Vasárnapi Ujság – 1901
1901-09-29 / 39. szám - Petőfi-ereklyék (képekkel). Gyüjtötte és irta Kéry Gyula 622. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
41. SZÁM. 1901. 48. KVTOT.YAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 631 arra a hírre, hogy a Petőfi-Társaság megbízásából adatokat gyűjtök, összegyűltek a család mindama tagjai, a kik Petőfivel 1845-ben együtt töltötték a nyarat borjádi otthonukban. Erzsi és Zsófi abban az időben már felnőtt leányok voltak, s az alábbi becses és hiteles adatokat az ő és Janka nővérük elbeszélése nyomán jegyeztem föl, úgy, a mint itt következnek. Petőfi Sass Istvánnal aratás idején délután két óra tájban kocsin érkezett Borjádra. Mind a ketten éhesek voltak, s jóízűen fogyasztották el az eléjük tálalt ételt. A Sass lányok közül csak Zsófi és Janka voltak otthon, mert Erzsi Uzdon volt látogatóban Lidia nővérénél, aki Pesty János ottani földbirtokoshoz ment nőül. Sassné nagy örömmel fogadta Petőfit, s ő olyan fesztelenül érezte magát, mintha a szülei házba tért volna. Zsinóros fekete magyar ruhát viselt, arany-rojtos nyakkendővel, mely egy kevéssé kilátszott. Sassné a nyakkendőre pillantva, meg is jegyezte: — Be' szép arany-rojtos nyakkendője van! Petőfit zavarba hozta e megjegyzés, s gyorsan a ruha alá csúsztatta a nyakkendő arany rojtját. — Nem is tudtam, hogy kilátszik — szólt Sassnéhoz, akit mindig asszonynénémnek szólított. — Ugyan hány éves ? •— kérdezte tőle Zsófi. — Huszonkettő. — felelte Petőfi. — Hát Zsófi kegyed hrányba született? És mikor Zsófi megmondta az évszámot, s Petőfi megtudta, hogy a még hajadon Sass leányok közt ő a legidősebb, mosolyogva szólt: — Akkor én mindnyájoknak Sándor bácsija vagyok. És azóta úgy szólították őt a Sass lányok. Sasséknál reggelire a sonka és szalámi mellé egy üveg bort szoktak tenni az asztalra. Sassné Petőfit is megkínálta : — Uramöcsém, egy kis bort! De a költő nem engedte, hogy poharába bort töltsenek. — Köszönöm, — mondta Sassnénak — de mikor dolgozni akarok, nem iszom ! A nap egy bizonyos részében rendesen visszavonult szobájába, ahol együtt lakott Sass Istvánnal és Károllyal. Ott dolgozott órákon át. Hátratett kézzel járt föl-alá, majd leült az íróasztalhoz, s írta leveleit és költeményeit. Kedvelt tartózkodási helye volt a még most is meglevő szederfa alatti pad, amelyen gondolatokba elmerülve nézte a tovaszálló felhőket. Egy alkalommal beszélgetés közben Sass István megemlítette Petőfinek, hogy Hittig Amália, egykori játszótársa, akivel Aszódon együtt járt iskolába, Gyönkön van. Csakhamar fölkerekedtek és átmentek Gyönkre. Petőfi szivét a boldog visszaemlékezés hatása alatt úgy eltöltötte az öröm érzése, hogy este egész mámorral jött vissza Borjádra. Vacsora előtt Sassné elé állt, s ragyogó szemmel jelentette ki: — Édes asszonynéném, nem tudok vacsorázni. Olyan szerelmes vagyok, hogy se látok, se hallok. — Nem baj az, édes uram öcsém — biztatgatta Sassné — ha szerelmes is, azért csak egyék! Petőfi leült ugyan az asztalhoz, de nem evett egy falatot sem. E szerelmi fellobbanását azonban csakhamar lelohasztotta maga gyermekkori barátnője, aki mindig a sarkában volt s míg az egyik pillanatban arra kérte, hogy nevezze őt Málikájának, a másik pillanatban pedig már más fiatal emberrel elegyedett bizalmas beszélgetésbe, csupán azért, hogy a költőt féltékennyé tegye. Eközben híre ment a környéken, hogy Petőfi (akinek nevét költeményei révén akkor már széltében ismerték) Borjádon időzik. Néhány nap múlva Pesty János, Sass Lidia férje, halászbált rendezett a szomszédos Ózdon a költő tiszteletére. A mulatság abból állt, hogy a Sióban fogott halakból a közeli kis erdőben vacsorát főztek s czigánymuzsika mellett mulattak késő estig. A mulatság délután kezdődött. Hittig Amália már délelőtt megérkezett Borjádra, hogy délután a Sass-családdal együtt átránduljon az ózdi halászbálra. Amália feltűnő és szeszélyes viselkedése itt is nagyon bántotta Petőfit, úgy, hogy fejfájással volt kénytelen indokolni e miatti kedvtelenségét. — Na Zsófika, — mondta Sass Zsófinak Hittig Amália viselkedésére czélozva, — ha életemben még egyszer ilyen nővel találkoznék, nőgyűlölő lennék! A Borjádon összegyűlt társaság valamennyi tagja kocsin ment, csak Petőfi gyalogolt át Sass Istvánnal Ózdra. Ott ismerkedett meg a költő a nővérénél időző Sass Erzsikével. A mély érzésű, üde és élénk fiatal leány már az ismerkedés első pillanatában bizalmat keltett Petőfiben, akinek borongós hangulatát özv. Csilling Andrásnétól (Dömsödről). Kéry Gyula gyűjtése. PETŐFI ATYJÁNAK, PETROVICS ISTVÁN MESZÁROSNAK HÚSVÁGÓ BÁRDJA. Dr. Hodossy Gézánétól (Halasról). PETŐFI SZÉKE. Özv. Csilling Andrásnétól (Dömsödről). Özv. Halasy Károlynétól (Gyönkről). — Kéry Gyula gyűjtése. PETŐFI VIRÁGJA. Özv. Török Józsefnétől (Szegzárdról). — Kéry Gyula gyűjtése. PETŐFI VIRÁGJA. PETŐFI ALMÁRIOMA. Kéry Gyula gyűjtése.