Vasas, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXXXIV. ÉVFOLYAM, S SZÁM ARA: 1 FORINT 1977. JANUÁR A jubileumok esztendeje: 1077 Az idő végtelen folyamatában elérkezett 1977, a jubileumok esztendeje, amely a kerek évfordulók alkalmából tiszteletre és emlékezésre késztet Számunkra az idén a kettős tisztelgés bensőséges öröme következik el: ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik és szakszervezetünk fennállásának századik évfordulóját Nyilvánvalóan ez esetben az „és” nem egyenlőséget jelölő kötőszó, hiszen időben is, méreteiben is másféle hatásokról, következményekről, van szó e történelmi események létrejöttével. Ám közös bennük, hogy a társadalom legforradalmibb erőinek, a munkásoknak akarata öltött testet mindkettőben, a kizsákmányolás tűrhetetlen volta, a világ megváltoztatásának reménye, a munkásosztály, az egyetemes emberi haladás érdeke fejeződött ki a tőkések, a tőkés, imperialista világrendszer ellenében. Történelmünk áramlásában március jeles hónapnak számít a polgári, 48-as törekvések forradalma, majdan a dicsőséges Tanácsköztársaság révén. S aligha szerénytelenség, ha most arra utalunk: ama Beleznay-kertbéli nagygyűlés is márciusban történt, amely 1877-ben kimondta a Budapesti Vas- és Ércmunkások Szakegyletének megalakulását. S az azóta eltelt évszázad a magyar munkásosztály, az egész magyar nép, a vasas mozgalom — s mindezzel együtt nemzeti létünk — nagy megpróbáltatásának bizonyult. De végül is az osztályharcos és építő akarat, az élet törhetetlen elszántsága győzött, amit a szocializmus nagy eszménye hevített, táplált, s amely a küzdelmekhez szükséges elkötelezettség kiapadhatatlan forrásává lett. Tisztelet és emlékezés: eme két megindító fogalom képzeletbeli zászlaját meghajtjuk az elődök iránti kegyeletből. S idézzük a korabeli bizalmiak, az első tisztségviselők, munkásnők és férfiak bátorságát, a sztrájkolók kitartó állhatatosságát, a Vérvörös Csütörtök, a Ganz-MÁVAG- beli sortüzek áldozatait, a Tanácsköztársaságot követő fehérterror, a fasiszta barbarizmus, a halálmenetek, a büntetőszázadok mártíromságát és nem szívszaggató sirámok miatt, hanem hogy emlékükből, példájukból erőt merítsünk, becsülvén és óva a jelent, napjaink harcaihoz, tovább munkálkodva az eszméért, a célért, a szocializmusért, amelyért tíz- és százezrek adták életüket. S még oly szerencsés is mai nemzedékünk, hogy a nagy idők nagy tanúival, a Tanácsköztársaság, a Vörös Hadsereg, a Nagy Október internacionalista avagy a spanyol szabadságharc legendás hőseivel együtt élhet, együtt élhetett, akiket részünkről megkülönböztetett tisztelet övez. Ők is voltak, akik a rombadőlt gyárak, városok építésére hívtak, szervezték a kommunisták pártját, a szakszervezetet,tenteerwfflik- kifcsíti utcán a bukott rendszer híveinek mesterkedései ellen a tüntetők soraiban —s végül az államosításkor, a székházunkban kinevezett munkásigazgatók között, és a nép nevében, az új tulajdonos nevében tették rá kezüket a páncélszekrények kulcsaira... - meglehet, sokuknál viaskodott még a mai szocialista brigádvezetők, a szakmák kiválóságainak egyike-másika, olyanok, akiknek ifjúsága Dunaújváros, a vasmű építéséhez, az óriáskohók, hengerművek megalkotásához kötődik. Szoktuk volt mondani: három nemzedék él korunkban együtt, ők, a küzdelmes múlt, majd a derékhad, a szocialista iparosítás kezdetének harcosai, a jelen ifjúmunkásai és a vasas szakmák tanulói. Mindezekből természetes és értelemszerű, hogy az idei, a centenáriumi év kezdetén a Magyar Hajó és Darugyár, az Ózdi Kohászati Üzemek és a csepeliek s a többi vasas üzem munkássága, szocialista brigádja a Nagy Október és a századik évforduló jubileumának tiszteletére megkülönböztetett munkaverseny vállalásokat hirdetett és csatlakozásra szólította 650 ezres tagságunkat, a vasas szakmák, iparágak dolgozóit. S eme centenáriumi esztendő úgy teljes, hogy nem önmagukat ünnepük a vasasok, hanem törekvéseikben egyek a párt, a munkásosztály, az egész szocializmust építő magyar nép célkitűzéseivel. És az ebből rájuk háramló részt a lehető legjobban, nem csupán maradéktalanul, de