Vasas, 1972 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1972. JANUÁR Visnitán elkészült a Gagarin Hőerőmű negyedik egysége. Az új generátor 200 megawatt villamosenergiát szolgáltat TÉMÁSI statisztika. Villany nélkül 240 tanyasi iskola Soikat — talán túlságosan is sokat — beszélünk arról, hogy hazánkban megszűnt az analfabétizmus, hogy az ország valamennyi falujában ég a villany — a művelődés, a kultúrálódás egyik alapvető meghatározója. Az utóbbi években aztán „valami” elmozdult a holtpontról, a megelégedés holtpontjáról. Erről vallanak azok a mozgalmak — „Tv-t minden iskolának”, „Villanyt minden iskolának” —, amelyek behálózták az országot, s nem is eredménytelenül. Tv-t még csak lehet közadományokból vásárolni az iskoláknak — a villamosítás: a tanyasi iskoláit, lakások, külterületek villamosítása már koránt sem ilyen egyszerű kérdés. Schiller János, a MVM tröszt vezérigazgatója a DÉMÁSZ 75. éves jubileumán azt mondta többek között, hogy még — írd és mondd!! — 100 ezer külterületi és tanyasi lakás, iskola vár villamosításra. Százezer, hatalmas szám ez ahhoz, hogy ne beszéljünk már olyan sokat, hanem egyszer nézzünk szembe mindazzal, amit ez a szám takar! Mertezt a százezres számot nyugodtan megszorozhatjuk hárommalnéggyel-öttel, s máris az derül ki, közel félmillió magyar lakos nem jut villányihoz, tehát korlátozott mértékben jut el hozzá a kultúra is! De ha már a DÉMÁSZ jubileuma kapcsán említettük a százezres számot, nézzük meg konkrétan is, hogy áll Csongrád, Békés, Bács és Pest megye egy része — a DÉMÁSZ hatóköre — a villamosítással! S ezúttal csak az iskolákat vegyük szemügyre — a külterületi élet mindennemű központját! Egy 1970-es felmérés szerint a DÉMÁSZ területén 240 iskola még villamosítatlan. Akkor azt mondták, ehhez több, mint 40 millió forint kellene — természetesen a vállalatnak erre nem volt, s nem is lesz pénze. Ehhez KÖFA-alapra, helyi erőforrásokra van szükség. A statisztika szerint 1971-ben 4,4 millió forintos költséggel 24 iskolát sikerült villamosítani. Legrosszabb a helyzet Bács megyében, ahol 136 iskolában nincs villany , de Csongrád megye területén sem ég még 73 iskolában. A felmérések szerint Békés megyében a legjobb a helyzet: csupán 14 iskola található áram nélkül. Egy évben 24 iskolára kerülhet sor: ez azt jelenti, hogy további 10 évre van még szükség, amíg minden iskolában kígyóznak a fények. Ám az is igaz, hogy nem lesz szükség valamennyi iskola villamosítására, mert — köztudottan országos programról van szó — a tanyavilág felszámolásával megszűnnek az iskolák is, így például a tervek szerint Csongrád megyében a már említett 73 iskolából mindössze 26 marad meg, a többit 5—10 éven belül megszünteti a tanács. Igen ám, de az ördög incselkedik: 5— 10 év alatt még mennyi gyereknek kell felnőni azokban a tanyasi iskolákban úgy, hogy fogalmuk sincs a világról? S egyáltalán: mi a biztosíték arra, hogy 5—10 év múlva mindez bekövetkezik? Hisz ha az emlékezet nem csal, már több, mint egy évtizede szó van a tanyavilág felszámolásáról — de milyen eredményeket könyvelhetünk el? Alig valamit! Közben rájöttünk, hogy nemcsak a falusi, városi feltételeket nem tudjuk biztosítani a tanyasi százezreknek — nem számoltunk azzal a hallatlan belső erővel, amely ezeket az embereket éppen ehhez a tanyai világhoz fűzi-köti! Ez a ragaszkodás, ez a görcs, ez az életforma — mikor oldható fel?" Mit tehet maga a vállalat a villamosítás meggyorsításáért? Azt mondják: a villamosítás üteme azután inkább csökken, mert „bedugulnak” a beruházási források, s ami még kínálkozik, egyre alacsonyabb összegű. