Vasas, 1979 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

1979. JANUÁR VASAS Versenyben m­­érés tervért Derültebb az ég Ózd felett az év közepe óta. Nem ontják sűrű füstfelhőiket a martin­kemencék kéményei — elekt­romos porleválasztók kötik le a szennyező gázokat, porszem­cséket. Mintha az emberek hangulata is derűsebb, nyíl­tabb lenne. Sokat vitáznak hatékonyságról, munkafegye­lemről, ésszerű üzem- és munkaszervezésről, azokról a feladatokról, gondokról, ame­lyek mellett egyszerűen nem tud szó nélkül elmenni az ember. Az érdeklődés, az egymásra való odafigyelés az év vége közeledésével mér­i felélénkü­lést mutat. December 7-én például az üzemi rádió a dél­utánra műszakváltáskor zenés műsorral köszöntötte a finom­­hengermű abroncssarortaifcám dolgozó, Nógrádi Sándor és Kun Béla nevét viselő szocia­lista brigádokat, mert az éj­je­les műszakban teljesítették éves tervüket . Ezt nem gondoltam vol­na, hogy bennünket lepipál­janak — emelte hirtelen ma­gasabbra a fejét Borsodi Lász­ló, a középkori brigádok egyik vezetője, amikor ezt meghal­lotta, és gyors léptekkel sie­tett munkahelyére, leváltani a délelőttös brigád tagjait — Ide figyeljetek, ezt a versenyt könnyen megnyer­hettük volna, hiszen egy mű­szakkal előztek meg. Mi ez éves szinten? — fordult kissé szemrehányóan társaihoz az öltözőben. — Miről beszélsz tulajdon­képpen? — fogták közre. — Nem hallottátok? Nos hát akkor tudjátok. Az abroncsso­rozaton Borbás Jóska és Len­gyel Péter brigádja teljesítet­te éves tervét. — Nem lehet..., az nem lehet igaz. Nekünk már csak pár tonna hiányzik a ter­vünkből — civódtak a brigád tagjai. Másnap az ő nevüket kia­bálta a hangszóró. Ekkor meg a Rúd-Drót hengerműiben dol­gozók szisszentek fel, hogy náluk Hacsi Géza hengerész brigádja már november 29-től az éves terven felül hengerel. Az éhes gyomrú vasolvasztó kohók, a tüzes testű martinke­mencék, a csattogó hengerek, gépek és munkapadok mellett 671 szocialista brigád verse­nyez. A versenyt vállalati in­tézkedések, utasítások maga­sabb szintű követelmények teljesítésére hangolják. Nem csoda hát ha itt-ott egy bri­gád megtorpan, míg mások elhúznak mellettük. A nagyolvasztóműben a IV- e­s kohót közepes javításra kellett leállítani. A munkát 30 napra tervezték. A fővál­lalkozó Kohászati Gyárépítő Vállalat a megjelölt munkák­ra 32 napot tervezett. Az acélgyártó martinászok közbe­szóltak, kevés a hulladék, ad­janak több folyékony nyers­vasat a kohászok, különben a tervvel baj lesz. A közepes javításban részt vevő szocia­lista brigádok vették a lapot, és csodák csodája a 30—32 napos határidőből 25 lett; de­cember 15-én a kohó újra csa­polhatott. Az időnyerés mint­egy 5000 tonna nyersvas ter­melését teszi lehetővé. A ja­vítási siker ezen a napon a vállalat legfiatalabb gyárrész­­legének, az RDH éves tervé­nek teljesítésével párosult. Év végéig mintegy 10 000­ tonna jó minőségű hengereltárut gyárthatnak.­A vállalatnál mindenki az éves célkitűzések teljesítéséért folytatott küzdelmet figyeli. Küzdelem ez a szó szoros ér­telmében, mert a tonnális eredmények mellett hozni kell a hatékonyságot is, amelynek útjába esetenként hanyagság, fegyelmezetlenség, szervezetlenség, nem oda­fi­gyelés tornyosul A vállalat vezetői és dolgozói mégis re­ménykednek. Martinacélból 1 millió 360 ezer tonnát várnak — 113 ezer tonnával többet mint az 1977. évi tényleges termelés volt. Kiszállított hen­gerelt­ készáruból mintegy 20 ezer tonnával többet a terve­zettnél, melyen belül az ex­portképes áruk részaránya is növekedik. Ezek az eredmé­nyek a nyereséget várhatóan 400 millióra növelik. A szocialista munkaverseny várható eredményeinek fi­gyelése, számlálása fényét előre veti. A vállalat vezetői tervismertető tanácskozások elé terjesztették a vállalat 1979. évi célkitűzéseit. Ebben acélnyersvasból 960 000 tonnát — 60 000-rel többet tűztek célul az 1978. évi várhatónál. Martinacélból az V. ötéves terv végére előirányzott 1 millió 400 ezer tonnát — 40 ezerrel többet az 1978. évi ténylegesnél. Hengerelt kész­áruból 970 000 tonnát — 9500 tonnával töbet az 1978. évi teljesítésnél. A hatékonyság további javításához szükséges műszaki-gazdasági mutatókat is kidolgozták. 