Vas Népe, 1968. február (13. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

Fock Jenő és Kállai Gyula fogadta a holland külügyminisztert Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke kedden az Or­szágházban fogadta dr. J. M. A. H. Luns holland külügymi­nisztert. Kállai Gyula, az országgyű­lés elnöke, szintén fogadta a minisztert. A látogatások alkalmával szívélyes eszmecserét folytat­tak a két ország kapcsolatait és a nemzetközi helyzetet érintő kérdésekről. A külügyminisztert a láto­gatásra elkísérte X. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete, Jon­­kheer J. A. de Ranitz nagy­követ, a politikai ügyek fő­osztályvezetője és J. Meijer, a nemzetközi együttműködés főosztályvezetője. A látogatásoknál jelen volt Péter János­­külügyminiszter és Barta Lajos, a Magyar Nép­köztársaság hágai nagyköve­te. A látogatás után a holland vendégek megtekintették a Parlament épületét. ★ Dr. J. M. A. H. Luns hol­land külügyminiszter és kísé­rete kedden délben a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminisz­ter-helyettes, Bartós István, a Fővárosi Tanács végrehaj­tó bizottságának elnökhelyet­tese, Pesti Endre vezérőrnagy és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. ★ Dr. J. M. A. H. Luns hol­land külügyminiszter kedden Budapest nevezetességeivel is­merkedett. Délben Péter Já­nos külügyminiszter társasá­gában hosszabb sétát tett a belvárosban és a Rákóczi úton. Délután feleségével és kíséretével az Országos Had­történeti Múzeumba látogatott el. Hosszasan időzött a Na­póleon korabeli emlékeknél, s távozásakor nagy elismeréssel nyilatkozott a múzeum gaz­dag gyűjteményeiről. Ezt kö­vetően a budai várnegyed és a várpalota több nevezetessé­gét is megtekintették a ven­dégek. ★ Kedden délután a Külügy­minisztérium vendégházában folytatódtak a magyar—hol­land tárgyalások. ____________ — A térre! Megismétlődött a jelenet. Ki-ki a földre tette fegyve­rét, és a hadnagy a kapi­tánnyal végigment. Galamb kilépett a sorból, és feszesen megállt. A kapitány végignézte: — A puskád? — Nem találom, mon com­mandant! A hadnagy meglepetten fel­ismerte a katonát: — A te fegyvereddel azt a vastag embert is megsebesí­tették. Hol voltál, mikor a lövés történt? A merénylőnek megint nem sikerült Galambot eláztatni. Öten is jelentkeztek, hogy az áldozat mellett futott. Egy altiszt jött puskával a kezében. . . — Itt a domb mellett, öt­ven lépésre a sebesülttől ta­láltam. — Ez a te puskád? — kér­dezte a hadnagy Galambot. — Oui, mon adjutant. — Különös. Neked mindig alibid van, és közben a pus­kád gyilkol. Semmit sem tudtak meg­állapítani, de Galambot, ha­bár teljesen igazolták a ka­tonák, a megmagyarázhatatlan gyanú, a bizalmatlanság rossz­indulatú homálya fogta kö­rül. A menetoszlop folytatta út­ját. Iljics bal vállát érte a lövés, és a tüdőt is megsér­tette. Az ezredorvos és a vö­rös szanitéc ápolás alá vet­ték. A Szaharának olyan vidé­kén meneteltek, amerre évek­ig nem vetődik el ember. Ver­gődve, küszködve haladtak. A lábuk bokán felül süppedt az izzó talajba, égette, felsebez­te a bőrüket, és a napi más­fél liter poshadt vízadag nem enyhítette nyomorúságos álla­potukat. A végsőkig ingerlé­keny és ideges volt ember, ál­lat egyaránt. Még Galamb is dühös lett. Sok vacak por ment a száj­harmonikájába, és vagy egy felhanggal hamisan fújt. Ké­sőbb egészen eldugult. Pil­lanatnyi lelkiállapota is kissé emlékeztetett egy eldugult szájharmonikára. Szerette ezt az ijedt, sápadt gyereket. Szegény. Milyen szomorú