Vasas, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
1980. JANUÁR VASAS A szakszervezeti munka minden eszközével segítsük népgazdasági céljaink valóra váltását Interjú Herczeg Károly főtitkárral Néhány fontosabb megállapítást előre kell bocsátani. Ezt annál is inkább tehetem, mert december 19-én központi vezetőségünk értékelte az 1979-ben végzett szakszervezeti munkát. A vitában elhangzott hozzászólások, tanúsították, hogy a legjelentősebb kérdések és fárladatok megítélése azonos. Pár dolgot viszont feltétlenül pontosítanunk kell, mert változatlanul vannak félreértések. Mire gondolok? Elsősorban gazdasági életünktel összefüggő helyes elveik és célok gyakorlatias tisztázására, megerősítéséire. Elvek és célok — Hatékonyabban dolgozni, jobb minőséget adni nemcsak azért kell, mert „gondjaink” vannak, hanem azért, mert ez a szocialista társadalom építésének alapkövetelménye. Természetesen ebben a folyamatban mind gyakrabban teremtődnek új és a korábbiaknál bonyolultabb helyzetek, megoldásra váró feladatok, s egyben nagy lehetőségek is. Ezekhez az új feladatokhoz kell szabnunk mindennapi munkánkat, ez is természetes. Tehát nekünk a konkrét, valóságos helyzetet alapul véve, rugalmasan igazodnunk kell a változó feltételekhez, csak így biztosíthatjuk a gondok folyamatos megoldását, a tervszerű és a kiegyensúlyozott fejlődést. — Mit tartunk ma a legfontosabbnak? — Általánosan megfogalmazva: azt, hogy a szakszervezeti munka minden eszközével segítsük népgazdasági céljaink következetes valóra váltását, az elosztható javak gyarapítását, ami érdekvédelmi és érdekképviselti kötelességeink teljesítésének is alappillére. Erősíteni kell nevelő munkánkat, hogy szélesebb körben érvényesüljenek a szocialista embert jellemző tulajdonságok, a közösségért érzett felelősség, a tettrékészség, az erkölcsi és magatartási normák betartása. Hogy mindenki megértse, a vállalt kötelezettségeket az egyénnek, a csoportnakis teljesítenie kell. Ugyanakkor erősítsük a tisztességesen elvégzett munka becsületét, a kötelességek és a jogok együttes érvényesülését, hiszen a jogok gyakorlásának fedezete a kötelességek maradéktalan teljesítése. Több szempontból is figyelmet érdemel az 1979-es esztendő. Azt ma már tudjuk, hogy gazdasági eredményeink jobbak, mint 1978- ban. A becsületesen dolgozók többsége nemcsak megérezte, hanem meg is értette, hogy az eddiginél nagyobb erőfeszítésre van szükség minden területen. A világgazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen változások, • saját gyengeségeink és következetlenségeink ellensúlyozására az egyetlen mód: a gazdasági építő munka feladatainak tervszerű végrehajtása, mivel továbbfejlődésünkhöz szilárd alapokra, az egyensúly megteremtésére van szükség, s ennek rendeljük alá tevékenységünket. S most nemcsak a költségvetési vagy a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának javítására gondolok, hanem például a munkaerő és a munkahely egyensúlyára,, az elvégzett munka és a munkabér egyensúlyára, a jövedelem és az árualap egyensúlyára is, ahogy ezt a tagságunkhoz intézett levelünkben is megfogalmaztuk. Az egyenlősdi ellen A vasasszakszervezet már évek óta szorgalmazza és jelentős lépéseket is tett annak érdekében, hogy megszűnjön az egyenlősdi, a báremelésükben megnyilvánuló szociálpolitikai „támogatás”. Tehát a mindenki által elfogadott helyes elv — a differenciálás — a gyakorlatban is érvényesüljön. Ez bátorságot követel, hiszen ebben az esetben a bérek értékítéletet tartalmaznak az elvégzett munka minőségéről, társadalmi hasznosságáról. S kizárólag ez határozhatja meg — vezetőnél, beosztottnál egyaránt — a bérként, prémiumként, jutalomként kifizetett