Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-16 / 296. szám
i A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) Szakszervezetek Országos Tan Tervhivatal elnökét, a pénznácsát,hogy dolgozzák ki elügyminisztert és felkérte a nők rendszerét és módozatait. NDK, Berlin: Karl-Heinz Hoffmann nemzetvédelmi miniszter a német—magyar barátsági nagygyűlésen átveszi Czinege Lajos honvédelmi miniszter ajándéklobogóját. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) 2. D venvinar fenriéce A vegyipar második ötéves tervének sikeres teljesítésével, illetve túlteljesítésével nagymértékben elősegítette egész népgazdaságunk fejlődését. Nagy feladataink megvalósítását előmozdította, hogy az öt év alatt a vegyiparban 14,2 milliárd forint értékű beruházás történt. A szocialista ipar termelésének 47 százalékos növekedésével szemben a vegyiparé 91, ezen belül a nehézipari minisztériumhoz tartozó vállalatoké kereken 100 százalékkal emelkedett. Nagy segítséget adott a vegyipar fejlődéséhez a KGST-n belül kialakított kutatási együttműködés és gyártásszakosítás, továbbá az, hogy a baráti országok sok fontos nyersanyagból csaknem teljes egészében fedezték az iparág szükségleteit. Ebben az időszakban helyezték üzembe az egész népgazdaság, de különösen a vegyipar fejlődése szempontjából nagy jelentőségű barátság kőolajvezeték hazai szakaszát. A fejlődést a mennyiségi eredmények mellett a műszaki színvonal jelentős emelkedése jellemzi. Az új és a rekonstruált üzemekben egyaránt meghonosodott a korszerű technika, tovább szélesedett a kőolajnak és a földgáznak vegyipari alapanyagként való felhasználása. Az energia struktúra átalakításának előkészítéseként a kőolajipar fejlesztésének középpontjában a földgáztermelés növelése, valamint a fűtőolaj,gyártás fejlesztése áll. Ennek nyomán kedvezőbbé vált a népgazdaság energiahordozóinak összetétele: a gázés kőolaj részaránya öt év alatt 23 százalékról 29 százalékra növekedett. A vegyipar második ötéves tervének teljesítésével és túlteljesítésével lehetővé tette, hogy a népgazdaság kemizálása jelentős mértékben előre haladjon. A külkereskedelmi forgalomban tovább nőtt a vegyipar szerepe és jelentősége, különösen a gyógyszerek exportja emelkedett. A távlati népgazdasági tervekkel összhangban a vegyipar a következő ötéves tervek időszakában is az ipar átlagát meghaladó ütemben fejlesztik. A Minisztertanács — megállapítva, hogy a vegyipar a kiemelt fejlesztésről szóló párt- és kormányhatározatban megjelölt alapvető feladatokat megoldotta és a második ötéves terv időszakában nagy fejlődést ért el, — elismerését fejezte ki a vegyipar dolgozóinak. II gépállomások új feladatai A gépállomások jelentős szerepet töltöttek be a mező- gazdaság szocialista átszerve- zésében: technikai szolgálta- tásokkal, szakmai útmutatá- sokkal és emellett szervező és politikai munkával is segítet- ték a termelőszövetkezetek megalakulását, a nagyüzemi termelési módszerek mind szélesebb körű alkalmazását. A gépállomások ezeknek a feladatoknak eleget tettek. Mivel a mezőgazdaság szo- r eialista átszervezése befeje- ződött, s a termelőszövetke- zetek megerősödtek, saját gépparkkal rendelkeznek, a gépállomások fő feladata a termelőszövetkezetek gépei- nek javítása lett. Az új körülményeknek megfelelően az állomások a termelőszövetkezetek gépparkjának műszaki kiszolgálásában, a gépek anyag- és alkatrész-ellátásában, javításában töltenek be fontos szerepet. A megváltozott feladatkör, továbbá annak előmozdítása, hogy a gépállomások önálló vállalati gazdálkodásra térjenek át, szükségessé tette a szervezetüket és működésüket szabályozó korábbi kormányhatározatok hatályon kívül helyezését. A gépállomások a jövőben a termelőszövetkezetek szerződő partnerei lesznek, új gazdálkodási és szervezeti rendjük lehetővé teszi, hogy eredményesen teljesítsék feladataikat a termelőszövetkezeti gépek gondos javításában és megfelelő műszaki állapotuk fenntartásában. (MTI) Mód Péter