Vasas, 1992 (97. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

2 Szakszervezeti munka Norvégiában A decemberi számunkban hírt adtunk arról, hogy szak­­szervezetünk vendégeként ha­zánkba látogatott a Norvég Ipari Szakszervezetek vezető szintű küldöttsége. Ebből az alkalomból Kjeli Bjorndalen elnök, Einar S. Birkeland tit­kár és Torill Karlsen, a vég­rehajtó bizottság tagja tájé­koztatták lapunk munkatársát a norvég szövetség tevékeny­ségéről. A vendégek elmondták, hogy 1988-ban jött létre a Norvég Ipari Szakszervezetek Szövet­sége, a Follesforbundet. Ekkor a magánszektorban működő öt legnagyobb­­ vasas, textiles (s konfekcióipari), építők, pa­píripari és a mezőgazdasági (erdészeti)­­ ipari szakszer­vezet lépett szövetségre meg­közelítőleg 170 ezer tag kép­viseletében. Külön-külön je­lentős hagyománya volt az alapító szervezeteknek, de ez az új típusú tevékenység csak mintegy hároméves múltra te­kint vissza ... Tavaly október 7—11. kö­zött tartották meg az ún. „el­ső, rendes, országos” kong­resszust. Ezen összegezték az eddigi tevékenység tapaszta­latait, és kijelölték a legfon­tosabb teendőket. Ez utóbbit egy négy évre szóló akció­­programban rögzítették. N­a­­gyon leegyszerűsítve a sokré­tű programot: a fő figyelmet a közös szakszervezeti tagság munkahelyi helyzetére , fő­ként a bérezésre, valamit a munkahelyek megóvására, il­letve az új munkahelyek lé­tesítését elősegítő iparpolitika kiharcolására akarják fordí­tani. A munkanélküliek or­szágos rátája Norvégiában 5-6 százalék között mozog, amit a szövetség nagyon magasnak tart. Az átlagosnál rosszabb a helyzet az építőiparban és az erdőgazdálkodásban. A minőségileg más jellegű tudnivalók nagyobb anyagi alapot is követelnének. A ve­zetőség a kongresszus elé ter­jesztette: 0,2 százalékkal emel­jék fel a tagdíj mértékét, ami a bruttó bér 1,5 százaléka volt. A kongresszus nagy vita után nem fogadta el a terve­zett emelést. Csak zárójelben jegyzi meg az újraválasztott elnök, aki eredetileg „vasas" volt, hogy így jelenleg keve­sebb az átlagos tagdíj, mint amikor az alapítók önállóak voltak... A tájékoztatóban néhány konkrétabb kérdésről is szó esett. A szövetség egyik fon­tos feladata a bértarifa (mi ágazati kollektív szerződésnek hívjuk) tárgyalások. Norvé­giában nincs országos mini­málbér. A tarifatárgyalásokon — 1988 óta hat volt — arra törekednek, hogy az adott ága­zatban a munkáltatókra vo­natkozó kötelező előírásokat fogadjanak el. Nehezíti a hely­zetet, hogy régiónként (ná­lunk ez a megyének felel meg) nagy a bérkülönbség, s a munkáltatók mindegyike sem tartozik saját szövetsé­gükhöz. Emiatt többszintű ér­dekegyeztetésre kényszerül­nek. Azokkal a munkaadók­kal, akik a munkáltatók szö­vetségbe tömörülnek, ágazati kollektív szerződést köt a szakszervezeti szövetség. Az ide nem tartozó, de viszony­lag jelentős cégekkel közvet­lenül tárgyalnak éppúgy, mint néhány kisebb vállalat­tal. Az igazi gond, hogy jó néhány kisebb cégnél nincs szakszervezet, kollektív szer­ződés, rosszabb a munkabiz­tonság, nagyobb a munkavál­laló kiszolgáltatottsága. Ezért arra törekednek, hogy ezeket a munkahelyeket is „bevi­­gyék” a szakszervezetbe, mert akkor már mások az alkupo­zíciók ... Érdekes kérdés a sztrájk­alap. Régebben mindegyik alapító tag önálló ilyen pénz­eszközzel rendelkezett. Most nagyot változott a helyzet, hi­szen minden „közös”. Ez is. Függetlenül attól, hogy ki fi­zette be. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szekciók (nálunk tagozatok, mondhat­nák úgy is, iparágak) dolgo­zói sztrájkolnak, de a szoli­daritás elve alapján a többiek által is összeadott kasszából fedezik a kiadásokat. Így a „kisebbségnek” is reális esé­lye van speciális érdekei ki­harcolására ... (Telefax) Kitüntetés A vasasszövetség elnöksége Teszársz Károly-emlékpla­­kettet adományozott Szeisz Jánosnak, a vasasszakszer­vezet Oktatási és Módszertani Központ szakértőjének nyugállományba vonulása alkalmából; Csizmadia La­josnak, a BHG függetlenített szb-titkárának eddig vég­zett eredményes munkája elismeréséül; Dudás Jánosnak, az Elektronikai Vállalat függetlenített vszb-titkárának eddig végzett eredményes munkája elismeréséül. A kitüntetetteknek gratulálunk. ASZERVEZETI ÉLET