Vas Népe, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

50 millió forint vasutaslakásokra — 300 kilométer vonal komplex korszerűsítése — Szociális létesítmények Celldömölkön és Szombathelyen A MÁV 1970 évi terveiből A MÁV Vezérigazgatósága a minap összegezte a vasút és vasutasok tavalyi munká­ját és bizonyos képet villan­tott fel az 1970-es esztendő­ről. Megtudjuk ebből, hogy az árufuvarozás terve több mint 111 millió tonna, vala­mivel több a tavalyinál, és majdnem 400 millió utas szállítása. Hogyan valósul meg mind­ez? A legfontosabb a szállítá­sok üzemi teljesítményének növelése, a műszaki fejlesz­tés, a személyszállítás ké­nyelmének növelése és a vontatási sebesség fokozása. A MÁV tervei szerint az idén a dieselvontatás ará­nya eléri a 70 százalékot, örömünkre ezzel egyidejűleg csökken a gőzvontatás. Az árufuvarozás gyorsítására és a szokásos lemaradások ki­küszöbölésére a fuvarhiá­nyos hónapokban díjkedvez­ményt ajánl a MÁV a szál­líttatóknak. A vasút fejlesz­tésére 5,4 milliárd forintot költenek az idén. A legna­gyobb beruházás a vasútvil­­lamosításra jut. Év végére Budapest—Nyíregyháza, il­letve Záhony—Debrecen, Miskolcon át Budapestig és Budapesttől Hegyeshalomig villamos vonatok bonyolítják majd a forgalmat és meg­kezdődik a Szajol—Lököshá­­za vonal villamosítási elő­készülete, valamint megindul a Budapest—Szob vonal vil­lamosítási munkája. Igazgatóságunkat is érintő nagy beruházás kezdődött, a Veszprém külső állomás bő­vítése. A fejlesztési terv sze­rint minte­gy 200 kilométer vasútvonal komplex korsze­rűsítésére lehet számolni a közlekedéspolitikai irányel­veknek megfelelően. (Vagyis modern, a sínektől kezdve a biztosító berendezésig és so­rompókig történő átalakítás.) A munkavédelmi célokat szolgáló beruházásokra a MÁV a tervből 78 millió fo­rintot „hasított ki”. A sok jelentős beruházás közül ben­nünket közvetlenül érint a celldömölki állomás öltöző­mosdójának építése, vala­mint a szombathelyi járó­műjavítóba tervezett szoci­ális létesítmények. Ezenkívül a vasutasok lakáshelyzeté­nek javítására a MÁV az Országos Takarékpénztárnál kezelt lakásalap javára 50 millió forintot utalt át, to­vábbi 34 millió forinttal az egészségügyi ellátást szolgá­ló beruházásokat bővítik. Mindebből arra következ­tetünk, hogy a vasutat szo­rongató problémák egy ré­sze, amely a krónikus lét­­e­sűit­árishoz is hozzáférik­, elindul a jóirányú megvaló­sulás útján. A kormány körülbelül két hónapja intézkedett arról, hogy a vasútnál meghatáro­zott arányú bérfejlesztést kell végrehajtani 1970-ben. Ennek keretében a MÁV a következő területeken kíván előbbre lépni. Rendezi az uta­zó és fordulószolgálatot tel­jesítők túlóráját, növelik az éjjeli pótlékot, rendezik a bérét a munkás és egyéb forgalmi állomány csoportú­­aknak. A kitűzött feladatok na­gyok, a megvalósításukat szolgáló elképzelések szépek és reálisak is. A felhasznál­ható anyagi összeg sem ke­vés. De arra azért minden­képpen szükség lesz, hogy felhasználásukban követke­zetesség és bizonyos fokú koncentráció érvényesüljön. (szanatit Szombathelytől Leningrádig Világjelenség: az ember utazni kíván. Látni ismeret­len tájakat, „felfedezni” ide­gen népek szokásait, nagy öröm, szórakozás, kikapcsoló­dás. Az utazásokat — mint ismeretes — jórészt