Vasas, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

1974. JANUÁR VASAS SZAKSZERVEZETÜNK 1974. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉRŐL Az év utolsó hónapja a következő év tervkészítésének ideje. Ilyenkor kerülnek megfogalmazásra az elkövetkezendő időszak feladatai, s terjesztik a választott testületek elé a megvalósítandó célkitűzéseket. Szakszervezetünk elnöksége, központi vezetősége 1973 decemberében, az 1974. évesmunkatervvel együtt tárgyalta az 1974. év költségvetését. Alapszervezeteinkben is ebben az időben kerül a pénzügyi terv tárgyalásra, elfogadásra a választott testületek, a széles tagság elé. A költségvetés feladata: biztosítani a szakszervezeti mozgalom, célkitűzéseinek megvalósításához szükséges anyagi eszközöket. A költségvetés alapja a tagság 1974. évre szóló tagdíjbesorolása volt. A besorolás alapja, a SZOT elnökség határozata szerint, az 1972. július 1-től 1973. július 1-ig terjedő egy esztendő túlóra nélküli átlagkeresete volt. Az 1973. évi rendkívüli béremelésből csupán 3 hónap számított be az 1974. évi besorolásba. Alapszervezeteink eleget tettek a besorolási előírásoknak, és határidőre a munkát lelkiismeretesen elvégezték. A besorolás összesített adataiból kitűnik, hogy 1973. október 1-én, a besorolások befejezésének időpontjában szakszervezetünknél a szervezettség 93,4 százalék, a tagdíjfizetési készség 94 százalék volt. Központi vezetőségünk és elnökségünk szövetségünk alapításának 70 éves jubileumára célul tűzte ki, hogy az 1973-as év végére a 94 százalékos szervezettséget és a 95 százalékos tagdíjmorált érjük el. Ezt a célkitűzést alapszervezeteink teljesítették. A költségvetés tárgyalásánál is említésre került a szervezettség és a tagdíjfizetési készség témája. Szakszervezetünk legutóbbi XXVI. kongresszusa feladatnak jelölte meg az össz-szakszervezeti munka továbbfejlesztésén belül, tömegkapcsolataink szélesítését, a szervezettség és a tagdíjmorál emelését. Elnökségünk 1973. októberében külön napirendi pontként tárgyalta e két témát, és úgy értékelte, hogy sikerült ezt az igen fontos kérdést helyére tenni. Ezzel a két témával az elmúlt egy esztendőben kiemelten foglalkoztunk, országos szb-titkári értekezleten, iparági értekezleten, szakszervezetünk vezetőinek az SZMT vezetőivel folytatott megbeszélésén is szerepelt ez a kérdés. Az 1973-ban bekövetkezett kedvező fejlődést alapszervezeteink vezető testületeinek és tisztségviselőinek szemléletbeli változása is eredményezte. Ma már nemcsak reszortfeladatnak, hanem testületi munkának, elsősorban politikai munkának tekintik a szervezettséggel és a tagdíjfizetési készséggel történő rendszeres foglalkozást. Felismerték, hogy a szervezettség szakszervezetünk tömegbefolyásának mértéke, a dolgozók mozgalomhoz való tartozását fejezte ki, a tagdíjfizetési készség pedig a helyi szakszervezeti szervek és a tagság kapcsolatának fokmérője. Világossá vált, hogy szervezettséget javítani, a kedvező eredményt tartani, alapvetően csakis a bizalmiak rendszeres munkájával lehet. További fejlődést is csak a bizalmiakkal való foglalkozással, tevékenységük állandó támogatásával lehet elérni. Az elkövetkezendő időszak feladata, ahol lehetőség van rá, még javítani az eredményeket, azoknál a szervezeteknél, ahol pedig az országos átlagtól, a 94 százalékos szervezettségtől és a 95 százalékos moráltól elmaradtak, felzárkózni ehhez az arányhoz. A mennyiségi célkitűzések teljesítése után most az a feladat, hogy tagságunk minél nagyobb tömegében tudattosítsuk a szakszervezeti munka