VASAS PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM Kupa Mihály miniszter úr részére Tisztelt Miniszter Úr! A Hajdú-Bihar megyei Szakszervezeti Szövetség tájékoz­tatása alapján megdöbbenéssel értesültünk arról a tényről, hogy a Tiszacsegén működő GSK Bútor Vegyes Ipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-nél a munkavállalók részére pénzügyi problémák miatt 1991. október 14-e óta nem fizettek munka­bért. Ezt a munkavállalókkal szembeni egyoldalú munkáltatói eljárást embertelennek és méltánytalannak tartjuk, különös tekintettel arra, hogy a hatályos Munka Törvénykönyve 44. §-a egyértelműen kimondja, hogy „A végzett munkáért díjazás jár”. Ezt a szabályozást erősíti a kormány 34/1991. (II. 28.) korm. számú rendele­te, amely szerint: „A munkabért — ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik — a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni.” Tekintettel arra, hogy a dolgozóknak a saját és családjuk megélhetéséhez szükséges jövedelmet alapvetően munkatevé­kenységük alapján kell megkapniuk, ezért a munkaviszony keretében végzett munka díjazásának elmaradása aránytalan sérelem. Szakszervezeti szövetségünk a munkabér kifizetésének ilyen mértékű elmaradását törvénytelennek és igazságtalannak tartja, ezért az ügy politikai súlyára való tekintettel Miniszter Úr személyes intézkedését és közbenjárását kérjük annak ér­dekében, hogy a munkavállalók jogos munkabérüket — annak kamataival együtt — soron kívül megkaphassák, valamint ga­ranciát kérünk arra is, hogy ilyen eset a jövőben többet ne fordulhasson elő. Szíves válaszát várva tisztelettel üdvözlöm: Paszternák László elnök ★ (Információink szerint a dolgozók az októberi és a no­vemberi fizetést decemberben megkapták, míg a decemberi bérüket szintén késve, január 14-én folyósították. — A szerk.) Vidáné Török Beatrix titkár FŐVÁROSI MUNKAÜGYI KÖZPONT Tisztelt Munkaügyi Tanács! A főváros foglalkoztatási problémáinak 1991. évi elősegí­tésére rendelkezésre álló decentralizált Foglalkoztatási Alap júliusban elfogadott felhasználási elvei szerint a korenged­ményes nyugdíjak F. A.-ból történő átvállalását a Fővárosi Munkaügyi Központ csak azokban az esetekben engedélyez­heti, ha a kérelmezőnek több mint három és fél éve van hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig. Ezeket az elveket nyilvánvalóan a rendelkezésre álló forrás kímélése, másrészt az aktív eszkö­zök előnyben részesítése miatt fogadta el a Munkaügyi Tanács. A döntés óta eltelt néhány hónap alatt a főváros foglal­koztatási helyzete tovább romlott, amelyben jelentős szerepet játszott a vállalatfelszámolásra vonatkozó döntések megnöve­kedése is. Jelenleg nyolc budapesti „vasas” vállalat dolgozói­nak kell szembenéznie a felszámolás keserű következményei­vel, a munkanélküliség fenyegető rémével. Tudjuk, hogy a felszámolás ma már több ezer nem „vasas” dolgozót is fenyeget, ezért az érdekvédelmi szervezetek közös érdekének és közös feladatának tartjuk, hogy a felszámolásra kerülő vállalatok dolgozói sorsának rendezésére megnyugtató, lehetőleg végleges megoldások szülessenek. Ilyen megnyugtató és végleges megoldásnak tekintjük a korengedményes nyugdíj feltételeinek megfelelő dolgozók nyugdíjának 100%-os átvállalását a Foglalkoztatási Alapból. Jóllehet a korengedményes nyugdíjazás nem közvetlenül a foglalkoztatást elősegítő eszköz, követve mégis javítja a fiata­labb munkanélküliek elhelyezkedési esélyeit. Végleges ellátást jelent a nyugdíjkorhatárhoz közelálló idősebb munkavállalók számára és egyúttal a munkaerő-kínálatot is csökkenti. A felsorolt indokok alapján szakszervezetünk kezdeménye­zi a főváros rendelkezésére álló decentralizált F. A. felhaszná­lási elveinek olyan irányú módosítását, amely lehetővé teszi a felszámolás alatt álló vállalatok korengedményes nyugdíjra jogosult dolgozói nyugdíjának — időkorlátozás nélküli — 100%-os átvállalását. Az elvek módosítását lehetővé teszi az a tény is, hogy a korengedményes nyugdíjazásra 1991-ben elhatározott keretből — ismereteink szerint — még jelentős tartalék áll rendelke­zésre. Fentiek alapján kérjük a Munkaügyi Tanácstól javaslatunk egyetértő támogatását. 1991. december 3. Tisztelettel: Szőke Károly alelnök

Next