az IBUSZ bonyolítja le. Vas megyéből például tavaly kö­zel 12 ezren látogattak ha­zánk más részeibe, s csak­nem 7 ezren utaztak kül­földre. Legtöbben Jugoszláviába, majd Ausztriába, Bulgáriá­ba kirándultak. De a vasi ember eljutott Indiába, az Egyesült Államokba, s Euró­pa szinte valamennyi államá­ba. Más népek fiai viszont hoz­zánk látogattak. A szovjet Inturist csoportokon kívül 1969-ben sok amerikai, nyu­gat-német, több ezer ju­goszláv, csehszlovák és NDK-beli vendéget fogad­tunk a szomszédos Ausztria lakóin kívül. Idei utazási tervét az IBUSZ a felszabadulási év­forduló jegyében állította össze, s Vas megyei irodá­ja is részt vesz a tavaly jú­liustól indított irodák közötti munkaversenyben. Márciusban az Állami Biztosítóval és a tsz-ek te­rületi szövetségeivel közösen két kirándulást is szervez tsz-dolgozók részére. Gyára­kat látogatnak meg, munkás­paraszt találkozókon vesz­nek részt. Áprilisban a ke­reskedelmi, pénzügyi és ven­déglátóipari dolgozókat „vi­szi” három napos budapesti útra. A kirándulók megte­kintik a Parlamentet, színhá­zi előadást néznek meg. Má­jusban — az iroda — kü­lön­­vonatot indít Dunaújvárosba. Feltehetően sok olyan utasa lesz aki annak idején dolga­­z város építkezésein. Külföldre is utaztatnak a jubileumi évvel kapcsolat­ban. Szeptember végén kü­lönvonat indul Kijevbe, ille­tőleg Moszkvába. Ez alka­lommal 300-an ismerkedhet­nek meg e szovjet városok­kal. Negyvenen a lengyelor­szági Nowi-Tam-ba. Lenin egykori tartózkodási helyére látogatnak el. A bolgár Várna nevű ha­jóval úgynevezett „Barátság” körutazásra indulhatnak az érdeklődők. A 25 napos ki­rándulás során Várnából Le­­ningrádba jut el a hajó, s közben a turisták Isztanbul, Nápoly, Róma, Barcelona, Gibraltár, Lisszabon, Le Havre nevezetességeit láthat­ják. Utána szárazföldön Pá­rizsba mennek, majd a hajó tovább folytatja útját vég­célja felé London, Koppen­hága, Stockholm és Helsinki érintésével. Vendégeket is fogad a me­gye. Áprilisban például a sráci Interrersen utazási iro­da szervezésében sajtó és üzemi bizottsági tagokból ál­ló propaganda csoport láto­gat Vasba. Sorolhatnánk még az IBUSZ bő választékkal ren­delkező utazási programjait, de ízelítőnek talán ennyi is elég, hiszen az Utazási Iroda dolgozói bármikor készség­gel állnak az érdeklődők rendelkezésére. Zentai . Húszmillió autó Rekordforgalmat bonyolí­tottak le 1969-ben a jugo­szláv határátkelőhelyeken Egy év alatt több mint 74 millióan lépték át Jugoszlá­via határát, zömükben kül­földiek. Az utasforgalom 20 százalékkal volt magasabb, mint 1968-ban. A jugoszláv határállomások gépkocsifor­galma 17 százalékkal emel­kedett tavaly, több mint húszmillió autó lépett át a határon. Tizennyolc száza­lékkal növekedett Jugoszlá­via kishatárforgalma is. 1970. január 29. Csütörtök Halló, telefon! több előfizetői több vonal — Halló, itt a Vas megyei Távközlési Üzem vezetője. — Hány új állomást kap­csoltak be tavaly? — Szombathelyen 567-et, a megyében további 92-t. A megyeszékhelyen 3197-re nőtt az előfizetők száma. — Milyen egyéb fejlesztés­re került sor a múlt évben? — Szentgotthárd új köz­pontot kapott. A vasvári és a körmendi telefonközpontot kicseréltük és egyben bőví­tettük. — Idei tervek? — Szombathelyen négy vonalkoncentrátort fogunk