Vasas, 1990 (95. évfolyam, 2-12. szám)

1990-02-01 / 2. szám

A SZÖVETSÉGI TANÁCS HATÁROZATA AZ 1990. JANUÁR 8-I ÁRINTÉZKEDÉSEK KÖVETKEZTÉBEN KIALAKULT HELYZETBEN SZÜKSÉGES TENNIVALÓKRÓL 1. A Szövetségi Tanács megvitatta Hódi Zoltán alelnök előterjesztését, az Elnökség január 8-i állásfoglalásáról, az azóta végzett tevékeny­ségről, az Országos Egyeztető Tanács január 17-i ülésének előzetes megállapodásáról, s az alábbi határozatot hozta: a) Megerősíti az Elnökség 1990. január 8-i állásfoglalását, az abban foglaltakkal egyetért. (Egyhangú határozat.) b) Az OET. január 17-i ülésén elfogadott előzetes megállapodás té­maköreiben: — tudomásul veszi, hogy a minimum bér február 1-jétől 4800 Ft legyen, javasolja az Országos Koordinciós Tanácsnak ennek elfogadását.­­ Ugyanakkor a vasas területére továbbra is fenntartja, hogy 5100 Ft minimum bért tart szükségesnek. Ezért a Vasas Szö­vetség, a tagozatok és alapszervezetek kezdeményezzék, hogy munkáltatói partnerükkel 5100 Ft-os minimum bérmeg­állapodást kössenek.­­ Továbbra is fenntartja korábbi állásfoglalását, hogy ahol nincs meg az 5100 Ft-os minimum bér és a 70%, de minimum 500 Ft­­os általános béremelés feltétele ezt a kormány (MT) a béradó elengedésével tegye lehetővé. A szövetség az érintett vállalati kör, a vállalatok gazdasági és bérhelyzete ismeretében kezde­ményezte, hogy az ágazati átlagos bérszínvonal alatti vállala­tok kapjanak béradó mentességet, úgy hogy ehhez a költség­vetés kiadásainak csökkentésével teremtődjön meg a fedeze­te. — A szövetség egyetértőleg veszi tudomásul — a kormányzat garanciát vállal a munkabérek kifizetésének biztosítása érdekében, igényeljük a szükséges intézkedé­sek mielőbbi (azonnali) megtételét, — Ózd —Egercsehi —Nógrád —Recsk térségének kritikus öve­zetté nyilvánítása érdekében született megállapodást, — a szövetség tudomásul veszi az itt fel nem sorolt témában született megállapodást. 2. A Szövetségi Tanács 5 ellenszavazattal döntött arról, hogy a tagság javaslatai alapján demonstráció szervezését tartja szükségesnek a követelések alátámasztására. 3. A demonstráció időpontját illetően: a Szövetségi Tanács január 22-én vagy az Országgyűlés soron kö­vetkező ülésszaka alatti megrendezését támogatja. A demonstráció helyét illetően — 7 ellenszavazattal fogadta el a parlament időszaka alatt Buda­pesten, — 24 ellenszavazattal fogadta el a január 22-én Budapesten és me­gyeszékhelyeken történő megrendezést. 4. A demonstrációra vonatkozó döntést az OKT-n képviselték a Vasas Szövetség képviselői, s az ott kialakult döntés ismeretében kell meg­tenni a szükséges intézkedéseket. 5. A Szövetségi Tanács 9 tartózkodás és 2 ellenszavazattal úgy határo­zott, hogy nyilatkozatban utasítsuk el a szakszervezetnek írt minden­nemű támadásokat. SZÖVETSÉGI TANÁCS Ne legyen igazam, de úgy látom: ismét kez­dődik a „skatulyázás". Korábban ugyanis — évtizedeken keresztül — folyton dugdostak bennünket különböző skatulyákba. Volt, aki a „revizionista" feliratú skatulyába került, s ha csak nem volt hajlandó — a besorolás igaz­ságtalanságának igazolásaként — valami becstelenséget elkövetni, élete (vagy inkább a pártállam élete) fogytáig abban is maradt. Mást „jobboldali szocdem" feliratú dobozká­ba zártak, függetlenül attól, hogy volt-e vala­ha a szociáldemokrata párt tagja, ismét más a „kispolgár" címkét kapta és viselte okkal vagy ok nélkül, hosszú időn át. Jócskán akadt „klerikális" felirat is, meg egyszerűen „meg­bízhatatlan, s a címkéket, skatulyákat még sokáig lehetne sorolni. Mondhatná erre valaki, hogy: ha mindez el­múlt, miért kell éppen most felhánytorgatni? Nos, éppen azért, mert miután a fentiek idő­szerűtlenné váltak, valakik újabb „skatulyát" nyitottak ki, hogy aztán abba zárjanak máso­kat. Ennek felirata sem kevésbé veszélyes : Vasas mint az említetteké volt. Most a „demagóg" van soron! Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint demagóg jelentése: „népámító, nép­csaló, bujtogató, lázító". Mindezek olvastán bizony — és nem alaptalanul — azokra a le­tűnt politikusokra és „közgazdasági szakem­berekre" lehet gondolni, akik egy-két évet jó­soltak a gazdasági kibontakozásnak, akik úgy vélték: már látják az „alagút végét", s újabb meg még újabb áldozatok hozatalára szólí­tották fel a dolgozó embereket, mondván: rö­vid időről van szó, aztán „itt van már a Ká­naán". Mégsem rájuk ragasztgatják mostanában a „demagóg" címkét. Hanem h­a végre ma­gukra és természetes tennivalóikra talál szakszervezetekre és azoknak egyes tisztség­viselőire, vezetőire. Azon az alapon, hogy ők az őrült tempóban emelkedő árakhoz megfe­lelően alkalmazkodó bérezést javasolnak. Hogy az életszínvonal rohamos csökkenését nem hajlandók egyszerűen tudomásul venni, hanem ésszerű változtatásokat akarnak. S ha mindezeknek demonstrációkkal, netán sztárj­­kokkal is súlyt kívánnak adni — kész a skatu­lya, a címke: demagógok. Legyünk őszinték: a szakszervezetek mos­tani, egyre gyakoribb fellépése a dolgozó emberek érdekében — joggal lep meg egyes

Next