Vasas, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

12 Tömegsport a Ganz-MÁVAG-ban Hova menjünk A Vasas Munkahelyi Olim­pia (ViMO) rendszerének beve­zetése a Ganz-MÁVAG tömeg­sportjában nem sok gondot okozott. Sőt, túl nagy változta­tásokat sem jelentett, hiszen a legtöbb mai követelmény már korábban megvalósult a nagy­vállalat sportéletében, pusztán a helyi versenyek rendszere­sebbé tétele, s néhány nagy, központi rendezvény hagyo­mányainak megszakadása öt­­lik a szemébe annak, aki a néhány évvel ezelőtti, vagy akár a tavalyi helyzetet a je­lenlegivel összehasonlítja. — Alaposan „bejáratott” módszerekkel dolgozunk, s úgy hiszem, nem is elsősorban a nagyvállalatok miatt alakítot­ták ki a WMO révén életbelé­pett, új szervezeti kereteket — állítja Balogh József, a Ganz- MÁVAG SE elnökhelyet­tese. — Ez persze nem jelenti azt, hogy mi ne profi­tálnánk belőle, mert folyama­tosabb lett dolgozóink sportte­vékenysége és a szervezők ere­je, ideje is jobban koncentrál­ható most, mint amikor állan­dóan egy-egy soron következő, nagyobb szabású rendezvény határolta be tennivalóikat. Most nyolc sportágban (asz­talitenisz, kosárlabda, sakk, te­ke, lövészet, kispályás labda­rúgás, kézilabda, röplabda) tartanak rendszeres versenye­ket, kupa, illetve gyáregységi bajnoki rendszerben és arra is módot találtak, hogy az alka­lomszerűen sportolni kívánók számára is megteremtsék a le­hetőségeket. Ping-pong aszta­lokat állítottak fel az egyes üzemrészek megfelelő helyein, ahol ebédszünetekben, vagy munkaidő után vígan pattog a labda — van, ahol a pincé­ben tekepálya épült a dolgozók kívánságára, a még kevesebb külső körülményt igénylő sakkcsaták pedig szinte­­min­denütt napi programmá váltak. A tömegsport irányítóinak, az­az a sportegyesület és az szb tömegsportfelelőseinek, s a hozzájuk tartozó aktivistaháló­zatnak arra is volt gondja, hogy a­ munkásszállásokon la­kók sporttolási készségét ösz­tönözzék, beleértve az ehhez il­lő támogatást is. Labdarúgó, sakk és asztalitenisz felszere­lést adtak ki részükre, hogy ne kelljen a sportolni, mozogni vágyóknak a központi szertár­ba „caplatni”, amikor egy kis mozgásra támad kedvük. És hogy ilyenek egyre többen vannak, az nem kis részben Dömök János sportszervező ügybuzgalmának, fáradhatat­lanságának köszönhető. A vi­déki gyáregységek önálló sport­élete is fejlődött ez évben, s itt talán még egyértelműbb a munkahelyi olimpia bevezeté­sének kedvező hatása. Szerve­zetté vált a tömegsportjuk, be­kapcsolódtak a megyei szintű bajnokságokba. Komáromi László, a Ganz-MÁVAG SE tö­megsportbizottságának titká­ra még néhány — egyedinek jellemezhető —, hasznos­­kez­deményezésükről is tájékoztat: — Igen sok az úszást kedve­lő dolgozó gyárainkban. A fő­városban dolgozók részére megteremtettük a rendszeres uszodalátogatás lehetőségét az­által, hogy a Rudas-uszodával kötöttünk bérleti szerződést. Tíz helyett négy forintért hasz­nálhatják az uszodát dolgo­zóink, s a kedvezmény család­tagjaikat is megilleti. Igénybe is veszik, olyannyira, hogy már egyeztetési gondjaink vannak. Ide tartozik, hogy régi „vízi”­­emberein­k közül mindig akad­nak, akik vállalkoznak egy-egy szervezett úszásoktatási kurzus megtartására. Másik kezdemé­nyezésünk: megvizsgáltuk vál­lalati üdülők sportszerellátá­sát, és azt, hogy milyen sport­­lehetőségeket kínálnak az ott pihenő dolgozóknak. Jelentős költséggel mindenütt megte­remtettük a jó feltételeket. — Ha már a pénzről van szó: elegendő támogatásban ré­szesül a tömegsport a vállalat­nál? — Az összes B-alapból 17 százalék jut a sportegyesület­nek, s