Piszter Imre: Szent Gotthárd püspök és a szentgotthárdi cisztercita apátság rövid története - A Vasi Szemle Könyvei 140. (Szombathely, 1938)
I. Ki volt szent Gotthárd? Szent Gotthárd a niederaltaichi szent benedek-rendi apátság apátja, később a hildesheimi püspökség püspöke volt. Niederaltaich nem messze Passau városától a Duna bal partján feküdt; elpusztult, de sok viszontagság után újra feléledt romjaiból, bár régi dicsőséggel gazdag múltját többé elérni nem tudta. Niederaltaich birtokaihoz tartozott a monostortól délre fekvő fenyveserdőben Reichersdorf kis község; ennek egyik lakója, — Raimond — a kolostornak tekintélyes gazdatisztje, volt szentünknek édesatyja. Anyjának nevét nem tudjuk. Rajmond viszonya a monostorhoz érthetővé teszi, hogy a kis Gotthárd csakhamar a monostorban működő iskola növendéke lett. Minő lelkülete és hajlamai voltak a fiúnak, elárulja azon merész vállalkozása, hogy 10 éves korában egyik társával megszökött a monostorból és az erdőben remeteéletet kezdett élni. Édesatyja hosszas keresés után megtalálta és visszavezette a monostorba, ahol azután tanulmányait az akkori rendszerben folytatta. Kiváló tehetséggel felruházottnak kellett lennie Gotthárdnak, mert hamarosan az akkori nagy szerepet játszó, hírneves egyházi férfiak, Frigyes salzburgi érsek, Pilgrin passaui püspök vették gondviselésükbe és pártfogásukba, ezek udvarában és környezetében folytatja tanulmányait és készül az egyházi pályára. Tudjuk a régi adatokból, hogy 990. dec. 21-én szerzetesi fogadalmat tesz, már előbb 985. dec. 8-án Pilgrin püspök szerpappá, 991-ben pedig Wolfgang regensburgi püspök pappá szenteli. Ilyen kiváló pártfogók ajánlották aztán szentünket Henrik bajor hercegnek figyelmébe — akinek leánya, Gizella volt szent István első magyar királynak felesége. Henrik jóakaratú érdeklődése oly bensőséggel kapcsolta Gotthárdot a bajor uralkodóházhoz, hogy ettől fogva életfolyamata nem választható el attól, sőt mikor Henrik herceg fia — szintén Henrik (II. Henrik, III. Ottó utóda) — 1002-ben német császár lett, Gotthárdot egészen trónjához törekszik csatolni azáltal, hogy őt hildesheimi püspökké választja, a császárné — Kunigunda — pedig a Gotthárd-ereklyék közt mai napság is híres pásztorbottal ajándékozta meg. Szent Gotthárd a niederaltaichi apátságban egy ideig mint perjel, majd 996-ban mint apát fejti ki buzgalmát, és pedig oly szembetűnő sikerrel és a szerzetesi élet olyan nagyarányú fejlesztésével és fölvirágoztatásával, hogy, mikor más szent benedek-rendi monostorokban a jó szerzetesi szellem fölújítására alkalmas egyént kerestek, szentünk kapott erre megbízatást.