Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

i­ ­ A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) Szakszervezetek Országos Tan Tervhivatal elnökét, a pénz­­nácsát,hogy dolgozzák ki el­­ügyminisztert és felkérte a nők rendszerét és módozatait. NDK, Berlin: Karl-Heinz Hoffmann nemzetvédelmi miniszter a német—magyar barátsági nagygyűlésen átveszi Czinege Lajos honvédelmi miniszter ajándék­lobogóját. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) 2. D venvinar fe­nriéce A vegyipar második ötéves tervének sikeres teljesítésével, illetve túlteljesítésével nagy­mértékben elősegítette egész népgazdaságunk fejlődését. Nagy feladataink megvalósí­tását előmozdította, hogy az öt év alatt a vegyiparban 14,2 milliárd forint értékű beruhá­zás történt. A szocialista ipar termelé­sének 47 százalékos növeke­désével szemben a vegyiparé 91, ezen belül a nehézipari minisztériumhoz tartozó vál­lalatoké kereken 100 szá­zalékkal emelkedett. Nagy segítséget adott a vegyipar fejlődéséhez a KGST-n belül kialakított ku­tatási együttműködés és gyár­tásszakosítás, továbbá az, hogy a baráti országok sok fontos nyersanyagból csak­nem teljes egészében fedezték az iparág szükségleteit. Ebben az időszakban helyezték üzem­be az egész népgazdaság,­­ de különösen a vegyipar fejlődé­se szempontjából nagy jelen­tőségű barátság kőolajvezeték hazai szakaszát. A fejlődést a mennyiségi eredmények mellett a műsza­ki színvonal jelentős emelke­dése jellemzi. Az új és a rekonstruált üzemekben egy­aránt meghonosodott a kor­szerű technika, tovább széle­sedett a kőolajnak és a föld­gáznak vegyipari alapanyag­ként való felhasználása. Az energia struktúra átala­kításának előkészítéseként a kőolajipar fejlesztésének kö­zéppontjában a földgázterme­lés­ növelése, valamint a fű­tőolaj,gyártás fejlesztése áll. Ennek nyomán kedvezőbbé vált a népgazdaság energia­­hordozóinak összetétele: a gáz­­és kőolaj részaránya öt év alatt 23 százalékról 29 száza­lékra növekedett. A vegyipar második ötéves tervének teljesítésével és túl­teljesítésével lehetővé tette, hogy a népgazdaság kemizá­­lása jelentős mértékben előre haladjon. A külkereskedelmi forga­lomban tovább nőtt a vegy­ipar szerepe és jelentősége, különösen a gyógyszerek ex­portja emelkedett. A távlati népgazdasági ter­vekkel összhangban a vegy­ipar a következő ötéves ter­vek időszakában is az ipar át­lagát meghaladó ütemben fejlesztik. A Minisztertanács — meg­állapítva, hogy a vegyipar a kiemelt fejlesztésről szóló párt- és kormányhatározatban megjelölt alapvető feladato­kat megoldotta és a második ötéves terv időszakában nagy fejlődést ért el, — elismeré­sét fejezte ki a vegyipar dol­gozóinak. II gépállomások új feladatai A gépállomások jelentős­­ szerepet töltöttek be a mező-­­ gazdaság szocialista átszerve-­­ zésében: technikai szolgálta-­­ tásokkal, szakmai útmutatá-­­ sokkal és emellett szervező és politikai munkával is segítet-­­ ték a termelőszövetkezetek­­ megalakulását, a nagyüzemi­­ termelési módszerek mind­­ szélesebb körű alkalmazását.