Vasas, 1963 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

2 ♦ 4 ELNÖKSÉGÜNK HÍREI Sza­kszervezetünk központi vezetősége 1962. december 20-án ülést tartott és meg­vitatta a vas- és fémipar­ban dolgozók üzemegészség­ügyi helyzetéről szóló jelen­tést. A vita után megfelelő határozatokat is hozott. Ugyancsak ez a kv-ülés ha­tározott szakszervezetünk XXIV. kongresszusának az összehívásáról, amelynek időpontját 1963. március 2­­3-ra tűzte ki. Megbízta a központi vezetőség az elnök­séget a kongresszus előkészí­tésével, valamint a kapcsola­tos feladatok elvégzésével. Az együttműködő villamos­­energia rendszer üzembizto­san igénybe vehető teljesítő­iképessége a decemberi csúcs­­terhelés időszakában 1961- ben 1421,1 MW volt, a múlt év decemberében pedig 1545 MW. A második ötéves terv végére a villamosenergia­rendszer üzembiztosan igény­be vehető teljesítőképessége 2060 MW-ra növekszik, amely az 1960. évi 1292,5 MW rend­szerszintű terheléshez képest 59,3 százalék növekedést je­lent és ezzel a fogyasztói igé­nyek teljes mértékű kielégí­tését biztosítja — így tájé­koztatott az elnökség elé ke­rült ipar­igazgatósági jelen­tés. , 4 A gazdasági és pénzügyi munka 1983-ig legelhanya­goltabb területe volt az ellen­őrzés. Ezt a fogyatékosságot sikerült nagyrészben kijaví­tani, a pénzügyi fegyelem szakszervezetünk egész terü­letén megszilárdult. A füg­getlenített ellenőrökön kívül 1962- ben Budapesten a fő­könyvelőség 70 társadalmi el­lenőre végzett alapszerveze­­teinknél szúrópróba szerű el­lenőrzést. 1963-ban a főváro­si társadalmi ellenőreink szá­mát százra emeljük, vidéken pedig száz aktívát szerve­zünk a megyebizottságok mellé, a gazdasági és pénz­ügyi munka társadalmi el­lenőrzésére — így szól az 1963- ról szóló költségvetési tervezet. 1961-ben üzembe helyeztük­ a Pécsi Hőerőmű harmadik,­­az Ajkai Erőmű második és harmadik 32 MW-os gépegy­ségét. Az Április 4. Gépgyár­nál felmerült nehézségek mi­att 1962-re tolódott el az aj­kai 5. sz. kazán üzembe he­lyezése. Megkezdtük az Oroszlányi Hőerőmű 50 MW- os blokkjának próbaüzemét is. Eközben nagy nehézséget okozott a­­kazán elsalakoso­­dása, amely egyébként az üzemi­ próba alatt álló má­sodik kazánnál is jelentkezett — tájékoztatta elnökségün­ket a Nehézipari Miniszté­rium.­­ A vasipari munkavédelmi tanács vizsgálatokat folytat azokban az üzemekben, ame­lyeket az ipar átszervezése érint. Az átszervezéssel kap­csolatban javaslatot fog ten­ni a szakszervezet elnökségé­nek és a KGM miniszteré­nek, olyan munkavédelmi újításokra, amelyekre az át­szervezések miatt szükség lesz.­­ Igen fontos kérdéssel, a­z ólommegbetegedések problé-­­ máival foglalkozott — a múlt évben — a vasipari munka­védelmi tanács. Megállapí­totta, hogy általános intézke­désekkel nem lehet megolda­ni ezt a kérdést. Az egyik legveszélyesebb munkahely e tekintetben a Metalloché­­mia- Itt különleges intézke­désekre volt szükség. A ta­nács felhívással fordult a miniszter elvtársiba, ennek nyomán több életveszélyes üzemet építettek át — álla­pította­­ meg elnökségünk, amikor megtárgyalta a vas­ipari munkavédelmi tanács tevékenységét.­­ Az 1983-as év költségveté­sének előkészítő munkálatai már 1962 harmadik negyed­évében elkezdődtek. Bevon­tuk ebbe a munkába a szak­­szervezeti bizottságok titká­rait, számvizsgáló bizottsági tagjait és gazdasági felelőseit. 