beszéde az ENSZ-ben December 14-én délután az ENSZ politikai bizottságában felszólalt Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, a magyar delegáció vezetője. Mód Péter mindenekelőtt elítélte azt a diszkriminatív eljárást, amellyel a politikaibizottság, nyugati nyomásra megakadályozta, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselői is részt vegyenek az őket érintő vitában. A külügyminiszter első helyettese ezért a magyar delegáció teljes támogatásáról biztosította azt a napirendi javaslatot és határozattervezetet, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista országok kezdeményezésére nyújtottak be. Üzemlátogatáson a megyei művelődésügyi állandó bizottság Jelentős és izgalmas feladatra vállalkozott a megyei tanács vb művelődésügyi állandó bizottsága. Az együttes tagjai csütörtökön ellátogattak a Szombathelyi Cipőgyárba,, hogy a helyszínen tanulmányozzák a megyeszékhely egyik legjelentősebb üzemének művelődési helyzetét, az ott dolgozók tanulási, szórakozási lehetőségeit. A beszélgetésen részt vett Szalay László, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a tanítóképző igazgatója, valamint az üzem igazgatója, a párt- és a szakszervezet képviselője s a különböző kulturális területek szakemberei. Az áb-tagokat — ki-ki a részterületnek megfelelően —, sokoldalúan tájékoztatták az üzem kulturális helyzetéről. Mindenekelőtt az üzem szempontjából is legfontosabb szakmai oktatásról, tanulásról, s ezzel együtt a különböző ismereteket nyújtó előadásokról, tanfolyamokról. A Szombathelyi Cipőgyárban az elmúlt években jelentős mértékben fejlődött a termelés, minőségileg és mennyiségileg emelkedtek a mutatók. S ez elsősorban annak köszönhető, hogy az itt dolgozók szakmai tudásban és általános műveltségben egyaránt sokat gyarapodtak. Az utóbbi négy évben 12 fő egyetemet, főiskolát, több mint kétszáz középiskolát végzett. A nyolc általánost végzettek száma 1494-re emelkedett. Az ennél alacsonyabb végzettségűek száma a negyven éven aluli dolgozókat tekintve még mindig igen magas, 1283 fő. Az üzem fejlődése szinte szükségszerűvé tette az ott dolgozók képzését. Jellemző, hogy míg 1962-ben 3412 dolgozóval alig több mint három és félmillió pár cipőt gyártottak, addig a múlt évben a dolgozók létszámának minimális alakulásával közel négymillió párra emelkedett a gyártott cipők száma. Ez indokolta, hogy két évvel ezelőtt olyan káderfejlesztési tervet készítsenek, amely hosszú időre megszabja a tennivalókat a művelődést illetően. Fontosnak tartják, hogy a műszaki vezetők — közép és felső szinten egyaránt —, a beosztásukhoz szükséges legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkezzenek. Ami a legfontosabb, a szakmunkásképzés megnyugtató módon történik. Nyolc év óta a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alatt önálló viszi tanulóiskoa működik az üzemben. Évente átlagosan 60 tanulót képeznek, iskolájuk országosan is elismert. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy tavaly őket bízták meg a módszertani bemutató tanítás megszervezésével. Jelenleg 66 első és 53 másodéves cipőipari tanulójuk van, akik külön tanműhelyben, önálló tervvel 3 év alatt sajátítják el a szakmát. Az idén például ezideig 13 790 pár cipőt gyártottak . A tanulók gyakorlati oktatásával 7 szakember foglalkozik, akiknek számát a jövő évtől emelik, ugyanis nő a beiskolázottak száma is. Ezen túlmenően — a megyei pártbizottság kérésére — hét év óta vasipari tanulókat is képeznek. Jelenleg 56 ilyen tanulójuk van, akik a megye különböző üzemeiben is vállalhatnak majd munkát tanulmányaik befejezése után. Sokat emelkedett a felnőtt szakmunkásképzés színvonala és száma is. Évente 6 hónapos tanfolyamokon képezik szakmunkássá azokat akik VIII. általános iskolai osztállyal s legalább 5 éves gyakorlattal rendelkeznek. Szó esett a továbbiakban arról, hogy négy év óta önálló cipőipari technikum is működik a Savaria Gimnázium segítségével, ahol nyolcvanan már