Vasas, 1970 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
2 ÉV-ÜLÉS UTÁN: Szóból ért az ember Az utóbbi években a központi vezetőség munkájában rendszeresen visszatérő mozzanat, hogy az év utolsó ülésén számba veszi szakszervezetünk felvilágosító és cselekvésre ösztönző kulturális, agitációs és propagandatevékenységét. Előadói beszédében Bárányos József titkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése és a szakszervezet megnövekedett politikai, társadalmi és érdekvédelmi szerepe mind a szakszervezeti központtól, mind az üzemi szerveinktől egyaránt parancsolóan igényelte, hogy keressék a felvilágosítás, a meggyőzés és mozgósítás legcélravezetőbb módjait. E téren számos új kezdeményezéssel és kedvező tapasztalattal rendelkezünk, de még bőven akad tennivaló is, különösen a tagság tájékoztatásában s az egyes emberek meggyőzésében. Munkánk eredményességének kulcskérdése, hogy a vezetők és beosztottak, sőt, olykor még a tisztségviselők körében is előforduló helytelen nézetekkel vitába szálljunk és meggyőző érveléssel segítsük mindenütt a helyes szemlélet kialakulását, s annak megfelelő jó gyakorlat alkalmazását. Az e téren jelentkező gondokról és tennivalókról a vitában is többen szóltak. Le kell győzni például azt a helytelen nézetet, amely a közgazdasági szabályozókat mindenhatónak tartja s figyelmen kívül hagyja a szocialista erkölcs, a nagyobb tudás és az önként vállalt lelkiismeretes munka szerepét a feladatok megoldásában. Ismerjük a vasipari dolgozók különböző rétegeit foglalkoztató problémákat. S arra törekszünk, hogy a jövőben még pontosabban feltárjuk azokat. Enélkül egyetlen vállalati vagy országos szakszervezeti vezető szerv sem lenne képes érdekvédelmi feladatát ellátni. Tulajdonképpen a nyereségrészesedés felosztásának megváltozására is a dolgozók véleménye és a szakszervezetek javaslata alapján került sor. Időről időre újabb intézkedések jelennek meg és új problémák keletkeznek, ami az élet természetes velejárója. Nem várhatjuk el, hogy ezek ismertetése és kellő magyarázata nélkül az emberek ezt automatikusan értsék, tudják és elfogadják. Szóbeli és írásos felvilágosító tevékenységünk tartalmát tehát mindig az élethez kell igazítanunk. A referátumból és a hozzászólásokból egyaránt kirajzolódott az igény, hogy a munkahelyen a dolgozók ne csak feladatokat kapjanak, hanem mindenkor érezzék azt is, hogy véleményükre, javaslataikra számítanak a vezetők, s ezeket érvényesítik is a gyakorlatban. Ez egyaránt vonatkozik a gazdasági és a szakszervezeti munkára. A jelenlevők szóvá tették, hogy sokszor kevéssé ismeri a tagság, hogy mit végeznek a szakszervezeti szervek, hány száz és ezer ügyet intéznek el a tagok érdekében. Napjainkban agitációnk kiemelt feladatává kell tenni az új év népgazdasági, iparági, vállalati és közvetlen munkahelyi terveinek ismertetését. Fontos, hogy ismerjék az emberek a termelékenység és a munka hatékonysága növelésének szükségességét, és összefüggését a nemzeti jövedelem, a vállalati nyereség és az egyes dolgozó életszínvonala között. Vállalatainknak meg kell tanulniuk a munka társadalmi hasznosságának reálisabb értékelését és differenciáltabb anyagi elismerését bérben, nyereségprémiumban és jutalomban, valamint az év végi részesedésben egyaránt. Végezetül a napirend előadója arra hívta fel a figyelmet, hogy felszabadulásunk negyedszázados jubileuma jó alkalom a hazánk politikai, társadalmi és gazdasági eredményeinek számba vételére, iparágunk és vállalataink gyors ütemű fejlődésének bemutatására. Bár vannak gondjaink, de nincs okunk a szégyenkezésre. Rajtunk múlik, hogy a szocialista Magyarország fejlődése töretlenül haladjon tovább előre. Ebben eddig is, most is és a jövőben is kiemelkedő szerepük és felelősségük van a vasasoknak, a kohó-, gép- és villamosenergiaipar félmilliós táborának. 