130,2 millió forint megtakarítását ered­ményező energia és anyag­megtakarítási tervet készítet­tek, hogy a nyereség elérje a 420 millió forintot. Ez 4%-os bérfejlesztést tesz majd lehe­tővé. A december 8—15 között megtartott tervismertető ta­nácskozások igen hasznosnak bizonyultak. A szocialista bri­gádok ezekhez a vállalati cél­kitűzésekhez szabhatják az 1979. évi munkafelajánlásai­kat. — Az elkövetkező esztendő az ideinél is nehezebb felada­tok elé állít — hangsúlyoz­ták — de teljesíthető, csak folyamatosan biztosítani kell a munkavégzés és a munka­­verseny-vállalások teljesítésé­hez szükséges anyagi, techni­kai, szervezeti, személyi fel­tételeket, a munkafegyelem alapvető követelményeit. Mintha a Szocialista Bri­gádvezetők V. Országos Ta­nácskozásán hozott határozat visszacsengését hallaná az ember. Németh Gyula A munkabizottságokkal közösen ! A vasas titkársága előtt 1978. okt. 23-án számolt be a MOM gazdasági és szakszer­vezeti vezetése a munka- és üzemszervezéséről, a munka­erő-gazdálkodásáról, a vidéki ipartelepítés eredményeiről és feladatairól. A vasas titkársága a jelen­téssel együtt pozitívan értékel­te a szakszervezet munkáját, mely szervesen kapcsolódott a vállalati politikai és gazdasági feladatokhoz, és tükrözte a SZOT és a vasasszakszervezet kongresszusi határozatait. Munkabizottságaink a gaz­dasági vezetés szakbizottságai­val együttműködve dolgoztak a jelentésben foglalt témákban és vszb-ülésen fogadták el, ter­mészetesen több hasznos ész­revétellel és kiegészítéssel. A munka- és üzemszervezésire jellemző példákat röviden ér­tékelve a következő eredmé­nyeket foglalltuk össze: 1970-ben készült el a vál­lalati döntés és hatáskör jegyzéke, melyben meg lettek határozva az a­lá- és fölérendeltségi viszo­nyok, valamint a tár­sadalmi szervek, döntési, egyetértési és vélemé­nyezési jogai. 1975-ben módosítottuk és tovább de­centralizáltuk a „Döntési Jogkörök” jegyzékét és min­den gazdasági vezető és szakszervezeti bizalmi meg­kapta a VSZT, a bizalmi küldöttek és főbizalmiak együttes döntése után. 1977-ben csak módosításra volt szükség az MTA SZOT Elnökség 1018/1977. együttes határozata alapján. A mó­dosítás külön lett kiadva a szakszervezeti bizalmiak­nak. Szakszervezeti bizalmiaknak 1975 óta rendszeresen okta­tást tartunk elméleti és gyakorlati kérdésekben, mely oktatást a VSZB tagjai és az illetékes gazdasági szak­előadó (főosztályvezető) tart. Ennek tudható be, hogy a bizalmiak többsége hozzá­értéssel végzi szervező mun­káját. Nőtt a fórumokon a hozzászólások száma és tar­talmilag is fejlődést értünk el. A bizalmak az egyetérté­si jogkör gyakorlásánál ki­kérik a csoport vélemé­nyét, konzultálnak a párt­­csoport­ bizalma­val és a többségi állásfoglalást kép­viselik. Jelentős fejlődést értünk el a munkaverseny-mozgalom­­ban, hogy az értékelést a helyi szerveknek leadtuk és a helyi brigádvezetők ta­nácskozása fogadja el a ma­gasabb szintű elismeréseket, kitüntetéseket. Helyileg könnyebb értékelni a teljesítményeket, a munka­köri kötelezettséget meghala­dó vállalások teljesítését. (Normák túlteljesítését, egy brigád—egy hasznos újítás, DH-munkarendszerben te­vékenységet, balesetmentes munkát és munkavédelmi őrmozgalmat, takarékossági tervek túlteljesítését, szocia­lista