ebben a versenysport tá­mogatásától elkülönítve szere­pel a tömegsport fejlesztésére szánt összeg. Hogy valóban erre is legyen felhasználva, azt szi­gorú elszámoltatási rendszer biztosítja, az a tény pedig, hogy évről-évre emelkedő ez az összeg (az idén például 50 ezer forinttal magasabb a ta­valyinál), jelzi, hogy nincs súlyos gondunk anyagi téren. Létesítmények tekintetében sem panaszkodhatunk, különö­sen, ha felépül az a háromszin­tes öltözőépület a központi sta­dionban, amely a tömegsport­ban részt vevőknek is kulturált körülményeket fog biztosítani — remélhetőleg már jövő ta­vasszal. A két „gazda” közül az egyik, s sportegyesület tehát így vé­lekedik a vállalati tömeg­sportról. A másik gazda nevé­ben Jenővári Hubert, az szb kulturális és sportbizottságá­­­­nak vezetője foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat: — Nálunk minden lehetőség adott a színvonalas tömeg­sporthoz. Élünk is velük! Dol­gozóink mind nagyobb szám­ban fogadják el, hogy a sza­bad­idő kulturált és egészséges eltöltésének egyik igen jó le­hetősége a rendszeres sporto­lás. A WMO rendszerének be­vezetése ezzel összhangban áll, s nekünk módot nyújt arra, hogy erőinket koncentráltab­ban használjuk fel, mint a ko­rábbi, szétforgácsoltabb ver­senyrendszerben. A vállalat gazdasági egységeinek vezetői törekvéseink megértő és segí­tőkész támogatói. Nemcsak passzív szerepet vállalnak, hi­szen sokszor maguk is verse­nyeznek, vagy legalább szur­kolóként, nézőként eljönnek a versenyekre. És hogy a szak­­szervezeti munka egészében milyen helye van a sportnak, azt nemcsak az bizonyítja, hogy évente egyszer szb-ülésen napirendi pont a tömegsportról szóló beszámoló, hanem sok egyéb mellett az is, hogy a munkaverseny- és a szocialista brigádmozgalom értékmérői között is illő helyen áll a sporttevékenység megítélése. Arról nem is beszélve, hogy se szeri, se száma azoknak a sportrendezvényeknek, sport­napoknak, amelyek megrende­zését a szakszervezet kezde­ményezi. Hogy ez itt együtt túl szépen hangzik? Persze, hogy vannak gondjaink is. Szeret­nénk még több embert, főleg nőket bevonni a rendszeres sportolásba. A KISZ-esektől is aktívabb, lelkesebb sportéletet várunk. Létesítményhelyzetün­ket ugyan jónak tartjuk, de olykor mégis egyeztetési gond­jaink vannak, s a sportolni kí­vánók kiszolgálásának biztosí­tása sem teljesen megoldott. Bánt, hogy turistamozgal­munkban egy kis megtorpanás észlelhető, pedig éppen ez a le­hetőség, amelynek kihasználá­sához csupán elhatározás szük­séges dolgozóink részéről. Itt is elsősorban a fiatalok mozgósí­tásában van tennivalónk. — Talán nem megfelelő a sportaktíva-hálózat? — Ilyet nem állíthatunk — hangoztatja, a szót visszavéve Komáromi László. — Jól kép­zett, lelkes sereg ez, noha anya­nyi tény, hogy igen sűrűn cse­rélődnek e gárda tagjai. Ám ez legtöbbször éppen jó munká­juk eredménye, mert felfigyel­nek rájuk, s más szakszerveze­ti, párt- vagy egyéb megbíza­tással „terhelve” már nem tudják a sportszervezői mun­kát is vállalni. De az utánpót­lás folyamatos, képzettségük is — hála szervezett oktatási, to­vábbképzési rendszerünknek —, megfelelő. Fájó pontunk voltaképpen csak egy van a WMO bevezetésével kapcsolat­ban, nevezetesen az, hogy a nálunk korábban rendszeres Ganz-MÁVAG olimpiákról le kellett mondanunk, pedig ez jó alkalom volt a fővárosi és vi­déki gyárak dolgozóinak talál­kozására. Ami viszont egyér­telmű haszon: a tömegsport­munka számbavételében már nem húzza le a mérleg egyik serpenyőjét néhány kiemelke­dő sportoló centiméterekben, másodpercekben mért kitűnő, s ezért