Vasas, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
1976. JANUÁR Koltai Endre titkár: Nagy felelősség a célok megfogalmazása Nemeslaki Tivadar beszámolója után Koltai Endre, szakszervezetünk titkára emelkedett szólásra. Beszédében különösen és elsősorban a szakszervezeti feladatokat fejtegette a miniszter által elmondottakkal kapcsolatban. — Az első és legfontosabb az ötéves tervek készítése során a vállalatoknál is — mondotta Koltai Endre —, a párt-, az állami és szakszervezeti határozatok érvényre juttatása. S ez már az előtervekben fejeződjék ki, annál is inkább, mert nagyon sok az összefüggés a termelési, az exportfejlesztési s az emberi célkitűzések között. Ezután három igen fontos területre hívta fel a figyelmet. Legelőször is a munkaerővel, a bérrel és a termelékenységgel összefüggő feladatok tekintetbevételét hangsúlyozta. S azt, hogy az ötéves bérpolitikai koncepciók kialakításánál vegyék figyelembe az 1974. évi KV-irányelveket. Másodszor: ez időben kell elkészíteni a vállalati egészségügyi, munkavédelmi, szociális és közművelődési terveket, szoros öszszefüggésben a gazdasági tervekkel. Harmadszor: igen fontos az előbbiekhez tartozóan, a szervezeti és számítástechnikai szervezet kialakítása, amelynek lényegében a munkaterületek kiszolgá- , tását, az ember és a gép viszonyát kell szolgálnia, valamint az ütemes, folyamatos termelés biztosítását. Nagy felelősséget és feladatokat jelent a célok és teendők megfogalmazása, ezért a vszt-k mindenütt az elmúlt időszak tapasztalatait érvényesítsék a vállalati tervekben, s állásfoglalásaikat mindenkor hangolják össze a pártbizottságokkal. Különösen atekintetben, hogy nagyon fontos az ötéves terv és a kollektív szerződés összhangjának biztosítása. Megszívlelendő intelemként hangzott el szakszervezetünk titkárától, hogy a tervek készítésekor ne a vágyak, hanem a realitások talaján álljanak azok készítői, hiszen a megvalósítást a lehetőségek és a szükségletek behatárolják. Éppen ezért szakszervezeti szerveink politikai eszközökkel érvényesítsék a népgazdasági érdekeket. . Nagy teret szentelt felszólalásában Koltai Endre a termékszerkezet-változtatás emberi vonatkozásának. Itt szinte rendező elvként tekintsék, hogy a változást a lehető leggyorsabban és a legkisebb feszültséget okozó módon hajtsák végre. Aminiszter által említett 260 budapesti telephely felszámolása 1980- ig 10 ezer vasas dolgozót érint, akiknek átirányításáról, újbóli munkába állításáról körültekintően kell gondoskodni, a szakszervezeti szervek aktív közreműködésével. Eközben nagyon fontos politikai teendő, hogy a dolgozókkal megismertessék az elérendő célokat, magyarázzák azok mikéntjét, s közben vegyék tekintetbe az érzelmi momentumokat, a gyárhoz, a munkahelyhez, a társakhoz való ragaszkodást. A tervszerű munkaerőgazdálkodás és a munkaidő hatékony kihasználása érdekében a vállalatoknál a foglalkoztatáshoz akcióprogramot készítenek. Ebben nélkülözhetetlen a vállalati szakszervezeti tervek részvétele. A vszt-k legyenek kritikus, egyben alkotó részvevői a vállalati szervezetek korszerűsítésének. Az irányítómunkával szemben támasszák az egyszerűsítés, az ésszerűség követelményét s ugyanez érvényesüljön az itt dolgozó emberek munkájával kapcsolatban is. A vállalati szervezetek korszerűsítése harc lesz a kényelem, a megszokottság és a félelem ellen is. Az irányítás korszerűségével kapcsolatban szólni kell a számítógépekről, amelyek jelentőségét esetenként eltúlozzák, pedig az nem más, mint a vezetés, az információk