50 éve történt. Az egyszerű vöröskatona és Lenin Tizenhétben nagy bánat érte a Szemerán családot. Meghalt az édesanya. Az apa a fronton harcolt, a három gyerek éhezett, fázott és megismerte az otthontalanság minden szenvedését. A Neumann Orvosi Műszergyárban dolgozó szakmunkások szeretettel fordultak az inas fiúhoz, maguk közé hívták és Szemetán Alajos belépett a szakszervezetbe. Tagja lett az Ifjúmunkások Természetbarát Szervezetének. 1918-ban a Kommunista Pártban a VII. kerületi Kifik”-hez került, Béres Andor, Révész Géza, Tatár Ferenc, Horváth Imre dolgozott akkor ebben a kerületben s az elméleti oktatást Lengyel József tartotta. Gyakran találkozott Andics Erzsébettel is. Állandón bejárt a Visegrádi utcai pártházba, röpiratokért, újságért. Az ifiknél hamar felfigyeltek a lelkes fiatalemberre és megválasztották vezetőségi tagnak. Akkoriban a Múzeum utca sarkán levő házban vált a Központi Bizottság propaganda részlege és őt odaküldte a párt. Állandóan dolgozott. A forradalmi időkben úgy érezte, nem maradhat tétlen. 1919 májusában megjelent a párt felhívása az ifjúsághoz. Önkénteseket, egyszerű vöröskatonákat kerestek a proletárdiktatúra védelmére. Szemotán Alajos az elsők között jelentkezett. A sorozóbizottság különös tisztelettel nézte a fiatalembert. Szemotán Alajosnak ugyanis egy villamosbaleset után 1916-ban az egyik lábát amputálták. Félt is, hogy a katonaságtól elutasítják. De a bizottság megértette a fiatalember forradalmi lelkesedését és beosztották propagandistának a Münnich Ferenc elvtárs parancsnoksága alá tartozó VI. hadosztály 101-es ezredének III. zászlóaljához. Végigharcolta a fehér tisztek árulását, amikor saját repülőgépeik lőtték halomra a vöröskatonákat. 1919 augusztusában, szomorú szívvel ért haza Budapestre. Egyenruhában volt, sapkáján a vörös csillag. A románok elfogták, megverték az utcán, a járókelők azonban kiszabadították. Édesapja riasztó hírrel fogadta otthon: — Keresett a rendőrség! Apja a Magyar Csavarárugyár munkás századainak parancsnoka volt. Menekülniük kellett. Kapott egy budai címet, ahol vonatjegyet adtak és elindult a határra. Ott régi elvtársakkal találkozott, de ő nem ment velük, rokkant lábával nem akarta akadályozni őket. Egyedül ért át a határon, de az osztrák csendőrök elfogták és börtönbe zárták. Az SZDP kormány rendeletére kiengedték őket. Akkor találkozott egy súlyos hadirokkanttal, aki Szófiába igyekezett. Az elvtársak engedélyével a sebesültet gondozásba vette, nyílt parancsot kaptak, és egy magyar szakács segítségével az Orient expresszen Bukarestbe, majd onnan Szófiába szöktek. Bolgár kommunisták vették gondjaikba őket. Ezután Konstantinápoly, Trieszt, s újra Bécs következett. Majd a párt utasítására ismét utaznia kellett. Belgrád, Konstantinápoly és némi nyugalom. Itt letelepedett. Lakatosként, autószerelőként dolgozott, tagja lett a kommunista ifjúmunkások szövetségének. 1921-ben két görög kommunista társaságában egy szovjet hajón 600 menekülttel együtt elindultak Batuba. Illegális neve: Neumann volt. Egy teljes hónapig tartott amíg Moszkvába ért. Ez az út egyébként két nap. De akkor... „ Szeptember végén jutott a szovjet fővárosba és nemsokára találkozott Leninnel. Lenin__Ezt a napot soha nem felejti. Egy kísérleti állomásra vitték őket, ahol villamos ekét mutattak be. Lenint ez nagyon érdekelte. Németül szólította meg az ott levőket, Szemetán Alajost is, miután megtudta, hogy magyar. — Nos, fiatal elvtárs, meg tudná-e mondani, hogy milyen hibát követtek el a Tanácsköztársaság idején? A megtiszteltetéstől szóhoz sem jutott. Csak nézte Lenint, okos, figyelő arcát, várakozó tekinetét. — Nos? ... Bátran. — Nem adtuk oda a földet a parasztnak... — Jó. És még? — A kommunisták fúzionáltak a szociáldemokratákkal és ezzel a párt elvesztette ütőképességét. — Helyes. Most már bátrabb lett, ám a csikorgó hidegben is úgy érezte, nagyon melege van. . — Hát, Lenin elvtárs, az is nagy hiba volt, hogy a Tanácsköztársaság kormánya visszavonult az antant javaslatára, s elfogadták a feltételeket. Ez becsapás