Vasas, 1995 (100. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

VASAS SZERVEZETI ÉLET Új esztendő küszöbén (folytatás az 1. oldalról)­­ Pontosan így történt, sőt az élet bizonyította, hogy a vasasok politikai magatartása nemhogy 1993-ban, de már 1989-ben, még a rend­szerváltást megelőzően is he­lyes és becsülettel képvisel­hető volt. Sajnos a már emlí­tett súlyos gazdasági örök­ség keresztülhúzta azt a vá­rakozásomat, hogy az új kormán­y már 1994 végéig képes lesz kapaszkodót ad­ni, perspektívát mutató gaz­daságpolitikát, szociálpoliti­kát felmutatni, amely visz­­szaigazolja a társadalomnak a választáson kapott bizal­mat. Őszintén be kell valla­nunk, hogy nagyon sok terü­leten (privatizáció, gazda­ságpolitikai program kidol­gozása, szociálpolitikai in­tézkedések stb.) többet vár­tunk a kormányzattól.­­ Ezt mutatja az is, hogy a sokat emlegetett társadalmi­gazdasági megállapodást még a mai napig sem sikerült elkészíteni és aláírni? - A kormányzatnak ebben is van mulasztása, de a többi szociális partner sem tett meg mindent a megállapodás lét­rejöttéért. Munkavállalói ol­dalról elsősorban az MSZOSZ-en kívüli szerveze­tek egy része ódzkodik a megállapodástól, ugyanakkor a munkáltatóknak sem sike­rült egységes véleményt ki­alakítaniuk. Ebben az egyez­ségben a társadalom általános érdekeit érintő és a kibonta­kozás irányát fő vonalakban megfogalmazó megállapodá­sokról lehet szó, melyben a munkaadók, a munkavállalók és a kormány teendőit, ugyanakkor felelősségének jellemzőit kell rögzíteni. Az ehhez kapcsolódó egyéb kér­déseket ezt követően lehet egyeztetések útján rendezni, de úgy, hogy senki ne veszít­se el a saját arculatát. Ma úgy látom, hogy a társadalmi-gaz­dasági megállapodás megköté­séhez még több hónapos elő­készítő munkára van szükség. - Mindezek a kérdések fel­vetődtek a XXXII. vasas kongresszuson is. Miként le­het értékelni a kongresszus munkáját és az elfogadott do­kumentumokat? - Úgy látom, hogy a kong­resszus zárszavában elmon­dott gondolataim az elmúlt hetekben visszaigazolódtak. A vasas tagságot érintő kér­désekben nagyon határozott és kemény állásfoglalást fo­galmaztunk meg. Lezárult egy nehéz és küzdelmes kor­szak az életünkben, s mostan­ra világosan látszik, milyen helyzetben vagyunk, milyen körülmények között kell dol­goznunk és milyen lehetősé­geink vannak az érdekérvé­nyesítésre. Az elfogadott programunk végrehajtásához a feltétlen szükséges szerve­zeti, személyi és tárgyi felté­telekkel rendelkezünk, ép­pen ezért az előttünk álló időben a megfogalmazott feladatok végrehajtásán kell mindannyiunknak munkál­kodnia. - A tagságunk, a munkavál­lalók, a bérből és fizetésből élőik mit várhatnak 1995- ben? - Sajnos az év első napjai egy nagyon komoly energia­áremeléssel kezdődtek, mely­be az előző kormányzat hibás és késleltetett gazdaságpoliti­kája kényszerítette a jelenlegi vezetést. Tudom, hogy tagja­ink döntő többsége számára ez szinte kivédhetetlen intéz­kedés és teher, azonban ered­ménynek tartom, hogy a leg­rászorultabbak számára egy jelentősebb ellentételezésre kerül sor. Az is figyelemre méltó, hogy az Érdekegyezte­tő Tanácsban sikerült egy szociális-gazdasági megálla­podást kötnünk, melynek részletes kidolgozása a szak­­bizottságokban tovább folyta­tódik. Azt