biztosításának gépi eszköze. Indokolt lenne, ha a szakszervezeti szervek, az igazgatók, valamint a KGM áttekintenék, hogy mire és miként használják, a vállalatoknál e meglehetősen drága és nagy szellemi kapacitást lekötő számítógépeket? Nyomatékosan szólt Koltai Endre a munkafegyelemről, amelynek kettős tükröződése van: egyrészt rendben ütemesen történik a munka a folyamatos üzemekben, tehát a martinkemencéknél, turbináknál, gyártósoroknál, ahol tulajdonképpen a kényszerpálya érvényesül. De másutt visszatérő gondokként jelentkezik a hóvégi hajrá, átcsoportosítások, túlórák, valamint a szervezetlenség. Már 1971-ben a csepeli szocialista brigádvezetők tanácskozásán figyelmeztetett a vasasszakszervezet, hogy a kooperációban nemcsak a vállalatok magánjogi szerződése lehet tényező. Javaslatként hangzott el most: a vasasüzemekben a vszt-k egyeztessék az igazgatókkal a szerződéses kötelezettségeket, s együttesen törekedjenek a szerződéses fegyelem megtartására, az adott szó rangjának a megszilárdítására. Végezetül a szakszervezeti szervek munkastílusáról Koltai Endre elmondta: sok energia, politikai munka szükséges a feladatainkhoz. Ám előfordul, hogy amíg a munkafegyelemről beszélünk, gyakorta magunk is megtörjük azt, például a munkaidőben tartott értekezletekkel. Ha , csak a negyvenezer tisztségviselő számát tekintjük, több millió értékes munkaóra mehet veszendőbe. Javaslat: a szakszervezeti szervek értekezleteit tartsák munkaidőn kívül — s legyen ez példamutatás. Mindehhez persze jól át kell gondolni a teendőket, tartalmában is másképp kell szervezni a munkát. VASAS Magasabbra emelni a mércét (Folytatás a 2. oldalról) függések nagyobb értésére, figyelembevételére van szükség. A minisztériumnak a szakszervezettel közösen e téren is nagyobb segítséget kell nyújtania és elő kell segítenie, hogy az utóbbi két évben jelentkező magasfokú aktivitás, lelkesedés törést ne szenvedjen. A vállalati vezetőknek pedig gazdasági, politikai felelősségük teljes tudatában biztosítaniuk kell az eredményes munka, a versenymozgalom továbbfejlesztésének valamennyi feltételét. Mi a vállalati vezetők beszámoltatásánál, munkájuk megítélésénél a munkaversennyel kapcsolatos feladataikat fontos szempontként fogjuk figyelembe venni. A tudatosan és felelősséggel végzett munkát hatékony bér- és szociálpolitikával is segíteni kell, hogy a munkáskollektívákne csak a munka fontosságát érezzék, hanem személyes érdekeltségüket is az eredményes, jó munka végzésében. E kérdés másik vonatkozása, hogy a vállalati bér- és szociálpolitikai intézkedések forrását, anyagi feltételeit is csak a jó munka eredményével lesznek képesek a vállalatok biztosítani. Az 1976. évi népgazdasági terv 6,3% munkabérnöveléssel számol, ami természetesen nálunk is érvényesül majd. Vállalatainknak ki kell dolgozniuk az V. ötéves tervidőszakra bérpolitikai koncepcióikat, erre alapozva pedig el kell készíteniük az 1976. évi bér- és életszínvonal-politikai tervüket. Ebben a szabályozórendszer keretei között vállalati saját erőből megvalósítandó átlagosan 4—4,5%-os keresetnövekedéssel számolhatnak. Ennek keretében érvényesíteni kell a munka szerinti elosztás elvét, azt, hogy a jól vagy kevésbé jól végzett munka anyagi elismerése különböző legyen, s a kollektívák igazságérzetérek megfelelően. A bérezést a munkatermelékenység javításának, az élő munka hatékonyabb felhasználásának ösztönzésére kell felhasználni. Komplex intézkedési terv keretében biztosítani kell a balesetmentes munkakörülményeket, a munkahelyi