Vasas, 1958 (63. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2 VASAS A gyártmány- és gyártásfejlesztési mozgalom tapasztalatai a Fúrógépgyárban IRTA: KOVÁTS JÁNOS FŐMÉRNÖK A gyártmány- és gyártásfejlesztési mozgalom 1955. elején a Fémáru- és Szerszámgépgyár kezdeményezése nyomán indult —elsősorban szerszámgépgyárainikibain. Kisebb mértékben más profilú vállalatok is maguikévá tették ezt a mozgalmat, amelynek célja a gyártmányok konstrukciós technológiai fejlesztése, az idő- és anyagráfordítások csökkentése érdekében. A vasasszakszervezet látva a műszaki propaganda felelevenítésének szükségességét, — a közelmúltban alakult műszaki titkárság irányításával— a vas- és fémipar vállalatainak szakembereiből hat különböző szakbizottságot hívott életre, köztük a gyártmány- és gyártásfejlesztési szakbizottságot is. A szakibizottságok feladata, hogy az egyes gyárakban elért eredményeket tapasztalatcsere útján hasznosítsák úgy a saját, mint más vállalatok munkájában. Jelen beszámoló a gyárt- mány- és gyártásfejlesztési szakbizottság munkájának indulását kívánja ismertetni. A cikk összeállítása azzal a szándékkal ,• történt, hogy kisebb vállalatainknak, — amelyek nem rendelkeznek olyan adottságokkal, mint például a DIMÁVAG, vagy a Fémáru- és Szerszámgépgyár — szemléltetést adjon arról, milyen lehetőségek feltárásával tudnak eredményt elérni gyártmányaink konstrukciós és technológiai fejlesztése terén. A Fúrógépgyár gyártmányáé gyártásfejlesztési tevékenysége mondhatni arra az időre nyúlik vissza, amióta jelenlegi telephelyére (VI., Alsóerdősor u. 9.) került 1953-ban. Szándékosan utalok a gyár telephelyére, mert akik ismerik, nagyon jól tudják, hogy terjeszkedési lehetőség nincs és ez a területi kötöttség a termelékenység emelésénél, hogy úgy mondjam, kényszerkörülményt teremt, mivel az 1 m2- re eső termelési érték növelésének egyedüli járható útja a konstrukció és technológia fejlesztése, a szervezettebb gyártás egyidejű megvalósítása mellett. A Fúrógépgyár régebbi, az iparban általában ismert géptípusai (FPa, FPo, FO—23—32) meglehetősen elavult konstrukcióknak mondhatók, így a fejlesztési munka kezdeti szakaszán ezek módosítása egyegy ötlet alapján aránylag könnyen ment. Vállalatunk munkája a gyártmány- és gyártásfejlesztés terén akkor vált céltudatossá, amikor az MDP III. kongresszusa, valamint az 1955. március és novemberi határozatai előtérbe helyezték a gyártmányok önköltségcsökkentésének fontosságát. Felhasználva a Fémárú- és Szerszámgépgyár tapasztalatait, géptípusértként anyag- és munkaigénycsökkentési tervet készítettünk. E terv elkészítését azonban alapos elemző és kritizáló munka előzte meg, amely vizsgálat tárgyává tette géptípusonként és ezen belül szerelési egységenként az akkori konstrukciós kialakí t. RÉSZ tást, valamint a technológiai előírásokat. Célkitűzéseink következetes megvalósítása tette lehetővé, hogy az ellenforradalmi események ellenére a K. G. M. Gépipari Igazgatósága által előírt 1956. évi munka- és anyagigény-csökkentési tervünket teljesíteni tudtuk. Mielőtt a legjellemzőbb példák ismertetésére rátérnék, néhány szóval szeretnék röviden megemlékezni vállalatunk újítóinak tevékenységéről is, mivel javaslataikkal igen komoly mértékben segítették gyártmányaink önköltségének csökkentését. A Fúrógépgyár dolgozói részéről megnyilvánuló újítási aktivitás mértéke sokkal kedvezőbb, mint