Vasárnapi Ujság – 1903

1903-01-11 / 2. szám - Szétszedhető iskolák 26. oldal / Általános nép- és országisme - A Petőfi-Társaság közgyülése 26. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

° JÓ VASÁRNAPI ÚJSÁG. alkalmas talajnak ez idő szerint csak igen kicsi részét szántja az emberiség. Ma még nagyon messze vagyunk attól, hogy egy-egy holdon, vagy egy-egy hektáron annyi búzát termes­szü­nk, a­mennyit az teremni ké­pes. Csak oly mértékben míveljü­k meg a föl­det, hogy foglalkozásunk hasznot hozó legyen. Tartózkodunk a sok kiadással járó műveletek­től, nem trágyázunk túlságosan, nem öntözünk, mert az ez által előállható több bevétel nem állana arányban a költségekkel. S­e a­mint nagyobbodni fog a búza utáni kereslet és ennek következtében annak ára megnagyobbodik, ugyanazon talaján több búzát fogunk termesz­teni. Az angol gazda mai napság átlagban 26 hektoliter búzát arat egy hektárról, az orosz ellenben alig 7-et. Semmi se kell hozzá, csak a búza árának megjavulása, hogy az orosz is elérje a hektolitert, esetleg a 30-at is. S alul maradunk a valóságon, ha állítjuk, hogy a most mívelés alatt álló földeken legalább is kétszer annyi búza termelhető, mint a­mennyi a mos­tani eredmény. Azonfelül a szűz földeknek óriási területei várnak az ekére. Meghatározhatjuk körülbelül a terület nagy­ságát, melyre szükségünk lesz, ha a kétszeresre megszaporodó búzafogyasztók igényeit kell ki­elégíteni. Ma átlagban 160 liter búzafogyasztás esik egy lélekre a kenyérrel élő országokban. Ez a mennyiség valamelyest még emelkedhetik, szá­mítsunk tehát a jövő idők szükségletére 20­1 litert. Feltéve, hogy a jövő század elején csak­ugyan 1120 millió fehér bőrű ember fog lakni a földtekén, ezeknek táplálására 2240 millió hektoliter búzára lesz évente szükség. Ennyi búza helyes mívelés mellett 860,000 négyszög­kilométernyi területen termelhető. Mondjunk kereken egy millió négyszögkilo­métert. Ez háromszor annyi, mint Magyarország területe, beleszámítva hegyet-völgyet, vizeket és kopár helyeket, erdőket és sziklás bérczeket. De Európából se kell eltávoznunk, hogy a szük­séges terület rendelkezésre álljon. Az európai Oroszország területe közel hatodfél millió négy­szögkilométer. Ennek egy része nem meg a búzát, a­melynek megéréséhez termi szük­séges, hogy legalább hatvan napig 18 fok legyen a napi átlagos meleg. De Közép-Oroszországtól kezdve a déli határokig a búza mindenütt meg­terem. Az itt elterülő «fekete föld» oly mennyi­ségben szállíthatja jó művelés mellett a búzát, hogy sok esztendőkre pótolhatja azt a több­letet, a­melyet az emberiség szaporodása igé­nyelni fog. Oroszországnak ázsiai birtokai 17 millió négyszögkilométernyi területet foglalnak el. Ennek legalább egynegyed része olyan éghaj­lattal bír, a­mely a búzának megfelel. Az amerikai Egyesült­ Államok területe meg­közelíti a tíz millió négyszögkilométert. E rop­pant földön azt lehet mondani, hogy eddig csak szórványosan termelik a búzát. Csak ott, a­hol a termelés olcsó s a világpiaczra való juttatás könnyű. A­mint egy kis szükség fog beállani, a mint a búza ára annyira emelkedik, hogy ter­melése haszonnal jár : a most elhanyagolt terü­leteken is, millió és millió holdakat fognak fel­szántani, a melyek ma még parlagon hevernek. S hol van még Kanada a maga óriási terüle­tével, melynek jelentékeny része megtermi a búzát? Hol van Dél-Amerika, melynek termő­képessége szinte mesés ? Hol van Afrika a maga óriási területeivel, melynek a fehér ember táp­lálásában eddig úgyszólván semmi szerepe sem jutott. Carey bebizonyította, hogy az ember nem a legtermékenyebb területeket