minőségileg, értékekben többet adva kívánják megvalósítani. Márpedig tennivaló bőven adódik, a termelés feladatain túl is, társadalmi, közművelődési, emberformáló munkánkban is, amelyhez keretet a sokféle centenáriumi felkészülés, vetélkedő, sportverseny, ünnepi készülődés teremt. A hatvanadik éve győzelmes szocialista forradalom napjainkban is számos megfogható formában, gazdasági, termelési, politikai kapcsolatban van iparágainkkal, szakszervezetünk tagságával. Energetikánkban a szovjet olaj és elektromosság (a KGST közös rendszerében), kohászatunkban az érc, valamint más téren a szerszámgépek, nagyberendezések, járművek vannak jelen, míg a magyar termékeknek legnagyobb vásárlója, felhasználója a Szovjetunió. Moszkvában, Leningrádban, de Kijevben, Odesszában, a nagy szovjetföldön bárhol is járva, jó érzés tölti el az embert, ha az ottani szakemberek a magyar kohó- és gépipar készítményeit dicsérik, legyenek azok autóbuszok, kikötői daruk avagy a Zsiguli kooperáció részei. Íme, néhány példa, hogy miként fonódik jelenné, s talán nem is eltúlozva, múltbeli és mai történelemmé a vasas centenáriumban a százezer magyar internacionalista harca október védelmében, s majdan a felszabadító szovjet hősök véráldozata. Egyben olyan nemzetköziséggé, amely minden népnek együttérzést, szolidaritást, békét, kínál. S hogy milyen nagy erő a szolidaritásunk, a közelmúlt néhány jelentős győzelmes eseménye is bizonyítja: a chilei junta börtönéből Corvalán kiszabadult, a spanyol királyi diktatúra kénytelen volt Carrillot, a kommunista párt főtitkárát szabadon engedni, s úgy lehet, hamarosan Dolores Ibárruzi is hazatérhet... 11/1 ez, ha nem más, mint a ■LTX kitartó nemzetközi küzdelmek, a harcos összefogás eredménye, amelyben egy láncszemet a magyar szervezett vasasok alkotnak , amikor kommunista műszakot tartanak, amikor aláírással tiltakoznak, mint tavaly az Anna-réti juniálison, amikor nagygyűléseken emelik fel a szavukat. Pedig amikor nehéz fellegek tornyosulnak, amikor sziklafalakat döngetünk, meglehet, sok minden kilátástalannak tűnik, s valakik talán megkérdezik: mit tehetek én, az egyes ember, aki csupán „kis pont” vagyok az események menetében? Bízvást válaszolhatjuk: a te munkáddal, elkötelezettségeddel a szocialista ügy iránt — valamennyien erősebbek vagyunk. S mindehhez adjon erőt, bizakodást az elődök küzdelme, a Beleznay-kerttől, valamint a Téli Palota ostromától ama berlini bunker szétzúzásáig, s tovább, az épülő szocializmusig, a kommunizmus magasztos megvalósulásáig. Gede Márton Megtárgyalta az elnökség Szakszervezetünk elnöksége 1977. január 7-én tartotta meg az esztendő első elnökségi ülését, amelyen több napirendi témát tárgyalt meg. Elsőnek a Ganz Villamossági Művek vezérigazgatója és vszt-titkára tett jelentést a munkaerőhelyzet javításáról, a munkaidőalap bővítése érdekében tett intézkedésekről és azok hatásairól, különös tekintettel a túlóra-felhasználás csökkentésének szükségességéről. Az elnökség, kiegészítésekkel elfogadta az anyagot. Elismerte a belső szervezési intézkedések jelentőségét, pozitívan értékelte a gondok feltárásában az őszinteséget, de felhívta azokra a fogyatékosságokra a figyelmet, amelyeket mind az írásos anyag, mind a szóbeli kiegészítők tartalmaztak. Kiemelte a szemléletbeli problémákat, a gondok megíté lésének helytelenségét, azt, hogy egyes kérdésekben — munkaerőhelyzet, túlóra — külső segítségtől várják a megoldást. Feladatul tűzte ki az elnökség a túlóra-felhasználás rendszeres vizsgálatát a törvényesség biztosítására. A gazdasági vezetésnek felül kell vizsgálnia a jelenlegi bérezési rendszert, valamint tovább kell fejleszteni a munkaidőalapok bővítésére tett intézkedéseket, elsősorban a belső veszteségidők csökkentését kell szorgalmazni. Második napirendi pontként az 1976. első félévében történt csonkulásos balesetek jellemzőiről, a vállalati intézkedésekről hallgatott meg jelentést az elnökség. Sajnos a csonkulásos balesetek száma jelentősen emelkedett. A vizsgálatok egységes elvek alapján történtek. Néhány jellemző adat a jelentésből: a munkafolyamatok szerinti adatok azt mutatják, hogy a