Vasas, 1979 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. JANUÁR VASAS Versenyben mérés tervért Derültebb az ég Ózd felett az év közepe óta. Nem ontják sűrű füstfelhőiket a martinkemencék kéményei — elektromos porleválasztók kötik le a szennyező gázokat, porszemcséket. Mintha az emberek hangulata is derűsebb, nyíltabb lenne. Sokat vitáznak hatékonyságról, munkafegyelemről, ésszerű üzem- és munkaszervezésről, azokról a feladatokról, gondokról, amelyek mellett egyszerűen nem tud szó nélkül elmenni az ember. Az érdeklődés, az egymásra való odafigyelés az év vége közeledésével méri felélénkülést mutat. December 7-én például az üzemi rádió a délutánra műszakváltáskor zenés műsorral köszöntötte a finomhengermű abroncssarortaifcám dolgozó, Nógrádi Sándor és Kun Béla nevét viselő szocialista brigádokat, mert az éjjeles műszakban teljesítették éves tervüket . Ezt nem gondoltam volna, hogy bennünket lepipáljanak — emelte hirtelen magasabbra a fejét Borsodi László, a középkori brigádok egyik vezetője, amikor ezt meghallotta, és gyors léptekkel sietett munkahelyére, leváltani a délelőttös brigád tagjait — Ide figyeljetek, ezt a versenyt könnyen megnyerhettük volna, hiszen egy műszakkal előztek meg. Mi ez éves szinten? — fordult kissé szemrehányóan társaihoz az öltözőben. — Miről beszélsz tulajdonképpen? — fogták közre. — Nem hallottátok? Nos hát akkor tudjátok. Az abroncssorozaton Borbás Jóska és Lengyel Péter brigádja teljesítette éves tervét. — Nem lehet..., az nem lehet igaz. Nekünk már csak pár tonna hiányzik a tervünkből — civódtak a brigád tagjai. Másnap az ő nevüket kiabálta a hangszóró. Ekkor meg a Rúd-Drót hengerműiben dolgozók szisszentek fel, hogy náluk Hacsi Géza hengerész brigádja már november 29-től az éves terven felül hengerel. Az éhes gyomrú vasolvasztó kohók, a tüzes testű martinkemencék, a csattogó hengerek, gépek és munkapadok mellett 671 szocialista brigád versenyez. A versenyt vállalati intézkedések, utasítások magasabb szintű követelmények teljesítésére hangolják. Nem csoda hát ha itt-ott egy brigád megtorpan, míg mások elhúznak mellettük. A nagyolvasztóműben a IV- es kohót közepes javításra kellett leállítani. A munkát 30 napra tervezték. A fővállalkozó Kohászati Gyárépítő Vállalat a megjelölt munkákra 32 napot tervezett. Az acélgyártó martinászok közbeszóltak, kevés a hulladék, adjanak több folyékony nyersvasat a kohászok, különben a tervvel baj lesz. A közepes javításban részt vevő szocialista brigádok vették a lapot, és csodák csodája a 30—32 napos határidőből 25 lett; december 15-én a kohó újra csapolhatott. Az időnyerés mintegy 5000 tonna nyersvas termelését teszi lehetővé. A javítási siker ezen a napon a vállalat legfiatalabb gyárrészlegének, az RDH éves tervének teljesítésével párosult. Év végéig mintegy 10 000 tonna jó minőségű hengereltárut gyárthatnak.A vállalatnál mindenki az éves célkitűzések teljesítéséért folytatott küzdelmet figyeli. Küzdelem ez a szó szoros értelmében, mert a tonnális eredmények mellett hozni kell a hatékonyságot is, amelynek útjába esetenként hanyagság, fegyelmezetlenség, szervezetlenség, nem odafigyelés tornyosul A vállalat vezetői és dolgozói mégis reménykednek. Martinacélból 1 millió 360 ezer tonnát várnak — 113 ezer tonnával többet mint az 1977. évi tényleges termelés volt. Kiszállított hengerelt készáruból mintegy 20 ezer tonnával többet a tervezettnél, melyen belül az exportképes áruk részaránya is növekedik. Ezek az eredmények a nyereséget várhatóan 400 millióra növelik. A szocialista munkaverseny várható eredményeinek figyelése, számlálása fényét előre veti. A vállalat vezetői tervismertető tanácskozások elé terjesztették a vállalat 1979. évi célkitűzéseit. Ebben acélnyersvasból 960 000 tonnát — 60 000-rel többet tűztek célul az 1978. évi várhatónál. Martinacélból az V. ötéves terv végére előirányzott 1 millió 400 ezer tonnát — 40 ezerrel többet az 1978. évi ténylegesnél. Hengerelt készáruból 970 000 tonnát — 9500 tonnával töbet az 1978. évi teljesítésnél. A hatékonyság további javításához szükséges műszaki-gazdasági mutatókat is kidolgozták. 