Vasárnapi Ujság – 1901
1901-04-07 / 14. szám - Málik József (arczképpel) 223. oldal / Élet- és jellemrajzok
«Mészárszék jövedelme 1822. Petrovics István székárendásnak a vele kötött contractus szerint 1. tartozása esztendő által 3 m. hús, 1 m. 50 font faggyú, 400 frt pénz, summa per se. 2. fizetése angákánkint 10. szeptember 1822 Csezán János perceptor kezéhez 1-ső félévre _ 200 írt. 30. decz. 1822 ugyanannak 2-ik félévre 200 frt. akkori computus szerint Not. conventiók kifizetésébe hús 1 m. 60 ft, faggyú 45 ft. Városház szükséges pótolás hús 1 m. 40 ft, faggyú 1 m. 5 ft. Az 1823. és 1824. évi számadások Petrovics István tartozásáról s azok kiegyenlitéseül ugyanazon tételeket foglalván magukban, így azokat nem ismétlem. Ha annak igazolásáúl, hogy Petrovicsék 1821. évi november 1-től 1824. év végéig megszakítás nélkül csakugyan Kis-Kőrösön laktak, a szerződés és a fentebb közölt adatok elegendők nem volnának, bizonyítékul szolgálhat még a következő levéltári adat is: Kis-Kőrös városa már a múlt század elején pontos jegyzéket vezetett az állatforgalomról. Az erről szóló jegyzék tartalmazza a vevő nevét, annak lakhelyét, az eladó nevét, a marha leírását és legtöbbször a vételárat is. Ezen jegyzékben Petrovics István neve, — mert hisz foglalkozásával járt a marhavétel, — igen gyakran előfordul. Idézem a következő tételeket: 1. 1822 márczius 11-én Petrovics István kiskőrösi lakos a kecskeméti vásárról 3 drb ökröt hajtott. 2. 1822 június 24-én a székesfehérvári vásárról 3 darabot. 3. 1822 aug. 6-iki kecskeméti vásárról 14 drbot. 4. 1822 nov. 25-iki kecskeméti vásárról 7 tehenet, 1 bikát. 5. 1823 február 24-iki kiskőrösi vásáron vett két ökröt, 3 tinót, 15 tehenet. 6. 1823 aug. 10-iki kecskeméti vásáron 16 darab tehenet. 7. 1824 máj. 10-iki kecskeméti vásáron 20 darab marhát. 8. 1824 októberben Kis-Kőrösön egy piros csikóüszőt 24 írtért. 9. 1824 októberben Csengődi Páltól egy billegő fekete paripa-lovat. Az 1823. évi számadás kiadási tételei között feljegyezve találjuk, hogy: «26 April 1823 Petrovics István székárendástól a város vett egy negyedfű kékes szőrű bikát 60 frtért.» Sem az 1821. év előtti, sem az 1824. év utáni állatforgalmi jegyzék Petrovicsról többé meg nem emlékszik, és ez igen természetes, mert hisz az a kiskőrösi lakosok vételeit volt hivatva ellenőrizni, esetleg a jószág igaz szerzésére vonatkozólag bizonyítékot szolgáltatni, és így abban oly vétel, melynél a vevő nem kiskőrösi volt, helyet nem foglalhatott. Szalay J. VASÁRNAPI ÚJSÁGL A KESMARIVL HARANGTORONY. Vágó Bertalan fényképe. m MALIK JÓZSEF. 1849—1901. Szomorúságra ébredt a minap Sepsi-Szent-György városa és egész Háromszék: márczius 12-re viradólag elvesztette Málik Józsefben egyik legjobb fiát. Olyanforma érzés fogta el e legkeletibb székelyföld lakóit, mint a minőt az a család érez, mely a házvezető, gondos gazda váratlan halálán kesereg. Mert a székelyföld szellemi háztartásában pár évtized óta valóban Málik József vitte a nagy körültekintéssel és szeretettel fáradozó gazda vezető szerepét. Zilahon született 1849 aug. 2-án. A középiskolát szintén ott végezte. Az Olmüczben töltött önkéntes katonaév után Kolozsvárt jogászkodott, honnan később a budapesti theologiára került, melynek végeztével 1873-ban, Török Pál superintendens ajánlatára, a sepsi-szent-györgyi ev. ref. algimnáziumhoz hívták meg köztanítónak. Egy év múlva már az ugyanott szervezett állami polgári leányiskola igazgatója lett, mely állásában, nagy tevékenységet fejtve ki, meg is maradt mind haláláig. Azonban a Málik József tevékenysége koránsem csak a rá bízott és általa virágzóvá tett iskola igazgatására szorítkozott. Ott állott ő mindig a legelső munkások sorában, akár a politikai, akár a közművelődési élet kívánt fáradságot és áldozatot. Az ő ott létele óta nem történhetett Háromszék földjén semmi hazafias, egyházi, vagy más művelődési mozzanat, melyben jórészt a kezdeményezés érdeme is ne őt illette volna. Volt neki kedve és ideje mindenre, ami csak a közjót előmozdíthatta. Iskolája igazgatásán kívül végzett száz egyebet. Főgondnoka volt a sepsiszentgyörgyi ev. ref. egyháznak, igazgatósági elnöke a Székely Nemzeti Múzeumnak és az általa teremtett Jókainyomda Részvénytársaságnak, képviselőbizottsági tagja a városnak s a politikában éltető és vezető lelke a szabadelvű pártnak. De legtöbbet tán mégis tollával tett. Az általa alapított «Székely Tanügy» czímű szaklapjában sok egyebek mellett eredményesen sürgette egy tanítónőképző felállítását ott a székely földön. Röpirataival kivívta a «Mikó-kollegium»-nak főgimnáziummá emelését. Tanügyi lapja megszűnése után a «Nemeré»-t szerkesztette egész 1881-ig, mikor aztán megalapította a máig fennálló egyik legjobb vidéki lapot, a «Székely Nemzet»-et, melyet haláláig szerkesztett s a keleti Erdély-részben igazi intéző hatalommá növelt, jótékony, lelkesítő hatalommá mindenféle téren. Sepsi-Szent-Györgyöt egy kis székely Athénévá tette, hol a neki lelkesített társadalom évről-évre sűrűn rendezi régóta a szellemi szórakozások ötletes ünnepélyeit, gyönyörködve felolvasásokban, szavalatokban, zenében, élőképekben, színjátékokban egyaránt. És ez elsősorban mind Málik Józsefnek, a szerkesztőnek tudható érdemül. Mert a társadalom ilyes természetű összeverődésében az egyesek megengedhető hiúságának is jelentős szerep jut s a helyi közvéleményt A THÖKÖLY - VÁR KÉSMÁRKON A TŰZVÉSZ ELŐTT. Vágó Bertalan fényképe