eset, ha az ember ebben a korban az alkohol élvezete miatt gyilkos lesz. De egyszer csak kiszabadul innen ez a fiú, és akkor majd azt a tanácsot adja neki, hogy járjon zenés kávéházba, az jót tesz lelki­­ismeretfurdalás ellen. Igen! Ezt a tanácsot fogja adni, ha már ez a kedves gyerek hoz­záfordult a bánatával. És majd azt is ajánlja neki, hogy ne csavarogjon állandó­an Afrikában mert ez nem vezet jóra, inkább nézzen va­lami állás után, mondjuk le­gyen vasutas vagy hírlapíró, és a szolid élet idővel helyre­hozza. Fene ezt a szájharmonikát! — Közlegény... — szólt a kavargó homokzivatarban hö­rögve a káplár, aki végigment a szakaszon. — Maga rinocérosz?!__ Pléhből van ?!... Hőőő ... Az emberek rakásra döglenek, és itt szájharmonikával bíbelő­dik? ... Hőőőő... khm ... Khm ... Szétszakad a tüdőm! A déli áramlás sűrű portai­­cséreket kavart Galamb udvarias érdeklő­déssel nézett rá: — Valaki rosszul lett? — Ember! Négyen kaptak hőgutát délután! — Az a naptól lehet. Az emberek rogyadozva kö­högtek, a kavargó portölcsé­rek az ötven fokos izzó lég­áramlásban jajgató pokollá tették a menetoszlopot, és Galamb a körömpiszkálójával a szájharmonika oldalán egy srófot próbált meglazítani... Mennél közelebb értek az egyenlítőhöz, annál kínzóbb volt ez az állandó vándorlása a pornak. A passzát zónában jártak. Mintha a forró talaj füstölögne, úgy röpköd állan­dóan a homok, és az összezsu­gorodó nap parázsszerűen iz­zik a porfátylak mögött. — Zárkózni! Zárkózni! — ordítja a káplár, mert per­cenként felbomlik a menet­­oszlop. — Nincsen szérhúzója vélet­lenül? — szólítja meg kedve­sen Galamb,­kai leállt. Három szédelgő mechanikus a gépből kirezgő benzinpárok fölé hajolva dol­gozik az óriási gépezetben . .. Valaki megérinti a félájult szerelőt Galamb áll mögötte: — Legyen szíves, kérem, hogyha ezzel a munkával kész lesz, akkor hozza rendbe a szájharmonikámat is . .. ... Csak az mentette meg az életét, hogy hirtelen ■ leha­jolt, és így a kalapács néhány fehér sugárzásban terjengtek. A gróf úr, aki aránylag jól bírta az utat, a hidegtél ide­ges lett. Hlavács, a suszter ment mellette. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy előkelő bajtársának vacog a foga. — Sohasem hittem volna, hogy emberek erre képesek — mondta Hlavács. (Folytatjuk) Az altiszt szitkozódva, két centiméterrel a feje mellett dögve botladozik tovább a zúgott el.. porban. Egy katona kizuhan Este, mikor lehűlt a leve­­a sorból, többen a fejüket füg­­gő, erőltették a menetelést!­ják és jajgatnak ... A pán- Az egyenlítő felől szüntelenül célkocsil a kis kaliberű ágyúk- szállongó portölcsérek jeges* 38. Ssue-tól hetesre Wilson brit miniszterelnök az alsóházban bejelentette: Anglia — takarékossági okok­ból — 1975 helyett már 1971- ben elhagyja Malaysiát és Singapore-t. A brit csapatok továbbra is megtartják a hong­kongi támaszpontokat, de három éven belül kivonulnak a Perzsa-öböl térségéből. A Szueztől keletre történő kivo­nulás 75 ezer katonát és 80 ezer polgári alkalmazottat tesz feleslegessé a szárazföldi hadseregben, a flotta és a lé­gierő állományában. A meg­takarítások az 1969—70-es költségvetési évben jelentkez­nek először 110 millió fonttal. A síngapore-i miniszterelnök kérésére az angol kormány továbbra is katonai segítséget nyújt és kiképzőszemélyzetet biztosít Singapore-nak és Malaysiának egy közös légvé­delmi rendszer kiépítésében. Térképünk a „Szueztől keletre” eső térséget ábrázolja s feltünteti azokat a tá­maszpontokat, amelyekről Anglia