130,2 millió forint megtakarítását eredményező energia és anyagmegtakarítási tervet készítettek, hogy a nyereség elérje a 420 millió forintot. Ez 4%-os bérfejlesztést tesz majd lehetővé. A december 8—15 között megtartott tervismertető tanácskozások igen hasznosnak bizonyultak. A szocialista brigádok ezekhez a vállalati célkitűzésekhez szabhatják az 1979. évi munkafelajánlásaikat. — Az elkövetkező esztendő az ideinél is nehezebb feladatok elé állít — hangsúlyozták — de teljesíthető, csak folyamatosan biztosítani kell a munkavégzés és a munkaverseny-vállalások teljesítéséhez szükséges anyagi, technikai, szervezeti, személyi feltételeket, a munkafegyelem alapvető követelményeit. Mintha a Szocialista Brigádvezetők V. Országos Tanácskozásán hozott határozat visszacsengését hallaná az ember. Németh Gyula A munkabizottságokkal közösen ! A vasas titkársága előtt 1978. okt. 23-án számolt be a MOM gazdasági és szakszervezeti vezetése a munka- és üzemszervezéséről, a munkaerő-gazdálkodásáról, a vidéki ipartelepítés eredményeiről és feladatairól. A vasas titkársága a jelentéssel együtt pozitívan értékelte a szakszervezet munkáját, mely szervesen kapcsolódott a vállalati politikai és gazdasági feladatokhoz, és tükrözte a SZOT és a vasasszakszervezet kongresszusi határozatait. Munkabizottságaink a gazdasági vezetés szakbizottságaival együttműködve dolgoztak a jelentésben foglalt témákban és vszb-ülésen fogadták el, természetesen több hasznos észrevétellel és kiegészítéssel. A munka- és üzemszervezésire jellemző példákat röviden értékelve a következő eredményeket foglalltuk össze: 1970-ben készült el a vállalati döntés és hatáskör jegyzéke, melyben meg lettek határozva az alá- és fölérendeltségi viszonyok, valamint a társadalmi szervek, döntési, egyetértési és véleményezési jogai. 1975-ben módosítottuk és tovább decentralizáltuk a „Döntési Jogkörök” jegyzékét és minden gazdasági vezető és szakszervezeti bizalmi megkapta a VSZT, a bizalmi küldöttek és főbizalmiak együttes döntése után. 1977-ben csak módosításra volt szükség az MTA SZOT Elnökség 1018/1977. együttes határozata alapján. A módosítás külön lett kiadva a szakszervezeti bizalmiaknak. Szakszervezeti bizalmiaknak 1975 óta rendszeresen oktatást tartunk elméleti és gyakorlati kérdésekben, mely oktatást a VSZB tagjai és az illetékes gazdasági szakelőadó (főosztályvezető) tart. Ennek tudható be, hogy a bizalmiak többsége hozzáértéssel végzi szervező munkáját. Nőtt a fórumokon a hozzászólások száma és tartalmilag is fejlődést értünk el. A bizalmak az egyetértési jogkör gyakorlásánál kikérik a csoport véleményét, konzultálnak a pártcsoport bizalmaval és a többségi állásfoglalást képviselik. Jelentős fejlődést értünk el a munkaverseny-mozgalomban, hogy az értékelést a helyi szerveknek leadtuk és a helyi brigádvezetők tanácskozása fogadja el a magasabb szintű elismeréseket, kitüntetéseket. Helyileg könnyebb értékelni a teljesítményeket, a munkaköri kötelezettséget meghaladó vállalások teljesítését. (Normák túlteljesítését, egy brigád—egy hasznos újítás, DH-munkarendszerben tevékenységet, balesetmentes munkát és munkavédelmi őrmozgalmat, takarékossági tervek