Vasas, 1991 (96. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
20KSZERVEZETI ÉLET Évkezdés visszatekintéssel és várakozással Támogatás nélkül nehéz dolgozni 1990-ben nagyon sok változás történt az országban, így a vasasszakszervezet életében is. E változások hogyan hatottak a szakszervezetre, mennyiben tették hatékonyabbá az érdekvédelmi munkát? Erre a bizony nem egyszerű kérdésre kerestük a választ, amikor leültünk beszélgetni Paszternák László elnökkel, Hódi Zoltán és Szőke Károly alelnökökkel. ✓ — Hogyan élte át, mit jelentett az ön számára az elmúlt év — kérdeztem először Paszternák Lászlót, aki egyben országgyűlési képviselő is. — Rendkívül nagy izgalmak és várakozások közepette készültem az 1990-es évre. Tudtam, nem akármilyen év lesz az életemben. Az események is ezt igazolták, hiszen valóban rendszerváltás történt az országban. Jó 40 év után egy olyan társadalmi miliő alakulhatott ki, amelyet vártunk, kívántunk, de talán nem pontosan ilyennek képzeltük el. Közvetlen megélője voltam a változásnak, mint a vasasszövetség elnöke. Nagy kérdés volt, hogy a rendszerváltás közepette miként tudjuk végrehajtani a szakszervezeti mozgalomban is a váltást. A kongresszusunk után egy teljesen új program alapjaira helyeztük a VASAS-t. Nem sokkal később kaptam egy kínálkozó lehetőséget, hogy a parlamenti képviselőséggel is kipróbálhatom az erőmet. Az újságolvasók, az engem ismerők nagyon jól tudják: nem volt ez egyszerű dolog. Más az, hogy én vállalom, és más a Vasas viszonya ehhez a vállalkozáshoz. Végül is, ha útvesztőkkel, kanyarokkal és belső vívódással, de azt hiszem nem kell szégyellnem az elmúlt évet. Lehet, hogy szerénytelen vagyok, de 14—16 órai munkával győztem csak a két feladat ellátását. — Hogyan lehet a parlamentben a Vasas érdekeket védeni, hiszen ha jól emlékszem, akkor mindössze háromszor kapott lehetőséget a felszólalásra. — A hozzászólások önmagukban még nem jelentik azt, ki mennyit dolgozott. Az első időszakban volt ennek jelentősége, mikor az ország közvéleménye óriási várakozással meredt a képernyőre és azt nézte, ki hányszor ugrál föl. Itt is dolgozni kell, mint bárhol másutt, és végül is a tartalom a fontos. Az igazi parlamenti munka a kulisszák mögött, a bizottságokban zajlik. A plénumon már úgy istenigazából szakmailag befolyásolni a döntést nemigen lehet, ráadásul a kormánypárt többségben van és le tud szavazni minket. Nagyon sok szakértői véleményt, törvénymódosító javaslatot nyújtottunk be , én is adtam be ilyent , amelyek befolyásolták a döntéshozatalt. Azt persze meg kell mondanom, többségében leszavazták, nemcsak engem, hanem hasonló módon az SZDSZ-t és a Fidesz-t vagy az MSZP-t is. Ez tapasztalható volt a költségvetés megszavazásakor és az adótörvények elfogadása kapcsán is. formációkhoz tudtam juttatni a vasasszövetséget, amit senki mástól nem kaphattak meg. Első kézből, már az indulás pillanatában ismertük az ország sorsát érintő kérdéseket. Ebből fakadóan a szövetség vezető testületei,úgy tudták kialakítani álláspontjukat, hogy ismerték a háttér-információkat is. Ezen túl, az MSZOSZ számára is tudtam háttér-információt adni. Sikeresnek tartom azt is, hogy néhány kezdeményezéssel és közvetlen közreműködéssel pozitív irányba befolyásoltam a dolgokat. Ilyen volt például az üdültetés rendszerével és finanszírozásával összefüggő kérdés, mellyel kapcsolatban interpellációt is benyújtottam. Az eredmény ez a szégyenletes költségvetés — Mennyi volt ebben az évben