­­ A gépállomások ezeknek a­­ feladatoknak eleget tettek. Mivel a mezőgazdaság szo- r eialista átszervezése befeje-­­ ződött, s a termelőszövetke-­­ zetek megerősödtek, saját­­ gépparkkal rendelkeznek, a­­ gépállomások fő feladata a­­ termelőszövetkezetek gépei-­­ nek javítása lett. Az új körülményeknek­­ megfelelően az állomások a­­ termelőszövetkezetek géppark­­jának műszaki kiszolgálásá­ban, a gépek anyag- és alkat­rész-ellátásában, javításában töltenek be fontos szerepet. A megváltozott feladatkör, továbbá annak előmozdítása, hogy a gépállomások önálló vállalati gazdálkodásra térje­nek át, szükségessé tette a szervezetüket és működésüket szabályozó korábbi kormány­­határozatok hatályon kívül helyezését. A gépállomások a jövőben a termelőszövetkeze­tek szerződő partnerei lesz­nek, új gazdálkodási és szer­vezeti rendjük lehetővé teszi, hogy eredményesen teljesítsék feladataikat a termelőszövet­kezeti gépek gondos javításá­ban és megfelelő műszaki ál­lapotuk fenntartásában. (MTI) Mód Péter beszéde az ENSZ-ben December 14-én délután az ENSZ politikai bizottságában felszólalt Mód Péter, a kül­ügyminiszter első­ helyettese, a magyar delegáció vezetője. Mód Péter mindenekelőtt el­ítélte azt a diszkriminatív­­ el­járást, amellyel a politikai­bizottság, nyugati nyomásra megakadályozta, hogy a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság képviselői is részt ve­gyenek az őket érintő vitában. A külügyminiszter első he­lyettese ezért a magyar dele­gáció teljes támogatásáról biz­tosította azt a napirendi ja­vaslatot és határozattervezetet, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista országok kez­deményezésére nyújtottak be.­­ Üzemlátogatáson a megyei művelődésügyi állandó bizottság Jelentős és izgalmas fel­adatra vállalkozott a megyei tanács vb művelődésügyi ál­landó bizottsága. Az együttes tagjai csütörtökön ellátogattak a Szombathelyi Cipőgyárba,, hogy a helyszínen tanulmá­nyozzák a megyeszékhely egyik legjelentősebb üzemének művelődési helyzetét,­­ az ott dolgozók tanulási, szórakozá­si lehetőségeit. A beszélgeté­sen részt vett Szalay László, a megyei párt-végrehajtó bizott­ság tagja, a tanítóképző igaz­gatója, valamint az üzem igaz­gatója, a párt- és a szakszer­vezet képviselője s a különbö­ző kulturális területek szak­emberei. Az áb-tagokat — ki-ki a részterületnek megfelelően —, sokoldalúan tájékoztatták az üzem kulturális helyzetéről. Mindenekelőtt az üzem szem­pontjából is legfontosabb szak­mai oktatásról, tanulásról, s ezzel együtt a különböző isme­reteket nyújtó előadásokról, tanfolyamokról. A Szombathelyi Cipőgyár­ban az elmúlt években jelen­tős mértékben fejlődött a ter­melés, minőségileg és mennyiségileg emelkedtek a mutatók. S ez elsősorban annak köszönhető, hogy az itt dolgozók szakmai tudásban és általános művelt­ségben egyaránt sokat gyara­podtak. Az utóbbi négy év­ben 12 fő egyetemet, főiskolát, több mint kétszáz középisko­lát végzett. A nyolc általá­nost végzettek száma 1494-re emelkedett. Az ennél alacso­nyabb végzettségűek száma a negyven éven aluli dolgozókat tekintve még mindig igen ma­gas, 1283 fő. Az üzem fejlődése szinte szükségszerűvé tette az ott dolgozók képzését. Jellemző, hogy míg 1962-ben 3412 dolgo­zóval alig több mint három és félmillió pár cipőt gyártot­tak, addig a múlt évben a dolgozók létszámának minimá­lis alakulásával közel négy­millió párra emelkedett a gyártott cipők