Vasárnapi Ujság – 1901
1901-12-22 / 51. szám - Drága ruhák 831. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
50. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 835 maga sem tudná, merre menjen. Mihelyt szerit teheti, egy mellékutczába tér, s onnan már gyors lépésekkel, esetleg bérkocsin távozik. Első dolga az értékpapirosokon túladni. Párisban sok oly tőzsdeügynök van, ki az efféle értékeket olcsó áron megvásárolja s aztán rögtön Angliába küldi. Az ellopott ékszereket és drágaköveket szétszedik, az aranyat beolvasztják, a drágaköveket és gyöngyöket pedig más alakú gyűrűkbe foglalják s karpereczeket és nyaklánczokat csinálnak belőlük. Szóval a Lukács úr holmijait még a legügyesebb detektív sem találná meg. Az ellopott tárgyakért kapott pénzt a betörő nem tartja magánál; vannak ismerősei és barátai, kik csekély osztalék fejében kezelik tőkéit. A társas betörők — mint mondánk — egy tapasztalt főnök felügyelete és utasítása szerint dolgoznak. Amennyire lehetséges, a főnök nem engedi meg, hogy alárendeltjei a maguk kezére dolgozzanak. Ezért csak olyan egyéneket vesz fel a szövetkezetbe, kikben teljesen megbízhatik. Legjobb ajánlat, ha valaki néhány évet a börtönben töltött. A meluni vagy clairvauxi fegyházból kiszabadult betörő az ott kapott ajánlatok folytán rendesen a szövetkezet tagjává lesz. Egymaga nem dolgozhatik, mert mindenütt ismerik s a rendőrség szemmel tartja, azonkívül pontos személyleírását a rendőrség könyveiben őrzik. A főnök eleinte kémszemlékre küldi a fővárosba, vagy a vidékre. Ha aztán valamely házra, villára, vagy üzlethelyiségre nézve alapos adatokat szerzett, ezeket a főnökkel közli, ki a további teendők iránt intézkedik. Az ily szövetkezetek bámulatos kitartással és gyorsasággal dolgoznak és tagjaik nagyon ritkán kerülnek kézre. Így például a Calusse-féle szövetkezet öt éven át százötven házba és nyári lakba tört be anélkül, hogy nyomára lehetett volna jutni, míg végre a főnök halálával magától feloszlott. Ezelőtt néhány évvel a «Bon Marché» czimű üzlet egyik főhivatalnokának neje délutáni három órakor táviratot kapott, melyben arról értesítik, hogy édesatyját szélhűdés érte. A táviratot atyjának egyik szomszédja adta fel. Miután férjét csakis este hét órára várta haza, mikor a «Bon Marché» helyiségeit bezárták, a szegény asszony maga sietett Evesin Batignollesba, hol atyját kitűnő jó egészségben találta. Párisba visszatérve pedig rémülve látta, hogy lakását azalatt kifosztották. A szövetkezet által rendezett betörések meglepő ügyességgel s szakavatottsággal vannak kieszelve. Némely ház megfigyelése hetekig, sőt hónapokig is eltart, anélkül, hogy azt valaki észrevehetné. Erre nézve a múlt október havában Bourdin párisi ékszerész lakásában elkövetett betörés nagyon érdekes adatokat nyújt. Ugyanis azelőtt egy évvel egy előkelő külsejű egyén a Quincampoix-utcza azon házában, melyben Bourdin ékszerész boltja van, 1100 frankon egy tágas szobát bérelt ki. Az új bérlő előre fizetett, s a kapust arról értesítette, hogy bútorait Lyonból várja, addig pedig egy szomszéd kárpitostól egy ágyat, két széket és egy asztalt vett kölcsön. A holmit szombaton el is hozták, az ágy összeállítását pedig egy zubbonyos munkás végezte. Az új lakó vasárnap nem ment ki a szobából. Midőn Bourdin és felesége este 10 órakor