célkitűzéseit, feladatait, vonjuk be tagságunkat minél nagyobb arányban ezek megvalósításában való aktív részvételre. A költségvetés az alapszervezetek összesített adatai alapján 515 ezer fős állományi létszámmal számol. Ezen felül szakszervezetünknek 34 ezer tanuló, 45 ezer nyugdíjas és 10 ezer jogfenntartó tagja van. Állományi létszámnövekedést az 1974-es évben nem tervezünk. Az 1974. évre szóló tagdíjbevételi terv 137 millió forint, az 1973-as év bevétele 129 millió forint volt. A tagdíjbevétel felhasználása nagy vonalakban a következő: 50 százalékos alaprészesedést kap minden önállóan gazdálkodó és tagdíjbélyeget vásárló alapszervezet, erre készül költségvetésük. 3 százalék az alapszervezetek plusz részesedése, amely országosan három tételből tevődik össze: — az összes ipari szakmunkásképző intézetek az 50 százalékon felül plusz 25 százalék részesedést tartanak vissza a tagdíjból; — az 1000 főnél több nyugdíjassal rendelkező alapszervezetek, ha a nyugdíjasok külön alapszervezetet alkotnak, 50 százalék felett a másik 50 százalékot is visszatartják plusz részesedésként; — XXVI. kongresszusunk határozata szerint, a vállalati és tanácsi forrásból építendő új kultúrintézmények létesítéséhez szakszervezeti központunk is hozzájárul. A IV. ötéves tervben három ilyen intézmény épül: Dunaújvárosban, Miskolcon és Budapesten a Ganz-MÁVAG Kultúrházban. 20 százalék a szakszervezeti mozgalom közös céljainak megvalósításához hozzájárulásunk, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsához fizetünk be, különböző címeken. 27 százalék a tagdíjból az az összeg, amelyet közvetetten, támogatások formájában használunk fel tagságunk érdekében, kulturális, szociális és sportcélokra, és amelyből továbbá a központi apparátus fenntartási és működési költségeit fedezzük. Az alapszervezetek költségvetéseinek belső aránya tovább tolódik el a közvetlen anyagi juttatások felé. Országos viszonylatban az alapszervi költségvetések kb. 50 százalékát különböző szakszervezeti segélyre fordítják, 20 százalékát szakszervezeti forrásból fedezendő kultúr, sport, szociális célokra használják, 30 százalék fenntartási, szervezési, ügyviteli kiadás. Az alapszervezetek gazdálkodása teljes egészében csak a vállalati nyereségből képzett részesedési alap közvetett jóléti részével összhangban értékelhető. Az R -alap adatai csak az 1973-as mérleg elkészülte után állnak majd rendelkezésre. A szakszervezeti tagdíjköltségvetés és az R -alap felhasználási terve együtt adják hűen az alapszervezet gazdálkodásának tükrét. A költségvetés amellett, hogy anyagi fedezetet biztosít a munka végzéséhez, egyben tükörképe is a munkának. A munkatervekben és az ezt szolgáló költségvetésekben foglaltakat úgy kell megvalósítani, hogy azok szakszervezetünk minden egyes tagjának, de egyben az egész közösségnek érdekeit is szolgálják. Bihari Rudolf SURY ISTVÁN: Évforduló után Jeles évfordulót ünnepeltünk a múlt esztendőben: a század elején a sokféle, kislétszámú vas- és fémipari szakegyletek egységes szövetséggé alakultak, s 1903. áprilisában megválasztották az első ideiglenes központi vezetőséget. Akkoriban a taglétszám alig múlta felül a négyezret, s az eltelt hét évtized ennek több mint százszoros növekedését hozta. Minden szaktársunk előtt ismert, hogy a vasasok nagy családja ma a félmilliós tagságot is meghaladja. Nem csupán számszerű gyarapodásról van szó, hanem olyan minőségi többletről, amely szocialista körülmények nélkül elképzelhetetlen lett volna. Hiszen szocialista iparosítás nélkül nincs korszerű kohó-, gép- és