1962. december 15-ig minden alapszervezet visszakapta be­küldött és a területileg ille­tékes középszerv és a fő­könyvelőség által közösen felülvizsgált költségvetés tervezetét. A januári taggyű­lések határoznak e terveze­tek ügyében, lényegében te­hát szakszervezetünk egész területén 1963. januárjában a jóváhagyott terhek és költ­ségvetés birtokában lehet hozzákezdeni a gazdálkodás­hoz. Másfél év eredményei és a tennivalók (Folytatás az 1. oldalról.) dalmi aktívánk a politikai iskolák előadóiként tevékenykedik és mintegy 30 társadalmi munkás ellenőrzi, segí­ti munkájukat. Társadalmi munkában dolgozik az újítási és tapasztalatcsere bizottságunk is és számos műszaki dol­gozó pedig az országos központ mű­szaki titkársága mellett tevékenyke­dik. 5. Az új esztendőben rekélyek lesznek a legfontosabb teen­dők? Az új naptári év nem változtatja meg eredeti elképzeléseinket. Tovább kívánjuk folytatni azt, amit ez idáig is tettünk, csak még jobban. A Vili­ pártkongresszus szakszervezet­ekne­k előlegezett bizalmát eredményeinkkel akarjuk kiérdemelni. Az idén elsősor­ban a termelés és az emberek nevelé­se kerül előtérbe. Lényeges ez, javít­juk majd a munkamódszereket is. Színvonalasabb vezetés s több kezde­ményezés minden téren, ez a buda­pesti bizottság 1963. évi jelszava. Az itt-ott még fellelhető­­ gyenge gazdasági vezetés okozta akadályok el­hárítására, a kapacitások kihasználá­sára, a munkaszervezés további javí­tására, az üzemösszevonások és átszer­vezések alapos előkészítése, egy-egy félbemaradt munka következetesebb befejezése,­ a munkatársak és a szak­­szervezeti bizottságok tagjai ismeretei­nek, látókörüknek szélesítése mind­­mind ez évi programjaink közé tarto­zik. A jó üzemszervezéssel együtt jár a túlórák csökkentése, ezt az idén még szigorúbban fogjuk ellenőrizni. A jö­vőben nem egyezünk bele, hogy a csökkentett munkaidőben foglalkozta­tottakat túlóráztassuk, mivel ez tör­vénytelen. S hogy a késői kapkodás elejét vegyük, a túlóráztatás elleni harcot már az év elején meg kell kez­denünk. Célunk még a gazdasági és pénzügyi fegyelem továbbszilárdítása, valamint a beruházások helyes felhasz­nálásának ellenőrzése, s­ természetesen a dolgozók bevonása a vezetésbe. Nem utolsósorban, hagyományainkhoz híven készülünk szakszervezetünk XXIV. kongresszusára — fejezte be nyilatko­zatát Sáry István, a vasasszakszerve­zet budapesti bizottságának titkára. VASAS : Egy a brigádok közül... okat olvasunk nap­jainkban a brigád­mozgalomról. Ismer­jük hőseit és kiváló eredményeit. Kevesen tudják azonban, hogy a fizikai adottságok mellett lélektani tényezők is vannak a telje­sítményeket kifejező számok mögött. Farkas Sándor elvtárssal, a Villamosgép- és Kábelgyár egyik alapszervezeti párttit­kárával beszélgettünk erről. — Bár a munkaidő lejárt — mondotta —, alkalmam van bemutatni a szocialista Pajzs-brigád tagjait. Úgy vé­lem, ők a legilletékesebbek a Válaszra. A művelődési ház klubhe­lyiségében találtuk a társa­ságot — családi körben, fe­leségeikkel együtt. Hangulat­lámpa fényénél, feketekávé fogyasztása mellett kezdő­dött a beszélgetés Kerekes Zoltán, Kógler István több­szörös kiváló dolgozókkal, Cseh István kiváló dolgozó­val és Herczegfalvi Antallal. — 1959-ben alakultunk — kezdte Kerekes elvtárs. — Nem volt könnyű. Bevallom, idegenkedtünk a közösségtől. Hiszen bármelyikünk ha­nyagsága leronthatta volna a teljesítményt. Ez a tartózko­dás azonban alaptalan volt, és ma már nem is tudnánk a munkát másképpen elképzel­ni. Sokkal könnyebben és sokkal többet tudunk ter­melni. — Hogyan alakul a terme­lés a brigádon belül? — Önállóan dolgozunk, két esztergagépen. A havi terv végrehajtását brigádértekez­leten beszéljük meg. Min­denki megkapja feladatát, s így elérjük, hogy havi ter­vünket 22 nap alatt befejez­zük, 115 százalékos átlaggal. — Hogyan hasznosítják a hátralevő időt? — Mindenkor ott segí­tünk, ahol szükséges. Most a Karattel-gépeken, négymoto­ros pajzsok gyártásánál munkálkodtunk sikeresen. Szerénytelenség nélkül mon­dom: félmillió forint kiesés lett volna. Tavaly három brigádnak és 8 dolgozónak adtuk át egyénileg munka­­módszereinket. Termelésük 95-ről 110 százalékra