volt és... — Ez mind igaz, de ne feledje, nem alkalmazták a legfontosabbat, amit Marx és Engels kifejtettek, hogy a munkásosztály csak úgy teremtheti meg a proletariátus diktatúráját, ha szétzúzza a burzsoázia államgépezetét és új államapparátust hoz létre. A beszélgetés után Lenin barátságosan bólintott és tovább lépett. A gépbemutatót követően fényképeket készítettek, ezek ma már muzeális értékűek. Ott ül Lenin a tervezők, a parasztok, a küldöttek társaságában. Az egyik közülük a fiatal Szemerán Alajos, ma nyugdíjas gépészmérnök. Is hogyan vált azzá? Milyen volt az élete a Szovjetjetunióban 1945-ig? Mi mindent vállalt, tett itthon a felszabadulás után? Erre kevés egy riport. Németh Zsuzsa VASAS Március 31-ig Módosítják a kollektív szerződéseket Az új gazdasági mechanizmus alapelveinek megfelelő új típusú kollektív szerződéseket első ízben 1968-ban kötötték meg egyéves időtartammal a munkaadó részéről a vállalatok igazgatói, a dolgozók képviseletében pedig a vállalati szakszervezeti szervek. Második alkalommal már két évre szólóan 1969- ben került sor megkötésükre. A munkaügyi miniszter rendelkezése értelmében legkésőbb 1970. március 31-ig módosítani kell az érvényben levő szerződéseket. A kollektív szerződések — népszerűen mondva az „üzemi alkotmányok” az új Munka Törvénykönyvének helyivégrehajtási utasításai. Módosításukkal még jobban érvényesül azok helyi, vállalati szabályozó jellege. A módosítás elsősorban a sokat vitatott kategorizálás és az ehhez kapcsolódó elosztási arány megszüntetése, a részesedési alap felhasználásának újbóli szabályozása teszi szükségessé. A MüMOSZOT irányelvek kimondják, hogy a kollektív szerződésekben a termelési feladatokkal együtt meg kell tervezni a részesedési alap és a személyi jövedelmek várható alakulását. Sőt azt is, hogyan alakul a felosztás akkor, ha részesedési alap eltér a tervezettől. Minden bizonnyal a vasipari dolgozók körében is helyeslésre talál az irányelveknek az a gondolata, hogy a vállalatok a tervezettnél nagyobb nyereség esetén elsősorban a közvetlen anyagi ösztönzésre, pérmiumra, jutalomra, év végi részesedésre fordított részt növeljék. E mellett, természetesen csak indokolt eseben, célszerű emelni a nem pénzbeli részesedésre fordított összegeket, hiszen a különböző szociális, kulturális és sportjellegű juttatásokat ugyancsak a vállalat dolgozói veszik igénybe. Szabályozni kell a kollektív szerződésekben a nyereségprémium mértélét és feltételeit is. Ezt elsősorban olyan dolgozók számára helyes kitűzni, akiknek a munkája jelentősen befolyásolhatja a vállalat eredményeit. Nyereségjutalmat viszont abban az esetben helyes alkalmazni, ha a feladatot nem lehet előre meghatározni. Az irányelvek felhívják a vállalatok figyelmét arra is, hogy részesítsék előnyben a munkahelyükhöz hű dolgozókat. Az egészségre ártalmas munkakörökben, a nehéz fizikai munkát végzők és az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között dolgozók javadalmazásakor helyes fokozottabban figyelembe venni a munkaviszonyban eltöltött időt. Mindezek az útmutatások egybeesnek munkahelyüket és munkájukat megbecsülő munkások véleményével, régi kívánságával. Az irányelvek egy másik része azt hangsúlyozza, hogy a megszakítás nélkül 30 napot meg nem haladó keresőképtelenség, illetve szülési szabadság időtartamát úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó ez alatt az idő alatt is dolgozott volna, tehát az év végi részesedés is eszerint jár neki. Elnökségünk az új év első munkanapján tartott ülésén tárgyalt az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról, s felhívta a tisztségviselők és az egész tagság figyelmét arra, hogy a módosítás tervezetét a dolgozókkal tárgyalják meg, a szerződésben foglaltak maradéktalan betartásán pedig rendszeresen őrködjenek. S. T. 1070. JANUÁR 1969 gazdálkodási eredménye (Folytatás az 1. oldalról) maga a részesedési alapot csökkenti — minden bizonynyal reálisabb szintre