végeztek, 83-an jelenleg tanulnak. S a különböző iskolákon kívül műszaki gyakornokként is képeznek kádereket, több hosszabb és rövidebb ideig tartó tanfolyamokon tanulnak az üzem dolgozói. A szakszervezeti oktatásban 96, a KISZ-oktatásban 412, a pártoktatásban pedig 506 dolgozó vesz részt. A vállalat felső vezetői számára külön előadássorozat ismerteti az új gazdasági mechanizmusból adódó legfontosabb tennivalókat. Az áb tagjai és az üzemet képviselők hasznos eszmecserét tartottak, melynek során a népművelés egyes területeiről: a könyvtárról, a szocialista brigádok kulturális tevékenységéről, a különböző klubokról is részletesen szó esett, majd a jelenlevők megtekintették az üzemet, illetve a gyár kulturális objektumait. A bizottság délután a Savaria Múzeumban megtekintette a vasi képzőművészek idei tárlatát valamint a fotókiállítást. P. H. J. Kodály Zoltán 84 éves Nyolcvannégy éve, 1882. december 16-án született Kecskeméten Kodály Zoltán, háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, napjaink legnagyobb élő magyar zeneszerzője és zenetudósa. Ünneplése az egész világ zenetársadalma figyelmének központjában áll. Már életében megérte a halhatatlanságot. Életéről, művészetéről sokat írtak, s így inkább csak a legutóbbi — nyolcvannegyedik — esztendejére szeretnék kitérni. A jövő feladata, hogy Kodály Zoltán városunkhoz fűződő rokoni kapcsolatait ismertesse. Tudjuk, hogy nagyanyja — Kodály Nándorné — a szombathelyi temetőben nyugszik. Édesanyja — Jaroveczky Paulina — családja intelligens, zeneértő család volt, az Óperint utcában lakták az evangélikus templom közelében. Két lányuk Etel és Irma tehetséges énekesek voltak és édesanyjukkal együtt énekeltek a Cecília-kórusban. Kodály Zoltán gimnazista korában egy szünidőt töltött Szombathelyen, és ez alkalommal Jakra is elgyalogolt. Mint nagy zeneszerző is többször megfordult a megyében. Legutóbb ez év május 14-én érkezett városunkba a Hámán Kató utcai Általános Iskola ének-zenei tagozatának jubileumi kiállítására és ünnepi hangversenyére. Tíz évvel ezelőtt az ő tanításai alapján alakult városunkban ének-zenei tagozatú általános iskola. (A kőszegi a második megyénkben). Kodály Zoltán vasi magvetésének eredménye leginkább a szombathelyi Hámán Kató utcai zenei tagozatú általános iskola és a szombathelyi zeneiskola sikerein mérhető le. Nem csoda, hogy májusi látogatását olyan széles körű érdeklődés kísérte Szombathelyen, amilyenre ritkáig van példa kulturális események alkalmával. A jubileumi hangverseny külön öröme volt, amikor hozzájárult, hogy a szombathelyi Hámán Kató utcai ének-zenei tagozatú általános iskola énekkara az ő nevét viselje. Kodály Zoltán nemrégen tért haza háromhónapos amerikai útjáról. Keresztül-kasul utazta a kontinenst, öt egyetemen tartott előadásokat a magyar zenei nevelés nagy ügyéről — amelyre életét tette fel. Díszelnöke és fő vonzóereje volt az ISME (Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság) VII. konferenciájának, amelyet ez év augusztus 18—26-ig a Michigan állambeli Interlodienben rendeztek meg. Kodály Zoltán, Szőnyi Erzsébet, valamint a magyar küldöttség többi tagjának előadásai világszerte felkeltették az érdeklődést a magyar zeneoktatásügy iránt. Kanadában ez évben kilenc iskolát nyitnak a mi ének-zenei általános iskoláink mintájára. Az USA-ban ösztöndíjat szavaztak meg egy 10 tagú csoport számára, hogy Magyarországon tanulmányozza az énektanítás módszerét. Kodály Zoltán amerikai útja valóságos diadalmenet volt. Torontóban az egyetemen díszdoktorrá avatták. Nemrég adták át a grazi Zeneművészeti Akadémia tiszteletbeli tagságáról szóló díszoklevelet a budapesti osztrák követségen. Amerikai népszerűségére jellemző, hogy „Zoltán” címmel dzsessz-lemez jelent meg műveiből. (Dzsessz átírásokat tartalmaz méltó színvonalú feldolgozásban). Toronto magyarsága — körülbelül 25—30 ezer között van a számuk — lelkesen ünnepelte. A torontói Kodálykórus hangversenyt rendezett