ahogy azt általában nagyobb létszámmal és kedvezőbb adottságokkal rendelkező vállalatoknál tapasztalni lehet. Ennek a magyarázata megfigyelésem szerint az, hogy dolgozóink látva a gyár kötött lehetőségeit, igyekeztek azon gondolkodni, hogy saját és ezen keresztül a vállalat munkáját milyen módon lehet megkönnyíteni. Nem választották, mivel nem is választhatták az általában szokásos könnyebb utat, a korszerűbb gép, vagy költségesen előállítható készülékek igénylését. Az újítási javaslatok szakszerű megvalósításához hatékony segítséget nyújtottak műszaki dolgozóink és ez a helyes együttműködés a javaslatok üzemszerű alkalmazásának eredményeiben mutatkozott meg. Az ismertetésre kerülő példák között is több újítás szerepel. Gyártástechnológiánk fejlesztésénél a fő törekvés az volt, hogy tervfeladatainkat lehetőleg minél kevesebb műszakszámmal és a legszükségesebb forgácsoló gépekkel oldjuk meg. E téren sikerült olyan eredményeket elérnünk, hogy vállalatunknál nincs harmadik műszak és a második műszakban csupán néhány szűk kapacitást képező gépeken (horizontál esztergáik, MVE eszterga) kell dolgoztatnunk. A korábbam hossz- és harántgyalugépen alacsony termelékenységgel megmunkált alkatrészek forgácsolását marógépekre tettük át, ahol többkéses kemény fémsapkás marófejekkel dolgozunk. Gépeink felkészülékezésénél az a szempont vezérelt bennünket, hogy a meglevő géppark minél többoldalú kihasználását tudjuk elérni a kooperációs munkák csökkentése érdekében. Jellemzésül két példát kívánok ismertetni. Az egyik példa: az Esztergomi Szerszámgépgyár által gyártott Mi 1000 típusú univerzális marógép „AFRAEKO” készülékkel felszerelve valóságos fogazó célgéppé vált üzemünkben. Igen előnyösen tudjuk használni csigaskerekek és fogaskerekek lefejtő eljárással történő mosására és az azelőtt esztergapadon nehézkesen és alacsony termelékenységgel gyártott csigák marására is. Például egy 38 mm. átmérőjű és 40 mm . hosszú model 1.75-ös csiga előállítása esztergapadon 30 perc. „AFRAEKO” készülékkel 16 perc, vagy egy Z , 18, mm 2 fogaskerék előállítása 18 perc helyett 6 perc. 1. ábra. MU 1000-es marógép „AFRAEKO” készülékkel felszerelve. A másik példa: oszlopos fúrógépeinknél az asztalemelést fogasléccel végezzük. A fogaslécek fogmarásai, mivel fogazógéppel nem rendelkezünk, komoly gondot okozott vállalatunknál. Először próbálkoztunk a legegyszerűbb módon egyenkénti fogmarással, fogankénti osztással, de ez az eljárás — figyelembe véve a fogasléc kb. 800 mm-es hosszméretét, — rendkívül lassúnak bizonyult. A problémát úgy oldottuk meg, hogy az UF 21 típusú „Csepel” marógépünkre szerkesztettünk és felszereltünk egy fogazókészüléket, ahol ún. eltolt fogazasd formaró alkalmazásával végezzük a fogaslécek fogmarását. 2. ábra: UF 21-es marógépre szerelt fogaslécmarókészülék. A kézi munkák gépesítésével kapcsolatban a sok közül egy szabadalomszámiba menő újítást említek meg, amellyel mérő tárcsák vonalazását oldottuk meg. A gép kezelése különösebb szakértelmet nem igényel és a korábbi 15 perccel szemben — amikor a műveletet osztófejjel és a szán kézi elmozgatásával végezték — ma egy tárcsa vonalazása 2 percet igényel. A szervezettebb gyártás megvalósításánál az ütemesség volt a fő szempont, már csak azért, mivel a tervben előírt gépdarabszámokat— vállalatunk szereldei alapterületét figyelembe véve — egyébként képtelenek lettünk volna