Piszter Imre: Szent Gotthárd püspök és a szentgotthárdi cisztercita apátság rövid története - A Vasi Szemle Könyvei 140. (Szombathely, 1938)

I. Ki volt szent Gotthárd? Szent Gotthárd a niederaltaichi szent benedek-rendi apát­ság apátja, később a hildesheimi püspökség püspöke volt. Niederaltaich nem messze Passau városától a Duna bal partján feküdt; elpusztult, de sok viszontagság után újra fel­éledt romjaiból, bár régi dicsőséggel gazdag múltját többé el­érni nem tudta. Niederaltaich birtokaihoz tartozott a monostor­tól délre fekvő fenyveserdőben Reichersdorf kis község; ennek egyik lakója, — Raimond — a kolostornak tekintélyes gazda­tisztje, volt szentünknek édesatyja. Anyjának nevét nem tudjuk. Rajmond viszonya a monostorhoz érthetővé teszi, hogy a kis Gotthárd csakhamar a monostorban működő iskola növen­déke lett. Minő lelkülete és hajlamai voltak a fiúnak, elárulja azon merész vállalkozása, hogy 10 éves korában egyik társával megszökött a monostorból és az erdőben remeteéletet kezdett élni. Édesatyja hosszas keresés után megtalálta és visszavezette a monostorba, ahol azután tanulmányait az akkori rendszerben folytatta. Kiváló tehetséggel felruházottnak kellett lennie Gotthárd­­nak, mert hamarosan az akkori nagy szerepet játszó, hírneves egyházi férfiak, Frigyes salzburgi érsek, Pilgrin passaui püspök vették gondviselésükbe és pártfogásukba, ezek udvarában és kör­nyezetében folytatja tanulmányait és készül az egyházi pályára. Tudjuk a régi adatokból, hogy 990. dec. 21-én szerzetesi foga­dalmat tesz, már előbb 985. dec. 8-án Pilgrin püspök szerpappá, 991-ben pedig Wolfgang regensburgi püspök pappá szenteli. Ilyen kiváló pártfogók ajánlották aztán szentünket Henrik bajor hercegnek figyelmébe — akinek leánya, Gizella volt szent István első magyar királynak felesége. Henrik jóakaratú ér­deklődése oly bensőséggel kapcsolta Gotthárdot a bajor ural­kodóházhoz, hogy ettől fogva életfolyamata nem választható el attól, sőt mikor Henrik herceg fia — szintén Henrik (II. Henrik, III. Ottó utóda) — 1002-ben német császár lett, Gotthárdot egészen trónjához törekszik csatolni azáltal, hogy őt hildes­heimi püspökké választja, a császárné — Kunigunda — pedig a Gotthárd-ereklyék közt mai napság is híres pásztorbottal ajándékozta meg. Szent Gotthárd a niederaltaichi apátságban egy ideig mint perjel, majd 996-ban mint apát fejti ki buzgalmát, és pedig oly szembetűnő sikerrel és a szerzetesi élet olyan nagyarányú fej­lesztésével és fölvirágoztatásával, hogy, mikor más szent bene­dek-rendi monostorokban a jó szerzetesi szellem fölújítására alkalmas egyént kerestek, szentünk kapott erre megbízatást.

Next