felszerelni. — Mire szolgál a vonal­koncentrátor? — Egy-egy lakóterületen ötven előfizető telefonját fogja össze. Eddig két vo­nalkoncentrátorunk üzemel. Ha az újakat is felszerelik, sokkal kevésbé lesz megter­helve a hálózat, könnyebben lehet majd vonalat kapni. b. L A Celldömölki Gépjavító Állomás azonnali belépéssel felvesz hegesztő, lakatos szakmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint Szabad­szombat biztosít­va. Jelentkezés az Állo­más Főmérnökénél. (506) Kísérel negyvenkét éven át Ezerkilencszázh­uszon­n­yol­c­tól ezerkilencszázhetven­­ig hosszú az idő: negyvenkét év. Közel fél század. Aki ennyi időt egyszerűen csak megélt is, élete de­lén járó, tapasztalt ember, aki ezeket az éveket mun­kában töltötte, tiszteletre méltó idős ember, aki pe­dig ezt az emberöltőnyi időt ráadásul egy üzem „szí­neiben” dolgozta végig, az példamutatóan hűséges munkás is. Az említett számok M­isics Jenő pályafutására jellemzőek, a Vas megyei Nyomdaipari vállalat ez év január elsejével nyugállományba vonult gépmeste­rére, aki az 1944—1945-­is évek munkaszolgálatosként eltöltött sanyarú ideje kivételével mindig az üzem dolgozója volt. A hosszú munkában töltött idő bővelkedett elisme­résekben is. Az arany törzsgárda jelvény, a kiváló dolgozó oklevél tulajdonosa, a szakma kétszeres kiváló dolgozója. Tíz évig az üzem párttitkára volt, s mint munkásőr 1966 decemberében a Munkásőr em­lékérmet is a mellére tűzték. Nyugállományba vonulásakor brigádja meleg ün­nepléssel búcsúzott tőle. Úgy gondol Milisits Jenő hűsége elgondolkoztató például szolgálhat a ma mun­kásvándorlásában. Békés, hosszú életet kívánunk neki. Gyár a fák között. — je - VAS NÉPE Szolgáltatás kalocsaiban és gyerekcipőben Igazán nem legnagyobb gond ma bizonyos szolgálta­tások terén, amit most szó­vá teszek, de talán nem ér­demtelen arra, hogy beszél­jek róla. Történt, hogy egy szom­bathelyi lakos villanyt javí­tani hívta lakására az ille­tékes szolgáltató céget, amelynek képviselője meg is jelent a helyszínen, össze­kötözte az összekötözendő drótokat, majd távozott. A lakos boldogan illesztette hő­sugárzójának vezetékét a konnektorba, m­erre kigyul­ladt a villany. Nem várt ese­mény, tekintve, hogy idő­közben egyetlen kapcsoló­hoz sem nyúlt. Várta vol­na viszont, hogy hőt sugá­roz a hősugárzó — de erre hiába várt. Nem sugárzott. „Majd a maszek!” — gon­dolta a lakos és nem is csa­lódott. Jött a maszek. Kalocsniban jött! Illőn levetette e lábvédő alkalmatosságot a bejárati ajtó előtt, ilyenformán s kinti latyakból egy csöpp­nyi sem került a lakásba. A lakos csak csodálkozott ezen a tapintaton. (Azon már nem csodálkozott, amit a maszek megállapított: tudniillik, hogy a szolgáltató cég tisztelt kép­viselője sorba kötött ott, ahol párhuzamosan kellett volna — vagy efféle — és ezért gyullad a villany, ami­kor a hősugárzónak kellett volna szuperálnia.) A szolgáltató cég annak idején — persze, nem a vi­lág! — 19 forintot kért a rosszul elvégzett munkáért. A maszek ugyanezért fizet. És a kalocsnit — mint rezsit — ezek szerint nem is „ter­helte” sehova. Úgy látszik, enélkül is telik neki kalocs­­nira. Szolgáltatóiparunkban néhol viszont — progresszív rendelkezések ide vagy oda — a jelek szerint változat­lanul nem futja többre