Vas Népe, 1968. február (13. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-14 / 37. szám
Fock Jenő és Kállai Gyula fogadta a holland külügyminisztert Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke kedden az Országházban fogadta dr. J. M. A. H. Luns holland külügyminisztert. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, szintén fogadta a minisztert. A látogatások alkalmával szívélyes eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatait és a nemzetközi helyzetet érintő kérdésekről. A külügyminisztert a látogatásra elkísérte X. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete, Jonkheer J. A. de Ranitz nagykövet, a politikai ügyek főosztályvezetője és J. Meijer, a nemzetközi együttműködés főosztályvezetője. A látogatásoknál jelen volt Péter Jánoskülügyminiszter és Barta Lajos, a Magyar Népköztársaság hágai nagykövete. A látogatás után a holland vendégek megtekintették a Parlament épületét. ★ Dr. J. M. A. H. Luns holland külügyminiszter és kísérete kedden délben a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, Bartós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Pesti Endre vezérőrnagy és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. ★ Dr. J. M. A. H. Luns holland külügyminiszter kedden Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Délben Péter János külügyminiszter társaságában hosszabb sétát tett a belvárosban és a Rákóczi úton. Délután feleségével és kíséretével az Országos Hadtörténeti Múzeumba látogatott el. Hosszasan időzött a Napóleon korabeli emlékeknél, s távozásakor nagy elismeréssel nyilatkozott a múzeum gazdag gyűjteményeiről. Ezt követően a budai várnegyed és a várpalota több nevezetességét is megtekintették a vendégek. ★ Kedden délután a Külügyminisztérium vendégházában folytatódtak a magyar—holland tárgyalások. ____________ — A térre! Megismétlődött a jelenet. Ki-ki a földre tette fegyverét, és a hadnagy a kapitánnyal végigment. Galamb kilépett a sorból, és feszesen megállt. A kapitány végignézte: — A puskád? — Nem találom, mon commandant! A hadnagy meglepetten felismerte a katonát: — A te fegyvereddel azt a vastag embert is megsebesítették. Hol voltál, mikor a lövés történt? A merénylőnek megint nem sikerült Galambot eláztatni. Öten is jelentkeztek, hogy az áldozat mellett futott. Egy altiszt jött puskával a kezében. . . — Itt a domb mellett, ötven lépésre a sebesülttől találtam. — Ez a te puskád? — kérdezte a hadnagy Galambot. — Oui, mon adjutant. — Különös. Neked mindig alibid van, és közben a puskád gyilkol. Semmit sem tudtak megállapítani, de Galambot, habár teljesen igazolták a katonák, a megmagyarázhatatlan gyanú, a bizalmatlanság rosszindulatú homálya fogta körül. A menetoszlop folytatta útját. Iljics bal vállát érte a lövés, és a tüdőt is megsértette. Az ezredorvos és a vörös szanitéc ápolás alá vették. A Szaharának olyan vidékén meneteltek, amerre évekig nem vetődik el ember. Vergődve, küszködve haladtak. A lábuk bokán felül süppedt az izzó talajba, égette, felsebezte a bőrüket, és a napi másfél liter poshadt vízadag nem enyhítette nyomorúságos állapotukat. A végsőkig ingerlékeny és ideges volt ember, állat egyaránt. Még Galamb is dühös lett. Sok vacak por ment a szájharmonikájába, és vagy egy felhanggal hamisan fújt. Később egészen eldugult. Pillanatnyi lelkiállapota is kissé emlékeztetett egy eldugult szájharmonikára. Szerette ezt az ijedt, sápadt gyereket. Szegény. Milyen