képviselői munkájában a siker, és mennyi a kudarc? — Összességében ez tanulóidőszak volt. Nemcsak nekem, hanem mindenkinek. Igyekeztünk megtanulni a módszereket, hogyan kell egy törvényhozó parlamentben dolgozni. Ezt sehol sem tanítják. Ezért több sikertelenséget hozott ez az év, mint sikert. Sőt! Az a kényszerhelyzet diktált, amibe a kormányzat, a koalíció belezavarta a parlamentet. A vége az a szerintem csúfos, szégyenletes költségvetés lett, amit elfogadtak ... — Inkább kudarcról beszélt, mint sikerről, de azért nem lehet ezt a munkát sikerélmény nélkül végezni... — A sikerélmény az volt, hogy mint képviselő olyanan lecsapták az állampolgárokat — Mi az oka, hogy a munkavállalók érdekeivel a parlamentben keveset foglalkoznak? — A parlament eddigi tevékenysége nem hogy elősegítette volna az érdekvédelem megszerveződését, hanem hátráltatta. A pártok és a párton belül a képviselők bizonyos része megnyilatkozásaival, személyes cselekedeteivel rombolta le ezt a lehetőséget. Történt persze hivatkozás a népre, a dolgozókra, de amikor meg kellett nyomni a gombot, akkor szív és lélek nélkül szavaztak, aminek következtében a bérből és fizetésből élőt nyomorba taszító törvényt fogadtak el. — Tehát az csak „szöveg” volt, amikor Antall miniszterelnök úr kijelentette, hogy erős szakszervezetekre van szüksége? — Nagyon szép színjáték volt, amit eljátszottak a blokád előtt, alatt meg utána is. Becsapta az érdekképviseleteket, becsapta az állampolgárokat ... ! Kényszerből elfogadtatta az 1991-es költségvetést. Erre mit lehet válaszolni? Azt, hogy ki kell kényszeríteni a költségvetés megváltoztatását. Olyan költségvetés kerüljön a parlament elé, amely elfogadható a nép többsége számára. — Mit szeretne elérni az 1991-es évben? — Két célt. Közreműködésemmel én is hozzájárulhassak megváltoztatni a jelenlegi költségvetést. Ha ez sikerülne, akkor elégedett lennék. Ezzel párhuzamosan, szeretnék a munkavállalói érdekképviseletek számára megfelelő lehetőséget kialakítani, annak a működését elősegíteni. Ha ezt a két célt meg lehet valósítani, nem lesz értelmetlen a munkám ... VÁSÁS A kongresszus határozatai mutattak utat — 1990 a vasasszakszervezet szempontjából is a rendszerváltás éve volt — vette át a szót HódiZoltán és tért egyből a mozgalom helyzetére. Úgy kezdtük az elmúlt esztendőt, hogy XXX. kongreszszusunk befejezte munkáját, ezért természetesen e határozatok végrehajtása jelentette a legtöbb munkát. Rendkívüli év volt. Egyszerre kellett új szövetségi alapon felállt szervezetet működtetni, ugyanakkor ezzel párhuzamosan foglalkoztunk a napi érdekvédelemmel, a napi konfliktusokkal. Rögtön január elején a kormány nem fogadta el a bérliberalizációt. Létrehoztak ugyan egy foglalkoztatási alapot, de az nem volt megoldás. Az úgynevezett volt szocialista kereskedelmi partnerek között nem jött létre megállapodás és ez a vasaságazatokban a termelés 15 százalékos, a keleti export 30-40 százalékos csökkenésével járt. Egyidejűleg megjelent egy nagymértékű infláció, ezzel párhuzamosan a munkanélküliség. Ezért mi tulajdonképpen két fő irányba dolgoztunk. Egy-részt korszerűsítettük a szakszervezetet , létrejött a Szöveteségi Tanács, az elnökség és a megyei szövetségek. A vasasszövetség vezetése a fő hangsúlyt az érdekvédelem, a napi érdekegyeztetés minél határozottabb képviseletére helyezte. Kísérletet tettünk és végül sikerült elérnünk, hogy a szocialista export tekintetében mielőbb jöjjön létre a kormány és a szovjet fél között