kivonul. (Telefotó MTI Külföldi Képszolgálat) A tanítványok szívében tovább él... Ezrek kísérték utolsó útjára Sípos Béla elvtársat A vörös zászlókat fekete gyászszalaggal suhogtatja a februári szél. A körmendi várudvaron ezrek szorongnak. A főbejárat előtt vörös dra­périákkal ékesített, koszorúk­kal, kandeláberekkel körül­vett ravatalon a halott vete­rán­ Sípos Béla elvtárs. A na­gyon egyszerű, a nagyon pél­dás életet élt Béla bácsi, aki­hez szüntelen érkeznek az is­merősök, a rokonok, a tanít­ványok — az utódok! — hogy kegyelettel lerój­ják végső tisz­teletüket. Délután két órától öt perces váltással a megye és a járás vezetői állnak díszőr­séget a ravatalnál. Köztük dr. Gosztonyi János, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gonda György, Czirák Ferenc, Németh István, dr. Vincze Bé­la, Magyar Gyula, Vámos Jó­zsef, Vinkovits János, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tagjai, országgyűlési képvise­lők, a megye és a járások szá­mos kiemelkedő személyisége. Az udvart benépesítik a rész­vétet hordozó búcsúzkodók a megye minden részéből, s ki­váltképpen a halott szülőfalu­jából, Nádasdról. Három órakor fájdalmas­­szomorúan felhangzik a Mun­kás gyászinduló, majd az el­halkuló zene utolsó akkordjai után Németh István, a megyei pártbizottság titkára búcsúzik a megye kommunistái, a me­gye munkásosztálya, paraszt­sága és valamennyi dolgozó­ja nevében. — Szerény életed mindig követendő példa marad mind­annyiunk számára. Elvhűsé­ged, barátságod erőt ad továb­bi munkánkhoz, harcunkhoz, a tanítványok szívében to­vább élsz. Fájdalmas, szomorú a bú­csú. Sipos Béla bácsi nélkül zajlik majd tovább az élet, akinek jelenléte, szinte a leg­utóbbi napokig tartó munká­ja hiányozni fog ezután. Vi­gasztalás a gyászban, hogy amiért ő küzdött, amiért egy életen át harcolt , a kom­munizmus ügye végül is győz­ni fog. A munkások hitét, lel­kesedését jelképező vörös zászlót tovább viszik az élők, s az utódok. Erről szól a veteránok, a hajdani küzdőtársak nevében Cser József. Ezeket a gondo­latokat fogalmazza meg az utódok nevében Takács István, járási munkásőrparancsnok is. Majd munkásőrök veszik vállukra a koporsót, s a mél­tóságteljes gyászzene mellett a vörös drapériás gépkocsira helyezik, hogy elinduljon utol­só útjára a drága halott. Vé­­gelláthatatlan sorokban halad a gyászmenet, fegyveres mun­kásőrök kísérik a koporsót, egyenruhás munkásőrök tisz­telegnek végig az úton, ame­lyen elhalad a menet. A szí­vekbe már a valóság: Sippa Béla bácsit, a puritán, a na­gyon egyszerű embert most kísérik utolsó útján. Majd a temetőben , még egyszer, fáj­dalmasan fel­hangzanak a bú­csúszavak, ezúttal a tanítvány, Lőrincz Károly, a járási párt­­bizottság első titkára búcsú­zik. Aztán a koporsót elnyeli a föld, a friss hantokat bebo­rítják a virágok, a koszorúk. Pihenj, Béla bácsi, sokáig élsz az emlékezetben! (pósfai) A magyar néphadsereg egyik alakulatának őrsége február 10-én este feltartóz­tatta Frank Willibald 31 éves nyugatnémet állampolgárt, aki a tiltó táblák ellenére személygépkocsijával meg­állt egy katonai létesítmény­nél és a kocsiból kiszállva megfigyelést végzett. Előállí­tásakor szökést kísérelt meg. Mivel többszöri felszólításra és figyelmeztető lövésre sem volt hajlandó megállni, az őr jogszerűen fegyverét használ­ta, aminek következtében Frank Willibald súlyosan megsérült. Jelenleg kórházi kezelés alatt áll. Az illetékes rendőri szervek az ügy vizs­gálatát megkezdték. VAS NÉPE 1368. február 14. Szerda

Next