sok pontot hozó telje­sítménye, elfedve a kedvtelés­ből sportolók részvételének va­lódi értékét. Most azért indul­nak tömegek a versenyeken, hogy élvezzék a mozgás örö­mét, s nincs okuk elkedvetle­nedni, ha az ugrás kicsire si­kerül, vagy a labda a kapu mellé megy. Schöffer Jenő A legnépesebb természetjáró-szakosztály Valamit aligha lehet elvitatni a Csepel SC természetjáróitól. Minden kétséget kizáróan ugyanis övék a legnépesebb szakosztály, szerte magyar­­honban. Taglétszámuk ugyan­is —­­minden gyengü­lő erők dacára — tartósan az ezer fö­lött van. Ami önmagában is elismerésre méltó tény.­ Tör­ténetük, fejlődésük legfonto­sabb állomásai egy másfajta­­elismerést is kikényszerítenek a riválisokból és a passzív szemlélőkből egyaránt. — Pontosan emlékszem a napra, 1927. november 12-e volt, amikor hivatalosan is megalakult a mai szakosztály őse Csepelen — idézte fel Farikas József, a még ma is aktív természetjáró a legfon­tosabb dátumot. — Huszon­ha­­tan voltunk, ám azok közül már csak­­néhányan élünk, túrázni pedig egyedül én já­rok. Mai szemmel nézve ter­mészetesnek tűnik, hogy a hi­vatalosan elfogadott és támo­gatott természetbarát mozga­lom jó­­kereteket biztosított a szervezkedésre a csepeli ifjú­munkásoknak. Rengeteg poli­tikai akciót tudtunk végrehaj­tani, amelyekhez a díszleteket ez az elfogadott keret adta. Csak néhány példát említe­nék : irredenta gyűléseket akadályoztunk meg Csepelen. A vége az lett, hogy az üldö­zések, zaklatások után egy napon megkaptuk a­­betiltás­ról szóló értesítést. A szervezett formában való működésre tehát 1942 és 1945 között nem volt legális lehe­tőség. Ami persze nem túlzot­tan izgatta a fiatalabb és idő­sebb csepeli munkásokat. A felszabadulást követően az­után gőzerővel elkezdődött a munka, immár összehasonlít­hatatlanul jobb körülmények között, mint a világégést megelőző időszakban tehették. — Első szakosztályvezetőnk éppen Farkas József volt — kapcsolódott a beszélgetésbe a mai elnök, Szabó Mihály. — Mindjárt munkához is lát­tunk. 1948-ig mi voltunk a gazdái a Szentendre fölötti kőhegyi turistaháznak. Ekkor „foglaltuk” el a Lajos-forrás alatt a ma is „Csepel-forrás” néven bejegyzett forrást. Szinte pillanatok alatt két­százra emelkedett­­a­­taglétszá­munk, amely azután lassan, de egyenletesen fejlődve a hatvanas évek végére már el­érte a hatszázat. A minőségi ugrás 1972-ben következett be. A természet­­járók ekkor magukévá tették a Csepel SC elnökségének azon állásfoglalását, amely különös jelentőséget tulajdo­nított a nagylétszámú rendez­vényeknek. Tette ezt két ok­ból is. Minél több dolgozót akart bevonni a tartalmas, változatos programot­­biztosító hétvégi akcióiba, amelyekből azután könnyebb volt kivá­lasztani a minőségi teljesít­ményre is képes sportolókat.­­• Az egész éves tevékeny­ségünket szinte behálózza a Felszabadulási, az Alkot­mány és a November 7. Kupa rendezvénysorozata — ma­­ja Szabó Mihály. — A Fel­­szabadulási Kupában minden évben szerepel két, valóban a tömegeket megmozgató utunk, melyek egyike egy múzeum­látogatás,­ a másik pedig a vöröskői emlékmű felkeresése. Idén például nem kevesebb, mint 2400 részvevővel indul­tak el hajóink az első állo­más, Leányfalu felé, s csak­ azért nem mentünk még töb­ben, mert a MAHART egy­szerűen nem tudott több ha­jót a rendelkezésünkre bocsá­tani. Az Alkotmány Kupával kapcsolatosan elsősorban a vasas juniálist említeném, amelyen idén 3625-en képvi­seltük a csepeli piros-kék szí­neket. A November 7. Kupa akciói során­­pedig a Pestkör­nyéki természetjáró létesítmé­nyek felkeresése a legemléke­zetesebb programunk.