forintok mennyiségét. De nemcsak ezen a területen kell differenciálnunk: a termelési célok meghatározásakor, az életszínvonalat és az életkörülményeket javító támogatások megítélésekor is erre kell törekednünk. Képesnek kell lennünk arra, hogy a sok fontos közül mindenkor helyesen válasszuk ki a legfontosabbat. S a döntést meg kell tudni indokolni. Gazdasági növekedésünk ütemének lassulása nem jár és nem járhat együtt társadalmi fejlődésünk lassulásával. Ennek ellenkezője igaz. A korábbinál nehezebb és bizonyos szempontból ellentmondásosabb gazdasági helyzetben a társadalomban nagyobb szervezettségre, az emberek részéről nagyobb öntudatra, tettrekészségre, felkészültségre és nagyobb tudásra van szükség. Az elmúlt esztendő eseményei a dolgozók részéről ezt egyértelműen bizonyították. Vizsgáljuk meg legfontosabb feladataink teljesülését, hogyan váltak valóra 1979-ben a megfogalmazott elvek, a kitűzött célok takarékos felhasználása, a termelési szerkezet fejlesztése, a termékek korszerűségének, versenyképességének fokozása. Mindezt annak érdekében, hogy termékeink a hazai és a nemzetközi összehasonlításban is megállják helyüket, versenyképesek, tehát eladhatók legyenek. E célok megvalósulását szakszervezetünk segítette. Már a tervező munkában együttműködtünk a KGM-mel és a NIM-mel. A vállalati tervek megvitatásában, véleményezésében a vszt-k és a bizalmiak együttes ülései érdemi munkát végeznek. A tagság vállalta — a szigorúbb gazdálkodási feltételek között — a növekvő feladatokat, határozottan igényelte a szervezettebb, fegyelmezettebb munkát biztosító feltételeket. A bizalmiak és a tisztségviselők ebben az évben formálói, alakítói voltak a kedvező munkahelyi légkörnek, szószólói voltak a gazdálkodás hatékonyságának javítását szolgáló módszerek terjesztésének. A szocialista brigádok konkrét felajánlásokkal járultak a tervek teljesítéséhez, pótvállalásokat tettek a felszabadulás és a pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben. Mindezek egyértelműen tükrözik a fejlődést, az előrehaladást. De ennek ellenére a gazdálkodás hatékonyságának növekedése a követelményekhez képest még mindig lassúbb volt. Küzdünk még olyan gondokkal, hogy egyes helyeken nem kielégítő a nagy értékű , nagy termelékenységű berendezések kihasználtsága, sok a szervezetlenségből adódó üresjárat, a gyártmányok költségelemzését nem tekintik fontos eszköznek, változatlanul sokan nem tartják be a kooperációs és szerződéses fegyelmet, a termelés ütemessége is bőven hagy maga után kívánnivalót. A követelményekhez képest lassú a termékszerkezet korszerűsítése. Még mindig jelentős munkaerő-tartalékok vannak vállalatokon belül. E gondokat egyes helyeken a szakszervezeti bizottságok túlzott „megértéssel” veszik tudomásul. A továbblépés feltétele A jobb, hatékonyabb gazdálkodást a szakszervezetnek sajátos eszközeivel még jobban kell segítenie: a munkaverseny, az újító mozgalom, a DH munkarendszer biztosítja a dolgozók széles tömegeinek hozzájárulását a munka megjavításához, ugyanakkor tény, hogy számos helyen mindez még nem eléggé kiaknázott. A szocialista munkaversennyel kapcsolatban vannak jó és kevésbé jó tapasztalataim. Ahol érdemben foglalkoznak ezekkel a termelést segítő módszerekkel és mozgalmakkal, ott konkrét, egyénre és szükségletre szabott vállalásokat tesznek a legfontosabb célok elérésére: az anyag-, energiatakarékosságra, a hasznos munkaidőalap növelésére, a minőség javítására, a költségek csökkentésére. Máshol viszont még mindig döcög a munkaköri kötelességet meghaladó vállalások megtétele. Gondot okoz, hogy a célok meghatározásánál és az értékeléskor a munka, a verseny és az anyagi ösztönzés összhangja