száma. Ez in­dokolta, hogy két évvel eze­lőtt olyan káderfej­lesztési ter­vet készítsenek, amely hosszú időre megszabja a tennivaló­kat a művelődést illetően. Fontosnak tartják, hogy a mű­szaki vezetők — közép és fel­ső szinten egyaránt —, a be­osztásukhoz szükséges legma­gasabb iskolai végzettséggel rendel­kez­zenek. Ami a legfontosabb, a szak­munkásképzés megnyugtató módon történik. Nyolc év óta a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alatt önálló viszi tanuló­­iskoa működik az üzemben. Évente átlagosan 60 tanulót képeznek, iskolájuk országosan is elis­mert. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy tavaly őket bízták meg a módszertani bemutató tanítás megszervezésével. Je­lenleg 66 első és 53 másodéves cipőipari tanulójuk van, akik külön tanműhelyben, önálló tervvel 3 év alatt sajátítják el a szakmát. Az idén például ezideig 13 790 pár cipőt gyár­tottak . A tanulók gyakorlati oktatásával 7 szakember fog­lalkozik, akiknek számát a jövő évtől emelik, ugyanis nő a beiskolázottak száma is. Ezen túlmenően — a megyei pártbizottság kérésére — hét év óta vasipari tanulókat is képeznek. Jelenleg 56 ilyen tanulójuk van, akik a megye különböző üzemeiben is vál­lalhatnak majd munkát ta­nulmányaik befejezése után. Sokat emelkedett a felnőtt szakmunkásképzés színvonala és száma is. Évente 6 hónapos tanfolyamokon képezik szak­munkássá azokat akik VIII. általános iskolai osztállyal s legalább 5 éves gyakorlattal rendelkeznek. Szó esett a továbbiakban arról, hogy négy év óta ön­álló cipőipari technikum is működik a Savaria Gimná­zium segítségével, ahol nyolc­­vanan már végeztek, 83-an je­lenleg tanulnak. S a külön­böző iskolákon kívül műszaki gyakornokként is képeznek ká­dereket, több hosszabb és rö­­videbb ideig tartó tanfolyamo­kon tanulnak az üzem dolgo­zói. A szakszervezeti oktatás­ban 96, a KISZ-oktatásban 412, a pártoktatásban pedig 506 dolgozó vesz részt. A vállalat felső vezetői szá­mára külön előadássorozat is­merteti az új gazdasági me­chanizmusból adódó legfonto­sabb tennivalókat. Az áb tagjai és az üzemet képviselők hasznos eszmecse­rét tartottak, melynek során a népművelés egyes területeiről: a könyvtárról, a szocialista brigádok kulturális tevékeny­ségéről, a különböző klubok­ról is részletesen szó esett, majd a jelenlevők megtekin­tették az üzemet, illetve a gyár kulturális objektumait. A bizottság délután a Sava­­ria Múzeumban megtekintette a vasi képzőművészek idei tárlatát valamint a fotókiál­lítást. P. H. J. Kodály Zoltán 84 éves Nyolcvannégy éve, 1882. december 16-án született Kecskeméten Kodály Zoltán, há­romszoros Kossuth-díjas zeneszerző, napja­ink legnagyobb élő magyar zeneszerzője és zenetudósa. Ünneplése az egész világ zene­­társadalma figyelmének központjában áll. Már életében megérte a halhatatlanságot. Életéről, művészetéről sokat írta­k, s így in­kább csak a legutóbbi — nyolcvannegyedik — esztendejére szeretnék kitérni. A jövő feladata, hogy Kodály Zoltán városunkhoz fűződő rokoni kapcsolatait is­mertesse. Tudjuk, hogy nagyanyja — Ko­dály Nándorné — a szombathelyi temető­ben nyugszik. Édesanyja — Jaroveczky Pauli­na — családja intelligens, zeneértő család volt, az Óperint utcában lakták az evangéli­kus