villamosenergia-ipar, nincs magas színvonalú szakmunkás és műszaki gárda, nincs a tudományos technikai forradalom talaján fejlődő sokféle tudomány és tudományos eredmény. Íme, ezek bizonyítják, hogy szakszervezetünk nem önmagáért való szakmai társulás, hanem a dolgozó ember érdekeinek védelmében jött létre, a proletár együvé tartozás ápolására, harcban a kizsákmányoló osztályokkal, amíg eljutott, a felszabadulás utáni mai szerepéig. S ebben ma is megtalálható az érdekvédelmi tevékenység, a kulturális nevelőmunka, az aktív politizálás, az elkötelezettség szocialista rendünk, a munkásosztály ügye mellett. Amikor a múlt esztendőben a történelmi kezdetre, az úttörő harcosokra emlékeztünk, egyben a jelent is ünnepeltük. Szerencsére megvannak a dokumentumok, amelyek reprezentálják, milyen is volt a múlt. Szinte hihetetlennek tűnik, a törvény a századfordulón, mely a gyermekmunka alsó korhatárát a tizenkettedik életévben határozta meg és napi 10—12 órában. De arra is van bizonyíték, hogy ■ egyik-másik tőkés gyárában túllépték ezt a „legális” munkaidőt. Ha a profitról volt szó, nem kímélték az ember életét, egészségét, sem felnőttét, sem gyermekét. Hiszen a nagybirtokok árnyékában bőven termett munkáskéz, még Amerikába is jutott belőle milliószámra. Ez a munkáskéz építette fel az Egyesült Izzót, az Államvasutak Gépgyárát, a mai Ganz-MÁVAG-ot, a csepeli Weiss Manfréd Műveket, a mai Csepeli Trösztöt, Diósgyőr és Ózd gyárait, vetette meg a mai ipar alapjait. Szakszervezetünk mindig híven küzdött az emberibb életért, a nagyobb darab kenyérért, s annál eredményesebben, minél inkább éleződött a munkásosztály harca a politikai jogokért. A növekvő társadalmi ellentmondások siettették a tudatos akciók, a szervezett politikai erők összefogásának és következetes harcának igényét. Egyre többen ismerték fel, ha a vas- és fémmunkások összefognak, mind eredményesebben védhetik érdekeiket. Mind ismertebb és hangzatosabb lett a jelszó: „Vasas ne hagyd magad!" Majd 1919-ben a Tanácsköztársaság vezető posztjain és legnehezebb frontjain a vasasok csakúgy megtalálhatók voltak, mind az ellenforradalom mártírjai között. A fasiszta terror a Horthy-rendszerrel kezdődött és Szálasi rémuralmával ért véget. Negyedszázadot szenvedett végig a magyar munkásosztály, ezernyi megpróbáltatás közepette, de erőt adott számára a remény, 1919 emléke. A megmaradásért vívott harcban lelkiismeret-ébresztő, összefogást hirdető, proletáregységet szorgalmazó volt az 1893-tól rendszeresen megjelenő, s immár nyolcvan esztendőt megért szaklap, a VASAS. Buzdított az osztályharcra, az ellenállásra, soraiból emberség, a proletár-összetartozás áradt. Nagy lelkesedéssel, bensőséges ünnepi hangulatban ült össze tavaly áprilisban a központi vezetőségünk, hogy megemlékezzék a 70 éves jubileumról, a szövetséggé alakulás hét évtizedéről. Ünnepi műsor volt a székházunkban, a külsőségek méltán fejezték ki az évfordulót. Ezen kívül valamennyi sport- és kulturális rendezvényünk a jubileum jegyében fogant. A múlt esztendőt a vasas ifjúsági évének hirdettük meg. A vasas ifjúság éve erőteljesen szolgálta az Ifjúsági Törvény előírásainak végrehajtását szinte minden vállalatunknál, üzemünkben. Sokasodtak az üzemi, megyei ifjúsági találkozók, melyek módot teremtettek a vasas fiatalok egészséges versengése mellett a megye fiataljai körében baráti kapcsolatok kialakítására. Az elmúlt év számos alkalmat kínált arra, hogy erősödjön központi apparátusunk kapcsolata a fiatalokkal, a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel és a fiatalok érdekében is az ágazati minisztériumokkal. A vasas szakmunkásképző intézetek tanáraival és tanulóival szélesedett kapcsolatunk. Az ifjúsági év politikai jelentőségét elsősorban abban látjuk, hogy elmélyítette — szakszervezetünk küzdelmeinek megismertetésén keresztül — a fiatalok értelmi, érzelmi kapcsolatát mozgalmunk céljával, mai feladataival. Sikeres programmal jelentkezett a vasas ifjúsági nap és juniális. A csepeli Munkásotthonban ifjúmunkás kórusok találkoztak és a zugligeti Anna-réten 15—20 ezer fiatal és idősebb vasas ünnepelt jó hangulatban, jó érzéssel. Diósgyőrben rendeztük meg a II. Vasas Dalosünnepet, Sopronban a fúvószenekarok és természetbarátok, Dunaújvárosban a népitánccsoportok találkozóját ... „70 éve alakultak szövetséggé a vasmunkás szakegyletek” címmel vetélkedőszervezési pályázatot hirdettünk a szocialista brigádok körében. Célunk volt a brigádok mind szélesebb körében,ez- népszerű formában — megismertetni hét évtized történetét és szakszervezetünk mai tevékenységét. Vetélkedőnkre 45 üzem nevezett. A pályázat ugyan még nem zárult le, de sikerére jellemző, hogy a brigádokat képviselő csapatok — a már zömmel lezajlott döntők során — jó felkészültségről, tárgyi tudásról tettek tanúbizonyságot, ezzel is bizonyítva a pályázat kiírásának helyességét. Minderről, a többi nagyszerű eseményről szaklapunk riportokban számolt be, mint ahogyan folyamatosan hírt ad a szakszervezeti élet más eseményeiről is. Arról, hogy szakszervezeti szerveink megerősödtek, felnőttek azokhoz a feladatokhoz, amelyek az érdekvédelem terén, a szocialista építés számos tennivalójából rájuk hárul. Szinte mindenütt partnerei a gazdasági vezetésnek, kellő politikai, közgazdasági áttekintőképességgel rendelkeznek. Felkészültségük olyan fontos dokumentumokban nyilatkozik meg, mint a kollektív szerződés, a törzsgárdaszabályzat, de leginkább egész működésükben, ahogyan a félmilliónál nagyobb vasastagságot képviselik. Jelzéseik az élet fő változásait kísérik nyomon, összegezik az élet tapasztalatait, s nem egyszer hasznos alapját adják törvénytervezeteknek, kormányhatározatoknak, és más felső szintű jogszabály előkészítésének. Természetesen ugyanígy erre épülnek saját vezető testületeink, elnökségünk, központi vezetőségünk határozatai is. Az egyre javuló politikai munkáról tanúskodik, hogy tudatosabbá vált a párt politikájának végrehajtásáért folyó munka. Különösen az idei évben léptünk e téren előre, az 1972 novemberi központi bizottsági határozatok végrehajtásával. Növekvő aktivitás tapasztalható a közéleti tevékenységben, s mindinkább erősödik a szemlélet, hogy erőteljesen fel kell lépni a kispolgárság, a szocializmustól idegen nézetek, életformák ellen. E munkában meghatározó tényező az üzemi élet, a munka közben kovácsolódó szocialista tudat, a céltudatos tudatformáló, nevelő tevékenység. A jubileumot, a vasashagyományok ápolását, mozgalmunk történetének motívumait és egészét használjuk fel ebben is. Az előző esztendőhöz képest 600-zal több, összesen 4287 csoportban több mint 85 ezren ismerkedtek a világpolitika, társadalmunk és a munkásélet időszerű kérdéseivel. E vitafórumok tartalmi színvonala mindinkább fejlődik, s az üzemi közélet fontos színterévé válnak. S ha már a műveltségről, a tanulásról szólunk, elkell mondanunk, hogy nem mindenben állunk ilyen jól. Elnökségünk tavaly áprilisban elemezte a vállalati felnőttoktatás tapasztalatait. Megállapítása szerint dolgozóink 21 százaléka nem rendelkezik az általános iskolai végzettséggel, s ez