Vasárnapi Ujság – 1903
1903-01-11 / 2. szám - Szétszedhető iskolák 26. oldal / Általános nép- és országisme - A Petőfi-Társaság közgyülése 26. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
° JÓ VASÁRNAPI ÚJSÁG. alkalmas talajnak ez idő szerint csak igen kicsi részét szántja az emberiség. Ma még nagyon messze vagyunk attól, hogy egy-egy holdon, vagy egy-egy hektáron annyi búzát termesszünk, amennyit az teremni képes. Csak oly mértékben míveljük meg a földet, hogy foglalkozásunk hasznot hozó legyen. Tartózkodunk a sok kiadással járó műveletektől, nem trágyázunk túlságosan, nem öntözünk, mert az ez által előállható több bevétel nem állana arányban a költségekkel. Se amint nagyobbodni fog a búza utáni kereslet és ennek következtében annak ára megnagyobbodik, ugyanazon talaján több búzát fogunk termeszteni. Az angol gazda mai napság átlagban 26 hektoliter búzát arat egy hektárról, az orosz ellenben alig 7-et. Semmi se kell hozzá, csak a búza árának megjavulása, hogy az orosz is elérje a hektolitert, esetleg a 30-at is. S alul maradunk a valóságon, ha állítjuk, hogy a most mívelés alatt álló földeken legalább is kétszer annyi búza termelhető, mint amennyi a mostani eredmény. Azonfelül a szűz földeknek óriási területei várnak az ekére. Meghatározhatjuk körülbelül a terület nagyságát, melyre szükségünk lesz, ha a kétszeresre megszaporodó búzafogyasztók igényeit kell kielégíteni. Ma átlagban 160 liter búzafogyasztás esik egy lélekre a kenyérrel élő országokban. Ez a mennyiség valamelyest még emelkedhetik, számítsunk tehát a jövő idők szükségletére 201 litert. Feltéve, hogy a jövő század elején csakugyan 1120 millió fehér bőrű ember fog lakni a földtekén, ezeknek táplálására 2240 millió hektoliter búzára lesz évente szükség. Ennyi búza helyes mívelés mellett 860,000 négyszögkilométernyi területen termelhető. Mondjunk kereken egy millió négyszögkilométert. Ez háromszor annyi, mint Magyarország területe, beleszámítva hegyet-völgyet, vizeket és kopár helyeket, erdőket és sziklás bérczeket. De Európából se kell eltávoznunk, hogy a szükséges terület rendelkezésre álljon. Az európai Oroszország területe közel hatodfél millió négyszögkilométer. Ennek egy része nem meg a búzát, amelynek megéréséhez termi szükséges, hogy legalább hatvan napig 18 fok legyen a napi átlagos meleg. De Közép-Oroszországtól kezdve a déli határokig a búza mindenütt megterem. Az itt elterülő «fekete föld» oly mennyiségben szállíthatja jó művelés mellett a búzát, hogy sok esztendőkre pótolhatja azt a többletet, amelyet az emberiség szaporodása igényelni fog. Oroszországnak ázsiai birtokai 17 millió négyszögkilométernyi területet foglalnak el. Ennek legalább egynegyed része olyan éghajlattal bír, amely a búzának megfelel. Az amerikai Egyesült Államok területe megközelíti a tíz millió négyszögkilométert. E roppant földön azt lehet mondani, hogy eddig csak szórványosan termelik a búzát. Csak ott, ahol a termelés olcsó s a világpiaczra való juttatás könnyű. Amint egy kis szükség fog beállani, a mint a búza ára annyira emelkedik, hogy termelése haszonnal jár : a most elhanyagolt területeken is, millió és millió holdakat fognak felszántani, a melyek ma még parlagon hevernek. S hol van még Kanada a maga óriási területével, melynek jelentékeny része megtermi a búzát? Hol van Dél-Amerika, melynek termőképessége szinte mesés ? Hol van Afrika a maga óriási területeivel, melynek a fehér ember táplálásában eddig úgyszólván semmi szerepe sem jutott. Carey bebizonyította, hogy az ember nem a legtermékenyebb területeket