Vasas, 1997 (102. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

VASAS SZERVEZETI ÉLET Új esztendő küszöbén (Folytatás az 1. oldalról) ,a világát érintő szabályok betartásáért.­­ Ha már szóba került a munkaügyi kormányzat pozi­tív hozzáállása, idevonatko­zik a következő kérdés. Szak­emberek szerint 1997-ben növekedni fog a foglalkozta­tás. Előrejelzéseik szerint népgazdasági szinten mint­egy 50 ezer munkahely fog megszűnni, de helyette 80 ezer új álláshely keletkezik. Mit jelenthet ez a vasas terü­leten, ahol, mint közismert, egész ágazatok és régiók ke­rültek végveszélybe, elég ha a borsodi, ózdi kohászatra utalok? - Már 1996-ban olyan vál­tozások következtek be, amelyek vasas területen min­denképpen alátámasztják ezeket az előrejelzéseket. Az ipar egy részénél, elsősorban a feldolgozó iparnál és főleg a dunántúli területeken olyan mértékben csökkent a mun­kanélküliségi ráta, amelyet néhány éve elképzelni sem mertünk. Elég említeni Szé­kesfehérvár vagy Győr kör­nyékét, ahol olyan beruházá­sok történtek, melyek révén például a VIDEOTON-ban annyi embert foglalkoztat­nak, mint a régi évtizedek­ben. Az ipari parkok létesíté­se, a zöldmezős beruházások mind ezt támasztják alá. De említhetem a budapesti Ika­rust is, ahol hosszú többéves vajúdás után konszolidáló­dott a cég helyzete, és ma már az a kérdés, honnan ve­gyenek fel elegendő szak­munkást. Ugyanígy választó­­kerületemben, Csepelen, 10 milliós nagyságrendű beru­házások kezdődtek, elsősor­ban az energiaszektorban, de a volt Csepel Művek terüle­tén is sorra alakulnak a mű­ködőképes vállalkozások. Szerencsére, egyre több olyan térségre terjed ki ez a folyamat, amit eddig válság­régiónak tekintettünk. A Ganz Ansaldo Tápiószelére telepítette új és rendkívül korszerű gyárát, valamint ipari parkok létesülnek Óz­­don, Diósgyőrben, ezzel megteremtve a foglalkoztatá­si lehetőségeket. Kezdemé­nyezésünkre lett elindítva még 1996-ban az a válságtér­ségekre vonatkozó központi lépéssorozat, melynek alap­ján megteremthetőek azok az intézményrendszerek, me­lyek a helyi kezdeményezé­sekkel közösen sikeresek le­hetnek. Ez vonatkozik a pá­lyakezdőkre, valamint a munkahelyüket elvesztő idő­sebb dolgozókra is. Átalaku­lóban az országos munka­ügyi hálózat, melyben ko­moly szerepet kapnak a szak­­szervezetek képviselői is. Az eddig elmondottaktól azon­ban nem kell és szabad elé­gedettnek lennünk, de min­denképpen bizakodásra ad­hatnak okot 1997-re vonat­kozóan. - Bizakodnunk mindig kell, elég, ha visszatekintünk szak­­szervezetünk történelmébe. Elődeink sosem adták fel, az élet viharain mindig túljutot­tak, így ünnepelhetjük idén a vasasszövetség megalakulá­sának 120. évfordulóját, va­lamint a vasas nőmozgalom megszerveződésének 75. év­fordulóját... - Valóban több szempont­ból is jelentős életünkben 1997. Ez a szervezet hihetet­len nehézségek árán eljutott oda, hogy 120 éves fennállá­sát ünnepelheti. Minden helyzetben, az élet buktatóin, háborúkon és több rendsze­ren át talpon tudott maradni. De sajnos ma nem vagyunk annyian, mint lehetnénk és kellene lennünk, és ez a leg­fontosabb üzenet mindannyi­unk számára. Ebben az év­ben meg kellene mutatni, ha már az ipar fellendülőben van, akkor az