teljesíteni. A szerelés ütemességét mint ismeretes, folyamatos tervszerű alkatrész-gyártással lehet biztosítani. Vállalatunknál az alkatrészgyártó forgácsoló műhelyekben a gépek ciklusonkénti átrendezését nem lehetett végrehajtani, mivel az egyik műhely földszinten, a másik pedig az I. emeleten van, éppen ezért az úgynevezett csoportos alkatrészgyártási rendszerre tértünk át. Az említett körülményből adódóan természetszerűleg a földszinti forgácsoló műhelyünk profiljába írtuk elő azokat az alkatrészeket, amelyek mozgatása súlyuknál fogva nehézkes és a könnyebb tételek pedig az emeleti forgácsolóműhely profiljába kerültek. A gépalkatrészek ilyenformán történő csoportosítása maga után vonta a két műhelyen belül a gépek részletes átcsoportosítását, az anyagvándorlási utak minimálisra való csökkentésének érdekében. A két műhely programozása a már így meghatározott alkatrécscsoportok szerint sokkal könnyebb és ami a leglényegesebb, az alkatrész késztermék teljesítés mérhetővé vált. A termelési osztály műhelyenként és géptípusonként alkatrészgrafikont vezet és ezen keresztül dekádonként, sőt dekád közben is ellenőrizni tudja az alkatrészgyártás tervszerű előrehaladottságának mértékét. A módszer alkalmazásának helyességét a tények igazolják, miszerint 1955 novemberétől kezdődően (az ellenforradalmi események miatt kiesett dekádok kivételével) a vállalat dekádterveit folyamatosan teljesíteni tudta. * A szokásos sorrendtől eltérően cikkünkben először a gyártásfejlesztési részt közöljük, mivel a konstrukciós példák adatainak kiértékelése még nem állt rendelkezésünkre. A gyártmányfejlesztési példákat lapunk következő számában közöljük. (A szerk. megjegyzése.) 1958. január hó. Szerezzünk érvényt az újítási közreműködői díjak helyes megállapításának és alkalmazásának A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány által kiadott új rendelet fokozottabb jogvédelmet biztosít az újítóknak és a feltalálóknak. ■ Megkíméli őket az egyoldalú, lélektelen, bürokratikus eljárásoktól, amelyek a múltban sokszor elkedvetlenedéshez vezettek. Az új rendelet az újítók és feltalálók mellett anyagilag érdekeltté teszi azokat a dolgozókat is, akik tevékenyen hozzájá► jutnak a kísérletekhez és a bevezetéshez. Az új rendelet 17. §-a tartalmazza: 1. Azokat, akik az újítás kísérletének sikerét, illetőleg a megvalósítást legeredményesebben mozdították elő, közreműködői díjban lehet részesíteni. A díjban az újítón kívül munkakörre való tekintet nélkül bárki (vezető állású dolgozó, felettes szerv dolgozója, igazgató, főmérnök, újítási előadó, más vállalati, kutató-tervezőintézeti dolgozó is) részesíthető. 2. A közreműködői díjra jogosultak személyét és a díj felosztását a helyi szakszervezet és az újító meghallgatásaután a megvalósító szerv vezetője állapítja meg. Az igazgatónak, helyettesének, a fő- mérnöknek és a főkönyvelőnek közreműködői díját a felettes szerv állapítja meg a szakszervezet előterjesztése alapján. 