megbomlik. Erre utal a többi között az a tapasztalatom, hogy célprémiumért — ugyanazon a munkahelyen — nagyobb feladatot vállalnak a dolgozók, mint a szocialista munkaversenyben. A kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny-felajánlások teljesítése érdekében a brigádok jelentős kezdeményezései kedvezően befolyásolják a mozgalmat. A DH munkarend terjesztését — amely a kifogástalan minőség és a magas szintű szervezettség elérésének eszköze — a minisztériumoknak is jobban kellene segíteniük. — A körülmények alakulásának szigorú elemzése alapján ki kellett mondanunk, hogy fontos és erőt próbáló feladat: az elért eredmények megőrzése, az életszínvonal megszilárdítása az eddiginél jobb és hatékonyabb munkával. Ez a továbblépés alapvető feltétele. Úgy is fogalmazhatunk, az élet minden területén minőségileg jobbat kell teljesítenünk, ma ugyanazért — de a holnapi többért. Természetesnek tartom, hogy korlátozott pénzügyi lehetőségek között, jobban meg kell fontolni a kiadásokat, de azt is, hogy átgondolt tervezéssel minden munkahelyen biztosítani kell, hogy minden forint kifizetése a valóságos teljesítmény alapján történjen, hogy az értékteremtő munka eredménye megteremtse a kiegyensúlyozott áruellátást, szolgálja a szolgáltatások színvonalának emelését. A vállalatokat továbbra is ösztönözzük a lakáshelyzet javítására, az élet- és munkakörülményeket, a munkahelyi művelődést jobbító ésszerű, gyors, pontos beruházások, rekonstrukciók végrehajtására Mindezek megvalósítására csak abból telik, amit az egyes közösségek megtermelnek a maguk számára, a közösség javára. A módosított szabályozó rendszer is arra ösztönzi a vállalatokat, hogy jobban gazdálkodjanak, s a gazdálkodás minősége adja a bérfejlesztések mértékét, a szociális és közművelődési tervekben megfogalmazottak anyagi fedezetét. Ha az előzőekben említett differenciálás érvényesül, akkor 1980-ban az boldogul jobban, az „keres” többet — vállalat és egyén egyaránt —, aki napi munkáját felelősséggel, a minőségi és hatékonysági követelményeknek megfelelően végzi el. Nekünk, s valamennyi tisztségviselőnek azt az elvet kell képviselni, az kapjon többet, aki jobban dolgozik. De ehhez meg kell teremtenünk — a gazdasági vezetéssel közösen — a valós teljesítmények pontos mérhetőségét, s az ezzel összhangban álló bérezést a gyakorlatban. — A szemlélet és a gondolkodás változásának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a megváltozott körülmények között is „jól érezzük magunkat”. Másként, azaz több szempontot figyelembe véve kell a tendenciákat, jelenségeket megítélnünk, hogy a helyes következtetéseket levonhassuk. Hatni az értelemre, érzelemre — Erősíteni és javítani kell a személyes példamutatást. A nevelést valóban munkánk szerves részévé kell tennünk, s fel kell számolnunk a még meglevő reszortjelleget. A folyamat már megindult. A szakszervezeti nevelő munka tartalma éppen a feladatok megoldásának segítésében valósul meg. Tehát: differenciáltan, a feladatokat „testreszabottan” kell meghatároznunk. Ebből következik, hogy minden egyes munkahelyre, közösségre más érvényes; mást kell tennie, hogy ugyanazt a célt elérhesse, s ezt a mi szakszervezeti testületeinknek, tisztségviselőinknek tisztán kell látniuk. Valamennyiünk felelőssége, kötelessége segíteni a tagság, a dolgozók politikai és szakmai felkészültségének és általános műveltségének emelkedését. Persze másként kell ezt tenni a termelési felelősnek, a munkavédelmi felügyelőnek, az ágit.prop. felelősnek, és másként a szakszervezeti titkárnak és megint másként a szemináriumot vezető propagandistának. A mi mozgalmunk élő és eleven. Márpedig egy élő, eleven mozgalomnak