emel­kedett. — Beszélne talán a fegye­lemről is — vetettem közbe a szót. Erről talán Kógler elvtárs, a „fegyelmi biztos”. — Meggyőződésem — mondotta —, hogy a jó mun­ka alapja a tökéletes mun­kafegyelem. Ehhez szüksé­ges, hogy mindenki önmagát is nevelje. Mondjon le az egészségére, a munkaképes­ségére káros szenvedélyek­ről, érezzen felelősséget munkája és munkatársai iránt. Nem vagyunk gépek, a lelkiismeret szava irányít­ja életünket. Eddig nem volt és úgy érzem, nem is lesz szükség fegyelmi eljárásra. Egy baráti dorgálás nagyobb szégyent jelentene, mint a legsúlyosabb fegyelmi bünte­tés. Ez sikerünk titka. A megtakarításról Cseh István elvtárs beszél. — Megalakulásunk óta, le­számítva az anyaghibáso­­dást, selejtmentesen dolgo­zunk. Ez évente 30 ezer fo­rint hasznot jelent. Újítá­sainkat közösen dolgozzuk ki. Legutoljára a motorhá­zak talpmarására vonatkozó újításunkat fogadták el, amely évi 120 ezer forintot jelent. Túlórát nem haszná­lunk, és rendszeresen részt veszünk a munkaversenyek­­ben. Tán ezen e dallamai szakí­tották félbe beszélgetésün­ket. — Az asszonyok — mente­getőzik nevetve Herczegfal­vi elvtárs — táncolni hív­nak. Amint látja, sokat já­runk együtt szórakozni, igen jó barátokká váltunk nem­csak a munkahelyen, hanem a magánéletben is. A fiatalság már táncol, s egy pohár borral búcsúzom el a közösségtől. Márton Sándor Villamosgép- és Kábelgyár 1963. JANUÁR A Kábel és Műanyaggyár verseny tapasztalata A kongresszus tisztele­tére indított vetélkedés a ré­gebbi versenyekhez képest nem szalmaláng volt, ha­nem azzá lett, amiről elmond­hatjuk, hogy legjobb segítője az előrehaladásnak: emelő, ösztönző erővé. A fizikai dol­gozóknak mintegy 70 százaléka tömörült 158 brigádba ,és ösz­­szesen 1200-an versenyeztek, tettek felajánlást a kongresz­­szus tiszteletére. Ezenkívül természetesen számos műszaki dolgozó is bekapcsolódott a versenybe. A gépszerkesztés­ben fiatal mérnökökből bri­gád alakult, amely célul tűzte a szocialista cím elnyerését is. A fizikai és a műszaki dolgo­zók összefogásával hat komp­lex brigád működött. Jelenleg 21 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért, a szerszámüzem kollektívája pe­dig azt határozta el, hogy ez évben előkészítik a szocialista munka üzeme cím elnyerésé­nek feltételeit, s jövő évben a büszke, címet is megszerzik, így nyilatkozott többek kö­zött lapunk számára Patkó János, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára. Meg­kértük Patkó elvtársat, hogy arról is tájékoztasson bennün­ket, milyen eredmények szü­lettek a kongresszusi verseny során. — A november 7-i ünnepre készülve megvizsgáltuk, ho­gyan állnak gyárrészlegeink dolgozói a felajánlások teljesí­tésével. Büszkén mondhatjuk: teljesítettük, sőt túlteljesítet­tük a felajánlásokat. Újabb előrehala­d­ást értünk el a ver­seny­sorért a •i§ó*zásé(i­.'és’' tecro­­nológiai fejlesztésben, a terme­lékenység növelésében, az ön­költség csökkentésében. Né­hány példát említek csak eredményeink, illusztrálására — mondotta Patkó elvtárs, majd így folytatta: — Na­gyon jelentős dolog az úgyne­vezett szesznélküli kenés meg­valósítása rétegelt üzemünk­ben és a textilbakelit leme­zek gyártásánál. A kongresszusi versenyben már mintegy húsz tonna árut készítettünk ilyen eljárással. A csőgyárban megoldották a vékonyfalú cső­­ gyártását, amely a lakásépítkezések szempontjából jelentős, s emellett ugyancsak import­anyag-megtakarítást is ered­ményez. Ugyanitt 2700 kilo­gramm PVC-t takarítottak meg a brigádok, és ebből az anyagból mintegy 75 ezer fo­rint értékű csövet készítettek terven felül.