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tesznek meg mindent a DÉMÁSZ-nál. Hisz egyetlen példa is jól illusztrálja törekvésüket. Tavaly — 1971- ben — Bács megyében 12 iskola villamosítására került sor, s ez a 12 iskola nem szerepelt a vállalat tervében, tehát pluszként csinálták. Hogyan? Jobb munkaszervezéssel, az anyagok biztosításával, jobb és gyorsabb tervezéssel, soronkívüliséggel. Ott, ahol téesz villamosít — megpróbálják az iskolát is bevonni a villamosításba, de előfordult, hogy nagyobb távolság ellenére is megoldották. Ilyen esetben az erkölcsi elismerésen kívül — az anyagi terhek sohasem térülnek meg. A vállalat vezetői és munkásai mégis megtesznek mindent, mert tudják, mit jelent a villany! így sikerült például többek között Kiskunhalason a Béke Tsz villamosításával egyidőben a Bogárzó iskolát is bekapcsolni az áram „vérkeringésébe” . Mit jelentenek a beindult mozgalmak? — kérdeztem a DÉMÁSZ illetékeseit. Azt felelték: annyit mindenesetre, hogy a tanácsok talán több energiát és pénzt fordítanak a villamosításra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden megoldódik. Nem jelenti, mert olyan nagymérvű a lemaradás, hogy megközelítőleg sem lehetpénzzel fedezni a szükséges munkát. S aztán még mindig „fekete ló”-ként lebeg a levegőben a tanyavilág megszüntetésének problémája. Ehhez kapcsolva tehát nagyon sok iskolát — s ezzel még több lakást — számításba sem vesznek, noha a tervek szerint is legalább tíz év kell mindenhez. S hogy ennél mennyivel több múlik majd el — azt az idő eldönti. Tehát továbbra is számolni kell azzal, hogy szinte egy egész felnövő nemzedék rekesztődik ki — s éppen a legfogékonyabb korban — a kultúra áldásaiból; egy egész nemzedéknél lesz a továbbiakban is „hátrányos helyzet” — még hátrányosabb, mint azt eddig hittük. Nem megnyugtató tehát a helyzet. Az elindult mozgalmak nem oldják — nem oldhatják — meg az évtizedes, vagy évszázados lemaradásokat. Mindezzel szembe kell nézni — de nem becsukott szemmel, elzárt füllel, lepecsételt pénztárcával. (Sz. R.) Emlékszem, vagy negyed százada voltak vidékek, ahol a traktort nem is traktornak, hanem egyszerűen csak „hof- fer”-nek nevezték. A népnyelvben méltán cserélődött fel a márkanév és a fogalom, hiszen a hazai traktorgyártás úttörője volt a H—S—C—S, a mai Vörös Csillag Traktorgyár, mely nemrég ünnepelte 70. születésnapját. Hofherr Mátyás 1901-ben vetette meg a gyorsan növekvő gyár alapjait Kispest határában. A vállalat kezdettől fogva főszereplője a magyar mezőgazdaság gépesítésének, s különösen a felszabadulás után hatványozódtak a feladatok, amikor a korszerű erő- és munkagépek tömegét igényelte a falu és az ipar. Talán kevesen tudják, hogy a ma már méltán befutott márka, a DUTRA, a két fő gyártmány nevének összevonásából származik: Dumper és traktor, azaz DUTRA. A megbízható gépek itthon és külföldön megérdemelt elismerést szereztek gyártóiknak, a vállalat 25 országba szállít rendszeresen. Nem titok, hogy a VÖCSZ súlyos gondokkal küzdött az elmúlt években, a krízis idején okkal és ok nélkül gyakran meghúzták a vészharangot a nagyhírű vállalat fölött. De akarattal, összefogással, jó vezetéssel és lelkiismeretes munkával sikerült úrrá lenni a bajokon, erről tanúskodnak a tavalyi eredmények. Csupán két jellemző adat. A termelési érték egy év alatt 40 millióval növekedett, a túlórák száma vészint 70 ezerrel csökkent. A vállalat