túlteljesítését, szocialista módon tanulni és élni követelményszinteket). A VSZB minden szinten gyáregységben, műhelyben, osztályon elemezte a gazdasági vezetéssel a veszteségidő okait, a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányát, a fizikai és alkalmazotti arányokat. A veszteségidő csökkentésére az állandó kilépővel rendelkező dolgozók számát csökkentettük, a munkaidőben tartott városi, megyei szervek által tartott előadásokat kérésünkre más időpontra helyezték, a jogsegélyszolgálat eredményes működtetésével csökkentettük a törtnapi hiányzások óraszámát, évi 20 ezer órával. Együttes munka eredménye, hogy a teljesítménybérben foglalkoztatottak számának aránya 62%-os. Az ezer főre jutó alkalmazotti arány 280 főre csökkent. A munkaerő-gazdálkodásban eredmény, hogy létesítendő üzemeinket megelőzve megkezdtük a szakmunkásképzést és a beinduló üzemeikben saját nevelésű szakmunkásokkal kezdtük el a munkát. A fiatal szakemberek fogadásán túl fő feladatunk a fiatalok megtartása. Évente elemezzük az ifjúsági törvény végrehajtását és az ifjúsági versenyformákban részt vevő fiatalok teljesítményeit. Jellemző, hogy vidéki ipartelepeinknél mindenütt elsőként alakult meg a szakszervezet. Battonyai gyáregységünk például 1976-ban épült. 1976 elején Budapesten betanított dolgozók közül választottunk főbizalmit és Battonyára visszatérve szerveződtek a létszámfelfutással együtt a bizalmi csoportok. Vidéki ipartelepeinknél a fokozatosság elvei szerint szerveztük a műhelybizottságokat majd az üzemi szakszervezeti bizottságokat. Fejlődésükhöz állandó segítséget adtunk a havonta tartott titkári továbbképzésekkel, a VSZB kihelyezett üléseivel, ahol a reszortfelelősök tapasztalatokat cseréltek és gyakorlatilag végeztek irányító tevékenységet. Ennek tudható be, hogy szervezettségünk nagyvállalati szinten 97,4 százalékos, és a termelést segítő tevékenységünk által dinamikus fejlődést érnek el ipartelepeink. A dinamikáira jellemző, hogy Zalaegerszeg 1976-ban indult éves terve 40 mFt volt. 1977-ben 120 mFt és 1978-ban 246 mFt-os tervet teljesített. Hasonló felfutás van a többi gyáregységünknél is. Természetesen figyelemmel kísérjük a bérek és a szociális ellátás alakulását is. Eredményeinkben benne van vasasszakszervezet útmutatása, elemző munkája, a rendszeres titkári értekezletek tapasztalatai a vasas apparátusának, munkabizottságainak rendszeres, segítőkész ellenőrzései. Csak együttműködve, megfelelő információval tudunk előbbre lépni és fokozni a dolgozók érdekében tevékenységünket. Marosi Károly MOM, tszt-titkár A kohászbizottság ülése Miskolcon Miskolcon, a December 4. Drótműveknél tartotta legutóbbi ülését a vasasszakszervezet Kohász Iparági Bizottsága. Részt vett a tanácskozáson Herczeg Károly, szakszervezetünk főtitkára, Metrkovits Ferenc, az MSZMP KB Borsod megyei instruktora és Tóth József, a SZOT Elnökségének tagja is. A házigazda, a Drótművek politikai és gazdasági vezetése nevében Nagy Géza szb-titkár köszöntötte a bizottság tagjait, a megjelent vendégeket, amit Ocsenás Tibornak, a Kohász Iparági Bizottság elnökének megnyitó szavai követtek. Az ülés munkarendjének ismertetése és elfogadása után dr. Imre Ferenc, a December 4. Drótművek vezérigazgatója tartott tájékoztató előadást a vállalat termelési, gazdálkodási és fejlesztési helyzetéről. Hat és fél évtizedes fennállása alatt sok válságos és nehéz időszakot átélt a gyár, amely 1912-ben egy német cég magyarországi leányvállalataként épült fel és kezdte meg a termelést. A felszabadulást megelőző időszakban már ezer dolgozót foglalkoztató nagyüzem volt, 1944-ben azonban a visszavonuló németek szinte minden mozgathatót