Vasárnapi Ujság – 1897

1897-06-13 / 24. szám - A bal kéz használata 387. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények

2.i. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. A BAL KÉZ HASZNÁLATA. Jordán Vilmos német iró egyik munkájában igen érdekes részleteket közöl tapasztalatairól a bal kézzel való irásra nézve. Egy alkalommal már kifáradt keze az Írásban s kisérletet tett, nem sikerülne-e a bal kézzel ír­nia. Kissé nehezen ment, de miután két h­éten át naponként mintegy félóráig gyakorolta ma­gát, egészen hozzászokott s azontúl különösen másolásokra gyakran használta bal kezét; máso­lásokra főkép azért, mert bal kézzel mégis kissé lassabban ment az irás. Jobb kézzel írva a papírt vagy úgy helyezte el, hogy annak felső és alsó széle az íróasztal élével egyenlő irányban feküdt, vagy még czél­szerűbben úgy, hogy a sorok mintegy 30 fokú szög irányban felfelé mehettek. Midőn azonban bal kézzel irt, a papírt ferdén s szintén 30 fok szög irányban fektette le, de ellenkezőkép úgy, hogy jobb oldalra hajolt s így az irás felül­ről lefelé látszott haladni, szükséges volt ez a változtatás azért, hogy az irókéz el ne fedje a leírt szót, a­mely bekövetkeznék, ha a papír az íróasztal élével párhuzamosan feküdnék vagy felfelé fordítva. A leírt szavak elfedése pedig akadályozná a szemet, hogy a szükséges ellen­őrzést gyakorolja. Balkezű írásnál tehát jó, ha a papírt kissé lefelé fordítva helyezzük el. De ezt is el lehet kerülni más intézkedés által. A jobb kézzel írt betűk többnyire kissé jobb oldalra haj­lanak, ha most bal kézzel írva a betűket, kissé balra fordítjuk, azok csaknem oly szabadon fog­nak előttünk állani, mintha jobb kézzel írtuk volna. A balkezű írás lassúságának nagy előnye az, hogy az iró jobban ügyelhet a mondatszerke­zetre és a szókötésre, mely ellen a gyorsan iró jobb kéz használata esetén sok ember könnyen vét. Különben több havi használat után a bal kézzel is könnyen és gyorsan lehet inni. S fel­tűnő, hogy ezután a bal kezet gyakran hasz­náljuk olyankor is, midőn különben nem szoktuk használni, például ruhabegombolásra, órafelhúzásra, billiárdlökésre. Jordán csakha­mar észrevette, hogy bal kezének izmai, a bal mellrész, sőt egész baloldala erősebb lett, mint azelőtt volt. Még érdekesebb egy másik megfigyelése. A jobb kéz gyakorlása által az agynak csak egyik fele jő működésbe, a sok írás megkönnyíti a bal kéz használatát is, de nem a megfelelő mozgató ide­gekét. Ha azonban a bal kezet is használjuk, az agynak másik fele is működik s ezzel kapcsolat­ban az idegek munkája élénkebb és erőtelje­sebb lesz. Jordán úgy érezte, mintha a bal kéz gyakorlása által mintegy gondolatvilága is gazdagabbá lett volna, s az új sajátságos idegen­szerű képzetek munkakedvét erősbítették volna. Így nem lehetetlen, hogy a bal kéz együttes hasz­nálása a jobbal az írásban egyúttal az értelmi fejlődésnek is előnyére van. Ez természetesen csak elmélet, melyet hosszas és sok ember által szerzett tapasztalat igazolhatna, megkísérleni azonban lehet, mert csakugyan van abban va­lami visszás dolog, hogy az emberek nagy több­sége oly fontos munkánál, mint az irás, egyik kezét soha sem használja fel. Erdélyi fényképe után, A temetési menet az országos kaszinó új épülete előtt a Kossuth Lajos-utczában, KAISERMAYER KÁROLY TEMETÉSE, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Báró