csaknem 100 ezer embert jelent, amiből mintegy 14 ezren 30 éven aluliak. Kiutat keresünk e helyzetből, hiszen a szakmai képzés és továbbképzés egyik gátló tényezőjeként jelentkezik. A vállalatok ennek megfelelően a jelenlegi tanévre már több üzemi iskolát szerveztek, a meglevők pedig népesebbekké váltak. Több helyen és szélesebb körben alkalmazzák az általános iskolai tanulmányok és a felnőtt szakmunkásoktatás összekapcsolását is. Túl a hetvenedik évfordulón, a jelen és a jövő nagy feladatokat állít szakszervezetünk, annak tagsága elé. Elsősorban a szocialista építőmunka elvárásai nagyok: a negyedik ötéves terv sikeres befejezésével, a következő tervidőszak alapos előkészítésével az egész népgazdaság és társadalmunk érdekeit szolgáljuk. Mindehhez tovább munkálkodunk a szocialista demokratizmus, az üzemi demokrácia kiszélesítésén, egyben a munkáshatalom szilárdításán. Tagságunkat közéleti aktivitásra neveljük, s a felnövekvő vasasnemzedékekben ápoljuk a mozgalmi, történelmi hagyományainkat — a következő, sikerekben gazdag évtizedekre. 3 Mi újság a kohó- és gépiparban? Ionizátorok nagy sorozatban A Medicor Művek már évek óta kísérleteket folytat — az orvosi, gyógyászati intézetekkel közösen — a negatív ionoknak az élő szervezetre gyakorolt kedvező hatásával. A kísérletek eredményeként alakították ki a BION 78 néven ismertté vált miniatűr és a BION 79 elnevezésű asztali ionizátort. A berendezések gyors elterjedését bizonyítja, hogy a Medicorban ma már nagy sorozatban gyártják ezeket a nagyon fontos és hasznos berendezéseket. Különösen jelentős a gépkocsikban használatos BION 78 elnevezésű miniatűr ionizátor, mivel a gépkocsi szűkre szabott, zárt utasterében hamar elhasználódik a levegő, felborul az ionmérleg, jelentős pozitívion-túlsúly alakul ki. Ilyenkor tapasztalható a fáradtság, kábultság, s a vezetőnek minden figyelmére szüksége van a jármű biztonságos irányításához. Ezt a kellemetlen érzetet szünteti meg, a levegő negatívion-hiányát pótolva az ionizátor. Hozzátehetjük még, hogy ma már a gyógyításban is széles körben alkalmazzák az iongenerátorokat például a baleseti sebészetben, ideggyógyászatban. És még valami: a magyar szakemberek világviszonylatban is élen járnak az ionterápia kutatásában. HÍREK - ESEMÉNYEK Békés megye legnagyobb gépipari üzeme, a Forgácsoló és Szerszámipari Vállalat békéscsabai gyára 2750 négyzetméter alapterületű csarnokkal és ezer négyzetméternyi öltöző-fürdő épülettel bővült. Az új létesítményeket november elején dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes adta át rendeltetésének. Berettyóújfalun Molnár Ernő vezérigazgató adta át rendeltetésének az ELZETT Fémlemezipari Művek új gyáregység. Az evőeszközöket gyártó új üzem a tervezett határidő előtt két hónappal készült el. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat brigádjai jelenleg már a beruházás második ütemén dolgoznak. 1975 végéig folyamatosan átadják a tűzoltókészülék-, üzemanyagkanna- és sodronyárugyárat is. A jelenleg 400 munkással termelő gyár teljes elkészülte után két és félezer embert foglalkoztat majd. Balassagyarmaton dr. Heiczman János kohó- és gépipari miniszterhelyettes adta át rendeltetésének a Magyar Kábel Művek új üzemét. A 328 millió forintos költséggel megvalósított létesítmény tízezer négyzetméteres gyártócsarnokában tartott avatóünnepség előadója ismertette, hogy a legkorszerűbb technológiával ellátott üzem a IV. ötéves terv végére már évi 20 ezer tonna szabad vezetéket és 4 ezer kilométer kábelt gyárt, 760 millió forint értékben.