Vas Népe, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
Ifjúmunkások és az érettségi Üt Alapelveiben, céljaiban az utóból idők egyik legjobb oktatásügyi rendeletére a szakmunkásképzőkben bevezették az emelt szintű képzést. Röviden azt jelenti ez, hogy az ipari tanulók néhány közismereti tárgygyal magasabb szinten foglalkoznak, mint a hagyományos osztályokban. Az emelt szintű képzésben részesült ifjúmunkások — szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezükben — rövid idő alatt (két év!) megszerezhetik az érettségit is. Gyakorlatilag tehát újabb lehetőség nyílt arra hogy tovább gyarapodjék az érettségizett szükőmunkások száma. Van ennek az intézkedésnek egy másik lényeges vonása is. Nevezetesen az, hogy mennyire gazdaságos, mennyire megéri ,belevág,ni” a fiataloknak, hiszen 17 éves korukra önálló keresettek szakmával rendelkeznek, s a következő két évben már ebből a helyzetből foglalják el a középiskola padjait. A ,,különbözeti”, vagy kiegészítő — nincs még rá megfelelő fogalmunk — kétéves iskola ugyanakkor a hagyományos középiskolával teljes értékű. Haszna mellett eltörpül az az áldozatvállalás, ami a részvevő vállára nehezedik. Az emelt szintű szakmunkásképzésre általában azok a fiatalok jelentkeznek, akik ennek megfelelő általános iskolai bizonyítványt mondhatnak magukénak. A feladat ugyanis meglehetősen nagy már a szakmunkásképzőben igen komoly tananyaggal kell megbirkózniuk. Végezetül talán még anynyit: általában a munkás- és parasztcsaládok gyermekei körében népszerű az új oktatási forma. Azok a fiatalok veszik igénybe akik egyébként jó tanulók, továbbtanulásra alkalmasak , a családi körülmények miatt szívesebben választanak olyan pályát, foglalkozást, amely egzisztenciálisan gyorsabban kamatozik. Vagyis minél előbb keresethez juttat ó Szombathelyen három évvel ezelőtt félszázan kezdték a tanévet az új oktatási toma szerint. A választott szakmájuk: autószerelő. Azóta ezek a fiatalok már sikeresen szakmunkásvizsgát tettek, s többségük él a továbbtanulás lehetőségével, azaz készül az érettségire. A szakmunkásképző intézet pedig kibővítette az emelt szintű képzés kereteit, géplakatos, általános lakatos, járműlakatos és központi fűtésszerelő szakmákra is kiterjesztette. Évente 60 személyt iskoláznak be A már fiatal szakmunkásként dolgozók közül harmincketten lépnek tovább: ennyien iratkoztak be a dolgozók kétéves szakközépiskolájába. Az osztályt a Savtorna Gimnázium szervezte, innen verbuválódik az oktatógárda is. Az intézet a pedagógiailag, szakmailag legjobban felkészült tanáraira bízta az oktatást. Az esti tagozaton heti 16 órában magyar nyelv és irodalommal, történelemmel, gazdasági földrajzzal, matematikával, fizikával, kémiával, biológiával és elektrotechnikával foglalkoznak. Főtárgy a matematika és az elektrotechniika.! Hetenként három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken este tartják a foglalkozásokat. A tantárgyak az iskola fő feladatának megoldását segítik : olyan ismeretanyagot nyújtanak, amely az előképzettségnek megfelelő szakközépiskolai követelmények figyelembevételével emeli a munkás- és parasztfiatalok általános és szakmai műveltségét. A második év végén a részvevők érettségi vizsgát tehetnek. Végzettségük feljogosít mindazon munkakörök betöltésére, amelyekre bármely más középiskolai érettségi és egyúttal feljogosít a felsőfokú intézetekben való továbbtanulásra is. Az országban, s megyénkben is első ízben