ártalmak csökkentését, illetve megszüntetését. Továbbra is a vállalatok támogassák a dolgozók, különösen a munkások, nagycsaládosok, alacsony jövedelműek lakásépítkezését, a gyermekjóléti intézmények férőhelyeinek bővítését. Ezeknek a törekvéseknek a kollektív szerződések jól átgondolt, a dolgozókkal egyeztetett kimunkálásában kifejezésre kell jutni. Ebben azt is biztosítani kell, hogy a teljesítmény és a bér, a jogok és a kötelezettségek összhangban legyenek egymással. " Kedves Elvtársak! A minisztérium és a központi vezetőség közötti jó együttműködésnek immár hagyományai vannak. Az eredményes együttműködés különösen most mindennél fontosabb. Közösen kell agitálnunk, hogy a dolgozók megértsék céljainkat, a feladatainkat és azokat magukévá tegyék. Befejezésül még egyszer megköszönöm a IV. ötéves terv teljesítéséhez nyújtott segítő támogatásukat. Egyben kérem, hogy a segítség és támogatás mértékét és milyenségét az előttünk álló közös feladatokhoz igazítsuk. Őszintén remélem, hogy közösen — összhangban a XI. pártkongresszus, a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa, valamint a vasasszakszervezet XXVII. kongresszusa határozataival — elég erőmű lesz az előttünk álló feladatok megoldásához. „Az emberek megértik a jószándékot Azok, akik egy-egy életpályát szívesen bontanak dátumok határolta kisebb szakaszokra, Merlák Ervin eddigi életútján bizonyára 1965-öt jelölnék meg a legfontosabb „kilométerkőnek”. Ekkor választották meg ugyanis a harmincéves fiatalembert a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szbtitkárának, s ugyanebben az évben lett tagja a vasasszakszervezet központi vezetőségének, valamint a kohászati iparági bizottságnak is. Merlák Ervin kisterenyei bányászcsalád tagjaként hamar megismerkedett az élet árnyékos oldalával. Alig múlt 13 éves, amikor már családfenntartóként kellett gondoskodnia két kistestvéréről, mert édesapját elhurcolták a németek. 1949-ben került géplakatosként az SKV-höz, a központi műhelybe. — Itt váltam munkássá — emlékezik. — Szerencsémre olyan kollektíva fogadott be, amely akkor is, ma isa gyáróriás lelkének számított. Három évvel később megválasztottak szakszervezeti bizalminak, ez volt tulajdonképpeni mozgalmi múltam kezdete. Ekkor iratkoztam be a gépipari technikum esti tagozatára, hogy szakmailag is továbbképezzem magam. Hét évig dolgozott fizikai munkakörben és ez a későbbiekben is meghatározta szemléletét. — Megfogalmazódott bennem az akarat: bárhol, bármikor lesz módom rá, mindig a kétkezi munkások érdekében emelek szót! Új, izgalmas időszak kezdődött 1957-től Merlák Ervin életében. A műszaki osztály előadója, majd rövidesen helyettes vezetője lett, s új szakszervezeti tisztséget nyert: megbízták a szociálpolitikai és üdültetési ügyek intézésével. Két évvel később pedig még inkább kedvére való megbízatást kapott: már az szb tagjaként termelési felelős lett. — Erre az időre ma is nagyon büszkén emlékezem — mondja álszerénység nélkül —, mert ezekben az években raktuk le a szocialista brigádmozgalom alapjait. És az igazi nagy feladatok most már sorra jöttek. Titkárrá választása politikai továbbképzését is követelte. A különféle mozgalmi és politikai iskolák sorában legutóbb a művelődéspolitikai speciális szakkollégium következett. — Vajon nem okozott konfliktust, hogy végérvényesen letért a műszaki pályáról? — Ezt a kérdést már sokan feltették, és én mindig határozottan válaszolhattam, nem — mondja. — Ha ma állnék ilyen választás előtt, ugyanígy döntenék, mert szakszervezeti