Vasas, 1990 (95. évfolyam, 2-12. szám)
1990-02-01 / 2. szám
A SZÖVETSÉGI TANÁCS HATÁROZATA AZ 1990. JANUÁR 8-I ÁRINTÉZKEDÉSEK KÖVETKEZTÉBEN KIALAKULT HELYZETBEN SZÜKSÉGES TENNIVALÓKRÓL 1. A Szövetségi Tanács megvitatta Hódi Zoltán alelnök előterjesztését, az Elnökség január 8-i állásfoglalásáról, az azóta végzett tevékenységről, az Országos Egyeztető Tanács január 17-i ülésének előzetes megállapodásáról, s az alábbi határozatot hozta: a) Megerősíti az Elnökség 1990. január 8-i állásfoglalását, az abban foglaltakkal egyetért. (Egyhangú határozat.) b) Az OET. január 17-i ülésén elfogadott előzetes megállapodás témaköreiben: — tudomásul veszi, hogy a minimum bér február 1-jétől 4800 Ft legyen, javasolja az Országos Koordinciós Tanácsnak ennek elfogadását. Ugyanakkor a vasas területére továbbra is fenntartja, hogy 5100 Ft minimum bért tart szükségesnek. Ezért a Vasas Szövetség, a tagozatok és alapszervezetek kezdeményezzék, hogy munkáltatói partnerükkel 5100 Ft-os minimum bérmegállapodást kössenek. Továbbra is fenntartja korábbi állásfoglalását, hogy ahol nincs meg az 5100 Ft-os minimum bér és a 70%, de minimum 500 Ftos általános béremelés feltétele ezt a kormány (MT) a béradó elengedésével tegye lehetővé. A szövetség az érintett vállalati kör, a vállalatok gazdasági és bérhelyzete ismeretében kezdeményezte, hogy az ágazati átlagos bérszínvonal alatti vállalatok kapjanak béradó mentességet, úgy hogy ehhez a költségvetés kiadásainak csökkentésével teremtődjön meg a fedezete. — A szövetség egyetértőleg veszi tudomásul — a kormányzat garanciát vállal a munkabérek kifizetésének biztosítása érdekében, igényeljük a szükséges intézkedések mielőbbi (azonnali) megtételét, — Ózd —Egercsehi —Nógrád —Recsk térségének kritikus övezetté nyilvánítása érdekében született megállapodást, — a szövetség tudomásul veszi az itt fel nem sorolt témában született megállapodást. 2. A Szövetségi Tanács 5 ellenszavazattal döntött arról, hogy a tagság javaslatai alapján demonstráció szervezését tartja szükségesnek a követelések alátámasztására. 3. A demonstráció időpontját illetően: a Szövetségi Tanács január 22-én vagy az Országgyűlés soron következő ülésszaka alatti megrendezését támogatja. A demonstráció helyét illetően — 7 ellenszavazattal fogadta el a parlament időszaka alatt Budapesten, — 24 ellenszavazattal fogadta el a január 22-én Budapesten és megyeszékhelyeken történő megrendezést. 4. A demonstrációra vonatkozó döntést az OKT-n képviselték a Vasas Szövetség képviselői, s az ott kialakult döntés ismeretében kell megtenni a szükséges intézkedéseket. 5. A Szövetségi Tanács 9 tartózkodás és 2 ellenszavazattal úgy határozott, hogy nyilatkozatban utasítsuk el a szakszervezetnek írt mindennemű támadásokat. SZÖVETSÉGI TANÁCS Ne legyen igazam, de úgy látom: ismét kezdődik a „skatulyázás". Korábban ugyanis — évtizedeken keresztül — folyton dugdostak bennünket különböző skatulyákba. Volt, aki a „revizionista" feliratú skatulyába került, s ha csak nem volt hajlandó — a besorolás igazságtalanságának igazolásaként — valami becstelenséget elkövetni, élete (vagy inkább a pártállam élete) fogytáig abban is maradt. Mást „jobboldali szocdem" feliratú dobozkába zártak, függetlenül attól, hogy volt-e valaha a szociáldemokrata párt tagja, ismét más a „kispolgár" címkét kapta és viselte okkal vagy ok nélkül, hosszú időn át. Jócskán akadt „klerikális" felirat is, meg egyszerűen „megbízhatatlan, s a címkéket, skatulyákat még sokáig lehetne sorolni. Mondhatná erre valaki, hogy: ha mindez elmúlt, miért kell éppen most felhánytorgatni? Nos, éppen azért, mert miután a fentiek időszerűtlenné váltak, valakik újabb „skatulyát" nyitottak ki, hogy aztán abba zárjanak másokat. Ennek felirata sem kevésbé veszélyes : Vasas mint az említetteké volt. Most a „demagóg" van soron! Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint demagóg jelentése: „népámító, népcsaló, bujtogató, lázító". Mindezek olvastán bizony — és nem alaptalanul — azokra a letűnt politikusokra és „közgazdasági szakemberekre" lehet gondolni, akik egy-két évet jósoltak a gazdasági kibontakozásnak, akik úgy vélték: már látják az „alagút végét", s újabb meg még újabb áldozatok hozatalára szólították fel a dolgozó embereket, mondván: rövid időről van szó, aztán „itt van már a Kánaán". Mégsem rájuk ragasztgatják mostanában a „demagóg" címkét. Hanem ha végre magukra és természetes tennivalóikra talál szakszervezetekre és azoknak egyes tisztségviselőire, vezetőire. Azon az alapon, hogy ők az őrült tempóban emelkedő árakhoz megfelelően alkalmazkodó bérezést javasolnak. Hogy az életszínvonal rohamos csökkenését nem hajlandók egyszerűen tudomásul venni, hanem ésszerű változtatásokat akarnak. S ha mindezeknek demonstrációkkal, netán sztárjkokkal is súlyt kívánnak adni — kész a skatulya, a címke: demagógok. Legyünk őszinték: a szakszervezetek mostani, egyre gyakoribb fellépése a dolgozó emberek érdekében — joggal lep meg egyes