szervezték meg a dolgozók kétéves szakközépiskoláját A 40- es Autójavítóból és a 17-es AKÖV-ből szervezett osztály tagjai hétfőn délután találkoztak első ízben a Savaria Gimnáziumban. Hétfőn, szeptember 15-éneste már kezdődik a tanítás, de azok jelentkezését még elfogadja az intézet akik e héten felkeresik a gimnázium igazgatóját. „Nem elég a szakmunkásbizonyítvány!” ..Az érettségi ma már szinte nélkülözhetetlen a szakmunkások számára”. „A két év alatt eldől, képes vagyok-e magasabb szintű iskolában tovább tanulni”. ,A magam hasznára tanulok, ez az, amit senki nem vehet el tőlem”. — Ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokat jegyeztem fel hétfőn délután. A fiúk — egytől egyig — nagyon komolyan veszik a tanulást. Tudják, érzik hogy mivel jár a napi munka után könyvet, füzetet venni a kézbe, de vállalják. Sokra becsülik az üzemek hozzájárulását. A munkahelyek ugyanis nemcsak engedélyezik a tanulást, hanem a feltételeket is megteremtik hozzá. Például egy műszakos beosztás szerint -foglalkoztatják őket. Sokan közülük, mint Németh István, Balogh Sándor, Csorba László, Szelestey Győző, a felsőfokú autóközlekedési technikumba pályáznak ha sikerül az érettségi. A legtöbbjük olyan családból jött, ahol még nincs érettségizett. Kettőnek a szülei, hatnak a testvére rendelkezik érettségivel. Porpáczy Károly Egyházasrádócról, Takács István népről jár be. Mindkettő szívesen vonatozik este későn, hogy részt vehessen a foglalkozásokon. Fiatal szakmunkások 17 —18 évesek. Két év múlva érettségi bizonyítványt kapnak. Ők az első fecskéi a annak a nagyszerű kezdeményezésnek, amely új szín a felnőttoktatásban, s amely minden bizonnyal népszerűvé válik. Pósfai H. János De hol is van ma ekkora hitel ilyen hosszú időre?! Legföljebb hozzzásegíthet bizonyos költséghányaddal az új rotációsba. Ha úgy számolunk hogy az egyes vállalatok tartsák fenn és fejlesszék magukat, álljanak a saját lábukon, általában jól számolunk! Ez az elv létkérdés: a sajtó is ezt hangoztatja nap min nap. Nem lehet a vállalatokat üzemeket folyvást felülről pénzelni, ha elég eredményesek, ha nem! Viszont a hírlapnyomás egy teljesen sajátságos ágazat, legalábbis a mi megyéinkre értve. Ha kellően felszerelt, akkor nyereséges sok helyen, már Vasban is. De ha egy rotációs vételének a gondja rászakad, megállhat a helyi felelősök minden tudománya! Akkora összeg szükséges. Rotációs ügy? Hadd kapcsoljam ezt most Vas megye korábbi (nagyon tartós) rotációs ügyéhez. Erről egyebek között Kuntár Lajos is bőven ír a Vas megyei nyomdákról szóló, némi elírások ellenére is kitűnő könyvében. Hogyan lett egyáltalán rotációs Vasban? Ami egyedüli rotációs volt a fél Dunántúlon? Egyedüli volt, mert más lap- és nyomdatulajdonosok, részvénytársaságok képtelenek voltak megfizetni! No és ez az egy hogyan lett? Óriási csaták zajlottak le körülötte a megszerzése előtt, de utána még legalább húsz eszembős*3. Idézek Kuniamtól, illetve az akkori sajtókból: „Lingauer (lap- és nyomdatulajdonos Szombathelyen) 1921 elején elfogadta a nyomda fejlesztésének lehetőségét, de ellenzéki álláspontját nem adta fel. Így alakult ki hamarosan az a visszás helyzet, hogy a kormány pénzén vett (egymillió koronáért) rotációs a kormányt támadó cikkeket ontott Szombathelyen. Telekiék zokon vették Lingauer magatartását, a támogatás visszavételét határozták el.” Az időben a Magyar Nyugat arról írt hogy a rotációsegyezségét a kormánnyal Lingauer