gye­rekcipőnél. .. (farabó) Húzd!... —de ne így! A világszerte méltán híres Rajkózenekar egy kisebb csoportja megyénkben turné­zik január 17-től kezdve. A KISZ Központi Bizottság égi­sze alatt kötötték szerződé­seiket a nagyobb falusi és járási művelődési otthonok­kal, a helyi bevételtől füg­getlenül, készpénzért. S nem is olyan kis készpénzért! A magas felléptidíj, az együttes híre kötelez! Ezért elszomorító a káldi eset... Kaidon január 18-án dél­után öt órai kezdettel lépett fel az együttes. Már négy órakor megérkeztek, s az előadás kezdetéig tartó egy óra izgalommal, látás-futás­sal telt el. A jólfűtött öltö­zőbe több ízben felrendelték a művelődési otthon tiszte­letdíjas igazgatóját („civil­ben” pedagógus), s közölték, hogy itt ma előadás nem lesz, mert a színpad túlságo­san hideg. Futkosás egy szo­bahőmérőért: plusz tíz fokot mutatott. Igaz, a szerződés­ben plusz 18 fok hőmérsék­letben állapodtak meg, de aki a falusi művelődési há­zakat ismeri, tudja: reggel­­től-estig való fűtéssel sem lehet kánikulát teremteni bennük... A rajkók aztán mégis úgy döntöttek, hogy színpadra lépnek, de csak 25—25 perces műsorral. Az is igaz, hogy a szerződés 120 perces műsoridőt írt elő, de a művelődési ház igazgatója a tíz fokra való tekintettel — végül is — 45—45 perc­ben állapodott meg velük. Előadás után az együttes jó­ízűen elfogyasztotta a saját terhükre — szerződésileg —a megrendelt uzsonnát a Hu­bertus Kisvendéglőben, majd fizetés nélkül távozott. De egy jótanácsot adtak a ven­déglő vezetőjének: mt majd az igazgató elvtárs a reprezen­tációs alapból rendezi a számlát.. .* Az igazgató négyszáz fo­rint tiszteletdíjért vállalta a tanítás és egyéb társadalmi elfoglaltság mellett a műve­lődési ház vezetését. Az uzsonnaszámla éppen ennek az összegnek a fele volt né­hány forint híján. Több te­lefon, utánjárás és egy eré­lyes levél után a Rajkó Ze­nekar vezetője megküldte ugyan az elfogyasztott éte­lek ellenértékét, az eset mégis keserű szájízt hagyott nemcsak Káldon! Elítélik ezt a viselkedést mindazok, akik itt a megyében egyengetik, szervezik az együttes fellé­péseit. Mert nemcsak az szá­mít, amit a színpadon pro­dukálnak, hanem az emberi magatartás is fokmérője egy­­egy csoport művészetének. Szakály Éva 3 Óriássátor és műégbolt felfújható óriási sátrat emel­nek az ó­városban levő strandfürdő egyik medencé­je fölé. A 62 méter hosszú és 28 méter széles műanyag­sátort a helyszínen „varrják össze” 7 méter széles elemek­ből. Ezután ventillátorok se­gítségével levegőt nyomnak a hatalmas, világoskék és sárga színű műanyag lepel­be. Az így kiképzett fedett uszodát bekapcsolják a táv­fűtésbe, s ezzel megoldják a téli strandolást és a vízi­sportolók téli edzését. Né­hány hét múlva már kelle­mes környezetben edzhetnek a sportolók. Az egyébként is reprezen­tatív tatabányai strandnak újabb ékessége lesz ez az élénkszínű „műégbolt”. A sá­tor belső terének magassága mintegy két emeletnyi, s ér­dekesen oldják meg a világí­tást is: sűrűn elhelyezett kan­deláberek szórják majd a fényt a sátor falára és a víz tükrére. A műanyagsátor 900.000 forintba, teljes kiépí­tése pedig 2,5—3 millió fo­rintba kerül. "-dkices munkához kezdtek . inyán a Győri Pamut­­ivő és Műbőrgyár szakem­­bei. A szénbányák igazga-'­­óságának megrendezésére

Next