leszereltettek, hatvan vagonnyi gépet, berendezést hurcoltak Nyugatra, majd az épületeket is felrobbantották. A kifosztott gyártelepen, a romokból kellett új üzemet teremteni. Másfélszáz munkás, szervezett dolgozó, kommunista és pártonkívüli fél évig jóformán ingyen dolgozott a helyreállításon. Az ötvenes évek elejére elkészült a gyár tízéves, nagyszabású fejlesztési programja, s különösen az évtized második felében gyorsult meg a fejlődés. A hatvanas évekre a korszerű, a szakmában világszínvonalon dolgozó nagyüzem termelése már megközelítette a hatszáz millió forintot. Hatvanhétben adták át rendeltetésének a hatszáz millió forintos költséggel épült új huzalművet. Ez jelentős állomás volt a gyár történetében. A fejlesztések eredményeképpen a hatékonyság négyszeresére nőtt, az előállított termelési érték meghaladta az 1,2 milliárd forintot. Mindig nagy gondot fordított a vállalat a munkakörülmények állandó javítására, az életszínvonal emelésére. Bár a dolgozók átlagéletkora mindössze harminchárom év, a törzsgárdatagság létszáma mégis magas, jóformán a családi üzem a gyár, ahol munkásdinasztiák dolgoznak. Az átlagos munkaviszony több mint tíz év, ami beszédes bizonyítéka a kollektíva megtartó erejének. Alkotni tudó, lelkes szakembergárda segíti a fejlődést, s kilencven szocialista brigád munkálkodik a tervek valóra váltásán, minél jobb eredmények elérésén. Az V. ötéves terv szűkösebb fejlesztési lehetőségei ellenére a vállalat távlatai biztatóak: a termelés a tervidőszak utolsó évében előreláthatóan eléri a kétmilliárdot, majd a VI. ötéves tervben, öt év alatt újabb hétszáz millióval nő, mert az igények grafikonja is rohamosan felfelé ível. Különösen az előregyártó építőanyagipar vár egyre több kész vázat, hálót, feszítőhuzalt. Az elképzelések között szerepel a gumiipari huzal gyártásának megszervezése, s szovjet—magyar kooperációban 23—25 000 tonna másod-, harmadtermék előállítása. — Mi soha nem arra törekedtünk, hogy az előrelépéshez állandóan pénzeszközöket, hiteleket „hajtsunk fel” — mondta befejezésül dr. Imre Ferenc. — Először dolgoztunk, termeltünk, eredményeket mutattunk fel, s közben, ahogy lehetett, ahogy tudtunk, fejlesztettünk és fejlődtünk is, támaszkodva saját erőnkre és energiánkra, igyekeztünk mindig jól gazdálkodni a támogatásul kapott forintokkal. A termelés korszerűsítése és bővítése mellett viszonylag kevesebb jutott a szociális- és munkakörülmények fejlesztésére, az üzemi közművelődés színvonalának emelésére. Ma sincsen még kultúrotthonunk, csak egy éttermünk a közösségi rendezvényekhez, s más gondjainkat is említhetném. Bízunk abban, hogy e területen is meggyorsulhat a fejlődés. Ez a kollektíva megértő, áldozatkész és szorgalmas emberekből áll, akik valamennyien nagyon hálásak minden támogatásért és segítségért, amit a további előrelépéshez kapunk. Ezután Vas Ferenc, a kohászbizottság titkára tartott szóbeli kiegészítőt a vaskohászat újítómozgalmiának helyzetéről készült jelentéshez. Az értékelés alapjául szolgáló felméréseket és vizsgálatokat bizottsági tagokból és KGM- képviselőkből álló két-háromtagú brigádok végezték el több vállalatnál, konzultáálva és együttműködve az ott dolgozó szakapparátussal, a gazdasági és a műszaki vezetőkkel. Az 1975—1977. évek dokumentációjának, statisztikai adatainak feldolgozása mellett mintegy két és félszáz dolgozóval — újítókkal, szocialista brigádvezetőkkel és szakszervezeti bizalmiakkal — is elbeszélgettek munkájukról és tapasztalataikról. Az alkotó energiák, a szellemi „kapacitás” minél jobb hasznosítása népgazdaságunk jelenlegi fejlődési szakaszában döntő jelentőségű. Üdvözlésre és követésre