szokta legelőször mívelés alá venni, hanem épen a legsoványab­bakat. A java föld majd csak ezután kerül mí­velés alá. Braziliának ős rengetegeit nem irtjuk ki, mert ott oly buja minden tenyészet, hogy egy esztendő alatt új erdő nő az irtás helyén. De legyen csak egyszer szükség a búzában s hasznot hozóvá válik az irtás abban az erdőben is, ha többször kell azt egymásután megismé­telni. A Tigris és Eufrátes melléke ma műveletle­nül áll, pedig ez volt valaha a világ legtermé­kenyebb tartománya, míg fennállottak az ön­töző­csatornák. A búzának a megdrágulása kell hozzá és semmi egyéb, hogy ezeket a csatorná­kat újra megnyissák s a mai sivatagból termé­keny tartományt teremtsenek. A búzakenyeret evőknek száma tízszer akkora lehet, mint ma s még sem kell attól tartani, hogy éhezni fognak a késő unokák. Kishitűséggel szoktuk vizsgálni a természe­tet s mindjárt ködösnek látjuk a jövőt. Mi lesz a világból, ha kifogy a kőszén, ha megcsappan a föld melege s más hasonló kérdések hábor­gatják álmainkat. De a természet nagyobb, ha­talmasabb, mint a mi képzetünk. Az emberi­ség sorsa sok ezer esztendőre biztosítva van a földtekén. Se a kő, se a kőszén, se a búza elég­telen volta miatt nem kell féltenünk az utánunk jövő nemzedékeket. H. P. SAGASTA. SZETSZEPHETŐ ISKOLÁK. A nagy városok iskoláinak túlzsúfoltsága ellen az amerikaiak megtalálták az ellenszert: a hordozható, mozgó iskolában. Az eszme ere­detileg nem amerikai, hanem francziaországi eredetű, de az Egyesült­ Államokban kezdték néhány év óta nagyobb mértékben alkalmazni, egyelőre ugyan még csak szórványosan, egyik­másik városban, de aligha kell hozzá sok idő, hogy általánosabb elterjedést nyerjen. Elterje­dését Amerikában nagy mértékben előmoz­dítja az, hogy a nyugati államokban gyakran laknak az emberek kerekekre épült házakban, vagy kiselejtezett vasúti kocsikban, a­melyek­kel akkor s oda mozdulhatnak, a­hova s a­mikor akarnak. A szállítható iskolák berendezését Párisból először Milwaukee város hozta be, mintegy öt évvel ezelőtt, de leginkább St.­Louisban ter­jedt el, a­hol nagy elismerésre talált, mert az ottani iskolák már annyira túl voltak zsúfolva tanulókkal, hogy úgyszólván lehetetlenné vált bennük a tanítás. Nemsokára több nagy város követte, egyelőre kísérletkép St.-Louis példáját. St.-Louisban az ott készülő világkiállítás miatt az utóbbi időben igen nagy volt a beván­dorlás s mikor a városi iskolák megnyíltak, annyi gyermek tódult beléjük, hogy nem lehe­tett őket máskép elhelyezni. Felállították hát a mozgó iskolákat s a­hol túltömöttség mutat­kozott, mindenüvé odaszállítottak az állandó iskola mellé egyet. Ez idő szerint huszonhét ilyen iskolát rendeztek be s valamennyiben szorgalmasan folyik a tanítás. Az ilyen mozgó iskola úgy van szerkesztve, hogy az iskolaügyi hatóság bármely pillanat­ban oda rendelheti, a­hova akarja. Rendszerint a rendet iskola-épület udvarán állítják fel, a­ z SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM­­ ból épen nem férnek el a tanulók az inté­zetben. Az épület bármely pillanatban a legnagyobb könnyűséggel szétszedhető s újból összerak­ható. Az egész egy teremből áll, mely­­­ 16 láb hosszú­ és 2t­ láb széles, magassága pedig 12 láb. Minden vasból van rajta készítve, még pedig a padló nyolcz darabból, a hosszfalak 6— 0 darabból, a többi falak 4—4 darabból és a födél 16 darabból, minden egyes darab vas­lemezekből áll. Ezek a részek pontosan össze­illenek, úgy hogy a gyermekek egész biztonság­ban lehetnek s az egészségüket sem kell félteni. A­hol az egyes részek összeérnek, ott nagyobb biztonság okáért vasléczek is födik, hogy