szokta legelőször mívelés alá venni, hanem épen a legsoványabbakat. A java föld majd csak ezután kerül mívelés alá. Braziliának ős rengetegeit nem irtjuk ki, mert ott oly buja minden tenyészet, hogy egy esztendő alatt új erdő nő az irtás helyén. De legyen csak egyszer szükség a búzában s hasznot hozóvá válik az irtás abban az erdőben is, ha többször kell azt egymásután megismételni. A Tigris és Eufrátes melléke ma műveletlenül áll, pedig ez volt valaha a világ legtermékenyebb tartománya, míg fennállottak az öntözőcsatornák. A búzának a megdrágulása kell hozzá és semmi egyéb, hogy ezeket a csatornákat újra megnyissák s a mai sivatagból termékeny tartományt teremtsenek. A búzakenyeret evőknek száma tízszer akkora lehet, mint ma s még sem kell attól tartani, hogy éhezni fognak a késő unokák. Kishitűséggel szoktuk vizsgálni a természetet s mindjárt ködösnek látjuk a jövőt. Mi lesz a világból, ha kifogy a kőszén, ha megcsappan a föld melege s más hasonló kérdések háborgatják álmainkat. De a természet nagyobb, hatalmasabb, mint a mi képzetünk. Az emberiség sorsa sok ezer esztendőre biztosítva van a földtekén. Se a kő, se a kőszén, se a búza elégtelen volta miatt nem kell féltenünk az utánunk jövő nemzedékeket. H. P. SAGASTA. SZETSZEPHETŐ ISKOLÁK. A nagy városok iskoláinak túlzsúfoltsága ellen az amerikaiak megtalálták az ellenszert: a hordozható, mozgó iskolában. Az eszme eredetileg nem amerikai, hanem francziaországi eredetű, de az Egyesült Államokban kezdték néhány év óta nagyobb mértékben alkalmazni, egyelőre ugyan még csak szórványosan, egyikmásik városban, de aligha kell hozzá sok idő, hogy általánosabb elterjedést nyerjen. Elterjedését Amerikában nagy mértékben előmozdítja az, hogy a nyugati államokban gyakran laknak az emberek kerekekre épült házakban, vagy kiselejtezett vasúti kocsikban, amelyekkel akkor s oda mozdulhatnak, ahova s amikor akarnak. A szállítható iskolák berendezését Párisból először Milwaukee város hozta be, mintegy öt évvel ezelőtt, de leginkább St.Louisban terjedt el, ahol nagy elismerésre talált, mert az ottani iskolák már annyira túl voltak zsúfolva tanulókkal, hogy úgyszólván lehetetlenné vált bennük a tanítás. Nemsokára több nagy város követte, egyelőre kísérletkép St.-Louis példáját. St.-Louisban az ott készülő világkiállítás miatt az utóbbi időben igen nagy volt a bevándorlás s mikor a városi iskolák megnyíltak, annyi gyermek tódult beléjük, hogy nem lehetett őket máskép elhelyezni. Felállították hát a mozgó iskolákat s ahol túltömöttség mutatkozott, mindenüvé odaszállítottak az állandó iskola mellé egyet. Ez idő szerint huszonhét ilyen iskolát rendeztek be s valamennyiben szorgalmasan folyik a tanítás. Az ilyen mozgó iskola úgy van szerkesztve, hogy az iskolaügyi hatóság bármely pillanatban oda rendelheti, ahova akarja. Rendszerint a rendet iskola-épület udvarán állítják fel, a z SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM ból épen nem férnek el a tanulók az intézetben. Az épület bármely pillanatban a legnagyobb könnyűséggel szétszedhető s újból összerakható. Az egész egy teremből áll, mely 16 láb hosszú és 2t láb széles, magassága pedig 12 láb. Minden vasból van rajta készítve, még pedig a padló nyolcz darabból, a hosszfalak 6— 0 darabból, a többi falak 4—4 darabból és a födél 16 darabból, minden egyes darab vaslemezekből áll. Ezek a részek pontosan összeillenek, úgy hogy a gyermekek egész biztonságban lehetnek s az egészségüket sem kell félteni. Ahol az egyes részek összeérnek, ott nagyobb biztonság okáért vasléczek is