámjövedék nem is szerepel, pedig ebből 17 millió forint esett — az utolsó zárszámadás szerint— Magyarországra. Viszont a közösügyi kiadások összesen, rendest és rendkívülit összeszámítva, nem egészen 35 millióval szerepelnek állami kiadásaink közt, holott a vámbevétel is egészen erre fordíttatván, azok tulajdonképen 52 millióval terhelik a magyar államkincstárt. Mindjárt a közös véderő mellett jobbra látható a magyar honvédséget képviselő ág 17 millió forinttal. Ez már egészen a saját költségvetésünkben szerepel. A következő főág még a védelmi költségek ágánál is sokkal vastagabb, mert az államadósságokat foglalja magában 143.200.000 forint kiadással. Ez is három ágra oszlik: az egyik 30 milliós az államadóssági járulék, melyet 1867-ben elvállaltunk; a másik ág Magyarország szoros értelemben vett államadósságainak évi kamatja és törlesztése 98.700.000 frt. összegben. Ez az adósságcsoport magában foglalja a főbb tehermentesítési és újabban a regalemegváltásból keletkezett államadósságot, valamint annak a 9581/a milliónak legnagyobb részét, amibe államvasutaink és gépgyáraink kerültek, végül többi 1867 óta eszközölt állami beruházásaink költségeit, valamint a rész pénzügyi helyzet éveiben a hiány fedezésére felvett összegeket. Az adósságok harmadik ágát az államosított vasutakkal átvett adósságok képezik 14.200.000 forinttal. Most következnek a beligazgatási kiadások. Először is Horvátországé 8.400.000 forinttal. Azután Magyarország politikai kormányzásának szoros értelemben vett költségei, melyhez a miniszterelnökség, a belügyminisztérium s az ő felsége oldala melletti minisztérium költségeit csoportosítottuk össze. Ebben a csoportban benfoglaltatnak a megyék költségei is és az ország közegészségügyére és közbiztonságára s egyéb szorosan közigazgatási feladataira fordított kiadások. A következő főág a pénzügyminisztérium kiadásait képviseli, melyek 79.200.000 forintot tesznek ki. E főág ismét öt ágra szakad. Az első ág a szoros értelemben vett pénzügyi igazgatás 21 millió forint kiadással. A többi négy mellékág a pénzverés, a jövedékek, a pénzügyminisztérium által kezelt államvagyon kezelési kiadásait, végül e minisztérium átmeneti kiadásait és beruházásait tünteti fel. Most következik állami kiadásaink egyik legjelentékenyebb ága, a magyar állami vagyon legértékesebb s közgazdasági tekintetben legfontosabb részének, hatalmas államvasuthálózatunknak kiadásai, melyek 77.300.000 frttal vannak előirányozva. A két nevezetes állami gyártelep üzemi kiadásai e főágnak mintegy mellékágait képezik. A magyar államvasutakról s a gépgyárakról a bevételeknél a legszükségesebb tudnivalókat megjegyeztük. Az államvasutak után jobbra az állami kiadásoknak még tíz csoportja következik. A posta és táviró 15.100.000 forint kiadásaival szembe kell állítani ugyanezen állami intézményeknek 19 millió forintot képviselő jövedelmét (1. alant jobbról számítva a 6-ik gyökeret). Tehát a postából és táviróból az államnak majdnem 4 millió forint tiszta haszna van. A többi ágak közül a kereskedelmi czélok czim alatt összefoglalt 7,4 millióra megjegyezzük, hogy ebben a keresdelmi minisztérium mindazon kiadásai foglaltatnak, melyek nem a közutakra, a posta- és távíróra és az államvasutakra s gépgyárakra fordíttatnak. A selyemtenyésztésre fordított 2Va milliónyi kiadásra azt jegyezzük meg, hogy ez csupán átfutó jellegű, mert hasonló összegű bevétel felel meg neki, mely benne rejlik a földmivelési minisztériumnak ?.600.000 frttal feltüntetett bevételeiben. A földmivelési czélok alatt a földmivelési minisztérium kiadásai vannak feltüntetve a külön felemlített állami erdők, az e minisztérium által kezelt ménesbirtokok és méntelepek, a selyemtenyésztési és a vízi munkálatokra fordított kiadások nélkül. Az utolsó két ág jobbra a vallás- és közoktatásügy, valamint az igazságszolgáltatás kiadásait tünteti fel. Mint az olvasó látja, úgy a bevételek, mint a kiadások kerek számban 475 millióval vannak előirányozva. A költségvetési előirányzat maga némi felesleget — 87,000 frtot — mutat fel, mely ekkora költségvetésnél számba nem jöhet. A valóságban a bevételek előreláthatólag nagyobbak lesznek, mint ahogy az előirányzatban feltüntetve vannak. Hisz már 1894-ben a zárszámadás szerint 485 millióra rúgtak Magyarország állami jövedelmei, melyekhez még a vámjövedékből Magyarországra eső 17 milliót is hozzá kell számítani. Ez utóbbival együtt tehát Magyarország állami jövedelmei már eddig is túlhaladták az 500 milliót s valószínű, hogy 1897-ben is túl fogják haladni ezt az összeget. Volt idő, mikor a valóságos bevételek az előirányzat mögött szoktak maradni. De már évek óta az ellenkező következik be. A szigorú előirányzás az oka, hogy a magyar államkincstár többnyire 30 milliót is meghaladó bevételi többlet felett rendelkezik. Megjegyzendő azonban, nehogy ezt a körülményt a kvóta megállapításánál hátrányunkra kihasználhassák,hogy az osztrákoknál hasonló jelenséggel találkozunk. Maga az osztrák költségvetési bizottság az 1897-re 33 millióra számította ki azt a «jövedelmi tartalékot», melyre az osztrák pénzügyminiszter 1897-ben számíthat. A MISKOLCZI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA PALOTÁJA. A MISKOLCZI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA PALOTÁJA. Miskolcz város emelkedése, kereskedelmének, iparának folytonos gyarapodása az önállóság hathatós kifejezését is megtalálta az ottani kereskedelmi és iparkamara palotájának fölépítésében. A miskolczi kereskedelmi és iparkamara hatásköre három megyére terjed ki, s most márhivatásának megfelelő középületben székel és folytatja működését. A palota ünnepélyes fölavatása nov. 29-ikén ment végbe. Megjelent K. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter Vörös László államtitkárral, a minisztérium több tisztviselőjével. Borsodmegye, Miskolcz városa, a szomszédos hatóságok, az összes hazai kamarák képviseltették magukat. Borsodmegye székhelyének egyik legkiválóbb és jó hatású középülete a palota, mely Könyöki és Tamás fővárosi építészek terve szerint készült. A kamara áldozatkészségét a kormány is támogatta. A díszterem, hol a megnyitó ünnepélyen Radványi István elnök, K. Dániel miniszter beszédei hangzottak a többi ünnepi szónoklattal együtt, művészi ékítéssel is el van látva. Mennyezetére Nagy Lázár, budapesti festő tanár az ipar, kereskedelem és kultúra jelképes csoportjait festette, három külön képen, az életnagyságnál nagyobb alakokkal. Ezek igen emelik a szép helyiség által keltett hatást, s festészetünknek is figyelemreméltó művei. Az ipart erőteljes fiatal férfi képviseli, ki egy háromlábú állványon foglalt helyet. A bőrkötényes alak, egyik kezében kalapáccsal, másik kezét egy vaskereken nyugtatva, fáradt mozdulatban látszik. Most végezte munkáját, most tette meg az utolsó kalapácsütést. De ő maga izmos és a kereket körülvevő vadrózsa vidám-