egy rövid ünnepnapi kirándulásból hazatértek, hálószobájuk mennyezetén egy alig 60 centiméter széles lyukat vettek észre, melyet az új lakos zubbonyos munkástársa fúrt ki s kötélhágcsóval a szobába rajta keresztül jutott. A szobában levő vasszekrényt teljesen kirabolta. Bourdin kára fél millió frankra rúg, melyből alig fog valami megkerülni. A betörők által évenként Párisban elrabolt holmik értékét több millióra lehet tenni. DRÁGA RUHÁK. Londonban mostanában sokat beszéltek azokról a toilettekről, amelyeket Langtry asszony, a híres angol művésznő viselt az új Imperial Theatre színpadán «A királyné nyakláncza» czímű darab előadásán. Nem kevesebb, mint 80,000 koronába kerültek ezek az öltözékek, nem számítva ebbe az árba az ékszereket s egyéb hasonló ékítményeket. A pompás ruhákat pontosan a Mária Antoinette korabeli divat szerint a híres párisi Worth-czég tervezte és készítette. Nyolczvanezer korona hallatlan nagy összegnek tűnik fel hét-nyolc ruháért, de ez még távolról se mondható a legtöbb pénznek, amit ily czélra kiadtak. Nemrégiben Rómában igen nagy feltűnést keltett egy híres amerikai milliomosnő, aki a franczia követség fogadó estélyén olyan ruhában jelent meg, melynek uszálya sűrűn tele volt hímezve gyémántokkal. Hozzávetőleges becslés szerint ez a ruha belekerülhetett 200,000 koronába. Egy másik amerikai hölgy két-három éve Londonban tűnt fel azzal, hogy egy bálban a ruhája tele volt hintve tizennyolcz karátos aranyból vert csillagokkal, melyeket óriási költséggel külön erre a czélra készíttetett. Wallace asszony, szintén egy amerikai milliomos neje, meg egy egyszerű ruháért 140,000 koronát adott. Ez összegből a brüsszeli csipkebetét százezer koronába került. Úgy mondják, hogy a legdrágább ruha, melyet valaha előállítottak, most készül Párisban. Hogy ki fogja viselni, az még titok. Általában azt hiszik, hogy valami napkeleti nagyúr felesége az a szerencsés, aki pompázni fog benne, sajnos, csak a férje előtt. Ez a ruha kizárólag nemes fémekből és drágakövekből áll. Alsó része arany és ezüst, még pedig oly vékonyra és hajlékonyra kovácsolva, hogy egészen könnyű és a test formáihoz simuló. Az ékszerek pedig úgy vannak beletéve, hogy közvetlenül a testtel érintkeznek, amitől fényük állítólag annál szebb lesz. A legkülönfélébb drágaköveket használják, a mellrész csupa rubint, smaragd és gyémánt csillag és félhold. Furcsán hangzik, ha arról beszél az ember, hogy drága ruhát viselnek Grönlandban. Pedig úgy áll a dolog, hogy ebben a fagyos országban némely nő drágább, illetőleg értékesebb ruhát visel, mint Európa fővárosainak leggazdagabb hölgyei. Nem egy félvad hölgynek van ott olyan ruhája, melynek prémjeiért akárhol Európában meg lehetne kapni negyvenezer koronát. Épen nem ritkaság például, hogy a ruhájuk tiszta sealskin — egyike a legkedveltebb s legdivatosabb drága prémeknek — s hozzá a legritkább prémből, az ezüst rókáéból való a kámzsája. Azoknak a ruháknak is, melyeket némely indián törzsek lányai viselnek a Columbia-folyó környékén, átlagos értéke megüti a 3000 koronát. Sada japáni herczegnő, mikor a japáni trónörökös neje lett, nem kevesebb, mint öt milliót érő kelengyét kapott. A kelengye egy része a legszebb és legdrágább japáni divatú öltönyökből állott, másik részét pedig Párisból hozatták. Európai udvarban soha