módon tanulni és élni követelményszinteket). A VSZB minden szin­ten gyáregységben, mű­helyben, osztályon elemez­te a gazdasági vezetés­sel a veszteségidő okait, a teljesítménybérben fog­lalkoztatottak arányát, a fizikai és alkalmazotti ará­nyokat. A veszteségidő csök­kentésére az állandó kilépő­vel rendelkező dolgozók szá­mát csökkentettük, a mun­kaidőben tartott városi, me­gyei szervek által tartott előadásokat kérésünkre más időpontra helyezték, a jogse­gélyszolgálat eredményes működtetésével csökkentet­tük a törtnapi hiányzások óraszámát, évi 20 ezer órá­val. Együttes munka eredménye, hogy a teljesítménybérben foglalkoztatottak számának aránya 62%-os. Az ezer főre jutó alkalma­zotti arány 280 főre csök­kent. A munkaerő-gazdálko­dásban eredmény, hogy lé­tesítendő üzemeinket meg­előzve megkezdtük a szak­munkásképzést és a bein­duló üzemeikben saját ne­velésű szakmunkásokkal kezdtük el a munkát. A fiatal szakemberek foga­dásán túl fő feladatunk a fiatalok megtartása. Évente elemezzük a­z ifjú­sági törvény végrehajtását és az ifjúsági versenyfor­mákban részt vevő fiatalok teljesítményeit. Jellemző, hogy vidéki ipartelepeink­nél mindenütt elsőként alakult meg a szakszervezet. Battonyai gyáregységünk például 1976-ban épült. 1976 elején Budapesten betanított dolgozók közül választottunk főbizalmit és Battonyára visszatérve szerveződtek a létszámfelfutással együtt a bizalmi csoportok. Vidéki ipartelepeinknél a fokozatosság elvei szerint szerveztük a műhelybizott­ságokat majd az üzemi szakszervezeti bizottságo­kat. Fejlődésükhöz állandó segítséget adtunk a havonta tartott titkári továbbképzé­sekkel, a VSZB kihelyezett üléseivel, ahol a reszortfele­lősök tapasztalatokat cserél­tek és gyakorlatilag végez­tek irányító tevékenységet. Ennek tudható be, hogy szervezettségünk nagyválla­lati szinten 97,4 százalékos, és a termelést segítő tevé­kenységünk által dinamikus fejlődést érnek el ipartele­peink. A dinamikáira jellemző, hogy Zalaegerszeg 1976-ban indult éves terve 40 mFt volt. 1977-ben 120 mFt és 1978-ban 246 mFt-os tervet telje­sített. Hasonló felfutás van a többi gyáregységünknél is. Ter­mészetesen figyelemmel kí­sérjük a bérek és a szociá­lis ellátás alakulását is. Eredményeinkben benne van vasasszakszervezet útmuta­tása, elemző munkája, a rend­szeres titkári értekezletek ta­pasztalatai a vasas apparátu­sának, munkabizottságainak rendszeres, segítőkész ellenőr­zései. Csak együttműködve, megfelelő információval tu­dunk előbbre lépni és fokozni a dolgozók érdekében tevé­kenységünket. Marosi Károly MOM, tszt-titkár A kohászbizottság ülése Miskolcon Miskolcon, a December 4. Drótműveknél tartotta leg­utóbbi ülését a vasasszakszer­vezet Kohász Iparági Bizott­sága. Részt vet­t a tanácsko­záson Herczeg Károly, szak­szervezetünk főtitkára, Metr­­kovits Ferenc, az MSZMP KB Borsod megyei instruktora és Tóth József, a SZOT Elnök­ségének tagja is. A házigazda, a Drótművek politikai és gaz­dasági vezetése nevében Nagy Géza szb-titkár köszöntötte a bizottság tagjait, a megjelent vendégeket, amit Ocsenás Ti­­borna­k, a Kohász Iparági Bi­zottság elnökének megnyitó szavai követtek. Az ülés munkarendjének ismertetése és elfogadása után dr. Imre Ferenc, a December 4. Drót­művek vezérigazgatója tartott tájékoztató előadást a válla­lat termelési, gazdálkodási és fejlesztési helyzetéről. Hat és fél évtizedes fenn­állása alatt sok válságos és nehéz időszakot átélt a gyár, amely 1912-ben egy német cég magyarországi leányválla­lataként épült fel és kezdte meg a termelést. A felszaba­dulást megelőző időszakban már ezer dolgozót foglalkoz­tató nagyüzem volt, 1944-ben azonban a visszavonuló néme­tek szinte minden mozgatha­tót