Vasas, 1978 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

2 MEGTÁRGYALTA AZ ELNÖKSÉG A Vas-, Fém és Villamos­­emergiaipari Dolgozók Szak­szervezete Elnöksége ez évi első ülését január 6-án tartot­ta meg. Első napirendi pont­ként jelentést hallgatott meg a VBKM vállalati és szakszer­­­vezeti szociálpolitikai tevé­kenységéről. Másodiknak tárgyalta az el­nökség az MMG Automatikai Művek munkaerőhelyzetének alakulását, a vállalati bér- és jövedelemgazdálkodás tapasz­talatait, különös tekintettel a keresetek alkulására. Harma­dik napirendi pontként a vá­­lalati kollektív szerződések gyakorlati érvényesülésének tapasztalatairól hallgatott meg jelentést az elnökség. Titkársági ülések Titkárságunk december 12- én javaslatot hallgatott meg a magasabb vezető állású dolgo­zók 1977. év végi jutalmazásá­ról. Előterjesztést kapott a függetlenített tisztségviselők minősítésének helyzetéről. Harmad­- napirendi pontként jelentést fogadott el az alap­­szervezetekhez visszairányított nyugdíjasok helyzetéről. Ezt követően javaslatot hallgatott meg a titkárság a középszervi szakszervezeti jogkörrel felru­házandó vállalatok köreinek módosítására. Titkárságunk a december 19-i ülésén első napirendi pontként a Szerszámgépipari Művek vezérigazgatójának és szakszervezeti titkárának be­számolóját hallgatta meg a művek munkavédelmi helyze­téről és tevékenységéről. Ez­után javaslatot hallgatott meg az 1978. évi kádercsere tervre. МяЧ szóbeli tájékoztatót hall­gatott meg a titkárság az 1978. évi vállalati tervek vé­leményezésének tapasztalatai­ról. Január 9-jén a titkárság ja­vaslatot tárgyalt meg az 1978 I. félévének titkársági munka­­tervére. Második napirendi pontként a Szellőző Művek gazdasági és szakszervezeti ve­zetői tájékoztatták a titkársá­got a környezetvédelemmel kapcsolatos berendezések gyártásának helyzetéről. Tájé­koztató és jóváhagyó jelleggel megtárgyalta a központi veze­tőség vezető tisztségviselőinek 1977. évi üzemi átoktatási prog­ramjának teljesítését. Tájékoz­tató jelentést kapok a ti­­te­letd­íjak és a kezelési költsé­gek szabályozásának tapaszta­latairól. Javaslatot fogdott el központi vezetőség apparátu­sában foglalkoztatandó nyug­díjasok helyzetéről. Javaslatot hagyott jóvá a titkárság a vasasszakszervezet és a ME­­DOSZ titkársága között ter­vezett együtmműködési meg­állapodásról. Tájékoztatót ka­pott a titkárság szakszerveze­tünk termelési osztályának és a KPVDSZ közgazdasági és károsztályának együttműködé­si megállam­odás megkötésének tervezetéről. Szakszervezetünk vezetőinek üzemlátogatásai Szakszervezetünk vezetői de­cemberben üzemlátogatásaik során számos vállalat gazda­sági, társadalmi és politikai vezetőjével beszélgettek, vala­mint találkoztak a dolgozók­kal is. Borovszky Ambrus elnök, az Irodagéptechnikai Vállalatnál tett látogatása során átfogó t­ájékoz­tatás­t kapott a válla­lat vezérigazgatójától és a vszb elnökétől a vállalat hely­zetéről, gondjairól. A Magne­­zitipari Művek vezetői is gaz­dasági és mozgalmi munká­jukról számoltak be a szak­szervezet elnökének, a megbe­szélés után üzemlátogatáson vett részt. A Ferroglobusinál tett látogatása során, a válla­lati négyszög tagja az 1977. évi várható eredményekről, valamint az 1978. évi tervek­ről adtak tájékoztatást, majd megtekintették a Honfoglalás úti telepet Csenterics Sándor alelnök, a Dorogi Hőerőműbe látogatott. Az üzem meglátogatása után, a szociális létesítmények meg­tekintése után a vállalat veze­tői tájékoztatták a legfonto­sabb feladatokról, majd a vszb ülésen találkozott a szak­szervezeti aktívákkal. Farkas Lajosné titkár, az Ipari Szerelvény és Gépgyár­ban meghallgatta a gazdasági vezetők tájékoztatását, majd megtekintette az új gyáregység beruházását. Az