Vasárnapi Ujság – 1899

1899-08-06 / 32. szám - E. Kovács Gyula (arczképpel) 539. oldal / Élet- és jellemrajzok

540 VASÁRNAPI ÚJSÁG. dult, mint irónak és költőnek is sok tisztelője, mint­­ embernek sok barátja volt. A hatvanas években a Nemzeti Színháznál működött, de visszavágyott Kolozsvárra, hol a közönség és társaskörök szeretetét annyira birta, s hol mint drámai szinész és rendező oly bőséges elisme­rést aratott. Meghatva fogadták a váratlan hirt mind Kolozsvárit, mind Nagy-Váradon, hol most a kolozsvári színtársulat játszik, vala­mint a fővárosban is, hová színpadi sikerei mellett irodalmi működése is szorosan fűzte Kovács Gyulát. Született 1839 február 14-én Gebén, a­hol atyja református pap volt. Iskoláit Szatmáron és Debre­czenben végezte s ez utóbbi helyen tanulótársa volt a korán elhunyt fiatal költőnek, Kovács Gyulának. Hogy ettől a Kovács Gyulától megkülönböztessék, fölvette az ecsedi előnevet s ennek az előnévnek az első E. betűjét haláláig megtartotta a nevében. Debreczenben volt először színházban s az elő­adó oly mélyen hatott rá, hogy rögtön elhatározta, hogy szinész lesz. Szüleinek mit sem szólva, ott hagyta a kollégiumot s Láng Bódi társulatához sze­gődött, a­hol 1856 augusztus 17-ikén játszotta első szerepét a «Pálfordulás» czímű darabban. Debre­czenben azonban nem volt maradása, egy hónappal később már Fejér Károly társulatával bejárta Máté-Szalkát, Ungvárt, Munkácsot, Beregszászt és más vidéki városokat s mindenütt sokat küzdött, nélkü­lözött. Egressy Gábor és Felekiné közbejárására 1862-ben drámai segédszinésznek szerződtették a budapesti Nemzeti Színházhoz. A kritika és a kö­zönség elismeréssel kisérte szereplését. 1865-ben Kolozsvárra ment vissza, a­hol 1872-ben a szinház művezetője lett. Azóta csaknem folyton Kolozsvárott játszott. 1866-ban feleségül vette Pataky Róza színésznőt. Legkiválóbb szerepei: Bánk bán, Maróth bán, Telegdi, Béldi Pál, Dózsa György, Ádám, Maximus, Bankár, Othelló, Hamlet, Macbeth, HL Rikhárd, Lear, Coriolan, Shylok, Antonius, Faust, Egmont, Tell Vilmos, stb. Színészi pályájának negyvenéves jubileumát 1896-ban ünnepelte, mikor nagy ovácziókban részesítették. Mint költő 1862-ben mutatkozott be a «Hölgyfutár»-ban. Költeményei­nek első kötetét Szépfaludi Ö. Ferencz adta ki 1869-ben Pesten; 1892-ben egy újabb kötet verse jelent meg. Mint fordító is kitűnt, Schiller «Don Carlos »-át és «Stuart Máriá»-ját fordította le igen jól. Irodalmi munkásságáért a Petőfi-Társaság és az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjává választotta. Kovács Gyula öntudatos művészi lélek volt. A színpadnak és költészetnek élt, s tősgyökeres magyar valóját vitte a színpadra is, a­hol oly öröm­mel személyesítette a magyar drámairodalom alak­jait. Ep úgy nemzeti érzéseknek áldozott, ha a köl­tészettel foglalkozott. Mint poéta több elterjedt versnek költője. A Petőfi-Társaság mint költőt már korán tagjai közé választotta. E. Kovács Gyuláé az a híres dal is, mely így kezdődik : Kétszer nyilik az akáczfa virága, Megbánod még galambom, de hiába! Megbánod még, visszasírsz még engemet, De a szívnek kétszer nyílni nem lehet. A művész temetését e hó 5-kére tűzték ki Kolozs­várt. A budapesti Nemzeti Színház és népszínház, a Petőfi-Társaság képviselteti magát a temetésen. Jókai Mór s a Petőfi-Társulat táviratilag intézked­tek koszorúkról. Az elhunytnak két árvája marad­ván teljesen vagyontalanul, bizottság alakult, a­mely gyűjtést rendez számukra. A bizottság tagjai Béldi Ákos főispán, Feilitzsch báró képviselő, Szva­csina kolozsvári polgármester, Deáky Albert, stb. A város a halottnak díszsírhelyet ad. A Nagy-Váradon időző kolozsvári színtársulat tagjai a teme­tésre Kolozsvárra utaznak, hogy búcsút vegyenek kartársuktól. A társulat minden tagja gyászt visel. A kolozsvári színházon is ott leng az intézet súlyos veszteségét jelentő fekete lobogó. A színház csar­nokában helyezték ravatalra az elhunyt művészt, s onnan temetik. Hegedűs László rajza Petőfi költeményeinek az Athenaeumnál most készülő új díszkiadásából. FÜSTBE MENT TERV. 32. SZÁM. 4-11. ÉVFOLYAM. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Budapesti Szemle augusztusi kötetét Hegedűs Lóránt képviselő nagyobb dolgozatának első közle­ménye nyitja meg «A magyarok kivándorlása Ame­rikába» czim alatt. A szerző saját, a helyszínen tett nyomozódásai és tapasztalatai után írja le a kivándorolt amerikai magyarok sorsát s elő­ször nyújt az odaszakadt magyarság helyzeté­ről kimerítő és megbízható képet. Gondos, be­ható vizsgálódások gyümölcse eme nagyérdekű tanulmány, mely méltó az illetékes körök komoly figyelmére. A következő czikk gróf Zichy Jenőé, ki «Oroszországi keletázsiai expediczióm» czimen irja meg 1897—98-iki nagy utazásának egyes, sok tanulságot nyújtó részleteit. A most félszázados jubileumához ért szabadságharczunk visszaemlé­kezéseihez tartozik «Paskievics Magyarországon», Scserbatov orosz tábornoknak Paskievics herczeg életéről és az 1848—49-iki magyarországi had­járatáról szóló könyvének ismertetése. A magyar­országi orosz főhadvezér leveleit, jelentéseit adja főleg Scserbatov a magyarországi eseményekről. Ezekből világos, hogy az orosz seregek nem várt akadályokra találtak, s hogy Paskievics herczeg a győzelmek késedelméért az osztrákokat okolja, a­kiknek sem megállapított haditervök nem volt, sem pedig a behívott orosz sereget ellátni képesek nem voltak. Kitűnik az okiratokból, hogy Miklós czárt a lengyelek iránti gyűlölete és az a félelme kész­tette Magyarország leigázására, hogy a lengyelek és magyarok az orosz birodalomnak sok aggodal­mat okozhatnak. Újra bizonyítva látjuk a czárnak Paskievic­csel váltott leveleiből azt a rendkivül feszült viszonyt, mely az orosz és osztrák főpa­rancsnokok közt fennállott. — Földes Béla folytatja a «Quóta tanulmányokat», a 3-ik közlemény van e fü­zetben s a közérdekű, alapos tanulmánynak a követ­kező füzetekben még folytatása lesz. — «Vallástör­téneti kongresszus» czimen az 1900-ik év szeptember havára Párisba összehívott nemzetközi kongresszus­ról kapunk kimerítő fejtegetést. — A szépirodalmi közlemények közt folytatásban olvassuk Leskovár Jankó horvát író «Roskadozó kastélyok» czimű elbeszélését Margalits Ede magyar fordításában ; Lévay Józsefnek «A hegytetőn» czimű költemé­nyét ; György Lajostól Theokritos «A kyklops» költeményének fordítását. Az «Értesítő» könyv­ismertető rovatban Szentkláray Jenő Csanádegyház­megye történetét tárgyaló munkájának bírálatát találjuk. A «Budapesti Szemle» előfizetési ára egész évre 12 forint, félévre 6 forint. Háromszék vármegye, emlékkönyv Magyar­ország ezeréves fennállása ünnepére, a megye tör­vényhatósága megbízásából szerkesztette Pótsa Jó­zsef főispán elnöklete alatt egy bizottság. Kiadta Háromszékmegye közönsége. Díszes és nagy emlék­könyv ez, album alakban, 380 oldalra terjedő tarta­lommal és sok illusztráczióval. Ismerteti a tősgyö­keres magyar és híres székelység múltját, jelenét, gazdasági, ipari, közlekedési, közigazgatási, köz­művelődési állapotait, leírja természeti szépségeit, fürdőit. Sok jó erő működött közre mindezek meg­ismertetésén és összefoglalásán. Az emlékkönyvet pedig a sepsi-szent-györgyi Jókai-nyomda díszszel és ízléssel állította ki. Lesz még alkalmunk bővebben is foglalkozni az érdekes monográfiával. Dicséret illeti Pótsa József, Antal Mihály dr., Bogdán Arthur, Czifó Salamon, Gödri Ferencz, Gyárfás Győző, Málik József, Székely György dr. és Szentiványi Miklós urakat, a­kik ezt az érdemes munkát Három­szék megye közgyűlésének határozatából szerkesz­ Hegedűs László rajza Petőfi költeményeinek az Athenaeumnál most készülő új díszkiadásából. EGY ESTÉM OTTHON.

Next