­­ 1991-ben sem fognak unatkozni az igényes termé­szetbarátok. Az út elején já­róknak, alkalmi túrázóknak, idősebbeknek egyaránt jó ki­kapcsolódási, felüdülési alkal­mat­­kínálnak majd azok a nyílt gyalogtúrák, amelyek az ország legszebb kilátóinak felkeresését célozzák. A szak­­szervezet, a KISZ és a Cse­pel SC autóbuszai egyaránt nagy segítséget adnak ter­veink megvalósításához, ame­lyekben egyaránt megtalálha­tó csehszlovák, osztrák és ■bolgár útvonal is.­­ Jocha VASAS Egynapos kirándulás autó­busszal Vas megyei tájakra, Győrből kiindulva Csorna— Nagygeresd—Szeleste—Szom­bathely—Búcsú—Bozsok—,Cák —Kőszeg—Szombathely—Sár­vár—Jánosháza—Kerta—Két­tornyúlak—Pápa—Győr útvo­nalon körutazással, az érintett városok nevezetességeinek megtekintésével. Csorna: a Rábaköz gazdasági és közlekedési központja. Ér­demes megtekinteni a közép­kori eredetű premontrei templomot. Itt aratott győzel­met 1849-ben Kmetty tábornok honvéd hadosztálya az osztrák seregek fölött. Nagygeresd: megtekintésre ajánljuk a falumúzeum gazdag gyűjteményét. Szeleste: arborétuma termé­szetvédelmi terület. Gazdag fa és cserjegyűjteménye páratlan ritkaságot — liliomfát, magnó­liát — rejteget. Szombathely: a Nyugat-Du­­nántúl gazdasági és szellemi központja, megyeszékhely, rangjához méltó, számos ide­genforgalmi, történelmi és kul­turális emlékeivel, látnivalói­val. Jelentősebb látnivalók: a püspöki székesegyház, a Sava­ria Múzeum, a Derkovits és a Dési Huber István emlékmú­zeum, a Forradalmi múzeum, az Iseum romkert és Isis szentély. Az egyiptomi eredetű Isis-kultusznak hazánk terüle­tén feltárt legnagyobb szen­télye. Savária-ünnepségeken itt szabadtéri operaelőadáso­kat tartanak. Tekintsük meg a Vasi Múzeumfalu érdekes népi műemlékeit is. Bozsok: A volt Sibrik kas­tély parkjában érdekes növé­nyi ritkaságok láthatók, így a falra felkúszó testvirág — Gli­­cina — érdemel figyelmet. Cák: Szabadtéri néprajzi múzeuma népi műemlékeivel tarthat érdeklődésre számot. Kőszeg: Hazánk legmaga­sabban fekvő — 274 méter tengerszint felett­i és legtisz­tább levegőjű városa. Műem­lékekben, történelmi neveze­tességekben kivételesen gaz­dag idegenforgalmi hely. Meg­tekintésre ajánljuk a Jurisich­­várat és múzeumot. Már a be­lépéskor a régi felvonóhíd és a vizesárok a középkor han­gulatát idézik fel bennünk. Jellegzetes alakját a négy zö­mök saroktorony adja meg. Ne sajnáljuk a fáradságot, járjuk be termeit, mert így kapunk hű képet Kőszeg régmúltjának történelméről, a reformkori és a munkásmozgalmi emlékein keresztül társadalmi haladá­sáról. Szent Jakab templom: 1403— 1407 Garai nádor építette, Kő­szeg jellegzetes műemléke, ha­zánk egyik legjelentősebb gó­tikus alkotása. Sárvár: Nagy történelmi múltú város, a Nádasdy család ősi fészke, földsáncokból ki­épített vára a végvárak szere­pét töltötte be a nyugati kul­túra védelmében. Jánosháza: Műemléki látni­valója az Erdődy-várkastély bástyafalaival. Kerta: Határában maradt fenn a régi bakonyi betyárvi­lág emléke, a Dabrókai-csárda — ma tájjellegű étterem. Kéttornyúlak: A XIII. szá­zadban épült román stílusú re­formátus temploma érdemel említést. Pápa: A nyugati Bakony vi­dék gazdasági és kulturális központja, műemlékeivel, kul­túrtörténeti nevezetességeivel sok látogatót vonz. Érdemes megtekinteni a Kékfestő Mú­zeumot, a református egyház­történeti és egyházművészeti múzeumot, valamint a XVII. században épült templomokat, továbbá a Tapolca patak part­ján álló jellegzetes vízimalmo­kat. Ipari műemlékek: Igen érdekes és szép a műemlékek­kel körülépített Szabadság tér, amely szélmalomkerék alak­­zatú. E városban kezdődött Petőfi Sándor és Jókai Mór barátsága, mivel Pápa jelentő­ségét abban az időben a kol­légium adta meg.