a halála a formalizmus, a sémák követése, a statisztikai adatok üres hajszolása. Nem a külsőségekre, a formákra kell a hangsúlyt helyezni, hanem a személyekre, a dolgozó emberre. Ebből következik, hogy a nevelő munkának minél jobban hatnia kell az értelemre, de az érzelemre is. Tehát szavaink és tetteink egyaránt legyenek meggyőzőbbek. Nem helyes az elvek és érvek mechanikus ismételgetése, de elengedhetetlen az adott munkahelyekhez és körülményekhez, valamint az ott dolgozókhoz igazodó és a nekik szóló aktív, alkotó, a személyes példamutatáson is alapuló nevelő munka. . Nem elég tehát kívánni, hogy szakszervezeti munkánk minősége, hatékonysága, tartalma fejlődjön, javuljon. Ezért tenni is kell. Legfontosabb, hogy elsősorban mi, tisztségviselők értjük és tudjuk, hogy a munkánk valódi értékmérője a közösségért vállalt feladataink végrehajtásának eredménye. Azt is tudnunk kell, hogy tevékenységünkről elsősorban és meghatározóan választóink, a szakszervezeti tagok mondjanak értékítéletet. Szolgálnunk kell az ügyet és a dolgozó embereket. Csak így érhetjük el, hogy műveltebb, politikailag érettebb tagságunk legyen. Olyan szakszervezeti tagok, akik megértik és cselekvően támogatják céljainkat, jobban végzik munkájukat, hallatják a szavukat és véleményüket a közösségben és a közösségért. A kötelezettségeket teljesíteni kell — 1980-ban talán jelmondatnak is tekinthetjük: igen jól és sokat kell dolgozni. Ezt várja tőlünk a párt is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a decemberben nyilvánosságra hozott kongresszusi irányelveiben is megfogalmazta, hogy a párt számít „a szakszervezetek önálló, kezdeményező, felelősségteljes munkájára a szocializmus építésében, az előttünk álló feladatok megoldásában”. Ugyanakkor megjelölte legfontosabb feladatainkat: Nekünk e kötelezettségeket nagy felelősséggel teljesítenünk kell. A fejlődésről már számot adhatunk: a szakszervezeti testületek jelentős része a dolgozók véleményének alapos ismeretében alakítja ki önálló véleményét, álláspontjait, és ez kedvezően hat a demokratizmus fejlődésére, a termelési feladatok megoldására, a közvetlen és a közvetett juttatások elosztásánakmódjára, tehát a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulására. De a fejlődés ellenére azt is el kell ismernünk, hogy az országos összefüggések jobb megismertetése mellett többször elmarad a konkrét, „ott és akkor” érvényes, a közvetlen munkahelyre szabott célok és feladatok ismertetése, értelmező magyarázata, elfogadtatása. És számot adhatunk a szakszervezeti demokrácia fejlődéséről. Növekedett a tagság ellenőrző, számonkérő szerepe, és ezzel párhuzamosan — de még nem kielégítő módon — a szakszervezeti munka társadalmi jellege. Tudjuk, még többet kell tennünk azért, hogy a tisztségviselők következetesebben képviseljék a párt politikáját, megértsék az objektív helyzetet és személyes példamutatásukkal is jobban segítsék a közösség ügyének szolgálatát Az MSZMP kongresszusát követi majd a mi felelős számadásunk tagságunk előtt. Szakszervezeti választásokra készülünk, amellyel egy időben végrehajtunk szervezeti módosításokat is. Még nagyobb kötelesség, még több tennivaló hárul majd a főbizalmiakra és bizalmiakra: testületeik döntése vagy véleménye meghatározóan befolyásolja az üzemek életét Nagy a felelősségünk és sok a tennivalónk a tagsággal együtt a főbizalmik és a bizalmik kiválasztásában. Nagyrészt rajtuk múlik, milyen lesz a szakszervezeti munka az elkövetkező években. Ha a tettrekészség, a személyes példamutatás, a közösségért vállalt tenniakarás, a felkészültség dönt a kiválasztáskor — a bizalmi csoportok tagjai az elmúlt években „megtanulták”, hogy olyan