ne lehessen rés a falban. A tantermet vaskályhá­val fűtik és szellőztető készüléke is van. Egy­egy ilyen épület 850 dollárba, vagyis négyezer koronánál valamivel többe kerül. A MAROKKÓI SZULTÁNBÓL. Éjszak-Afrika egyedüli, annyira mennyire füg­getlennek maradt mohammedán államában, Marok­kóban forradalom ütött ki. A lázadás vallási jel­szavak alatt kezdődött s főleg a jelenlegi fiatal szultán, Mulaj­ Abdul-Azíz ellen irányul, a­ki ba­rátságos érzülettel viseltetik az európai mívelő­dés iránt s többféle újításokat hozott be. Magánéletében is sokat elvetett az ósdi muzulmán szokásokból s európai kedvtelései vannak, így többek között a kerékpár sportját sem veti meg, mint róla közlött képünk mutatja. Mindezzel nagy megbotránkozást keltett a régi hagyományokhoz ragaszkodó alatt­valói körében, különösen az ország belsejében lakó, lázongásra amúgy is hajló törzsek között, a­kiket még kevéssé érintettek az újabb mívelő­dés eszméi. A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE. Január 6-án, mint az előbbi években, az Akadémia szép díszterme most is megtelt közönséggel, a Pe­tőfi-Társaság évi közgyűlésére. Jókai Mór elnöki megnyitó beszédében a társa­ság veszteségéről emlékezett meg, mely alelnökének, Bartók Lajosnak elhunytával érte. Beszédét így kezdette : Rettenetes esztendő ! — mondá. — Te lefolyt év­­ halálnak aratása. Elvesztettem az édes testvért, a ki arczban úgy hasonlít hozzám, de lelkében jobb volt nálamnál s ki engem úgy szeretett. Ledőlt magas polczáról a vezér : nekem nemcsak a pusz­tában, nemcsak a haza létéért való küzdelemben vezérem, de igaz jóbarátom ; ledőlt testvére, a sza­badságh­arcz hőse, ki félszázadon át viselte homlo­kán a seb helyét, egyetlen jutalmát honszeretetének. Elhunytak a költők, a művészek, a­kik küzdelmes, dicsőséges korszakokat örökítettek meg sikerdús életükben. Előrementek a tetterős pályatársak, kik­nek hiányát gyászolva érzi a közélet. Még igazán el sem sirattam a testvérem elhunytát, a­midőn az év utolsó napja (Petőfi születésének napja) meg­hozta a lesújtó rémhírt, hogy meghalt Bartók La­jos. Minden érzésem fellázadt a sors ellen. Hisz alig két hónapja, hogy mint délczeg férfi megláto­gatott s előttem és kedves nőm előtt, a­kiknek leg­kedvesebb barátaink egyike volt, mint életvidám alak jelent meg, a­kinek messze jövőre kiható ter­vei vannak. Elszavalta előttünk János király drá­májának kiválóbb részeit, szónoki erővel : ragyo­gott az arcra, tündököltek a szemei. És beszélt a közeljövő feladatairól, amelyekből a maga részét ki­je­lölte. A nagy messzeséget világította meg maga előtt, melyet még neki be kell járnia. _S a halál angyala ott állt már a hátunk mögött. És néhány hét múlva már ott feküdt Bartók Lajos a Vörös­kereszt kórházában. Elhagyták a könyvek, a­melyek­ben szellemét megörökité, melyek szellemét megifji­ták ; elhagyta az íróasztal, a szellem bajnokának a fegyvertára. Munkás, diadalmas életének minden trofeumai. Meghatottan hallgatta végig a szép beszédet a közönség. Szán­a Tamás titkár évi jelentése követ­kezett, melyet nyomtatásban osztottak szét. A jelentés hangoztatja, hogy a társaság első­sor­ban a Petőfi-kultusz ápolására és emelésére töreke­dett. Folytatták a Petőfire vonatkozó adatok gyűj­tését és az életéből fenmaradt ereklyék megszer­zését is. Elhunytak a társaság tagjai közül a lefolyt év alatt: Vadnay Károly, Lanka Gusztáv, Tolnai Lajos, Névy László, Inczédi László és ép most Bar­tók Lajos, alelnök. A társaság veszteségének költeményben adott kifejezést gróf Zichy Géza, kinek «Bartók Lajos»­ról írt költeményét Somló Sándor szavalta el.

Next