Vasas, 1968 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
2 NAPIRENDEN: A következő négy év Előző számunkban a két — a 24. és a jubileumi 25. — kongresszus közötti időszakra vonatkozóan összegeztük a gépipar fejlődésének eredményeit. Ezúttal, a 25. kongresszus után prognózist próbálunk készíteni: milyen mértékű fejlődés várható a villamosenergia-, a kohó- és a gépiparban a következő három-négy esztendőben, vagyis a várhatóan 1970-ben összeülő újabb kongresszusig. (A prognóziskészítést természetesen nagymértékben megkönnyítik a harmadik ötéves terv számítási anyagai és előirányzatai.) A villamosenergia-ipar várható fejlődését viszonylag nagy pontossággal lehet felvázolni. Egyrészt: ismeretes az a szoros kapcsolat, amely a gazdasági-ipari fejlődés és a villamosenergia-szükséglet között fennáll. Ennek az öszszefüggésnek az a lényege, hogy az ipari termelés 1 százalékos növeléséhez legalább ilyen mértékben kell növelni a villamosenergia-termelést Az ipari termelés és a villamosenergia-termelés fejlesztési ütemének pontos arányát természetesen az ipari struktúra és a villamosenergia-felhasználás hatásfoka is befolyásolja. A vilamosenergia-termelés valamivel gyorsabban növekszik, mint a teljes ipari termelés. (Ha az importot is figyelembe vesszük, megállapítható, hogy 1 százalékos ipari termelésnövekedésre kb. 12—13 százalékos többlet villamosenergia-felhasználás jut.) A termelés növekedésének jóslatát az is könnyíti: ebben az iparágban a termelésfejlesztés kizárólagos forrása a beruházás, újabb erőművek létesítése. Az erőműberuházások átfutási, kivitelezési ideje több esztendő, s így a folyamatban lévő beruházások egyúttal a termelés várható — sőt lehetséges — növekedéséről is tájékoztatnak. Az említett tények figyelembevételében a következő három évben a villamosenergia-termelés 28—31 százalékkal növekedhet. (Az előrebecslés realitását a váratlan gép- és üzemhibák, az üzembe helyezési időpontok előrehozatala, vagy eltolódása le- és felfelé egyaránt befolyásolhatja.) A kohászat várható fejlődésének különféle objektív tényezői lehetnek: a felhasználók — ide értve adott esetben a külkereskedelmet is — konkrét igényei, szükségletei, a megvalósítás stádiumában levő fejlesztési koncepció, a rendelkezésre álló és az épülő új kapacitások stb. A vasés fémkohászat 1943—1965 között lényegében az ipar átlagával azonos mértékben fejlődött. (Bár a fejlesztés üteme 1961—1965 között már csökkent, a vas- és fémkohászat termelési indexe 1965- ben 464 volt, míg a teljes ipari termelésé 477.) A vas- és fémkohászat jelenleg a minőségi fejlesztés időszakában van; a nyersvasgyártás új kohó építése nélkül 1970- ig az 1,8—1,9 millió tonnás szintre, a nyersvasgyártás — jórészt technológiai fejlesztéssel 2,9—3,0 millió tonnára növekszik. E cél eléréséhez a nyersvas- és acélgyártásban elegendő az évi 3—3,5 százalékos fejlődés. Az elmúlt évben a vaskohászati ágazat termelése és termelékenysége egyaránt 7 százalékkal emelkedett s az idei év első hét hónapjában mintegy három százalékkal. A vaskohászati ágazat (beleértve az öntödéket is) az öt évre tervezett 24 százalékos növekedésből az idei év végéig kb. 11 százalékot már megvalósít. Az 1968—1970-es időszakra a vaskohászat egészen az évi 3—4 százalékos fejlődési ütem valószínűsíthető. A gépiparban lényegesen nehezebb — nemcsak ezúttal, hanem általában — a fejlődés mértékéről megközelítően pontos előrebecslést készíteni. A gépipar népgazdasági funkciói sokrétűek: gépeket, termelőberendezéseket gyárt a különböző ágazatok — valamennyi iparág, a mezőgazdaság és a közlekedés — számára; tartós fogyasztási cikkeket készít a belföldi piacra s emellett termékeinek jelentős részét — egyidejűleg a beruházási és fogyasztási javakat — a külföldi piacokon értékesíti. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági élet minden fontos mozzanata — a beruházások volumene, ágazati összetétele, a bérek és az életszínvonal alakulása —, továbbá az export révén a felvevő piacok helyzete hatást gyakorol a gépipar értékesítési-termelési lehetőségeire. A gépiparon belül is vannak olyan tényezők, amelyek ösztönzik, vagy gátolják a fejlődést. Ezek jelentős része — pl a gyártmányfejlesztés műszaki-gazdasági értéke, az az igényekhez való rugalmas alkalmazkodás — nehezen konkretizálható. Továbbá a gépipari kapacitások egy része másmilyen termékek előállítására is felhasználható. A gépipari termelés fejlődését 1966—1970 időszakára a harmadik ötéves terv 40— 45 százalékban irányozta elő. Az alsó fejlődési érték teljesítéséhez évi kb. 7 százalékos, a felső előirányzati szinthez pedig mintegy 8 százalékos növekedési átlag szükséges. A gépipari termelés növekedése az előző évhez viszonyítva: A gépipari termelés az elmúlt három évben, a fokozódó dinamika jegyében fejlődött. Aligha valószínű, hogy az ütemnövekedés tendenciája ezután is folytatódik, az adatokból csupán arra lehet következtetni, hogy van piaca, kereslete a gépipari termékeknek. Ezt a megállapítást a jövő évre vonatkozó rendelésállomány is alátámasztja, annak volumene kedvező — egyes termékcsoportokban meghaladja a kapacitásokat is —, ami arra utal, hogy reálisan számolhatunk 1963-ban a termelés kb. 8 százalékos további növekedésével. Az 1969 és az 1970-es évekre már számításba kell venni azt a tényt, hogy a jövő esztendőben életbe lép az új mechanizmus, amelynek működése, a közgazdasági ösztönző-szabályozó eszközök hatásának kibontakozása — véleményünk szerint — messzemenően befolyásolhatja a gépipar fejlődését. Már utaltunk arra, hogy a gépiparra sokrétű funkció következtében a gazdasági élet minden szektora hatást gyakorol. Az is kétségtelen, hogy az új mechanizmus a gazdálkodás minden területén új játékszabályokat léptet életbe. Vegyük példának okáért a beruházási eszközök piacát. Ebben a vonatkozásban ma meg csak annyit tudunk, hogy a vállalatelénál beruházási alapok képződnek, amelynek felhasználásáról, saját hatáskörben döntenek. De vajon milyen mértékben tartalékolják a vállalatok a képződő alapokat, későbbi jelentős volumenű beruházásokra, milyen ágazatokból és milyen gépigényekkel jelentkeznek majd a saját eszközökből és hitelből beruházó vállalatok. Ezekből az ismeretlen tényezőkből fog kialakulni a beruházási eszközök piaca, kereslete. Elképzelhető, hogy a vállalatok tömegesen jelentkeznek gépigényekkel, de ennek ellenkezője sem zárható ki. (Vagyis: a gépipari termékeket felhasználó ágazatok termelési-értékesítési helyzete függvényében váltakozhat a keresletkínálat viszonya a beruházási javaknál.) A soron következő esztendőben a gépipari termékek belső - és világpiaci árszínvonalának viszonya is jelentős mértékben befolyásolhatja a fejlődést. Ismeretes, hogy a jövőben az exportból származó bevételt a tényleges devizaár határozza meg. Ha a termelői és a külkereskedelmi árak színvonala jelentősen eltér, a vállalatok nyereségérdekeltsége a belső, illetve a külső piacra való termelést állítja eltérbe. Az utóbbi a fejlődés szempontjából kedvezőbb, mert a külső piacok felvevőképessége korántsem oly behatárolt, mint a belső piacé. Azzal is számolni kell, hogy az új termelői árrendszer az egyes gépipari ágazatok, termékcsoportok és gyártmányok jövedelmezőségéről, exportgazdaságosságáról alkotott képet módosítani fogja s további értékítéletváltozásokat eredményez a piaci mechanizmus működése. 