kezdeményezte. Felajánlotta, hogy „ ... a nyugatmagyarországi területen egységes nemzeti hangulat kialakítására propagandát indít. Kiad egy német nyelvű lapot is. És egy horvát nyelvű lapot átvállal.” Lingauer hosszan tiltakozott a lapjában. Egyebek között azt írta: „Nem én ajánlkoztam a propaganda vezetésére, hanem a kormány kért fel.” A támogatást a kormány nem vonta vissza. Ezzért közzétette a Miniszterelnökség Sajtóosztályának 1920. október 8-án kelt 8630/M. E. IV. számú levelét: úgy színvonal, mint megbízhatóság, súly és elterjedése tekintetében, valamint nemzeti szellem és propagatív erő dolgában Nyugatmagyarországon távolról a legjelentősebb orgánum (a szóban forgó Vas megyei) és befolyása jóval túl megy Szombathely és Vas vármegye határain.” Itt, úgy hiszem már teljesen világos, hogyan lett rotációs gépe Vas megyének. De ennél több is világos. Az is, hogy a sajtópropaganda anyagi oldala sokkal inkább a honvédelméhez hasonlít, semmint a termelő üzemekéhez! Ennek a gondolatnak az elfogadása lehet csupán a kiindulási pont mai rotációs gondjaink elhárításakor is. Megyénk párt- és tanácsi fóruma előtt ez teljesen világos. A lapnyomás egy költséges, de nélkülözhetetlen, a rendszer és működése szempontjából óriási módon rentábilis vállalkozás, a megfizethetetlen kultúra terjesztője, nagy értékeket, súlyos forintokat teremtő, más vállalkozások ösztönzője, kontrollja, fontos társadalmi igények kielégítése. I Teleki-kormány szombathelyi rotációja a szocializmusban, néhány éve, fölmondta a szolgálatot. Ideiglenes használatra, költségmentesen az NDK-ból hozott a megye egy kiszuperált, öreg masinát. Hogy átmenetileg elforgatja nálunk köszvényes kerekeit.Az NDK-ban általában ofszet gépek működnek, többszínnyomásúak, korszerűek, gyorsak, a technika magas színvonalán állnak. Nemrég meg is tekinthettem az NDK-ban néhány ofszet-nyomdát. Itt is elkelne az ofszet, de egy jó, magasnyomású rotációs is megfelelne. A megye tehát, ahogy tudta, betöltötte az „ősrotációs” helyét, ha csak átmenetileg is. Aközben az MSZMP Vas megyei végrehajtó bizottsága és Vas megye Tanácsának végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy új nyomdát építtet. Kellett nagyon az új nyomda, mert a régiben nemhogy rossz, hanem kimondottan embertelen állapotok uralkodtak. Az olvadó ólom forróságában és bűzében kínlódtak a szedők. (Némelyik nyomdánk, például a veszprémi, ami ugyancsak rossz, a tbc.. első számú fészke volt még öt— tíz éve is). Az új nyomda áll. Megközelítően 20 millióba került. Ma Szombathely egyik büszkesége. De öreg gépekkel a laprészlegben. Valamivel így is többe került, mint, ahogy számították. Az építés tervezésekor — ez egyáltalán nem mellékes — az építési keretbe iktattak egy új rotációs gépet is! De akkor még úgy volt, hogy a beruházás terhének zömét nem a megye viseli. A beruházási összeget akkor Budapesten , lényegesen lecsökkentették. Az építés kezdete után új, nagyon fontos és helyes intézkedések, rendelkezések következtek. Hogy tudniillik önálló beruházásokra ösztönözze az állam az egyes vállalatokat, megyéket. Csak így kerülhető el, hogy némely vállalatok méltánytalanul és esetleg feleslegesen, gazdaságtalanul sokat ruházzanak be más vállalatok, megyék, helységek rovására. És az életszínvonal rovására. Hogy némely beruházások oktalan pénznyelő vállalkozásokká váljanak. Vas megye Párt- és állami szervei megértették az általánosságban megyénkre is kedvezően ható, de a nyomda építkezésére kedvezőtlen intézkedés fontosságát. Átvállalta megyénk a nyomdai építkezés költségeinek többségét, eleget téve a félben levő építkezésekről szóló passzusnak is. Csak így a rotációsra már nem futotta. És mélyen kimerült a megyei keret! Valami a nyomda számára ismét folyhat bele, de nem egy új nyomdaépületköltségeit megközelítő nagyságig, ameddig pedig fölér egy új, megfelelő rotációs költsége. Ez van. És ide most már talán csak ez kívánkozik: e cikk? Akivel hadakozik !