­­ Ipari üzemei a textilgyár, a húsipari kom­binát és az Elekthermax-gyár. 1980. OKTOBER VASAS A Vas-, Fém- és V­­llamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének lapja Felelős szerkesztő: Sámán (Schön) Ildikó Szerkesztőség: 1086 Budapest Vin. Költői Anna utca S—7. Telefon: 331—900 Kiadja és terjeszti a Népszava Lapkiadó Vállalat A kiadásért felel: dr. Suth Péter igazgató 1074 Budapest vn. Rákóczi út 54. Telefon: 224—819 Csekkszámlaszámunk: MNB 215—11 859 80—4039. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0624 A megtalált mondat Arra kérjük kedves megfej­tőinket, hogy figyelmesen olvas­sák a Vasas újság cikkeit, ri­portjait, mert a keresztrejtvény talányos mondatait azokból emel­tük ki, azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy ki-ki minél töb­bet hasznosítson belőlük. Vízszintes: 1. A megfejtés első része. 18. Ragasztó. 49. Jócskán ivott, vedelt pl. az alkoholból. 20. Mezt. 21. Paci. 22. Kitalálja. 34. Dalmű. 25. Finom kalács. 20. Ke­ze fele! 27. Összevissza sok! 29. Idegen szóösszetételekben levegőt jelent. 31. Szeszesital argóban. 32. Világítógáz. 35. Tehát. 34. Mun­kacsoport. 36. Segítője (pl. a mun­kában). 36. Málnaié. 40. Törté­net a mondavilágból. 41. Csukó szerkentyűk. 43. Fűszerez. 44. Visszaüti! 45. Hátrabámul! 46. TS. 47. Kecskepapa. 4©. Mutató­szó. St. Néma pereces. 58. SB. 54. SLO. 57. Eszmei elkötelezett­ség. 58. Tagadószó. 60. Erdei vad! 62. Friss. 63. Krém. 65. Erős test­szövet. 66. Zűrzavar, grimbusz. 69. Jókedvem volt. 72. Ritka női név. 73. Balaton. 74. Majdnem spion! 75. Antibiotikum. 77. A dolog felett elszállnak az évek. 76. Búzaköteg (kéveköteg). 80. Fordított kukoricatároló! 82. Volt — ma is népszerű — Európa-baj­­nok ökölvívónk. 103. Majomfajta. 84. Több mint rosszmájú. 87. Szükség van rá. 88. Rövidített iskola. 69. Pacika. 00. Ázsia kö­zepe 91. Porció. 93. DAU. 94. Morze jel. 96. Indul. 96. Azon a helyen. 98. Erdélyi város. 100. KS. Ml. Gyorsan párolgó. 102. Szívügye az anyanyelv védelme. 104. Éjszakai történet. 106. A meg­fejtés harmadik része. Függőleges, il. A levélhordó. 2. Dicséretes magatartású. 3. ÖKÖ. 4. Polémia. 5. Ésszerű gondolat. 6. Benne van! 7. Az első felét nyomja! 8. Irattartó. 9. Díszei. 10. Régi fillér. 11. KLA. 12. Majd­nem féltucat. 113. Afrikai ■ nép. 14. Elavult ülőhely. 1­5. Apró jel­ző. 16. Félévek! 17. Hangos fáj­dalom. 18. A megfejtés ötödik része. 23. Az olvasmány is az. 25. Somolygós hangulat. 28. Veszte­ség. 30. Szirtcsúcs. 32. Növeke­dett. 33. Tagadószó. 35. Csülök­barát hüvelyesnövény. 37. A megfejtés negyedik része. 39. Duplán cukorka. 40. RUE. 42. Fenő. 45. Rövid lélegzetű írások. 48. Éghajlati viszony. 51. ATIÉ. 52. Elutasít. 56. Folyó a SZU-ban. 56. Félnapi! 57. EIK. 50. Az eke legfontosabb része. 60. Karolja. 61. Dobás nélkül kiengedni. 03. . . . Buda. 64. Roham. 65. Rajon­gok érted. 67. Hegyvidék név­elővel. 68. Vadászob. 70. Császá­ri gyújtogató. 71. Érlelődik. 72. Ijesztő. 76. ... krokodilus. 78. Majdnem disznópásztor! 80. Dí­szítve. 01. Kecskécske. 84. ... (Gyula népszerű színművészünk volt). 85. Férfinév. 86. Akolféle. 89. Minden idők legnagyobb lab­darúgója. 92. GALU. 95. KLV. 96. AYS. 97. Visszanőtt! 99. Nagy fo­lyam a SZU-ban. 101. A rejt­vényfejtő is ezt csinálja időnként. 102. Tagadószó. 103. Hangosan zokog. 105. MK. Beküldendő: vízszintes. 1.­87., 1­06., a függőleges; 37., 18., 52. (ékezettel). Beküldési határidő: október 27.

Next