szomorú eset, ha az ember ebben a korban az alkohol élvezete miatt gyilkos lesz. De egyszer csak kiszabadul innen ez a fiú, és akkor majd azt a tanácsot adja neki, hogy járjon zenés kávéházba, az jót tesz lelkiismeretfurdalás ellen. Igen! Ezt a tanácsot fogja adni, ha már ez a kedves gyerek hozzáfordult a bánatával. És majd azt is ajánlja neki, hogy ne csavarogjon állandóan Afrikában mert ez nem vezet jóra, inkább nézzen valami állás után, mondjuk legyen vasutas vagy hírlapíró, és a szolid élet idővel helyrehozza. Fene ezt a szájharmonikát! — Közlegény... — szólt a kavargó homokzivatarban hörögve a káplár, aki végigment a szakaszon. — Maga rinocérosz?!__ Pléhből van ?!... Hőőő ... Az emberek rakásra döglenek, és itt szájharmonikával bíbelődik? ... Hőőőő... khm ... Khm ... Szétszakad a tüdőm! A déli áramlás sűrű portaicséreket kavart Galamb udvarias érdeklődéssel nézett rá: — Valaki rosszul lett? — Ember! Négyen kaptak hőgutát délután! — Az a naptól lehet. Az emberek rogyadozva köhögtek, a kavargó portölcsérek az ötven fokos izzó légáramlásban jajgató pokollá tették a menetoszlopot, és Galamb a körömpiszkálójával a szájharmonika oldalán egy srófot próbált meglazítani... Mennél közelebb értek az egyenlítőhöz, annál kínzóbb volt ez az állandó vándorlása a pornak. A passzát zónában jártak. Mintha a forró talaj füstölögne, úgy röpköd állandóan a homok, és az összezsugorodó nap parázsszerűen izzik a porfátylak mögött. — Zárkózni! Zárkózni! — ordítja a káplár, mert percenként felbomlik a menetoszlop. — Nincsen szérhúzója véletlenül? — szólítja meg kedvesen Galamb,kai leállt. Három szédelgő mechanikus a gépből kirezgő benzinpárok fölé hajolva dolgozik az óriási gépezetben . .. Valaki megérinti a félájult szerelőt Galamb áll mögötte: — Legyen szíves, kérem, hogyha ezzel a munkával kész lesz, akkor hozza rendbe a szájharmonikámat is . .. ... Csak az mentette meg az életét, hogy hirtelen ■ lehajolt, és így a kalapács néhány fehér sugárzásban terjengtek. A gróf úr, aki aránylag jól bírta az utat, a hidegtél ideges lett. Hlavács, a suszter ment mellette. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy előkelő bajtársának vacog a foga. — Sohasem hittem volna, hogy emberek erre képesek — mondta Hlavács. (Folytatjuk) Az altiszt szitkozódva, két centiméterrel a feje mellett dögve botladozik tovább a zúgott el.. porban. Egy katona kizuhan Este, mikor lehűlt a levea sorból, többen a fejüket függő, erőltették a menetelést!ják és jajgatnak ... A pán- Az egyenlítő felől szüntelenül célkocsil a kis kaliberű ágyúk- szállongó portölcsérek jeges* 38. Ssue-tól hetesre Wilson brit miniszterelnök az alsóházban bejelentette: Anglia — takarékossági okokból — 1975 helyett már 1971- ben elhagyja Malaysiát és Singapore-t. A brit csapatok továbbra is megtartják a hongkongi támaszpontokat, de három éven belül kivonulnak a Perzsa-öböl térségéből. A Szueztől keletre történő kivonulás 75 ezer katonát és 80 ezer polgári alkalmazottat tesz feleslegessé a szárazföldi hadseregben, a flotta és a légierő állományában. A megtakarítások az 1969—70-es költségvetési évben jelentkeznek először 110 millió fonttal. A síngapore-i miniszterelnök kérésére az angol kormány továbbra is katonai segítséget nyújt és kiképzőszemélyzetet biztosít Singapore-nak és Malaysiának egy közös légvédelmi rendszer kiépítésében. Térképünk a „Szueztől keletre” eső térséget ábrázolja s feltünteti azokat a támaszpontokat, amelyekről