egész napos programon részt vett dr. Bet­­ley Sándor, KGM miniszter­helyettes. Hidasi Lajos titkár, a Lam­­part ZIM Kőbányai Gyáregy­ségébe látogatott. A párt vb és a vszb együttes ülésén vett részt, amelyen megtárgyalták az üzemi demokrácia tovább­fejlesztéséből adódó feladato­kat és értékelték az 1977. év tervteljesítését, és ezen az ülésen tárgyalták meg az 1978. évi tervet. Ezután üzemlátoga­tás következett. A Kohászati Gyárépítő Vállalat Tápiószelei Gyáregységénél tett látogatása során a vállalat párt, gazda­gsági, KISZ, szakszervezeti ve­zetői tájékoztatták az eredmé­nyekről és az 1978. évi felada­tokról. Az üzemlátogatás ke­retében megtekintette a gyár­egységnél folyó beruházást. Délután aktíva ülésen vett részt. A MEZŐGÉPTRÖSZT kecskeméti gyárában megbe­szélést folytatott az SZMT titkárával, valamint az üzem párt, gazdasági és szakszerve­zeti vezetőivel. Az üzemláto­gatás után aktíva ülésen vett részt, amelyen felszólalásában ismertette a szakszervezet 1978. évi feladatait. Koltai Endre titkár, dr. He­­iczman János KGM miniszter­­helyettessel, a Gyár és Gép­szerelő Vállalathoz látogatott. Megbeszélést folytattak a vál­lalat vezetőivel a gyár jelen­legi helyzetéről és a vállalat előtt álló feladatokról. Rabi Béla miniszterhelyettessel, az Elzett Művekben tett látoga­tásunk során tájékozódtak a gyár helyzetéről és megtekin­tették a húzózárgyárat. Sugár György titkár, dr. Littvai István KGM minisz­terhelyettessel megtekintette a Kontakte Vállalat budapesti és szentesi gyárát. Bensőséges ünnepség zajlott le az esztendő vége felé a KGM székházának földszinti kultúrtermében, ahol a szoká­sos évi összejövetelüket tar­tották a minisztérium nyug­díjasai. Hercka Imre, a KGM Nyugdíjas bizottságának veze­tője arról számolt be, hogy az 1977. évet is eredményesen zárta a most éppen tízeszten­dős nyugdíjasbizottság, hasz­nosan költötte el a rendelke­zésére bocsátott 33 ezer forin­tot A beszámolóban szó esett arról is, hogy a KGM 163 nyugdíjasa számára 9 esetben autóbusz kirándulást szervez­tek az ország legszebb tájaira, két ízben összesen 110 szín­házjegyet osztottak ki. Gon­doskodtak segélyről a rászo­rultaknak, látogatókról a be­tegekhez és mozgásképtele­nekhez. Az eredményes segí­tőkész munka a magyarázata annak is, hogy a szerdai klub­napok látogatottak. December 28-ára teljesítette 230 ezer formás éves tervét az Ózdi Kohászati Üzemek acél­műve. Így az elmúlt év hátra­lévő részében további 20 ezer tonna acélt adott még a nép­gazdaságnak Ózd. Az eredmé­nyes esztendő zárásában a NOSZF 60. évfordulója, a va­sascentenárium tiszteletére tett vállalások is segítették a kohá­szati üzemeket. ★ Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke is részt vett azon az ünnepségen, amelynek keretében december 30-án fel­avatták az új diósgyőri Vasas Művelődési Központot. Az 500 személyes színházteremmel, szakköri és klubfoglalkozási helyiségekkel rendelkező mű­velődési ház a legkorszerűbb közművelődési igényeknek is megfelel Az avatási ünnepsé­gen Lázár György, a kíséreté­ben lévő Borsod megyei és Miskolci városi párt- és álla­mi vezetőkkel, megtekintette a 25 éves Vasas Művészeti Együttes ünnepi műsorát. Megnövekedett feladatok várnak idén vaskohászatunk­ra. 1978-ra a tervezett növeke­dés üteme változatlan áron 3 százalék. Ezen belül 100 ezer tonnával több nyersacélt és 130 ezer tonnával több henge­relt készárut vár a népgazda­ság az iparágtól. Ennek döntő többségét a hazai vállalatok h­asználják majd fel, a tőkés export pedig várhatóan az el­múlt évi szinten marad. A ter­mékek kivitelét egyébként ru­belviszonylatban 11—12, a nem szocialista kivitelt pedig 8—9 százalékkal kell növelni. ★ Szép eredménnyel zárult a SZIM újítási