nem volt még rá eset, hogy akármelyik herczegnő is ily értékes kelengyét kapott volna. alatt Oroszországban három koronázás történt, e czímen legalább 200 millió korona fogyott el. * A «Times» londoni szerkesztőségében éjjelenként hatvan ember dolgozik. A lap nyomdájában pedig, vasárnapot kivéve, éjjel-nappal folyvást foglalkoznak. A nyomda egy heti költségei 20—24 ezer koronára rúgnak. * London dohánykereskedéseiben hetenként egy millió szivart adnak el, melyek árát mintegy kétszázezer koronára lehet tenni. * Norvégiában törvény szerint egy személynek valamely korcsmában egyszerre csak 50 fillért szabad elkölteni. * A londoni vízvezetéki részvénytársulatok évenként átlag 24 millió korona tiszta hasznot nyernek. Megjegyzendő, hogy Londonban a víz fogyasztása teljesen korlátlan. * Az amerikai Egyesült Államokban jelenleg 6000 orvosnő működik. 1849-ben még csak egy volt, név szerint Blackwell Erzsébet. * A világ vasúti hálózata évenként átlag 11 ezer angol mérfölddel nagyobbodik. E század elején 480 ezer mértföld volt a vonalok hossza. * Érdekes könyvtár. Haissason Julia, egy orosz tábornok özvegye Szent-Pétervárott 18 ezer kötetből álló könyvtárát a moszkvai egyetemnek hagyta. E könyvtárnak azért nincsen párja a világon, mivel csakis nők által irt munkákból áll. * Egy franczia természetbúvár azt állítja, hogy ha a madarak a földről elpusztulnának, az emberek kilencz év múlva már nem élhetnénk, mert az elszaporodó rovarok minden gyümölcsöt és az egész termést elpusztítanák. + A londoni városi hatóság hivatalos jelentése szerint, a közúti vasútakon évenként megforduló 117 millió utastól hét millió kilogramm súlyú rézpénz folyik be. * A világ egyik leggazdagabb uralkodója ez idő szerint kétségkívül Vilmos német császár, ki nagyatyjától ezelőtt tizenhárom évvel 144 millió márkát, Viktória királynétól pedig ennél nem sokkal kevesebbet örökölt. Ezen óriási összegekhez még a Frigyes császár és a császárné hagyatéka is járutt. A dadogást egy angol orvos legújabban a következő módon gyógyítja. A dadogónak a gyógykezelés első tíz napja alatt nem szabad beszélnie, a következő tíz napon csak suttogva beszélhet, mire ezen idő elteltével a baj állítólag végképen megszűnik. * Olaszországban a házasságközvetítők rendes testületet alkotnak. Minden egyes közvetítő több eladó leány személyleírását, vagyoni viszonyait és egyéb tudnivalót tartalmazó lajstromot vezet. Ha a házasság megkötése közbenjárása mellett létrejött, jutalomképen a készpénzhozomány 2—3 százalékát követelheti. + 210 templom jut Ausztráliában százezer lakosra. Az egész földrészen mindössze 6013 templom van. Ellenben Oroszországban százezer embernek 55, Angliában ugyanannyi embernek 144 templom jut. * Oroszországban a gyászt nem a fekete, hanem a piros szín különféle árnyalatai jelezik. Gyermekek vagy fiatal emberek koporsóját rózsaszínű posztóval, az asszonyokét bíborszínű, özvegyekét pedig vörösbarna posztóval borítják. * London 700 ezer házában télen naponként 400,000 métermázsa kőszenet égetnek el, melyből 4800 métermázsa kén fejlődik. INGYENFA A SZEGÉNYEKNEK : ROZSÉ-HORDÓK A DEBRECZENNAGYERDŐN. — Kiss Ferencz fényképe, EGYVELEG. * Koronázási költségek Oroszországban. A most uralkodó II. Miklós czár megkoronáztatása 72 millió koronába került, miután pedig alig ötven esztendő