- Fő célja, hogy tény-, anyagot, adalékot adjon ahhoz a vitához, amely a nyomdaipar fejlesztése körül bontakozik ki mostanában. Ahhoz is, hogy mennyire törekedhet rentabilitásra egy lapnyomás,, aminek a végeredménye egy Pártorgánum? Hogy ki finanszírozzon egy költséges rotációst? Ez vagy az? Vagy ez is, az is, sőt amaz is? (Vas esete speciális ma, itt a nyomda, a megye segít, ameddig híd, de az nem teljesen elég. 2. Az írás másik célja, hogy beavassa az olvasót ilyen fontos ügyekbe is. És egyben az olvasók elnézését kérje, amiért időnként és helyenként kevés vagy netalán kissé késve érkezik meg a Vas Népe, a nem mindig kifogástalan külsővel. Egyelőre! Legalábbis így reméljük. Pozsgai Zoltán 1969. szept. XI. Csütörtök Műkedvelő párttitkár Feltűnő szívélyességel fogadta egyik idősebb falusi párttitkárunk az odaérkező járási pártbizottsági vezetőt. — El sem tudja képzelni, milyen nehezen vártam, hogy kijöjjön valamelyikük. Olyan régen jártak nálunk, pedig most igen nagy gondban vagyok. Fontos döntés előtt szeretném kikérni tanácsukat — mondta többek között. Tagadhatatlan, jólestek e szavak a járási pártvezetőnek, örült, hogy számítanak rájuk, várják őket, igénylik tanácsaikat. — Ki vele, kertelés nélkül! Mondja csak nyugodtan, milyen gondjai vannak! Miben szorulnak tanácsra? — biztatta a párttitkárt. — Hát, kezdem a legfontosabbikon — válaszol a titkár. — Mindig nyaggatnak bennünket, hogy nem megyünk eleget az emberek, a tömegek közé. Hogy nem adunk mindenkinek pártmegbizatást. Ezért gondoltam, be kellene tanulnunk egy színdarabot és előadni egy párszor itthon, meg a környéken. Persze, olyan darab kellene, amelyikben szerephez jutna minden tagunk, így aztán együttesen lépnénk a tömegek elé, a színpadra. Hüledezett a járási pártvezető. Nem tudta hova tenni a hallottakat. Gondolta, ízetlen tréfát akarnak űzni vele. Hamarosan meggyőződött viszont, hogy a titkár halálosan komolyan gondolja az egész színdarab-históriát. Órákba tellett amíg sikerült megmagyarázni az alapszervezetek hivatását és szerepét. Megértetni, hogy ők elsősorban a párt politikája végrehajtásának letéteményesei, politikai, harci szervezetek. Önállóan kell megoldaniuk minden olyan problémát, amelyre saját erejükből képesek. Kérjék a felsőbb pártszervek segítségét, amikor a nehézségek megoldása meghaladja erejüket és lehetőségeiket irányítsák a társadalmi és tömegszervezeteket, a művelődésügyi, népművelési és egyéb helyi intézmények vezetőit, aktivistáit... * A legdöntőbb és leghatásosabb érv az volt, hogy a párttitkár mindezek ellenére — amennyiben érzéke és kedve van a színjátszáshoz — közreműködhet, színpadra is léphet a színjátszó csoporttal. A pártmunka s a politizálás lehetőségeit és eszközeit az alapszervezet egészének azonban máshol kell keresnie. VAS NÉPE Helyjeggyel — hely nélkül: „Maga a harmadik, aki az ölembe akar ülni!’’ A csinos hölgy eme váratlan bejelentésének vasárnap este, a Veszprém-külső és Márkó között, a Savaria—Göcsej Expresszen „történelmi” jelentőséget tulajdonítottam, tekintve, hogy valami egészen új, olyanfajta jelenséggel álltam szemben, amire ugyanezen a vasútvonalon még nem volt példa. A hölgy a negyedik kocsi 23-as számú helyén ült. Hogy egészen pontos legyek, az én helyemen. A saját, jól ellenőrzött és Veszprémben váltott helyjegyem ismételt, alapos tanulmányozása után legalábbis azt hittem, hogy az én helyemen, de pillanatok alatt kiderült, hogy túl optimista voltam. Az én helyem ugyanis — amelyiken a hölgy ült — azé a férfié volt, aki a peronablakon át bámult ki a nagy magyar éjszakába. Helyesbítek. Nem is az övé volt, hanem azé a másik fiatalemberé, aki mellette állt és hozzá hasonlóképp foglalta el magát. Szóval négyünké volt az inkriminált 23-as számú hely. Az egyeztetés pillanatok alatt megtörtént, semmi kétség, mind a négyünknek eladták. Kinek egy hete az IBUSZ-nál, kinek a Déli pályaudvar jegypénztáránál, kinek itt, ott. Az a kivételes helyzet állt elő — s itt az újszerűség —, hogy évek óta most először voltam kénytelen majdhogynem végigállni az utat Veszprém és Szombathely között. Mindezt plusz hat forintért, mert hogy ennyibe kerül a helyjegy. S ha csak egyedül jártam volna ekként... Mondják, sok baja van a MÁV-nak ezekkel a helyjegyekkel. Árusítja az IBUSZ, a MÁV menetjegyirodák, a vasúti jegypénztárak. Mind egy-egy hibaforrás. Ami aszerint is hatványozódik, hogy az induló és a végállomás között hány megálló van. A jelen esetben — Budapest és Szombathely között — három. Mondják a MÁV-nál, a bérletekkel rendelkező vállalatok is „keverik” a dolgot. Előre megveszik a helyjegyeket potom hat forintért, aztán otthon maradnak. Így fordulhat gyakran elő, hogy a Déli pályaudvaron nem adnak már jegyet a Savaria—Göcsej expresszre, ugyanakkor a szerelvény szinte üresen gördül ki az állomásról. Addig, amíg megfelelő apparátus nem áll rendelkezésre, amíg az IBUSZ és a MÁV egyeztetik ez ügyben teendő közös dolgaikat, szüntessék meg a helyjegyrendszert. Igaz, kisebb lesz a MÁV bevétele, de az utas kevesebbet fog mérgelődni. (tarabó) Csőcsűrés Nemcsak a csavarokat lehet csűrni, hanem újabban a csöveket is. A minap közölte lapunk, hogy az Eötvös utca egyik házában múlt csütörtökön repedt a cső, pénteken, szombaton, vasárnap és hétfőn emiatt nem volt víz a legtöbb lakásban. Vödrökkel hordták a mosdókba, kádakba, illemhelyekre és néhol az ebédhez is. Az ügyben a pénteki, szombati, vasárnapi és hétfői víztelenség után kedden fordulat állt be. Egy ember megjelent — ahogy mondta kiküldték a cikk miatt — s vizsgálódott a csövek körül. Úgy mondják, nagyon jó szándékú ember volt, közölte, hogy ő nem szerelő, hanem ki kell deríteni, hogy s mint áll tulajdonképpen ez a cső ügy. Ugyanis valami rejtély is van a dolog-ban: nem tudni, először ki, milyen cég embere ügyködött a repedt cső elzárásán. Nem tudni, bár állítólag valakinek mondta, milyen teendők szükségesek Tény azonban, hogy a csőnél most már újra járt hivatalos ember! Víz persze kedden, sőt szerdán sem lett. A csövek környéke kihalt. Viszont most már elegen tudnak a dologról és ez is igen nagy eredmény. És eső is volt tegnap délután, aki akart, teknőből is foghatott vizet az udvaron, vagy az utcán, az irgalmas égi csatornák alól. Lapzártakor a víztelenség tart. Az illetékes karbantartóknál pedig ugyancsak tart a nemes vetélkedés a szocialista címért. A végeredmény pedig majd kiderül, ha kiderül. — P —•