templom közelében. Két lányuk Etel és Irma tehetséges énekesek voltak és édes­anyjukkal együtt énekeltek a Cecília-kórus­­ban. Kodály Zoltán gimnazista korában egy szünidőt töltött Szombathelyen, és ez alka­lommal Jakra is elgyalogolt. Mint nagy ze­neszerző is többször megfordult a megyé­ben. Legutóbb ez év május 14-én érkezett városunkba a Hámán Kató utcai Általános Iskola ének-zenei tagozatának jubileumi ki­állítására és ünnepi hangversenyére. Tíz év­vel ezelőtt az ő tanításai alapján alakult városunkban ének-zenei tagozatú általános iskola. (A kőszegi a második megyénkben). Kodály Zoltán vasi magvetésének eredmé­nye leginkább a szombathelyi Hámán Kató utcai zenei tagozatú általános iskola és a szombathelyi zeneiskola sikerein mérhető le. Nem csoda, hogy májusi látogatását olyan széles körű érdeklődés kísérte Szombathe­lyen, amilyenre ritkáig van példa kulturális események alkalmával. A jubileumi hangverseny külön öröme volt, amikor hozzájárult, hogy a szombathe­lyi Hámán Kató utcai ének-zenei tagozatú általános iskola énekkara az ő nevét viselje. Kodály Zoltán nemrégen tért haza há­­romhónapos amerikai útjáról. Keresztül-ka­­sul utazta a kontinenst, öt egyetemen tar­tott előadásokat a magyar zenei nevelés nagy ügyéről — amelyre életét tette fel.­­ Díszelnöke és fő vonzóereje volt az ISME (Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság) VII. konferenciájának, amelyet ez év augusztus 18—26-ig a Michigan állambeli Interlodien­­ben rendeztek meg. Kodály Zoltán, Szőnyi Erzsébet, vala­mint a magyar küldöttség többi tagjának előadásai világszerte felkeltették az érdek­lődést a magyar zeneoktatásügy iránt. Ka­nadában ez évben kilenc iskolát nyitnak a mi ének-zenei általános iskoláink mintájá­ra. Az USA-ban ösztöndíjat szavaztak meg egy 10 tagú csoport számára, hogy Magyar­­országon tanulmányozza az énektanítás mód­­szerét. Kodály Zoltán amerikai útja valóságos diadalmenet vol­t. Toron­tóban az egyetemen díszdoktorrá avatták. Nemrég adták át a grazi Zeneművészeti Akadémia tiszteletbeli tagságáról szóló díszoklevelet a budapesti osztrák követségen. Amerikai népszerűsé­gére jellemző, hogy „Zoltán” címmel dzsessz-lemez jelent meg műveiből. (Dzsessz átírásokat tartalmaz méltó színvonalú fel­dolgozásban). Toronto magyarsága — kö­rülbelül 25—30 ezer között van a számuk — lelkesen ünnepelte. A torontói Kodály­­kórus hangversenyt rendezett tiszteletére. Koroknay Imre mérnök, grafikusművész, néhai­­ Koroknay István Vas megyei tanfel­ügyelő fia, Háry-gobelinjét — melynek al­kotására Kodály Háry János zenéje inspi­rálta — bemutatta Kodály Zoltánnak és fe­lesé­gének. A hat képből álló Háry-sorozat az idei montreáli világi kiállításon kerül be­mutatásra. A 84 éves Mester jó erőben és egész­ségben érte meg születésnapját. Szakadat­­lanul dolgozik és alkot ma is. Születésnap­ját itthon tölti. Megyéink­­ átérzi zenei mozgalmának je­lentőségét. Készségesen fogadta ideáját, hogy zenei általános iskolák létesüljenek me­gyénkben — két kimondottan zenei óvoda is működik Szombathelyen. Harcostársáról — Bartók Béláról — elnevezett Állami Zene­iskolánk és az ének-zenei általános iskoláink — Bartókhoz és Kodályhoz méltó szellemben nevelik a jövő zenészeit és