leszereltettek, hatvan va­­gonnyi gépet, berendezést hur­coltak Nyugatra, majd az épületeket is felrobbantották. A kifosztott gyártelepen, a romokból kellett új üzemet teremteni. Másfélszáz munkás, szervezett dolgozó, kommunis­­ta és pártonkívüli fél évig jóformán ingyen dolgozott a helyreállításon. Az ötvenes évek elejére el­készült a gyár tízéves, nagy­szabású fejlesztési programja, s különösen az évtized máso­dik felében gyorsult meg a fejlődés. A hatvanas évekre a korszerű, a szakmában világ­­színvonalon dolgozó nagyüzem termelése már megközelítette a hatszáz millió forintot. Hat­vanhétben adták át rendelte­tésének a hatszáz millió fo­rintos költséggel épült új hu­zalművet. Ez jelentős állomás volt a gyár történetében. A fejlesztések eredményeképpen a hatékonyság négyszeresére nőtt, az előállított termelési érték meghaladta az 1,2 milli­árd forintot. Mindig nagy gondot fordí­tott a vállalat a munkakörül­mények állandó javítására, az életszínvonal emelésére. Bár a dolgozók átlagéletkora mind­­össze harminchárom év, a törzsgárdatagság létszáma mégis magas, jóformán a csa­­ládi üzem a gyár, ahol mun­kásdinasztiák dolgoznak. Az átlagos munkaviszony több mint tíz év, ami beszédes bi­zonyítéka a kollektíva meg­tartó erejének. Alkotni tudó, lelkes szakembergárda segíti a fejlődést, s kilencven szo­cialista brigád munkálkodik a tervek valóra váltásán, minél jobb eredmények elérésén. Az V. ötéves terv szűkö­sebb fejlesztési lehetőségei el­lenére a vállalat távlatai biz­tatóak: a termelés a tervidő­szak utolsó évében előrelátha­tóan eléri a kétmilliárdot, majd a VI. ötéves tervben, öt év alatt újabb hétszáz mil­lióval nő, mert az igények grafikonja is rohamosan fel­felé ível. Különösen az előre­gyártó építőanyagipar vár egyre több kész vázat, hálót, feszítőhuzalt. Az elképzelések között szerepel a gumiipari huzal gyártásának megszerve­zése, s szovjet—magyar koo­perációban 23—25 000 tonna másod-, harmadtermék előál­lítása. — Mi soha nem arra töre­kedtünk, hogy az előrelépés­hez állandóan pénzeszközö­ket, hiteleket „hajtsunk fel” — mondta befejezésül dr. Im­re Ferenc. — Először dolgoz­tunk, termeltünk, eredménye­ket mutattunk fel, s közben, ahogy lehetett, ahogy tud­tunk, fejlesztettünk és fejlőd­tünk is, támaszkodva saját erőnkre és energiánkra, igye­keztünk mindig jól gazdálkod­ni a támogatásul kapott fo­rintokkal. A termelés korsze­rűsítése és bővítése mellett viszonylag kevesebb jutott a szociális- és munkakörülmé­nyek fejlesztésére, az üzemi közművelődés színvonalának emelésére. Ma sincsen még kul­túrotthonunk, csak egy éttermünk a közösségi rendez­vényekhez, s más gondjain­kat is említhetném. Bízunk abban, hogy e területen is meggyorsulhat a fejlődés. Ez a kollektíva megértő, áldozat­kész és szorgalmas emberek­ből áll, akik valamennyien nagyon hálásak minden tá­mogatásért és segítségért, amit a további előrelépéshez kapunk. Ezután Vas Ferenc, a ko­hászbizottság titkára tartott szóbeli kiegészítőt a­ vaskohá­szat újítómozgalmiának hely­zetéről készült jelentéshez. Az értékelés alapjául szolgáló felméréseket és vizsgálatokat bizottsági tagokból és KGM- képviselőkből álló két-három­­tagú brigádok végezték el több vállalatnál, konzultáálva és együttműködve az ott dol­gozó szakapparátussal, a gaz­dasági és a műszaki vezetők­kel. Az 1975—1977. évek do­kumentációjának, statisztikai adatainak feldolgozása mel­lett mintegy k­ét és félszáz dolgozóval — újítókkal, szo­cialista brigádvezetőkkel és szakszervezeti bizalmiakkal — is elbeszélgettek munkájukról és tapasztalataikról. Az alko­tó energiák, a szellemi „kapa­citás” minél jobb hasznosítá­sa népgazdaságunk jelenlegi fejlődési szakaszában döntő jelentőségű. Üdvözlésre és kö­vetésre