Malcomes Béla: Napról-napra. Költemé­nyek, Budapest­­ 1891. Szerzőnek van tehetsége, de nem elég jó irányban halad. Szereti a századvégi léha hangot s néha a naturalismus durvaságát csaknem a végletekig viszi («Húsvétkor»). A «Han­gulatok» czímű cziklusban fordul ez sűrűn elő, pedig a czinikus hang nem pótolja a jellemzés finomságát, elevenségét, igazságát. Néha azonban a szerző a kényes témát is kellő tartózkodással és elég kedvesen dolgozza föl (pl. «A hídon»), máskor meg a könnyelmű hang mélyebb tartalmat rejt (pl. «Élők és holtak»). Malcomes Béla költészetéből a szatirikus elem sem hiányzik, ezt főleg epigram­máiban látjuk, melyeknek azonban nem mindig van kellő élük. A kis gyűjteményt műfordítások zárják be egy pár franczia és német költőtől (Bé­ranger, Paul Verlaine, Heine, Korner); nem bevég­zett művészi fordítások ezek, sőt egyik-másik elég gyönge, de itt is fejleszthető, s kiművelésre érde­mes tehetséget látunk. Álljon itt mutatványúl a VASÁRNAPI ÚJSÁG­ gyűjteményből egy eredeti és egy fordított köl­temény : Emlékezem még . . . Emlékezem még a vidám leányra Az erdős bérczek bájos rejtekén . Arany hajára, csengő, szép szavára Ábrándosan sokszor emlékszem én. Eszembe jut a falusi lakocska, A zöld redő és a piros fedél. Elől a kis kert árnyékos lugassal . . . Minden csak a kedves lányról regél. Emlékeim közt feltűnik gyakorta Egy illatos, szép nyári délelőtt, Mikor a kertben néma bámulattal Ez életben először láttam őt. Eszembe jut a nyári tánczmulatság, A tánczterem egy árnyas szeglete, Mellettem ül ő és fecseg, nevetgél, Rajtam pihen bájos tekintete. Az esti séták a kis házak alján, Mikor reánk csupán a hold figyel, Felélednek szintén emlékeim közt, Beszédünket most sem feledtem el. S mikor ő rá emlékezem magamban, Eszembe jut, hogy ő menyecske lett S mig én emlékeim között bolyongok, 0 rólam tán el is feledkezett. Fel tánczza hát! Egyhez pedig fölötte értett: Elkínozá a férfi-szivet, Kedves volt akkor is, ha sértett. Fel tánezra hát! Emlékezet most már az élet, De csókja ajkamon feléled, Virág­ ajkának csókja éget. Fel tánezra hát ! Emlékeim életre kelnek, Szép órák, melyek véle teltek, Vigasztalói életemnek. Fel tánczra hát. Jókai műveinek nemzeti kiadása. Jókai összes műveinek kiadásából a hetedik sorozat hagyta el a sajtót. Ezt is maga Jókai nézte át és rendezte nyomda alá. A Révai - testvérek irodalmi intézet részvénytársaság, a­mely ezt a hatalmas munkát kiadja, ezúttal még a rendes időnél korábban bo­csátotta ki az újabb sorozatot, tekintettel a köze­ledő fürdő évszakra, a­mikor mindenki szívesen visz magával nyári üdülő­helyére jó könyveket. A közönség alig is talál alkalmatosabb olvasmányt Jókainál, mert hisz a legtöbb ember Jókait úgy olvassa, hogy élebről kezdi a­mikor befejezte. A most megjelent hetedik sorozat tartalomjegyzéke a következő : LXI. kötet: Megtörtént regék (novellák). LXH— LXIII. kötet: A­kik kétszer halnak meg (regény). LXIV. kötet: Görög tűz (novellák). LXV. kötet: Egy hirhedt kalandor a tizenhetedik század­ból (regény). LXVI. kötet: Szabadság a hó alatt vagy a zöld könyv (regény). LXVII—LXVIII kö­tet : Szeretve mind a vérpadig (regény). LXIX. Akvarell. — Verlaine.— Fel tánczza hát! Két szép szemét­tel nem feledtem, Fényes volt, mint az ég felettem, Két csintalan szemét szerettem. 395

Next