zeneértőit. Bi­zonyára rövidesen meg fog valósulni Ko­dály Zoltánnak az az eszméje is, hogy zenei tagozatú gimnázium létesül Szombathelyen.. Ez lenne megyénk legszebb hódolata és megbecsülése a világhírű zeneszerző, zene­tudós és a pedagógus Kodály Zoltán iránt. Kokas Kálmán VAS NÉPE Búcsúzunk tőled, András László Halálod hírén kábultan ál­lunk. Tudtuk, hogy gyógyít­hatatlan betegségedből soha­sem épülsz már fel, mégis nagyon megrázott bennünket, amikor olvastuk, hogy már nem élsz. Remegő kezünk té­tován megáll, a szívünk Rád emlékezik, s­ oly keserű íze lesz a szánknak: Laci nincs többé. András László meg­­halt. Itt éltél, hosszú éveken át naponta találkoztál írásaidban megyénk olvasóközönségével, személyes ismerőseid száma megszámolhatatlanul sok, s barátként, igaz szívű harcos­társaidként is sokan siratnak meg Téged. Olyan ember vol­tál, aki jóban és rosszban, az élet hányattatásai, vagy de­rűs pillanatai közepette is egyforma tudtál lenni: ked­ves, barátkozó, emberséges kolléga és nemesszívű küzdő­társ. Fáj a szó, hogy halott vagy, mert olyan szépen csak kivételes emberek tud­nak ír­ni az életről, ahogyan Te tud­tál. Mikor megcsuhíatott ben­nünket a súlyos halálhír, elő­vettük a Vas Népe régi szá­mait, s megkerestük bennük utolsó írásodat. Vallomás, égőszívű vallomás minden so­ra, Te vagy, András László. A városról, Savariáról írsz, mely hosszú éveken át ott­hont adott Neked. Az Ady térről, amelyen ma is ott áll az a ház, amelyikben laktál. A változásokról, a szépítő fej­lődésről írsz benne, s igaz hitvallással ezt mondod: „A köveket el lehet temetni, a házakat le lehet rombolni, az utakat szét lehet zilálni. Ám a köveket újra összerakja az ember, a romok helyén újabb, s szebb házakat épít, s asz­faltú­takar a borostyánkőét ma­­­radványai mellé...” Érezted, hogy érted és éled az átala­kulás titkát, a zümmögő, s emelkedő falak titkát. Min­den úgy lett, ahogyan megál­­­modtad két évvel ezelőtt. A munkásoknak, a dol­gozókna­k lakást, otthont nyújtó gyö­nyörű bérház előtt megépült az autóbusz végállomás is. „Súlyos és könnyű gondo­latokat viszek, miközben ha­zafelé baktatok — írtad. — Hazafelé? Kinézek az abla­kon, s búcsúzkodom. Talán pár hónap, vagy év múlva ki­szállok egy autóbuszból, mert a kalauz így kiált: Szombat­hely, Ady tér, végállomás.. S keresem a helyet, ahol lak­tam, a kis házat, a kis szo­bát. Nem fogom találni. Ta­lán éppen ott indítanak egy távolsági járatot, vagy sok­emeletes ház zárja el az em­lékezés útját. Viszontlátásra„ Savaria!” Ó, hogyan is tudhattad vol­na, hogy ez az írásod, a mi lapunkban írt utolsó írásod egyúttal a hattyúdalod lesz. Legalábbis számunkra. El­mentél, s hiába minden, már soha többé nem látod viszont Sa­variát. Újságíród munkádra, amely­­lyel több mint fél évtizeden át a mi megyénkben hada­koztál az újért, a szebbért, sokan emlékeznek. Kollégáid,* barátaid úgy emlegetnek, aki­től nemcsak emberséget, de újságírói mesterséget is ta­nulhattunk. Tollad és ember­séged tovább él mindennapi munkánkban. Búcsúzunk Tőled, drága Laci. A fájdalmat, elveszté­sed miatt, nem tudjuk leírni, csak érezzük. Fiatal életed emlékével megyünk tovább az úton, amelyen Te már nem mehetsz. (pósfai) 1966. december 16. Péntek

Next