­­ Nagyon jelentős ered­ményt értek el az alapanyag­üzem dolgozói, ahol a kong­resszusi verseny során a tava­lyi 3196 forintról ebben az év­ben eddig átlag 3942 forintra emelték az egy főre eső ter­melési értéket. Tehát 20 száza­lékkal növekedett a termelé­kenység. A Műanyag gyár­részlegben átlagosan 10 száza­lékkal, növekedett a termelé­kenység, s a kongresszusi ver­seny során egy javítórészleget alakítottak, ahol csaknem 900 ezer forint értékű kis hibás árut javítottak ki,, mentettek meg a népgazdaságnak. A ká­belüzemben a gumiflexó-gyár­­tás korszerűsítésénél értek el eredményt: kisgépesítéssel és szalagosítással a havi terme­lést 45 ezer darabról 58 ezerre növelték. A kábelüzem 26 bri­gádja nemes és lelkes versen­gésének köszönhető, hogy a gyengeáramú szigetelt vezeté­keknél az első negyedévben keletkezett 850 kilométernyi lemaradást a kongresszusi verseny során behozták. A versenyben elért sikere­ket, az egész gyár eredményeit nagyban elősegítette a mecha­nikaüzem brigádjainak na­gyon jó munkája. Elismerés illeti a Kábel- és Műanyaggyár dolgozóit elért eredményei­kért. Az ország további megszállásának nyilvánvaló célja az, hogy Magyarországot fölvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz—szovjet hadsereg ellen. A mitőlünk elszakított területek pedig zsoldja lenne azoknak a román és cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz—szovjet hadsereget akarják leverni. Én,­ mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke, a párisi konferenciának ezzel­­a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segít­ségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népes proletariátusának. Károlyi MihályK­ülön fejezetet kell kapnia laptörténetünkben a ma­gyar proletárság dicsősé­ges korszakának, mint ahogy­ ez az egész világ bámulatát és csodálatát kiváltó, örömmel, könnyel és vérrel megszentelt 133 nap is egészen új fejezetet nyitott a ma­gyar­ munkásmozgalom történetében. Ezút­tal nemcsak a régi Vasas újságokból, ha­nem a magyar munkásság nagy nevelő és tanító forrásából, a Népszavából is kike­restünk egynéhány érdekes idézetet. Két szempont is indokolttá tette ezt. 1. A Vasas csak hetilaphoz mérten tud­ta a villám­gyorsan bontakozó eseményeket követni. 2. A Magyar Tanácsköztársaság az egész magyar munkásosztály nagy győzelmének eredményeként jött létre, és így helyén­való, ha teljes áttekintést nyújtunk róla. Ez a hatalmas jelentőségű nyilatkozat, amelyet a legtiport és a semmibe vett pro­letár tízezrek oly régen és oly nagyon áhí­tottak, és amely kezdetét jelentette az ál­mok gyönyörű megvalósulásának . 1919 március 21-én a Népszava címoldalán rob­bantotta ki nemcsak a magyar, hanem az egész nemzetközi proletármozgalom ha­tártalan lelkesedését és örömmámorát. A Vasasok lapja így ír erről legközelebbi számában: „Proletárok! A hajnal pirkadása meg­kezdődött. Nem ábránd az, ami számunk­ra elérhetetlennek látszott, amit csak gyer­­mekeinknek, unokáinknak, vagy még azok­nak sem véltünk elérhetni. A hajnal pir­kadása valóság, érezzük a felkelő napnak éltető, újjáteremtő meleg sugarát. A magyarországi proletariátus az évez­redes elnyomatásának megszüntetéséért ví­vott harcaiban világtörténelmi nappá avat­ta 1919. március 21-ét. Hatalmas súlyzás­­sal leterítette a kapitalizmus — dolgozó proletárt rabláncon tartó és a tömegek nyomorára felépített — bálványát, a ma­gyarországi munkásság kezébe vette a kor-MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ! A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából, s a m­agyar prole­társág támogatásával kormányozták, belátták, hogy a vívmányok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletárság ve­szi kezébe. A fenyegető termelési anarchia mellett, a külpolitikai helyzet is válságos. A pá­risi békek­onferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az Antant-misszió kijelentette, hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik.

Next