Vasárnapi Ujság – 1920
1920-05-23 / 10. szám - Lóczy Lajos 10. szám / Arczképek, Hazaiak - A budapesti gyerekek az amerikai missziónál (2 kép) 10. szám / Időszerű illusztrácziók - A kisgazdapárt alföldi körútjáról (4 kép) 10. szám / Időszerű illusztrácziók - A Magyar Tudományos Akadémia Zrinyi-ünnepéről. Balázsfy Rezső rajza 10. szám / Időszerű illusztrácziók - A nemzeti hadsereg ünnepe Budavár 1849-iki bevételének évfordulóján (10 kép) 10. szám / Időszerű illusztrácziók - A Területvédő Liga tiltakozó gyűlése a béke megkötése ellen (6 kép) 10. szám / Időszerű illusztrácziók - Zadravecz István tábori püspök szent beszéde a máriabesnyői férfi-zarándoklaton 10. szám / Időszerű illusztrácziók - A Területvédő Liga által készíttetett szoborművek (4 kép) 10. szám / Műtárgyak - A Margitszigeti lóvasút utolsó fordulója és a Margitszigeti autobusz (2 kép) 10. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
to. szám, 1920. 67. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG: az ablakpárkánynak támaszkodott, félkarját a hozzá simuló Kató vállára fektetve. Előttük állt Kós a pálma állványának támaszkodva és az elmúlt intézeti évről beszéltek, arról, micsoda nehézségekkel küzdött Kató Zsuzsa miatt és megbeszélték Zsuzsa ez évi terveit. Vártán ott ült a közelben s a penzió vendégkönyvét lapozta. Mulatni akarok, — ez volt a refram, a Zsuzsa alapelve, — szeretem az életet, tombol bennem ez a szeretet és nincs semmi értelme, hogy elnyomjam. Át akarom érezni az utolsó ízig, hogy fiatal és ép vagyok, hogy nekem áll a világ! — Igen, maga ép olyan nő, ép olyan asszony lesz, mint az, akiről első találkozásunkkor beszéltünk. — mondta Kós komolyan. — Ugyan annyi különbség van talán, hogy maga „ annyival nyíltabb, amennyivel fiatalabb. Ő kissé leplezi ezt a nagy élni vágyást, minden érzését inkább leplezi, mint maga Zsuzsika, de mire az ő tapasztalatait megszerzi . . . — Azt hiszem, akkor is az maradok, aki vagyok. Nem félek senkitől, nem restellek semmit, nem alakoskodom senki előtt, ha nem tetszem így, ahogy vagyok, pukkadjon meg, akárki is az. — Várjon csak, amíg szerelmes nem lesz, addig nem ismerheti önmagát. — szólt bele most Vártán, aki mindent hallott. — És maga Kató, hogyan képzeli el az intézet után jövő éveit? — kérdezte Kós. — Nem tudom elképzelni, — felelt Kató.— Alig foglalkoztam még vele s nem tudom, mikor és hogyan ér az a csapás, a mely fenyeget . . . — De Kató, annyiszor kértem már levélben is, ne vegye ezt olyan biztosra, — kérlelte Kós. Kató folytatta : — Régebben, kicsi koromban . . . — Mintha most nagy volna, — vágott közbe mosolyogva Vártán és fölállt, Zsuzsához lépett, kettőjük fejlődött, nemsokára közt külön beszélgetés a zongorához mentek s a kották közt keresgéltek, közben közbe végigfuttatva a zongorán egy-egy dallamot, mely ép szóba került köztük. — Mit tervezett kicsi korában ? — kérdezte Katót Kós. — Hogy lesz egy szobám, egész élesen képzeltem el, keskeny, szőnyeges szobám, köröskörül magas, rakott könyvszekrényekkel, egy kényelmes ülőhely, egyéb semmi. És én olvasok szebbnél=szebb könyveket egymás után. Később úgy alakult ez az álmom, hogy Öcsinek fontos szerep jutott és most... most már nem tudom. Tanítani fogok, valós szinten odahaza, az olvasás mindenesetre megmarad . . . ~ És írja majd nekem a szebbnél szebb leveleket olvasmányairól, akkor már maga fog nekem ajánlani könyveket. Kissé odahajolt Kós Katóhoz, mikor ezt mondta, pajkosan mosolyogva a leány szemébe. Kató titokban megrezzent, de azért vissza mosolygott. ~ Oh, addig... és legyintett a kezével. ~ Mit jelent ez az addig és ez a legyintő, ~~ kérdezte a férfi elfogva és nézegetve a Kató kezét. ~ Már rég nem lesz türelme hozzám. Nem ismeri a maga értékét, — felelt Kós nagy tenyerére fektetve a félig-meddig még gyermek=kezet. — Szerénységében és tapasztalatlanságában nem tudja, hogy olyanokat gondol és ír le, melyeket talán olvashatott volna ha sokkal idősebb lenne, de így saját magából pattant ki értékes dolgokat, bár meg tapogatózó