IV. ötéves tervének kilátásai biztatóak. Szánthó Sándor vezérigazgató elmondta, hogy a következő időszakban alapvetően és az igényekhez igazodva módosítják a termékstruktúrát. Marad,az eredeti profil, a traktorgyártás, amelyen belül a nagy teljesítményű erőgépekre és munkagépekre összpontosítanak. E mellé viszont felzárkózik a rakodó, az építőipari, a földmunka és az útépítő gépek fejlesztése és gyártása is. A piaci kilátások szempontjából fontos, hogy a felsorolt termékek a Szovjetunió kivételével valamennyi szocialista országban a hiánycikkek listáján szerepelnek. De elég csupán emlékeztetni a lakásprogram számaira, amelyekből valóság csak az építőipar fokozott gépesítésével lehet, s így a VÖCSZ törekvése szorosan összefügg a népgazdaság érdekeivel. A vállalat a sebességváltó gyártásával a közúti járműprogram végrehajtásában is nagyobb helyet kért. A 70 éves jubileumot kedves ünnepségsorozattal köszöntötték a vállalat dolgozói, gazdag kiállítás nyílt a gyár történetéről, igényes albumban foglalták össze a hét évtized eseményeit. S talán a legfontosabb, hogy a megemlékezésre már ismét jó hangulatban, a biztató tervek ismeretében kerülhetett sor, amelyek valóra váltásához sok sikert kívánunk. (baranyai) 70 éves a VÖCSI VASAS / Épült 1971-ben Közel háromszáz gyár és nagy gyárrészleg építkezését kezdték el a Szovjetunióban 1971-ben — közölte az Ipari Építésügyi Minisztérium. Ezek között van az orenburgi gázkémiai kombinát első részlege (ha teljesen elkészül, ez a dél-uráli vegyipari üzem világviszonylatban a legnagyobb lesz a maga nemében), több hőerőmű a Kaukázuson túl és számos nagykohó Nyugat-Szibériában. Ez utóbbiak egyébként mintegy kétmillió tonna nyersvasat adnak majd évente. Az új üzemek jelentős része közszükségleti cikkeket termel majd. A szovjet ipari termelés az 1970 évihez képest 8 százalékkal növekedett. Ez több a tervezettnél. Nagy készletek A belföldi felhasználók acéltermék - ellátásának85 százalékát a vaskohászati üzemek termelik. A vaskohászati termelés alakulásának éppen ezért fontos szerepe van a hazai acéltermék ellátásában. Elsősorban a két legnagyobb acélfogyasztó, a gépipar és az építőipar termelésének zavartalanságában és megfelelő arányú fejlődésében játszik számottevő szerepet a vaskohászat. Meg kell állapítanunk, hogy e kettős, és egymással ellentétes feladatának — vagyis a tőkés kivitel fokozásának és a belföldi ellátás maradéktalan teljesítésének — eddig igen jól megfeleltek vaskohászati üzemeink. Nem puszta jelszó tehát, hanem élő valóság, hogy az üzemek első feladatuknak a belföldi igények kielégítését tekintik. A kohászat munkáját viszont nehezíti az a tény, hogy a felhasználók acéltermék készletei igen magasak, illetve 1968. I.1-e óta jelentősen, 50 százalékkal emelkedtek. A túlzott készletek azzal a következménynyel járnak, hogy az export lehetőségek kihasználatlanul maradnak. Feladatok és gondok A vaskohászatnak — a népgazdasági mérlegegyensúly javítása céljából — jelentős mértékben növelnie kell tőkés exportját. Nyersvasból mintegy 200 ezer tonnával, acélból pedig legalább 50 ezer tonnával többet kell gyártaniuk az 1972. évi vállalati tervekkel szemben. A készáru-termelést ugyancsak növelni kell legalább 35—40 ezer tonnával. Megítélésünk szerint az említett igen nagy erőfeszítést jelentő feladatok csak úgy oldhatók meg, ha megfelelő preferenciákról és különböző szervezeti változtatásokról gondoskodnak. Az acélhiányunk évről évre növekszik Megfontolandónak látszik tehát, a