titkárként felmérhetetlenül szélesebb a látóköröm, mint korábban volt. Ebből a pozícióból a vállalat egészének élete áttekinthető, és mert egyéb szervezetek munkájába is bekapcsolódhattam, voltaképpen az élet minden területét megismerhettem. Ami pedig a műszaki „vénát” illeti: azt hiszem, nem hátrány, ha egy szakszervezeti titkár a műszakiak módján is tud gondolkodni. Ha pedig feltámad bennem a Nosztalgia régi munkám iránt, otthon barkácsolgatok a fiammal. — A már említetteken kívül mit tart a legvonzóbbnak mai munkakörében ? — A sokrétűséget! Ahogy megtalálható nálunk a legmodernebb berendezések és a már jócskán elavult gépek egész sora, vannak korszerű gondolkodást képviselő és a múltból örökölt körülményekhez görcsösen, ragaszkodó emberek. Szerencsére az előbbiek vannak többségben. Az SKÜ szakszervezeti mozgalmának jelentőségét tiszteletet parancsoló számok érzékeltetik: 600 választott tisztségviselő (59 tagú szakszervezeti tanáccsal az élen) irányítja a 22 alapszervezetben tevékenykedő 129 szakszervezeti csoport, összesen négy és fél ezer aktív dolgozó és másfélezer nyugdíjas mozgalmi életét. Jó segítőtársak nélkül a legkitűnőbb titkár sem menne semmire. Ezt vallja Merlák Ervin is: — Jómagam mindig azon törtem a fejemet, hogy miként csinálhatnám korszerűbben, jobban a dolgomat? Ezt a szemléletet fogadták el munkatársaim is. Tapasztalatom szerint, amit mások véleménye is megerősített, olajozott az együttműködésünk, így eredményesen tudunk dolgozni. A gyár vezetése stabil, jó alkotó légkört biztosít. Amire a jövőben is nagy szükség lesz, hiszen az SKV előtt óriási feladatok állnak. 1978-ban lesz 110 éves a salgótarjáni gyár és terveik szerint addigra 2,5 milliárdos termelési értéket kell produkálniuk. Ez pedig korszerű szemlélet és megfelelő összmunka nélkül képtelenség lenne. Ezért megpróbálunk elébe menni a feladatoknak. Van már benne gyakorlatunk, hiszen például az új gazdasági mechanizmus bevezetését sem vártuk ölhetett kezekkel annak idején. Már egy évvel előbb együttműködési szerződésre léptünk a gazdasági vezetőkkel, s már akkor írásban rögzítettük például, hogy a bizalminak a művezető a partnere, és ugyanígy rögzítettük a partnereket a többi szinten is. De az ötödik ötéves terv kezdete sem ér bennünket készületlenül. Voltaképpen már 1974-ben elkezdtünk az új tervidőszak alapozását — állítja. — A szakszervezeti munkában pedig kétségtelenül helyzeti előnnyel is rendelkezünk, hiszen a vasasszakszervezet kongresszusának előkészítésében tevékenyen részt vettünk, s „bedolgoztunk” a SZOT-kongresszus témáiba is. Így időben felmérhettük, hogy amit csinálunk, helyes-e, s ahol változtatnunk kellett, hamar megtaláltuk a megoldást A titkár szavait hallgatva, csak lelkesedést, tettvágyat, hitet érzek ki belőlük, mintha csalódottság, kiábrándultság sohasem vésett volna még redőket homlokára. Valóban így volna? A válasz meglepő: — Higgye el, eddigi munkám során még sohasem éreztem ilyesmit! Igaz, tennivaló van elég, így aztán nemigen érek rá önmagammal, hangulataimmal foglalkozni. Aztán meggyőződésem, hogy az emberek megértik a jószándékot. Az pedig, hogy elsőre olykor falba ütközik egy-egy kezdeményezésünk, alighanem a dolgok természetes rendje, tehát nem ok az elkeseredésre. E töretlen tenniakarással párosult következetességért és politikai tisztánlátásért jutalmazták Merlák Ervint előbb „A Szocialista Munkáért” kitüntetéssel. 1969-ben pedig a ,,Munka Érdemrend” ezüst fokozatával. Minden bizonnyal megérdemelten. Schöffer Jenő Merlák Ervin