3. Ha a népgazdasági eredmény eléréséhez az újított Alapanyagot, illetőleg a fél- készterméket továbbfeldolgozó vállalat dolgozóinak köz- sreműködése szükséges, a to■ vábbfeldolgozó vállalat legeredményesebb tevékenységet kifejtő dolgozóit az 1. be- E kezdés alapján megállapítottdíjazásból ugyancsak részesítteni kell. A díj megoszlásának arányát a két vállalat dolgozóiáltal kifejtett tevékenységi arányában a két vállalat igazgatója — a helyi szakszervezetiek meghallgatása után — ►együttesen állapítja meg. ►Megegyezés hiányában az ille- értékes döntőbizottság határoz. ► 4. Az összes közreműködők ►részére kifizethető díj együttes ► mértéke az első évre járó újí► tási díj 50—100 százaléka, akifejtett tevékenységtől függően. A megvalósító szerve-E Egy vállalathoz külső cégtől E újítást nyújtottak be. Az újíttás eredményeként a várható E gazdasági eredmény, az évi E előrelátható többlettermelés E önköltségi különbözete több,mint kétmillió forint volt. ► E Az újítók, az újítás megoldásában segítők és hathatósan a közreműködők nevei között E megadták az üzem főmérnökeinek, üzemvezetőjének és helyettesének, a szerszámot előkészítő szakmunkásnak, beruházási előadónak, főkönyvelőinek, az újítási előadónak, valamint az előkalkulátornak a nevét. Ha megnézzük ezen a közreműködőknek egyenkénta beosztását, akkor az az érzés támadhat bennünk, hogyaz újítók a neveket azért adták meg, hogy biztosítva legyen újításuk kivitelezése, illetve megvalósítása. A vállalat főmérnökét azért kívánják közreműködési díjban részesíteni, mert a problémák megoldásához javaslataival közreműködött és elősei Az elmúlt évek során gyakori panasz volt újítóink körében, hogy nem kaptak megfelelő segítséget újításaik kivitelezéséhez és alkalmazásához. Ezt előidézte egyrészt az újítómozgalom elégtelen propagandája, másrészt, hogy az 1948-ban kiadott rendelet alapján a közreműködési díj az újítási díj összegének csak 15—20 százaléka volt. Az új rendelet értelmében a közreműködési díj az újítási díjösszeg 50, illetve 100 százalékáig terjedhet. Tetője a megvalósításra vonatkozó szerződés megkötésétől számított 8 napon belül dönt abban a kérdésben, hogy a várható teljes díj hány százaléka illeti meg a kísérletezésben eredményes tevékenységet/ kifejtett dolgozókat. Az egyes közreműködők között a díjat az általuk kifejtett tevékenység arányában kell megosztani. A rendelet fenti pontjaiból kitűnik, hogy tág lehetőség van az újítások kivitelezését elősegítő dolgozók jutalmazására. A rendeletnek ezen megfogalmazása azonban — véleményem szerint — lehetőséget ad arra, hogy egyesek komoly pénzösszegekhez jussanak anélkül, hogy tényleges munkát végeztek volna szellemi vagy fizikai téren, az újítás megvalósítása érdekében. A rendelet kimondja, hogy az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő közreműködési díját a felettes szerv állapítja meg a szakszervezet előterjesztése alapján. Az egyéb beosztású közreműködési díjra jogosultak személyét és a díj felosztását a helyi szakszervezet és az újító meghallgatása után a megvalósító szerv vezetője állapítja meg. Ez komoly feladatot ró szakszervezeti aktíváinkra, üzemi bizott-ságainkra. A munka végzése során nagy körültekintéssel kell eljárniok. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint az újítómozgalom fellendítéséről, a közreműködő műszaki szakemberek segítségével, valamint arról, hogy névleges tevékenységért tíz- és százezreket ne fizessünk ki népgazdaságunk rovására. Éítette a kísérletek lefolytatását. A kísérleteknél és a bevezetésnél segítséget nyújtott. Az üzemvezetőt és helyettesét azért kívánják közreműködői díjban részesíteni, mert elvi segítséget nyújtottak többéves gyakorlati tapasztalataik alapján az újítás bevezetéséhez, valamint tevékenyen részt vettek a gép próbajáratásánál felmerülő hibák