1968. január elsején a gazdaságirányítás új rendszere, csak a startvonalhoz állítja fel az iparágakat, a vállalatokat. Igen sok függ attól, hogy a gazdálkodás új feltételei közepette, milyen erőkifejtéssel indul el a startvonalról a gépipar, az egyes vállalatok hogyan reagálnak a megváltozott gazdasági környezetre. A piacot és a keresletet a gépipar reakciói — a szükségleteket kielégítő, vagy éppen új szükségleteket támasztó termelés — is tevőlegesen alakíthatják. Garamvölgyi István 1965 6% 1966 BVn 1967 I—VII. 10%. VASAS BUDAPESTTŐL RIÓIG ~IT T^tvanhét esztendős Tengerdi István. Emlékezem—a tőben már kissé homályosan él az a fiatal JLL ember, aki annak idején lakatosként jelentkezett vöröskatonának. Miért tette? Kalandvágyból? Vagy, mert elégedetlen volt a sorsával, és változtatni akart rajta? Vagy egyszerűen vitte magával a sodrás, a lelkesedés, a mások fűtötte indulat? Civilruhában, vörösrózsával a gomblyukában, puskával a vállán indult annak idején a frontra. Ez az indulása szimbolikus volt, akkor kezdődött számára az a hosszú út, amely tulajdonképpen még most sem ért véget. A fontosabb állomásokat megjegyezte, a kisebbeket elfelejtette. Arcok villannak fel előtte, nevek, történetek, amelyeket olykor elmesél. Ha valaki elmondhatja magáról, hogy világot járt ember, ő igen. Budapesttől Rio de Janeiróig tartott a Tanácsköztársaság utáni menekülése, Észak-Amerikában nősült — magyar lányt vett feleségül — s egy nagy moszkvai gyárban kezdett dolgozni. S az állomások folytatódnak. — Akar-e Spanyolországban harcolni a fasizmus ellen — kérdezték tőle és ő akart. Elbúcsúzott a családjától, és felszállt egy hajóra. Újból frontra indult, de nem puskával a vállán, hanem harckocsival. Közben ugyanis elvégezte a harckocsivezetésre képesítő tanfolyamot. Műszaki jártasságú ember volt, a nemzetközi brigád századának műszaki helyettese lett. Újabb barátokat, ismerősöket szerzett, cseheket, osztrákokat, németeket, jugoszlávokat. Spanyolország. Ha kimondja a szót, először azt a vakító fehérséget látja, ahogy a nap sütött a sziklákra. A kék eget látja, amely gyanútlanul tiszta és szép volt. És eszébe jut Tereuel. A legnagyobb csaták egyikének színhelye. Tereuel kulcspont volt, a fasiszták itt akarták felmorzsolni az internacionalista ezredet. Két napon és két éjszakán át kúsztak a harckocsik alatt, szerelték, készültek a harcra. Az első harckocsit veszett tűzzel fogadja az ellenség. Nehézgéppusa sorozat kopog a páncélon. A harckocsiágyú a géppuska állás felé fordul. A fasiszta géppuskások menekülnek. Az első harckocsik áthaladnak a városka utcáin. Egy óra múlva elhalkul az utolsó lövés. Az ellenséget kézitusában szorítják ki a város feletti fennsíkra. A nemzetközi brigád tagjai ujjongva köszöntik a győzelmet. Az öröm nem sokáig tart. Az ellenség túlerővel támad az internacionalisták óriási ütközetben vereséget szenvednek. Sok ütközetben vett részt, rengeteg élménye van. Győzelmek és visszavonulások váltakoznak az életében, de mindenképpen szerencsés embernek tartja magát. Kisebb-nagyobb sebesülésekkel megúszta. Nem sok bajtársa mondhatta el ezt magáról. És ő sem hitte volna el annak idején. Mi hajtotta mégis? Mondhatná, hogy a meggyőződése, a hite. De nem szereti a nagy szavakat. Azt is kevesen tudják róla, hogy személyesen találkozott a nagy amerikai íróval Hemingway-el. Spanyolországban találkoztak, ahol Hemingway néhány írótársával meglátogatta az önkénteseket. Mint annyiszor, ő most is hasznát vehette a nyelvtudásának. Tolmácsolta Hemingway szavait, elkísérte a frontra. Jókedélyű, vidám ember volt az író, akkor még nem viselt szakállt csak bajuszt.. A zsebében whiskys üveg volt. Azzal kínálta a harcosokat. Aztán egy hirtelen volt támadás miatt neki is harcolni kellett. Vakmerő volt, kockáztató. És a kemény küzdelem után is olyan jóízűen nevetett, mintha egy golfpartit játszott volna végig. Erre az ismeretségre nagyon büszke Tengerdi István. Hemingway-t