versenyfelhívása az elmúlt évben. A vszt kezde­ménye­zésére csak az év más­­sodik felében 326 újítási javas­latot adtak be a gyárakban, s gazdasági eredményük megha­ladta a négymillió forintot Az újításoknak egyébként több mint 83 százalékát szocialista brigádok készítették. HÍREK VASAS FRANCIA ÉS FINN VASASOK ÜZENETE Szükségünk van a szolidaritásukra Örömmel teszünk eleget an­nak a közös kívánságnak, hogy az új esztendő első napjaiban hallassuk hangunkat az Önök lapjában. A szokványos új­esztendős jókívánságok mel­lett, kicsit magunkról is üze­nünk, hogy jobban megismer­jék Franciaország gazdasági és szociális helyzetét, és a francia vasas testvéreik élet- és munkakörülményeit. Kegyetlen, drámai helyzetet teremt országunk munkásnői­nek és munkásainak, különö­sen pedig a fiataloknak és a bevándoroltaknak az állandó veszély, hogy egyik napról a másikra az utcán találhatják magukat, munkanélkülivé vál­hatnak, mert az üzem bezárja kapuit. A jövedelemcsökkenés, ame­lyet a teljes vagy részleges munkanélküliség idéz elő, hoz­zájárul a mindennapok nehéz­ségeihez. Az év Utolsó napjai, ame­lyek örömet és mosolyt hoztak a világ jobbik felének, nálunk csak további nyomorúságot ta­láltak. Több százezer gyermeknek csak illúzió, elérhetetlen álom maradt a távirányítású autó, a beszélő baba, vagy a bicikli, melyekért a karácsonyi kira­katok előtt annyira sóvárog­tak. Ugyanakkor a nagy pénz­ügyi és ipari társaságok szám­adásainak eredménye: jól ala­kult a profit. A kohóipar helyzete elég megdöbbentő ahhoz, hogy megállapítsuk: a jelenlegi krí­zisek okozói a nagy munka­adók és a kormány köreiben kereshetők. Négy bázist és csúcsipar­ágat: a kohászatot, a légifor­galmat, a szerszámgépgyártást, a hajóépítő és hajókarbantartó ipart, a felszámolás veszélye fenyeget. A nehézipar, a ház­tartási gépgyártás úgyszintén nehézségekkel küzd. Hogyne döbbenne meg az ember ipari, technikai és em­beri kapacitásunk ilyen nagy­mérvű hanyatlásán, kézi és szellemi munkaerőink értéké­nek — melyet az egész világon ismernek — tönkretétele lát­tán? A FERRY, az EMPAI­, a kohóipar nagy munkaadói, úgy vélik a nemzetközi konkuren­cia szükségessé teszi az el­avult, nem rentábilis üzemek bezárását, a kormánnyal kö­zösen egy újabb szakaszát akarják megnyitni a kohóipar felszámolásának. Úgy mondják, átszervezésre van szükség ahhoz, hogy ver­senyképesek lehessünk -e ar­ra a kérdésre, hová kerültek az államháztartás milliárdjai, amelyekből a termeléshez szükséges felszereléseket kel­lene felújítani, amelyekből a beruházásokat kel­lene eszkö­zölni Franciaországban, nincs válasz. Valójában az ő politi­kátok, a kohóinat több ezer dolgozójának elboccsát­ása. Ez mostantól számítva 1979-ig 16—20 ezer és azt követően több mint tízezer dolgozót érint. Nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen. A szerszámgépgyártás fel­számolása is botrányos. Az, hogy az ország kormánya tönkreteszi a szerszámgépipari kutatást és konstrukciót, a­m­ely elengedhetetlen technikai és ipari potenciálunk fejlesztésé­­hez. Ez előre megfontolt szán­dék jele, amely káros követ­kezményeket von maga után, különösen ha figyelembe vesz­­szük, hogy üzemeink szer­­számeén-szü­kségl­et­ének 60%-át még ma is külföldről szerezzük be. Botrányos a hatalom politi­kája a repülőgyártók terüle­tén is. Szükségtelen technikai és technológiai értékeink bi­zonyításai a Caravelle kiemel­kedett a maga korában, a Con­corde napjainkban hű ehhez a tradícióhoz. Szerencsére, az ebben az iparágban dolgozók messzemenően tudatában van­nak a nemzeti vagyon értéké­nek. Kitartásuk kifizetődött, eredményt hozott. A tiltó ren­delkezésnek megszüntetése, hogy a Concorde New York­ba leszállhasson, egyik első eredménye annak a harcnak, amelyet