bizalmit kell választaniuk, aki ismeri életüket akinek van bátorsága kiállni, s a csatákat megvívni, s mindehhez kellő politikai, szakmai felkészültséggel rendelkeznek —, akkor jó úton indulunk el, és jó irányba haladunk 1980-ban. S csak rajtunk múlik, hogy az év végén milyen számadást készíthetünk. Meg vagyok győződve, hogy az 1980. évi feladatainkat együtt és egyenként is maradék nélkül teljesíteni fogjuk, s ezzel nemcsak hazai, hanem a nemzetközi munkásosztály iránti kötelezettségünknek is eleget teszünk. A legjobb vasas hagyományok folytatásamindannyiunkat arra kötelez, hogy megőrizzük és továbbfejlesszük eredményeinket, becsülettel szolgáljuk népünk boldogulását. Sámán Ildikó Jelentős tartalékok — 1979-ben a népgazdasági terv a gazdasági egyensúly javításának alárendelte a fejlesztést, a termelést és a fogyasztást. Ezzel párhuzamosan nagyon fontos feladat volt a munka termelékenységének dinamikus növelése, az eszközök, az energia és az anyagok EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK (Folytatás az 1. oldalról) nagyobb terhelést nem bíró, úgynevezett zárolt körzetek száma. 1980-ban a villamosenergia felhasználásának növekedési üteme várhatóan 4—4,5 százalékot ér majd el; ez, bár meghaladja a tavalyit, mérsékeltnek mondható, s így a felhasznált villamosenergia mennyisége lényegesen alatta maradhat az V. ötéves tervben előirányzott értéknek. A beruházási lehetőségek ebben az évben itt is kisebbek lesznek. A beruházási feladatok közül 1980-ban is a paksi atomerőmű építése emelkedik ki, az építési területen dolgozók száma meghaladja majd a 11 ezret. Koltai Endre főtitkárhelyettes hangsúlyozta, hogy az 1979-es eredmények jól tükrözik a több mint félmillió vasas dolgozó igyekezetét, amellyel a népgazdasági feladatok megoldásán munkálkodtak, és alátámasztják azt a megállapítást is, miszerint az elmúlt évben tovább emelkedett a vezető-irányító munka színvonala. Javult a vasasszakszervezet és a KGM, illetve a Nehézipari Minisztérium munkakapcsolata, erősödött együttműködése. A tervek teljesítését nagyban segítette a szocialista munkaverseny, a kollektívák önként vállalt többlettevékenysége a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben újult lendületet vett. A vállalati tervek feszültségpontjainak megszüntetésében a szakszervezeti szerveknek is fontos szerepük van. A minisztériumokkal közösen megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkozni azokkal a termelő egységeket, amelyeknek terveiből bátortalanságra lehet következtetni. A tervek januárban kerülnek a demokratikus fórumok elé, a vita során célszerű külön megjelölni azokat a tervpontokat, amelyek teljesítéséhez a vállalatvezetés a szocialista brigádok hatékony segítségét várja. Ugyanakkor azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy a tervek és az azokhoz szorosan kapcsolódó munkaverseny-vállalások megvalósításához elengedhetetlen a folyamatos munka minden feltételének biztosítása. Egyebek között ezért is fontos a szerződéses fegyelem javítása megszilárdítása A központi vezetőség a napirend vitája után jóváhagyta azt a levéltervezetet, amelyben korábbi gyakorlatához híven a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari miniszterrel közösen felhívja a vasas dolgozókat az 1980. évi tervek maradéktalan teljesítésére. A szakszervezet vezető testülete ezután Herczeg Károly főtitkár előterjesztésében jelentést fogadott el a vasasszakszervezet 1979-es munkájáról. A későbbiekben a központi vezetőség a szakszervezeti szervek beszámolásának, újjáválasztásának és a vasasszakszervezet XXVIII. kongzesszusénak szervezeti előkészítéséről, majd pedig az 1980-as költségvetésről tárgyalt. I. 1 3