legtöbb baleset a sajtolási munkafolyamatoknál történt, az okok vizsgálatából egyértelműen kiderült, hogy a fegyelmezetlenség, a biztonsági intézkedések elmulasztása, a vezetői következetlenség miatt következtek be a balesetek. A balesetek 24 százaléka adódott az anyagmozgatásból, itt is a felelőtlenség játszott szerepet. Szintén magas a csonkulásos balesetek száma a forgácsolás területén, a köszörűgépeken végzett munka közben történt a legtöbb baleset. A jelentés megállapította, hogy a szigorú vizsgálatok és felelősségrevonások nyomán már a második félévben jelentős javulás következett be. Az elnökség tájékoztató jelentést hallgatott meg a Mezőgéptröszt alapszervezeteinek átvételének tapasztalatairól. A tájékoztató jelentést az elnökség tudomásul vette. A felhíváshoz csatlakoztak a dolgozók (3. oldal) A Kohász Iparági Bizottság ülése (10. oldal) Tudósítás a kv-ülésről Kialakított módszeretekkel további céljainkért Központi vezetőségünk 1976. december 20-án tartotta meg az utolsó, évzáró ülését, melynek célja a számadás a végzett munkáról — mondta bevezetőjében Csenterics Sándor alelnök. Írásos jelentés készült a szakszervezet 1976. évi munkájáról, melyet Méhes Lajos főtitkár szóban a következőkkel egészített ki. Tisztelt Központi Vezetőség! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az írásos jelentés, amelyet az elvtársak kézhez kaptak , számot ad a végzett munkáról. Igyekeztünk kellő alapossággal bemutatni szakszervezetünk 1976. évi fő tevékenységét. A szóbeli beszámolóban először is arról kívánok szólni, milyen fő céljai voltak 1976- ban munkánknak. Közvetlenül kongresszus után voltunk, tehát elsőrendű célunk a kongresszus határozatai végrehajtásának megszervezése volt, másrészt az új ötéves terv induló éve volt 1976, így a tervek elkészítése és a végrehajtás megszervezése szintén fő célunkat képezte. Helyzetünk jellemzője volt, hogy ezeknek a feladatoknak a végrehajtását — a korábbiakhoz képest — a népgazdaság nehezebb, feszítettebb körülményei között kellett megoldani. Sőt most, amikor a december 1-i ülésén a párt Központi Bizottsága áttekintette a népgazdaság helyzetét: kiderült, hogy a gazdasági életünkre ható kedvezőtlen tényezők hatása erőteljesebben érvényesült, mint azt, egy évvel ezelőtt feltételeztük. Itt a nyersanyagok, fűtőanyagok árarányainak kedvezőtlen alakulására gondolunk. Gazdasági nehézségeinket növelte az is, hogy a mezőgazdaság a rossz időjárási körülmények miatt nem tudta hozni azt, amire pedig a lehetőség adva volt, amivel az 1976. évi népgazdasági terv számolt. A kongresszus határozatainak végrehajtását, az V. ötéves tervünket tehát ilyen gazdasági helyzetben kellett megkezdeni. Kettős feladatot tűztünk magunk elé. Az egyik: biztosítani azt, hogy a szakszervezeti aktivisták és szélesebb értelemben tagságunk minél jobban lássa és megértse a népgazdaság adott helyzetét és ugyanakkor mozgósítsunk a nehézségek leküzdésére, a további dinamikus fejlődés elérésére. A másik feladatként pedig a szakszervezet munkastílusának fejlesztését tűztük magunk elé éppen azért, hogy a megnövekedett feladatoknak a szakszervezeti mozgalom jobban meg tudjon felelni. Különösen előtérbe került a konkrétabb, operatívabb, a dolgokat előbbre vívő szakszervezeti munkamódszerek fejlesztése, valamint tömegkapcsolataink, a demokratizmus erősítése. A Vasas Akadémián tartott előadásban már részletesen szóltunk arról, hogy miként értékeljük a feladatok végrehajtását és erről szól a mostani írásos jelentésünk is. Mindezekből néhány kérdést e beszámoló során is a Központi Vezetőség figyelmébe kívánunk ajánlani. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, néhány számadattal bizonyítva, gazdasági céljaink végrehajtásának helyzetéről szólunk. Az előzetes számok azt mutatják, hogy a hozzánk tartozó három iparág közül kettő, a villamosenergia- és a gépipar a terv főbb mutatóit túlteljesíti. A kohászat pedig megközelíti azt. A kohászat, a gépipar teljes egészében a termelékenység növelésével hozza ezt a magasabb eredményt. A világpiaci árak népgazdaságra nehezedő kedvezőtlen hatásai (Folytatás a 4. oldalon)