méltó, úttörő kezde­ményezés a Kohász Iparági Bizottságé, amely az ország­ban talán elsőként adott ala­pos áttekintést egy egész iparág újítómozgalmának helyzetéről. Az elért eredmé­nyek rövid felsorolása után a jelentés részletesen foglalko­zik a megoldásra váró problé­mákkal, amelyeket — terje­delmi okokból — itt inkább csak jelezni lehet. Megállapítja többek között a jelentés, hogy a vállalatok általában nem rendelkeznek az újítások kivitelezéséhez szükséges kapacitással. Érde­mes lenne megvizsgálni ön­álló kivitelezői részleg, cso­port létrehozásának gazdasá­gi lehetőségeit. Konfliktusok forrása, hogy az újítási­­dí­jak az „A”-alapot terhelik, még akkor is, ha mindenü­tt tudják, a várható megtakarí­tás összehasonlíthatatlanul na­gyobb a kifizetett összegek­nél. Magas az eszmei alapon díjazott újítások száma, s ezen feltétlenül változtatni szükséges. Több helyen hiá­nyos az újítási adminisztrá­ció, jogos a panasz, hogy a javaslatok véleményezése nem elég szakszerű, reális, ráadá­sul sokszor el is húzódik. Az újítási feladattervek a leg­több vállalatnál nem töltik be megfelelően irányító-figyelem­­felkeltő, mozgósító és ösztön­ző funkciójukat, olyan „kí­vánságlisták”, amelynek leg­feljebb — a megoldásokat számbavéve — negyede meg­alapozott. Az eltérő újítási feltételek­ből következően még nagyobb figyelmet kellene fordítani a fizikai dolgozók, a szocialista brigádok és brigádtagok ötle­teinek felkarolására. A mű­szakiak megfelelő ösztönzése sem mindenhol megoldott, né­hány helyen még mindig túl­zott szigor tapasztalható a munkaköri kötelesség megítél­­ésében. Változatlanul kulcs­­probléma, hogy a vállalatok elenyészően kevés újítást ad­­nak-vesznek át egymástól, amit mégis szélesebb körben hasznosítanak, az is többnyire egy-egy „nehéz” ember, az újító érdeme. Végezetül szól a jelentés az újítók anyagi­­erkölcsi elismerésének egysé­gesítéséről, ismerteti azokat a helyi kezdeményezéseket, módszereket, amelyek a prob­lémákra megoldásul kínálkoz­nak. A vitában, amelyben sok ér­tékes, konstruktív vélemény és észrevétel hangzott el, felszó­lalt Herczeg Károly, a vasas­szakszervezet főtitkára is. — Napjainkban már na­gyon pontosan és reálisan tudjuk felmérni helyzetünket egy-egy adott területen. A megoldások keresésére és ki­dolgozására kellene még több energiát és időt áldozni, hogy előrehaladásunkat meggyor­sítsuk. 1979-ben központi ve­zetőségünk is foglalkozik az újítómozgalom témakörével, erre az előbbiek figyelembe-, vételével kell felkészülni. Ha a kulcskérdésekre összponto­sítunk, keressük a továbbve­zető utat, akkor végezhetünk igazán eredményes munkát és adhatunk újabb lendületet a mozgalomnak. Felszólalásában foglalkozott a megoldásra váró, leglénye­gesebb gondjainkkal, majd ar­ra kérte a kohászbizottságot, hogy az iparágban a gazdasá­gi munka egy-egy területét a jövőben is tegye vizsgálat tár­gyává, amivel elősegítheti közös céljaink elérését. Tizenketten kértek és kap­­tak szót a vitában. Valameny­­nyien gazdagították az ülés munkáját észrevételeikkel, beszámoltak a helyi tapaszta­latokról, megfontoltan ele­mezték az általuk fontosnak tartott tényezőket és őszintén keresték az újítómozgalom fellendítésének útját-módját. Vas Ferenc összefoglalója után a bizottság jóváhagyólag tu­domásul vette a jelentést, majd­­ meghallgatta Pénzes Lászlónak,­ a bér- és munka­ügyi osztály munkatársának tájékoztatóját az 1979. január 1-én életbe lépő gazdasági szabályzatokról. Ezt követően az ülés résztvevői a termelő munkával ismerkedtek a De­cember 4. Drótműveknél. Kiss Sándor Elkészült a Magyar Villamos Művek_ Tröszt országos teherelosztó állomása, amelynek fel­adata a hazánkon átmenő nemzetközi energia­forgalom szabályozása .

Next