jelenleg szűk keresztmetszetként jelentkező acélgyártás mielőbbi bővítése. Ezzel vaskohászatunk gazdaságosságát is előmozdíthatjuk. Az előzőkben szóltunk arról, hogy a felhasználói készletek milyen jelentős mértékben növekedtek. Feltétlenül helyes lenne elérni legalább 50 ezer tonna készletcsökkenést 1972-ben. Ezt mly módon kellene keresztülvinni, hogy a kohászati üzemek számára ilyen menynyiséggel kevesebb rendelést kellene feladniuk a fogyasztóknak. Ez egyértelmű azzal, hogy a kohászat ennek megfelelő mennyiséget exportra vihetne és növelhetné a népgazdaság bevételét kb. 5 millió dollárral. Ugyanakkor — éppen az export növelése érdekében — helyes lenne, ha valamennyi vaskohászati üzem a Dunai Vasműhöz hasonló állami támogatást kapna. Brigádok segítsége Az üzemekben a kohászati munka csoportjellege miatt is a legalkalmasabb munkaversenyforma a brigádmozgalom; jelenleg az állományi létszám 60—65 százaléka tagja a szocialista brigádoknak. A feladatok ismeretében a brigádok elkészítik vállalásaikat, melyekben mindenkor szerepel: a mennyiségi tervek teljesítése, a minőség javítása , és a termelékenység növelése. Jelentős segítséget nyújtanak a szocialista brigádok, a hiányzó létszám pótlása, az új munkaerő betanítása révén is. A brigádmozgalom anyagi, erkölcsi elismerése, megbecsülése a szocialista munkaverseny eredményeivel összhangban van és emelkedő tendenciát mutat. Az utóbbi három évben hozzávetőlegesen 15 százalékkal emelkedett az anyagi elismerésre fordított jutalmazások összege. A brigádmozgalommal kapcsolatos feladatok közé tartozik, hogy erősíteni kell a gazdasági témájú vállalásokon túl a társadalmi tulajdon védelmét szolgáló felajánlásokat és azok teljesítését, mert vannak gyárrészlegek, ahol ezzel a kérdéssel a szocialista brigádok nem foglalkoznak megfelelően. Ez további szervező és nevelőmunkát jelent. Cél, hogy minden brigádnál szerepeljen a vállalások közt a társadalmi és személyi tulajdon védelme. A tanulás, továbbképzés terén tett vállalások teljesítésének megkövetelésére is nagyobb gondot kell fordítani. Bátrabban kell a kitüntető címet adományozni a nevelésben és az önképzésben kiemelkedő teljesítményt nyújtó brigádtagoknak. ______, Kohász dosszié A népgazdaság alapanyaggyártó ágazatai közül legjelentősebbek egyike a kohászat. Jellemző, hogy míg az ipar külkereskedelmi szaldója — a kivitel és a behozatal különbsége — az ipar egészét tekintve rubel és dollár viszonylatban egyaránt negatív, addig a kohászatnál, dollár viszonylatban a szaldó erősen pozitív. A dollár egyenleg 1970-ben az ismert kedvező konjunktúra folytán 67,4 millió volt. A vaskohászat az 1970. évi tőkés exportban a teljes ipari kivitelből 22 százalékot teljesített, ami igen figyelemre méltó arány, ha figyelembe vesszük, hogy társadalmi termékben csak 10 százalékot képvisel az iparág az ipar összeséhez viszonyítva. Az erős anyag- és eszközigényesség miatt az ipar által megtermelt nemzeti jövedelemből 1970-ben a vaskohászat 7 százalékot képviselt Az 1971. évi várható teljesítés a kohászati tőkésexportban — a jelentős 20— 25 százalékos acéltermékcsökkenés következtében — nem olyan kedvező, mint 1970-ben volt. A tőkés kivitel és behozatal szaldója várhatóan 50 millió dollár pozitív egyenleget fog mutatni. Az ipari tőkés kivitelben ez okból a vaskohászat részaránya mintegy 18 százalék lesz. A társadalmi termelésben és a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásban a vaskohászat részaránya lényegében 1971-re nem változik.