födik, hogy ne lehessen rés a falban. A tantermet vaskályhával fűtik és szellőztető készüléke is van. Egyegy ilyen épület 850 dollárba, vagyis négyezer koronánál valamivel többe kerül. A MAROKKÓI SZULTÁNBÓL. Éjszak-Afrika egyedüli, annyira mennyire függetlennek maradt mohammedán államában, Marokkóban forradalom ütött ki. A lázadás vallási jelszavak alatt kezdődött s főleg a jelenlegi fiatal szultán, Mulaj Abdul-Azíz ellen irányul, aki barátságos érzülettel viseltetik az európai mívelődés iránt s többféle újításokat hozott be. Magánéletében is sokat elvetett az ósdi muzulmán szokásokból s európai kedvtelései vannak, így többek között a kerékpár sportját sem veti meg, mint róla közlött képünk mutatja. Mindezzel nagy megbotránkozást keltett a régi hagyományokhoz ragaszkodó alattvalói körében, különösen az ország belsejében lakó, lázongásra amúgy is hajló törzsek között, akiket még kevéssé érintettek az újabb mívelődés eszméi. A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE. Január 6-án, mint az előbbi években, az Akadémia szép díszterme most is megtelt közönséggel, a Petőfi-Társaság évi közgyűlésére. Jókai Mór elnöki megnyitó beszédében a társaság veszteségéről emlékezett meg, mely alelnökének, Bartók Lajosnak elhunytával érte. Beszédét így kezdette : Rettenetes esztendő ! — mondá. — Te lefolyt év halálnak aratása. Elvesztettem az édes testvért, a ki arczban úgy hasonlít hozzám, de lelkében jobb volt nálamnál s ki engem úgy szeretett. Ledőlt magas polczáról a vezér : nekem nemcsak a pusztában, nemcsak a haza létéért való küzdelemben vezérem, de igaz jóbarátom ; ledőlt testvére, a szabadságharcz hőse, ki félszázadon át viselte homlokán a seb helyét, egyetlen jutalmát honszeretetének. Elhunytak a költők, a művészek, akik küzdelmes, dicsőséges korszakokat örökítettek meg sikerdús életükben. Előrementek a tetterős pályatársak, kiknek hiányát gyászolva érzi a közélet. Még igazán el sem sirattam a testvérem elhunytát, amidőn az év utolsó napja (Petőfi születésének napja) meghozta a lesújtó rémhírt, hogy meghalt Bartók Lajos. Minden érzésem fellázadt a sors ellen. Hisz alig két hónapja, hogy mint délczeg férfi meglátogatott s előttem és kedves nőm előtt, akiknek legkedvesebb barátaink egyike volt, mint életvidám alak jelent meg, akinek messze jövőre kiható tervei vannak. Elszavalta előttünk János király drámájának kiválóbb részeit, szónoki erővel : ragyogott az arcra, tündököltek a szemei. És beszélt a közeljövő feladatairól, amelyekből a maga részét kijelölte. A nagy messzeséget világította meg maga előtt, melyet még neki be kell járnia. _S a halál angyala ott állt már a hátunk mögött. És néhány hét múlva már ott feküdt Bartók Lajos a Vöröskereszt kórházában. Elhagyták a könyvek, amelyekben szellemét megörökité, melyek szellemét megifjiták ; elhagyta az íróasztal, a szellem bajnokának a fegyvertára. Munkás, diadalmas életének minden trofeumai. Meghatottan hallgatta végig a szép beszédet a közönség. Szána Tamás titkár évi jelentése következett, melyet nyomtatásban osztottak szét. A jelentés hangoztatja, hogy a társaság elsősorban a Petőfi-kultusz ápolására és emelésére törekedett. Folytatták a Petőfire vonatkozó adatok gyűjtését és az életéből fenmaradt ereklyék megszerzését is. Elhunytak a társaság tagjai közül a lefolyt év alatt: Vadnay Károly, Lanka Gusztáv, Tolnai Lajos, Névy László, Inczédi László és ép most Bartók Lajos, alelnök. A társaság veszteségének költeményben adott kifejezést gróf Zichy Géza, kinek «Bartók Lajos»ról írt költeményét Somló Sándor szavalta el.