tiszteletére. Koroknay Imre mérnök, grafikusművész, néhai Koroknay István Vas megyei tanfelügyelő fia, Háry-gobelinjét — melynek alkotására Kodály Háry János zenéje inspirálta — bemutatta Kodály Zoltánnak és feleségének. A hat képből álló Háry-sorozat az idei montreáli világi kiállításon kerül bemutatásra. A 84 éves Mester jó erőben és egészségben érte meg születésnapját. Szakadatlanul dolgozik és alkot ma is. Születésnapját itthon tölti. Megyéink átérzi zenei mozgalmának jelentőségét. Készségesen fogadta ideáját, hogy zenei általános iskolák létesüljenek megyénkben — két kimondottan zenei óvoda is működik Szombathelyen. Harcostársáról — Bartók Béláról — elnevezett Állami Zeneiskolánk és az ének-zenei általános iskoláink — Bartókhoz és Kodályhoz méltó szellemben nevelik a jövő zenészeit és zeneértőit. Bizonyára rövidesen meg fog valósulni Kodály Zoltánnak az az eszméje is, hogy zenei tagozatú gimnázium létesül Szombathelyen.. Ez lenne megyénk legszebb hódolata és megbecsülése a világhírű zeneszerző, zenetudós és a pedagógus Kodály Zoltán iránt. Kokas Kálmán VAS NÉPE Búcsúzunk tőled, András László Halálod hírén kábultan állunk. Tudtuk, hogy gyógyíthatatlan betegségedből sohasem épülsz már fel, mégis nagyon megrázott bennünket, amikor olvastuk, hogy már nem élsz. Remegő kezünk tétován megáll, a szívünk Rád emlékezik, s oly keserű íze lesz a szánknak: Laci nincs többé. András László meghalt. Itt éltél, hosszú éveken át naponta találkoztál írásaidban megyénk olvasóközönségével, személyes ismerőseid száma megszámolhatatlanul sok, s barátként, igaz szívű harcostársaidként is sokan siratnak meg Téged. Olyan ember voltál, aki jóban és rosszban, az élet hányattatásai, vagy derűs pillanatai közepette is egyforma tudtál lenni: kedves, barátkozó, emberséges kolléga és nemesszívű küzdőtárs. Fáj a szó, hogy halott vagy, mert olyan szépen csak kivételes emberek tudnak írni az életről, ahogyan Te tudtál. Mikor megcsuhíatott bennünket a súlyos halálhír, elővettük a Vas Népe régi számait, s megkerestük bennük utolsó írásodat. Vallomás, égőszívű vallomás minden sora, Te vagy, András László. A városról, Savariáról írsz, mely hosszú éveken át otthont adott Neked. Az Ady térről, amelyen ma is ott áll az a ház, amelyikben laktál. A változásokról, a szépítő fejlődésről írsz benne, s igaz hitvallással ezt mondod: „A köveket el lehet temetni, a házakat le lehet rombolni, az utakat szét lehet zilálni. Ám a köveket újra összerakja az ember, a romok helyén újabb, s szebb házakat épít, s aszfaltútakar a borostyánkőét maradványai mellé...” Érezted, hogy érted és éled az átalakulás titkát, a zümmögő, s emelkedő falak titkát. Minden úgy lett, ahogyan megálmodtad két évvel ezelőtt. A munkásoknak, a dolgozóknak lakást, otthont nyújtó gyönyörű bérház előtt megépült az autóbusz végállomás is. „Súlyos és könnyű gondolatokat viszek, miközben hazafelé baktatok — írtad. — Hazafelé? Kinézek az ablakon, s búcsúzkodom. Talán pár hónap, vagy év múlva kiszállok egy autóbuszból, mert a kalauz így kiált: Szombathely, Ady tér, végállomás.. S keresem a helyet, ahol laktam, a kis házat, a kis szobát. Nem fogom találni. Talán éppen ott indítanak egy távolsági járatot, vagy sokemeletes ház zárja el az emlékezés útját. Viszontlátásra„ Savaria!” Ó, hogyan is tudhattad volna, hogy ez az írásod, a mi lapunkban írt utolsó írásod egyúttal a hattyúdalod lesz. Legalábbis számunkra. Elmentél, s hiába minden, már soha többé nem látod viszont Savariát. Újságíród munkádra, amelylyel több mint fél évtizeden át a mi megyénkben hadakoztál az újért, a szebbért, sokan emlékeznek. Kollégáid,* barátaid úgy emlegetnek, akitől nemcsak emberséget, de újságírói mesterséget is tanulhattunk. Tollad és emberséged tovább él mindennapi munkánkban. Búcsúzunk Tőled, drága Laci. A fájdalmat, elvesztésed miatt, nem tudjuk leírni, csak érezzük. Fiatal életed emlékével megyünk tovább az úton, amelyen Te már nem mehetsz. (pósfai) 1966. december 16. Péntek