szakszervezetünk és a közvélemény folytatott. Azonban a kormány még mindig nem állt el attól a szándékától, hogy a teljes francia repülőgépipart az Egyesült Államok alá rendelje. Éppen javaslatot tettünk a repülőgépipar fellendítést szol­gáló tervre. Ez lehetővé tenné, hogy most azonnal fenntart­hassunk 6000 munkahelyt és, hogy további 5500-at létesít­hessünk. Többek között azt javasol­tuk, hogy 1979. júniusáig ha­lasszuk el a 40 órás, majd a 38 órás munkahét bevezetését, javasoltuk az új Concorde gyártásnak fejlesztését, az első időkben 16-ról 22 génre növelni a termelést, és úgy­szintén fokozni kell a közepes méretű gének gyártását azért, hogy megfeleljünk a világ- és az európai piacon. Egyébként készek vagyunk arra, hogy állásfoglalásunkat nyilvánosan megvéd­jük. Ezzel kihívást intézünk a kormány­hoz. Felháborító az is, hogy kí­sérleteket tesznek hajógyárak bezárására, amelyek rivalizál­nak más külföldi országokkal. Ez a nemzetgazdaság valósá­gos szabotálása, amely ellen tiltakoznak a bérből élők, til­takozik a közvélemény. Iparágaink dolgozói felelős­séggel harcolnak az azonnali követésekért, a foglalkozta­tottságért, a munkakörülmé­nyekért, a szakszervezeti sza­badságjogokért, és tudatában vannak annak, hogy ily módon védik meg országuk nemzet­­gazdaságát. Tudják azt is, hogy elenged­hetetlen a mindennapi harc a múlt erői ellen, és fokozottab­ban kell rámutatni az alap­vető és demokratikus változá­sok szükségességére is. A remény, amely megterem­tette a baloldal egységét a kö­zös programért, ma nehézsé­gekkel teli. A CGT, a mi szer­vezetünk, valamennyi funkcio­náriusa, a dolgozókkal együtt megmozdult egy széleskörű harc kibontakoztatásáért, mert napjainkban csak a tömegek közbelépése biztosíthatja az egységes baloldal győzelmét, és garantálhatja az igazi vál­tozatokat. 1978. márciusa fontos határ­kő lehet dolgozóinknak. Ha ki­vívjuk a győzelmet, jelentős feladatokat kell megoldanunk. Azt is tudjuk, milyen nagy szükség lesz valamennyi or­szág dolgozói szolidaritására, mert a francia kapitalisták és a világ imperialistái arra tö­­rekednek, hogy hátráltassák a baloldal hatalomra jutását. Tudjuk, hogy ebben a küzde­lemben számíthatunk az önök erkölcsi támogatására. Szakszervezetük fennállása 100 éves évfordulója alkalmá­val — melyen mi is részt vet­tünk — tapasztalhattuk és nagyra értékeltük azt a nagy­fokú lelkiismeretességet és fe­lelősségvállalást, amely szer­vezetük vezetőit minden szin­ten áthatja. Meg vagyunk győ­ződve, hogy kiemelkedő sike­reket érnek el az 1978-as esz­tendőben is. André Satoion, a francia CGT vasasszakszervezet főtitkára A testvéri magyar és finn nép között többoldalú, értékes együttműködési kapcsolat ala­kult ki. A szakszervezeteknek fontos szerepük van ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartásá­ban és fokozásában. Most, amikor a Finn Vasipa­ri Dolgozók Szakszervezete a finn vasmunkások nevében sok sikert kíván az 1978-as esztendőre a magyar vasipari dolgozóknak és a Vas- Fém és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének, szeretnénk saját szervezetünk tevékenysé­gét is bemutatni. Ez a tevé­kenység kedvezően befolyásol­ja szervezeteink közötti együtt­működést, amely reméljük 1978-ban tovább erősödik. A Finn Vasipari Dolgozók Szakszervezete számos szakmai ágazat dolgozóit tömöríti. Ide tartoznak a gépműhelyek, a hajógyárak, a bányák, a kábel- és autógyárak, a rádiót előál­lító vállalatok, az autójavító­műhelyek, a fafeldolgozó ipar­ág, a telefongyárak, a villa­mos- és vegyipar munkásai. E különböző szakmák dolgo­zóinak tömörülése alkotja Finnország legnagyobb szak­­szervezetét. A szervezettség aránya, majdnem száz száza­lékosra tehető. A tagság lét­száma mintegy 155 