méltó, úttörő kezdeményezés a Kohász Iparági Bizottságé, amely az országban talán elsőként adott alapos áttekintést egy egész iparág újítómozgalmának helyzetéről. Az elért eredmények rövid felsorolása után a jelentés részletesen foglalkozik a megoldásra váró problémákkal, amelyeket — terjedelmi okokból — itt inkább csak jelezni lehet. Megállapítja többek között a jelentés, hogy a vállalatok általában nem rendelkeznek az újítások kivitelezéséhez szükséges kapacitással. Érdemes lenne megvizsgálni önálló kivitelezői részleg, csoport létrehozásának gazdasági lehetőségeit. Konfliktusok forrása, hogy az újításidíjak az „A”-alapot terhelik, még akkor is, ha mindenütt tudják, a várható megtakarítás összehasonlíthatatlanul nagyobb a kifizetett összegeknél. Magas az eszmei alapon díjazott újítások száma, s ezen feltétlenül változtatni szükséges. Több helyen hiányos az újítási adminisztráció, jogos a panasz, hogy a javaslatok véleményezése nem elég szakszerű, reális, ráadásul sokszor el is húzódik. Az újítási feladattervek a legtöbb vállalatnál nem töltik be megfelelően irányító-figyelemfelkeltő, mozgósító és ösztönző funkciójukat, olyan „kívánságlisták”, amelynek legfeljebb — a megoldásokat számbavéve — negyede megalapozott. Az eltérő újítási feltételekből következően még nagyobb figyelmet kellene fordítani a fizikai dolgozók, a szocialista brigádok és brigádtagok ötleteinek felkarolására. A műszakiak megfelelő ösztönzése sem mindenhol megoldott, néhány helyen még mindig túlzott szigor tapasztalható a munkaköri kötelesség megítélésében. Változatlanul kulcsprobléma, hogy a vállalatok elenyészően kevés újítást adnak-vesznek át egymástól, amit mégis szélesebb körben hasznosítanak, az is többnyire egy-egy „nehéz” ember, az újító érdeme. Végezetül szól a jelentés az újítók anyagierkölcsi elismerésének egységesítéséről, ismerteti azokat a helyi kezdeményezéseket, módszereket, amelyek a problémákra megoldásul kínálkoznak. A vitában, amelyben sok értékes, konstruktív vélemény és észrevétel hangzott el, felszólalt Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára is. — Napjainkban már nagyon pontosan és reálisan tudjuk felmérni helyzetünket egy-egy adott területen. A megoldások keresésére és kidolgozására kellene még több energiát és időt áldozni, hogy előrehaladásunkat meggyorsítsuk. 1979-ben központi vezetőségünk is foglalkozik az újítómozgalom témakörével, erre az előbbiek figyelembe-, vételével kell felkészülni. Ha a kulcskérdésekre összpontosítunk, keressük a továbbvezető utat, akkor végezhetünk igazán eredményes munkát és adhatunk újabb lendületet a mozgalomnak. Felszólalásában foglalkozott a megoldásra váró, leglényegesebb gondjainkkal, majd arra kérte a kohászbizottságot, hogy az iparágban a gazdasági munka egy-egy területét a jövőben is tegye vizsgálat tárgyává, amivel elősegítheti közös céljaink elérését. Tizenketten kértek és kaptak szót a vitában. Valamenynyien gazdagították az ülés munkáját észrevételeikkel, beszámoltak a helyi tapasztalatokról, megfontoltan elemezték az általuk fontosnak tartott tényezőket és őszintén keresték az újítómozgalom fellendítésének útját-módját. Vas Ferenc összefoglalója után a bizottság jóváhagyólag tudomásul vette a jelentést, majd meghallgatta Pénzes Lászlónak, a bér- és munkaügyi osztály munkatársának tájékoztatóját az 1979. január 1-én életbe lépő gazdasági szabályzatokról. Ezt követően az ülés résztvevői a termelő munkával ismerkedtek a December 4. Drótműveknél. Kiss Sándor Elkészült a Magyar Villamos Művek_ Tröszt országos teherelosztó állomása, amelynek feladata a hazánkon átmenő nemzetközi energiaforgalom szabályozása .