itt dolgozó em­berek is szerveződjenek és minél többen lépjenek be a vasasok táborába. Legyenek tagjaink, mert együtt e 120 éves szervezetben, a közös hagyományainkkal felvértez­ve, sokkal eredményesebben tudjuk mindannyiunk érdekét képviselni. Az évfordulóhoz kapcsolódik a vasas nőmoz­galom 75 éves története is, mely szintén páratlan. Csak hálával és tisztelettel beszél­hetünk női tagjainkról, akik aránya mára meghatározó szervezetünk életében. De is­mét hangsúlyoznom kell, hogy a vasasszakszervezet működési területét megvizs­gálva ténylegesen sokkal többen lehetnének nőtagjaink is. Elévülhetetlen érdemeket szereztek a vasas mozgalom­ban, de nagyon szeretném, ha a jövőben is legalább ennyire meghatározók lennének. Le­gyenek közöttünk, hisz a leg­inkább kiszolgáltatott mun­kakörökben dolgoznak és emellett a családi kötelezett­ségeiknek is eleget kell ten­niük.­­ Gondolom, a vasasszak­szervezet elmúlt 120 éve is visszatükröződik abban, hogy szövetségünk az euró­pai és világszövetség teljes jogú és elismert tagja... - Természetesen nemcsak a jelenünk, hanem a múltunk is hozzájárul ehhez a nem­zetközi elismertséghez és el­fogadottsághoz. Tisztségvi­selőink egyre több helyen kapnak lehetőséget a vasas­szakszervezet képviseletére. Éppen a napokban utaznak kollégáink az IBM világkon­ferenciájára, ahol a szakszer­vezeti magatartásról, az ér­dekvédelem összehangolásá­ról tanácskoznak. Mi az együttműködés szellemében dolgozunk, próbáljuk kiala­kítani többek között például az Európai Üzemi Tanácsi rendszert, vagy említhetem a multinacionális vállalatok szakszervezeti tisztségvise­lőinek közös munkáját is. Azt viszont látni kell, hogy egye­dül a nemzetközi szerveze­tektől nem remélhetünk meg­oldást a gondjainkra. Az iga­zi problémát saját magunk­nak idehaza kell megolda­nunk, ehhez pedig az kell, hogy jelen legyünk a munka­helyeken, legyenek tisztség­­viselőink és érezzék a kollé­gáik támogatását a hátuk mö­gött. Ha nincs összefogás, nincs tagsági támogatás, ak­­ kor nem sokat tudunk tenni, mert egyedül a vasas köz­pontból nem lehet megoldani a helyi konfliktusokat. Segít­séget tudunk és kell is ad­nunk, akár szakmailag, akár szolidárisan, de a fő kérdések a munkahelyeken dőlnek el. Egyszerűen belátható, hogy éppen ezért ott kell igazán erősnek és szervezettnek len­nünk. Lehet, hogy egy kicsit el­csépeltnek tűnik, amiért már többször is az összefogás és a szervezettség kérdését emlí­tem. Mindez azért van, mert ténylegesen sokkal többen lehetnénk és sokkal erőseb­ben léphetnénk fel mindany­­nyiunk érdekében, ha a vasas területen dolgozók belátnák az együtt egymásért, erőben rejlő lehetőségeket. Nem szólalnak azok a jelszók, hogy „vasas ne hagyd ma­gad”, vagy „egységben az erő”. Ma, amikor ismét kapi­talista viszonyok között dol­gozunk, egyre kiszolgáltatot­tabbak az egyének, ha nincs mögöttük közösség. Ezt pe­dig feltétlen látni kell. Éppen ezért, úgy szeretnék mindannyiuknak boldog és békés új évet kívánni, hogy minden tagunknak és tiszt­ségviselőnknek megköszön­ve az eddigi munkáját, re­mélhessem: jövőre többen le­szünk és megerősödve tudjuk elkezdeni a vasasszakszerve­zet következő 120 évét. Köszönöm a beszélgetést. Mayer György .

Next