Anglia kivonul. (Telefotó MTI Külföldi Képszolgálat) A tanítványok szívében tovább él... Ezrek kísérték utolsó útjára Sípos Béla elvtársat A vörös zászlókat fekete gyászszalaggal suhogtatja a februári szél. A körmendi várudvaron ezrek szorongnak. A főbejárat előtt vörös drapériákkal ékesített, koszorúkkal, kandeláberekkel körülvett ravatalon a halott veterán Sípos Béla elvtárs. A nagyon egyszerű, a nagyon példás életet élt Béla bácsi, akihez szüntelen érkeznek az ismerősök, a rokonok, a tanítványok — az utódok! — hogy kegyelettel lerójják végső tiszteletüket. Délután két órától öt perces váltással a megye és a járás vezetői állnak díszőrséget a ravatalnál. Köztük dr. Gosztonyi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gonda György, Czirák Ferenc, Németh István, dr. Vincze Béla, Magyar Gyula, Vámos József, Vinkovits János, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai, országgyűlési képviselők, a megye és a járások számos kiemelkedő személyisége. Az udvart benépesítik a részvétet hordozó búcsúzkodók a megye minden részéből, s kiváltképpen a halott szülőfalujából, Nádasdról. Három órakor fájdalmasszomorúan felhangzik a Munkás gyászinduló, majd az elhalkuló zene utolsó akkordjai után Németh István, a megyei pártbizottság titkára búcsúzik a megye kommunistái, a megye munkásosztálya, parasztsága és valamennyi dolgozója nevében. — Szerény életed mindig követendő példa marad mindannyiunk számára. Elvhűséged, barátságod erőt ad további munkánkhoz, harcunkhoz, a tanítványok szívében tovább élsz. Fájdalmas, szomorú a búcsú. Sipos Béla bácsi nélkül zajlik majd tovább az élet, akinek jelenléte, szinte a legutóbbi napokig tartó munkája hiányozni fog ezután. Vigasztalás a gyászban, hogy amiért ő küzdött, amiért egy életen át harcolt , a kommunizmus ügye végül is győzni fog. A munkások hitét, lelkesedését jelképező vörös zászlót tovább viszik az élők, s az utódok. Erről szól a veteránok, a hajdani küzdőtársak nevében Cser József. Ezeket a gondolatokat fogalmazza meg az utódok nevében Takács István, járási munkásőrparancsnok is. Majd munkásőrök veszik vállukra a koporsót, s a méltóságteljes gyászzene mellett a vörös drapériás gépkocsira helyezik, hogy elinduljon utolsó útjára a drága halott. Végelláthatatlan sorokban halad a gyászmenet, fegyveres munkásőrök kísérik a koporsót, egyenruhás munkásőrök tisztelegnek végig az úton, amelyen elhalad a menet. A szívekbe már a valóság: Sippa Béla bácsit, a puritán, a nagyon egyszerű embert most kísérik utolsó útján. Majd a temetőben , még egyszer, fájdalmasan felhangzanak a búcsúszavak, ezúttal a tanítvány, Lőrincz Károly, a járási pártbizottság első titkára búcsúzik. Aztán a koporsót elnyeli a föld, a friss hantokat beborítják a virágok, a koszorúk. Pihenj, Béla bácsi, sokáig élsz az emlékezetben! (pósfai) A magyar néphadsereg egyik alakulatának őrsége február 10-én este feltartóztatta Frank Willibald 31 éves nyugatnémet állampolgárt, aki a tiltó táblák ellenére személygépkocsijával megállt egy katonai létesítménynél és a kocsiból kiszállva megfigyelést végzett. Előállításakor szökést kísérelt meg. Mivel többszöri felszólításra és figyelmeztető lövésre sem volt hajlandó megállni, az őr jogszerűen fegyverét használta, aminek következtében Frank Willibald súlyosan megsérült. Jelenleg kórházi kezelés alatt áll. Az illetékes rendőri szervek az ügy vizsgálatát megkezdték. VAS NÉPE 1368. február 14. Szerda