már az akkori időben is nagyra tartották. Ha mostanában könyveit lapozgatja, úgy érzi, mintha ott beszélgetne vele a spanyol fennsíkon, ellenséges szuronyokkal szemben. És még egy ismeretség, amelyről beszélni érdemes. Nemrégiben ünnepi gyűlésen vett részt egy gyárban. Szovjet tisztekkel ült együtt, akiknél örömmel hasznosította orosz nyelvtudását. Amikor az egyik , százados bemutatkozott, ismerősnek tűnt a neve. Kondratyev — gondolkodott hangosan — ilyen nevű parancsnokom volt a spanyol harckocsi ezrednél. Úgy tudom, elesett a finn háborúban... ekkor vette észre, hogy a századosnak könnyes a szeme. — Az apám volt — mondta. És órák hosszat mesélni kellett neki az ismeretségükről, barátságukról. Ilyen különös véletlenek is vannak az életben. "7 Mindezt és azt a rengeteg mást, ami az életéiteben történt, kevesen tudják róla. A tanintéz i-fizetekbe, ahova mostanában kijár, csak úgy ismerik: Pista bácsi, a társadalmi munkavédelmis. Mert mióta nyugdíjba ment, a vasasszakszervezet munkavédelmi osztályának munkatársa. Nagy kedvvel, ambícióval végzi feladatát. Azt mondja egészséges, munkaképes, dolgozni akar. Dolgozni és élvezni mindazt az örömet, amit számára még az élet nyújt. Bende Ibolya 1968. JANUÁR Láttuk, hallottuk... Ígj, korszerű üzemcsarnok épül 70 milliós beruházással a Borsodnádasdi Lemezgyárban. A legmodernebb berendezéssel felszerelt üvegfalú csarnokban a második félévben indul a termelés. Itt gyártják majd azokat a kerékabroncsokat, — évente több mint hatvanezret — amelyeket az Ózdi Kohászati Üzemekben kikísérletezett különleges alapanyagból készítenek. A termelés fedezni fogja az ország szükségletét s az így elért importmegtakarítás évi másfél millió dollárra tehető. ★ A túltermelés értéke: 52 millió forint. Az LKM finomhengerműve 86 ezer tonna acélt hengerelt december 5-ig, s ezzel teljesítette évi tervét. Az esztendő befejeztéig újabb 6700 tonna teljesítést vállaltak, ebből tevődik ki a hatalmas termelési érték. ★ Kuwaitba 180 darab „sivatagi” 66-os buszt szállít 1968. február végéig az Ikarus. Az arab feliratos buszokra a gyár a szokásos hat hónap helyett két év vagy százezer kilométer szavatosságot vállalt. ★ Fazekas Ferenc kutatómérnök javaslata alapján kísérleti kemencét építettek másfél évvel ezelőtt a Lenin Kohászati Művekben. A kemence tűzálló falazatát a hagyományostól eltérően nem samott, vagy magnezittéglából, hanem tűzálló betonból építették. A beton alkalmazása sokkal olcsóbb és a gyakorlatban kiválóan bevált. ★ Tizennyolc darab vasvázas transzformátorállomást rendeltek a Villamos Berendezések és Készülék Művek kunszentmiklósi gyáregységénél Brazíliából. Az eddig csak belföldre gyártott konstrukciót most különleges, az éghajlatnak megfelelő korrózió ellenes festékkeverékkel vonják be. Hatvan százalékkal több a termelt és kiszállított cikkek értéke a pápai Elekthermaxban az elmúlt évihez viszonyítva. Ez 37 milliós exportnövekedést jelent. Ugyancsak hasonló mértékben emelkedett a belkereskedelem ellátottsága, pedig a felemelt tervfeladatok mellett megvalósították az üzem nagyarányú rekonstrukcióját is. Az eddiginél kétszer nagyobb, 250 wattos kvarclámpa szalaggyártását kezdték el a Medicor debreceni gyáregységében. Az új gyártmánnyal, amellyel egyszerre többen kvarcolhatnak, minden bizonnyal nagy sikert érnek majd el a külföldi piacon is. A Debreceni Gördülőcsapágy Művekben az elmúlt év tíz hónapja során 340 javaslatot nyújtottak be, ezeknek negyven százalékát fogadták el, 320 ezer forintot fizettek ki az újítóknak, akik újításaikkal két és fél milliós megtakarítást értek el. A Győri Vagon- és Gépgyárban 11 és negyedmillió az újításokkal megtakarított öszszeg és ily módon november végéig közel 34 ezer munkaórát is megtakaríthattak. ★ ★