mérsékli a vállalatok munkaerőigényét, a létszám racionálisabb felhasználását ösztönzi, a belső tartalékok feltárását, a munka- és az üzemszervezési tevékenységet állítja előtérbe. A szabályozók módosítása emellett a felesleges létszám leépítését is ösztönzi. Az ehhez kapcsolódó kedvezmény népgazdasági szinten is enyhíti a munkaerőhiányt. HORGOS GYULA: — Sokat várunk a szabályozó rendszer módosításától, de ez csak a kedvezőbb lehetőséget teremti meg a problémák megoldásához. Alapvető követelmény, hogy a vállalatok szemlélete, magatartása is megváltozzék. Mindenekelőtt és minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell szilárdítani a munkafegyelmet. Felül kell vizsgálni a teljesítmény-követelményeket. A normák folyamatos karbantartását a vállalatok egy része az elmúlt esztendőkben elhanyagolta, a munkáslétszámon belül csökkent a teljesítménybérben dolgozók aránya. A teljesítmény-követelményeket nemcsak a munkásoknál kell felülvizsgálni, egyidejűleg az alkalmazotti munka hatékonyságát is elemezni kell. Ennek szükségességét bizonyítja, hogy az összes létszámon belül az alkalmazotti létszám nagyobb mértékben nőtt, mint a munkásoké. A szakszervezettel közösen, első lépcsőben Budapesten, 30 vállalat reprezentációs adatai alapján tájékoztatást adunk a kialakult kereseti arányokról. Közöljük, hogy adott időszakban a kilépő és a belépő dolgozók milyen bért kapnak. Az adatközléssel tájékoztatni kívánjuk a vállalatokat a bérarányokról, s ez a későbbiek során a szakszervezet közreműködésével alapja lehet a vállalatok, a szakmák és a munkaterületek közötti béri arányok koordinálásának. A vállalatok igazgatói a minisztérium, valamint a szakszervezet elnöksége állásfoglalásának figyelembevételével készítsenek intézkedési tervet a termelékenység növelésére, a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaerőforgalom csökkentésére és a vállalaton belüli hatékony ösztönzésre. Az intézkedési tervet egyeztessék a vállalati, valamint a területi társadalmi szervekkel. A kidolgozott intézkedési tervekről az igazgatóknak a miniszterhelyettesi értekezleteken kell beszámolniok. Az intézkedések végrehajtását, hatékonyságát a vállalati vezetők munkájának értékelésénél és a Kiváló Vállalat cím odaítélésénél is figyelembe veszem. — Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából számos vállalatnál születtek jó munkaverseny-felajánlások. A jubileumi munkaverseny kibontakozása során arra kell törekedni, hogy a felajánlások mindenütt időszerű gazdasági feladataink megoldását, a munkatermelékenység és a munkafegyelem javulását szolgálják. NEMESLAKI TIVADAR: — A fogyatékosságok felszámolása elsősorban a gazdasági vezetőktől igényel határozott fellépést, átfogó intézkedéseket. Szükséges azonban, hogy ehhez a szakszervezetektől, a dolgozóktól is megfelelő támogatást kapjanak. Szakszervezeti szerveink nyújtsanak maximális segítséget a munkaerő hatékonyabb felhasználását szolgáló vállalati intézkedések végrehajtásához. Kísérjék figyelemmel, hogy a gazdasági vezetés nyereségnövelésre irányuló törekvése mennyiben veszi figyelembe a termelékenység javításának lehetőségeit. Ismertessék, propagálják a részesedési alap elosztásának új rendszerét. Az új szabályozók helyes és jó érvényesülése érdekében a szakszervezeti szervek vegyenek részt a végrehajtási utasítások véleményezésében, illetve kidolgozásában. Fontos feladatunk a kollektív szerződések felülvizsgálata. A szerződések módosítását március végéig kell végrehajtani. — A jubileumi versenymozgalmat az időszerű gazdasági feladatokkal kell öszszekapcsolni. Fejleszteni kell vállalaton belül az egységek közötti versenyt. A versenyben nem szabad megfeledkezni a folyamatos értékelésről, a differenciált anyagi ösztönzésről sem. E szellemben fejlesztett szocialista munkaverseny eredményei a termelékenység és a munkafegyelem javulásában, gyorsabb fejlődésünk akadályainak leküzdésében jelentkeznek majd. G. L