feltárásában és kiküszöbölésében. A szerszámkészítő szakmunkást azért kívánták közreműködési díjban részesíteni, mert olyan szerszámot készített napi munkája keretén belül, amelyet még eddig a vállalatnál nem csináltak, s ennek megoldása nagymértékben segítette az újítás megoldását. A beruházási előadó az újítás kivitelezéséhez szükséges pénzügyi lebonyolítást végezte, valamint segítségre volt az anyagok beszerzésében, az újítás mielőbbi gazdaságos alkalmazásának biztosításában. A főkönyvelő aktívan közreműködött a szerződést megelőző gazdaságosságra vonatkozótárgyalásokban, az újítás alkalmazása, feltételeinek kidolgozásában és gyakorlati megvalósításához szükséges szerződés érdemi megkötésében. Különösen az újítás népgazdasági exportkihatásainak feltárásában. Az újítási előadót mintegy 6 százalékos díj kifizetésével kívánják jutalmazni, mivel az újítás kivitelezésével kapcsolatos problémák megoldásában aktívan részt vett (!?). Ezenkívül feltétlen az újítási rendelet szem előtt tartásával irányította az újítás gyakorlati bevezetéséhez szükséges intézkedéseket. A szerződés kidolgozásában tevékenyen részt vett. Az előkalkulátort sántán 6 százalékos közreműködői díjjal kívánták jutalmazni, mert az újítással kapcsolatos előzetes kiértékelés nehéz és felelősségteljes munkáját végezte. A kiértékelés elvi megállapításait tisztázta, és az újítás népgazdasági szempontból való értékelését kidolgozta. A fenti előterjesztés alapján a közreműködők között 75 százalékos közreműködési díj ráfizetését javasolták. Az üzemi bizottság elnöke nem tartotta helyesnek a közreműködői díj kifizetését. Szakszervezetünkhöz fordult tanácsért, hogy mit tegyen. Szakszervezetünk termelési osztályának az a véleménye, hogy az ilyen és ehhez hasonló indokolások nem merítik fe a közreműködés fogalmát és ezért a munkáért nem lehet díjat kifizetni. Arra persze nehéz sablont adni, hogy a rendelet tágfogalmazása alapján ki az, akit közreműködői díj illet. Az azonban érthető, hogy közreműködői díj kifizetését csak azoknak javasoljuk, akik szellemi, vagy fizikai munkával ténylegesen elősegítették — általában munkaidő után a kísérletek lefolytatását, az újítás kivitelezését, bevezetését, gyakorlati alkalmazását. A fenti példán keresztül kívántuk érzékeltetni, hogy ilyen indokok alapján nem lehet közreműködési díjat kifizetni. Nem azért, mert az indokolás nem kielégítő, hanem azért, mert ellenőrzésünk alkalmával megállapítottuk, hogy a közreműködők nem tettek egyebet, mint amit a munkaköri beosztásuk megkívánt. Üzemi bizottságainknak az említett példához hasonló lelkiismeretességgel kell foglalkoznak az újítási mozgalom társadalmi ellenőrzésével. A szakszervezeti aktivisták segítői és ellenőrei legyenek az újítási ügyek intézésének. Követeljék meg, hogy akik ténylegesen segítséget adnak az újítóknak nagy jelentőségű újításaik, találmányaik kivitelezéséhez, azok megkapják az őket megillető, a rendeletbenleírt köreműködési díjat. De akadályozzák meg az olyan kifizetéseket, amelek mögött nincs a munkaköri kötelezettségen túlmenő tevékenység. Az új rendelet helyes alkalmazása az újítómozgalom és a feltalálói tevékenység számára kedvezőbb lehetőségeket biztosít, egyben" elősegíti országunk műszaki színvonalának az eddiginél gyorsabb és jelentősebb emelését. Kovács István termelési 6. Az újítás megvalósításában közreműködők díjazása Nézzünk egy példát