ezer, ebből 20% nő, 80% férfi. Az összlét­­szám több mint fele 30 éven aluli. Az északi országokon kívül a piacgazdálkodási rend­szerben ilyen magas szerve­zettségi fok nemigen található. Szál:-nevezetünk mindenna­pi tevékenységében, a tagság­gal való foglalkozásban és a munkaadókkal kialakítandó viszonyban nagy jelentőségű szerepük van a bizalmiaknak. Az egyes munkahelyek dolgo­zói évente választanak ügyeik képviseletére egy főbizalmit. A főbizalmiak feladatuk ellátá­sához fizetett munkaidő-ked­vezményt kapnak. (Ez a tiszt­ség a mi szb-titkárunknak fe­lel meg.) Minden termelő munka­helyen, illetve osztályon bizal­miakat választanak. A főbizal­mi és az osztályok bizalmi­ai együttesen képviselik a dolgo­zókat a munkaadóval folyta­tandó tárgyalásokon. A munkahelyeken választ­ják meg a munkavédelmi el­lenőröket. Ők vesznek részt a munkavédelmi bizottság mun­kájában is, amelynek feladata a dolgozók védelme, a baleset­­veszélyek és a szakmai meg­betegedések megelőzése. A munkavédelem jelentős fel­­adata a munka és munkakö­rülmények fokozott humani­zálása. A Finn Vasipari Dolgozók Szakszervezete kongresszusát, amely végső döntési joggal rendelkezik, négyévenként tartja. A küldötteket 14 terü­leti választói körzetből és 6 vasas mellékszakma választói körzetből általános és titkos szavazással választják. A két kongresszus közötti időszak­ban a legmagasabb döntési jo­got az 55 fős szakszervezeti tanács gyakorolja. Tagjai a különböző munkahelyek dol­gozói. A szakszervezet 14 területi szervezetre oszlik, melynek küldöttgyűléseit évente tart­ják. A küldötteket szakszerve­zeti alapszervenként választ­ják. A szakszervezetnek kb. 350 alapszerve van, amelyek a munkahelyeken, illetve terü­leteken jönnek létre. Az alapszerveknek és min­den egyes munkahelynek saját műhelyi szemve van. A mű­helyi szervezet a szakszerve­zet legkisebb egysége. E szer­vezet segítségével, a különbö­ző gyűléseken és szavazásokon keresztül tud a tagság hatni az egész szakszervezet tevékeny­ségére. A vasipari dolgozók szak­­szervezete a kollektív szerző­déseket a munkaadók szerve­zeteivel köti. Azonkívül a s­zakszervezet külön szerződési jegyzők­önyveket készít azok­kal a vállalatokkal, amelyek nem tartoznak saját szakmája munkaadói szervezetéhez. A kollektív szerződések rendel­kezéseket tartalmaznak a munkabérről, az alapbérről, a munkaidőről, a szociális jut­tatásokról, a munkavédelem­ről, a túlórákról, a táppénzről, az évi fizetett szabadságról, a szabadidő alatti baleset­ bizto­sításáról, valamint sok más fontos kérdésről.­­ Finnországban a munkaadó köteles a szakszervezeti isko­lán tanuló bizalmiaknak és a munkavédelmi bizottság dol­gozóinak a fizetéskiesést az átlagbér szerint kiegyenlíteni. A különböző típusú szakszer­vezeti tanfolyamok időtarta­ma 1—4 hétig és 3—7 hónapig terjed. Augusztusban avatták fel a Murrika oktatási központot, a vasipari dolgozók saját iskolá­ját. Itt ez?­,szerte indulhat négy 24 fős tanfolyam. Murrika egyike a legkorszerűbb tanin­tézeteknek. A szakszervezeti tagsággal egyidejűleg a dolgozó tagja lesz a munkanélküli segély­­pénztárnak is. Ez a szerv fo­­lyósít , segélyt a munkanélkü­livé vált dolgozóknak 6 havi tagság után, feltéve, ha ezen idő alatt dolgozott. Jelenleg a munkanélküliség elég jelentős a vasipar területén. Minde’­­eves szakszervezeti tag tagdíjat fizet, mely fizeté­sének 1,3%-a. A munkaadók szervezetével kötött szerződés szerint a tagdíjat a fizetésből levonják, melyet a munkaadó a szakszervezetnek továbbít. Csak röviden, s legfontosabb tevékenységünket mutattuk be most Önöknek, abban a re­ményben, hogy a jövőben gyakrabban sor kerül hasonló munkamódszer cserére. Kaj Laxen nemzetközi titkár így dolgozunk mi! 1978. MXU Alt

Next