kifejezési formában. Én nem ártanám szükségesnek és helyesnek, hogy I0' ne világosítsam saját képességeiről. Tudd te -kiír hogy intelligens és tudatosan kell továbbfejlesztenie önmagát. Legyezgeti a hiú= magamat, ha segíthetek ennek a fejlődésnek " komolyan hiszem, hogy ha a barátságunk "Nos lesz, ennél a szónál mélyebb pillanast vetett Katóra s Kató sokáig bon=zogatta ezt a pillantást — lassan-lassan ez vezető szerepem átfejlődik a megértő barát szerepébe. tok ! lí** kenne hogy nő és férfi barát ehetnek ? — kérdezte örvendő meglepetéssel Kató és szinte szuggesztív modorban tette hozzá : Ugye hiszi ? Kós szája körül kicsit felsőbbséges, kicsit czinikus mosoly jelent meg, Kató nézett föl rá, kissé várni kellett a feleletre. A barát szerepében igen, szólt végre a férfi, nem nyomva meg a szerep szót, de Kató mégis megértette. Elmosolyodott. — Nem hisz benne, csak az érintkezés egy formájának tartja, — szólt lassan. — Lássa, ezt is milyen jól mondta, Ka=uczabogár. De úgy elszomorodott miatta. Szinte árny borult a szemére. Hát nézze, nem akarom áltatni. Nem akarom, hogy áltassa önmagát. Minek az magának ? Hát nincs. Nincs olyan barátság, amilyet képzelni szeretne. A barátság nagyon komoly, szép valami, férfinek férfihoz, nőnek nőhöz, sőt még gyermeknek is gyermekhez való viszonya. Legnemesebb viszonya. Van aztán testvéri, gyermeki, szülői szeretet... — És tanító a tanítvány szeretete egymáshoz, egészítette ki hirtelen Kató. — Abban már nem hiszek. Az vagy rokonlelkek baráti vonzódása, vagy a gyermek és felnőtt viszonya mondta Kós. — Hát akkor... Kató e két szó után hirtelen elhallgatott, elpirult, erősen hozta kérdésének az a része, melyet zavarba meggondolatlanul majdnem kimondott. A férfi belelátott a lelkébe és gyönyörködő tette az, hogy így belelát, mosolyogva nézte a leányt és ezt a mosolyt át- meg átszőtte valami kellemes elragadtatás melege. Hát akkor? — kérdezte halkan. — Nem, fölöslegeset akartam kérdezni, mert azt hiszem most már, hogy a férfiak sokkal élesebb határokat vonnak érzés meg érzés között, minden nagyobb fontolgatás nélkül. — Csitt, Kató, azt szeretnéd, ha a kérdését folytatná. Hát akkor?... Kató most már nagyon belepirult, izgatottan, kicsit ijedten csillogott a szeme szinte mintha hajszálai is ijedten el akartak s volna repülni ... Kós nagyon szépnek látta így, nem is hitte volna, hogy ilyen szép tud lenni. — Hát akkor, ha nem fogad szót, én fejezem be maga helyett a kérdését. Hát akkor — s most melegen és komolyan nézett Kató szemébe és lassan mondta, szinte szürcsölgetve a hatást — a köztünk élő viszony hova tartozik ?, Kató már nem pirulhatott el jobban, mint eddig, de látszott rajta, hogy ez az, amit meggondoltan elhallgatott, látszott, hogy rajtakapták. Hallgatott. Kós várt, amíg a lány a szemébe néz és akkor ugyanolyan szürcsölve, lassan mondta. Ez a kezdődő szerelem. Katót mintha villanyos ütés érte volna. Hirtelen egészen elsápadt. A fejét félrefordítva kicsit lehajtotta, lenézett az ablakpárkányra, melyre kezével támaszkodott. Profilba fordult fejének háttere az ablaküveg volt, vagyis az esti sötétbe hajló levegőnek áttetsző, erős kékje. Lassan valami különös kifejezés ömlött el ezen az arezon: szelídségből és rajongásból keveredett kifejezés. Kés, mikor már betelt ezzel a képpel, az eddiginél is halkabban, gyöngéden szólt: — Kislány, nem tudja, hogy nem szabad tovább várakoztatnia ? Kató visszafordította a fejét s fölnézett Kósra, aki most a szemében csodálta meg gyönyörűséggel a szelídségnek és rajongásnak ezt az összeolvadását. — De hát hogy lehet az ? — kérdezte nagyon halkan ható. — Micsoda ? — Hogy engem szeret. (Folytatása következik.) BERZEVICZY ALBERT ELNÖKI MEGNYITÓJÁT OLVASSA. Az emelvényen az elnöktől jobbra Heinrich Gusztáv, balra Herczeg Ferencz ülnek.A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ZRÍNYI-ÜNNEPE. — Balázsfy Rezső rajza. TÜNTETÉS A BÉKE ALÁÍRÁSA ELLEN BUDAPESTEN, MÁJUS 1 J-ÁN A KOSZORÚ ELHELYEZÉSE A MILLENIUMI EMLÉK ÁRPÁD-SZOBRÁN Makoldy József rajza.