világosan látni kell, hogy országos szinten csak az lehet a célunk: minél kevésbé rossz döntések és megállapodások szülessenek. Ugyanakkor ágazati és válla­lati szinten pedig a minél elő­nyösebb pozíciók (bér, szo­ciális juttatások, KSZ-köté­­sek) kidolgozása, és elfogad­tatása a tét. Szerencsés - és tagságunk egy részét közvetlenül is érin­tik - a kormány kohászattal kapcsolatos legutóbbi kedve­ző döntései. Remélhetőleg ugyanígy rövid időn belül rendeződhet a reorganizáció­ba vont vállalatok sorsa is. Ennek egyik lépcsőjeként még január végén létrejön Csepel egész sorsát, ezen be­lül a vasas vállalatokat érin­tő, magas szintű kormányzati egyeztetés. Bízom abban is, hogy az idén sikerül a munka világát érintő törvényi háttér áttekintését elvégezni, így például sor kerülhet a Munka Törvénykönyve, a szociális és a foglalkoztatási törvény megváltoztatására. Mindezek a lépések, bár az emberek számára igazán kézzelfogható eredményeket még ebben az évben nem hoznak, de hozzá­segíthetnek a tisztább és vilá­gosabb érdekvédelmi szabá­lyozás kialakításához és meg­mutathatják a kilábalás útját. Végezetül szeretném meg­köszönni tisztségviselőink­nek és rajtuk keresztül min­den tagunknak az egész éves munkát, és kívánok mind­­annyiuknak békés, boldog és sikeres új évet. Köszönöm a beszélgetést. Mayer György 60 pert nyertek meg Néhány hete elmarasztalóan írtam a dol­gozók érdekképviseletéről a „Jogvédelem, de kinek?” című írásomban. Ha akkor az el­marasztaló szavakat leírtam, most úgy ér­zem meg kell tennem az ellenkezőjét is. Cikkemet olvasva a vasasszakszervezet képviselője megkeresett telefonon és közölte velem, hogy az írásom lényegével egyetért, de az utolsó megjegyzésem, miszerint a Miskolci Mechanikai Gépgyártó Kft. dolgo­zóival nem törődik senki, nem fedi a valósá­got. Balogh Béla úr a megyei vasasszakszer­vezet titkára tájékoztatott arról, hogy a va­sasszakszervezet minden lehetséges fóru­mon kiállt az MMG dolgozói mellett, feltár­ta és nyilvánosságra hozta az ott történt visszaéléseket. Ezekről több újságcikk is megjelent a helyi és országos lapokban. Bi­zonyítékul hat cikknek a fénymásolatát bo­csátotta rendelkezésemre, ami egyértelműen igazolja a fent említett cikkben írt állításom ellenkezőjét. Balogh úr elmondta azt is, hogy az MMG elbocsátott szakszervezeti vezetője, Lója Béla továbbra is igyekszik se­gíteni bajba jutott társain. Közreműködésé­nek köszönhetően a­ vasasszakszervezet mintegy 60 pert nyert meg a dolgozók javá­ra a végkielégítések ügyében. Bár a bírói íté­letekből valószínűleg soha nem lesz pénz, hiszen arra már nem terjed ki a jogvédelem, hogy ilyen esetekben a gyártulajdonos saját vagyonán behajtható legyen a dolgozók jo­gos követelése. Azt az egyet viszont nem le­het elvitatni, hogy a vasasszakszervezet - annak ellenére, hogy az MMG-ben nem mű­ködött alapszervezet - nem hagyta cserben a segítségre szoruló embereket. Ezért elisme­rés illeti őket és vissza kell vonnom korábbi elmarasztaló szavaimat. A tanulságot ki-ki levonhatja. Talán még­se olyan tehetetlen a szakszervezeti mozga­lom, mint ahogy azt egyesek szeretnék elhi­tetni az emberekkel. Az eredményesség titka a bizalomban és összefogásban rejlik. Tóth Mária (Megjelent az Észak-Magyarország janu­ár I­I-ei számában) 3

Next