Vas Népe, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
Elhatározta A kolumbiai kormány elhatározta, hogy elősegíti Londono y Londono a múlt hét csütörtökén elrabolt egykori államminiszter kiszabadítását. A határozat a hétfő éjjeli minisztertanácsi ülésen született, miután a kormány tudomást szerzett arról a levélről, amelyet a volt miniszter fián keresztül juttatott el az államfőhöz. A kormány e levélben megfogalmazott kérésnek megfelelően kíván eljárni. A levélben Londono y Londono arra kérte Leras elnököt, hogy „ne mozgósítsa a fegyveres erőket". A bonni kormány Winter kijelentéséről BONN Von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője kedden kijelentette: az NSZK kormánya nagy figyelemmel kíséri azokat a nyilatkozatokat, amelyek az NDK vezetői részéről az utóbbi időben elhangzottak. A szóvivő külön felhívta a figyelmet Winzer külügyminiszternek a Neues Deutschland keddi számában közölt kijelentésére. Winzer egy kérdésre válaszolva azt mondotta: az NDK és az NSZK kapcsolatainak fejlődéséhez az egyetlen alap a békés együttélés. A bonni kormány ebben a kijelentésben rugalmasságot vél felfedezni, hangoztatta von Wechmar. Mint a kormányszóvivő közölte, Walter Scheel külügyminiszter csütörtököm Londonba utazik, ahol aznap este és péntek reggel Lord Home-val találkozik, pénteken a bonni külügyminiszter tovább utazik Washingtonba, hogy Rogers amerikai külügyminiszterrel tárgyaljon. Mindkét megbeszélés célja a nézetek koordinálása közvetlenül Scheel moszkvai útja előtt Mint jelentettük, a bonni kormány július 23-án szándékozik meghozni a formális határozatot a moszkvai tárgyalások megkezdéséről. Az MTI bonni tudósítójának értesülése szerint már kapcsolat létesült Moszkva és Bonn között a terminus egyeztetéséről. Politikai gyilkosság Kolumbiában BOGOTA Több pisztolylövéssel meggyilkolták César Gonzalest, a Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját és fivérét, valamint megsebesítették Raul Herrera parasztvezetőt. A gyilkosság a múlt hét szombatján történt Bogotától nem messze, amikor César Gonzales beszédet akart mondani egy nagygyűlésen a Kolumbiai Kommunista Párt jubileuma alkalmából. César Gonzales Fuzagazuga városi tanácsának kommunista tagja és Cundinamarca megye tartományi gyűlésének képviselője volt. Az utóbbi időben nagy figyelmet fordított a parasztoknak a földért és az ültetvényesek ellen folytatott harcára. Látszólag nyugalom honol Ulsterben A rendőrség és a brit csapatok példátlan arányú biztonsági intézkedései nyomán kedd reggel is viszonylagos nyugalom volt Belfastban és Észak-Írország más nagyvárosaiban. Igaz, Belfast katolikusok és protestánsok által lakott városrészében ismeretlen személyek benzinbombával felgyújtottak egy szállodát, de szerencsére a hotelben senki sem tartózkodott. Látszólag tehát béke honol az országban, de ez a látszat nem tévesztheti meg a tapasztaltabb megfigyelőket, akik óva intenek attól, hogy az orániai felvonulás zavartalan lefolyásából túlzott következtetéseket vonjanak le. Ezek a megfigyelők úgy vélik, hogy azok, akik rendbontásra készülnek, természetszerűleg nem azt az időpontot választják ki, amikor az összes rendfenntartó erők maximális készültségben vannak. „Ebben a játékban — idézi az AP hírügynökség az egyik belfasti megfigyelőt — a lépés hatékonysága annak váratlanságán múlik”. Káosz 40 kikötőben Anglia 40 kikötőjében kedd estére teljes volt a zűrzavar. A dokkmunkások erre a napra tervezték általános bérsztrájkjukat, a tőkések azonban az utolsó pillanatban hét százalékos fizetésjavítást ígértek. Jack Jones, a Szállítómunkások Szakszervezetének főtitkára hétfőn csak este tudta felszólítani a 47 000 szervezett munkást, hogy jelentkezzék munkahelyén. A felhívás azonban már későn érkezett. Kedd reggel Southampton, Manchester, Glasgow, Tilbury dokkjaiban gyakorlatilag meg sem kezdődött a munka, és a londoni rakodóparkok 17 000 dolgozója közül is csak mintegy 7000 jelentkezett munkára. Liverpoolban 11 000 kikötőmunkás maradt távol munkahelyéről. A Bastille lerombolásának évfordulóján, Franciaország legnagyobb nemzeti ünnepén nagyszabású katonai parádéra is sor került. Képünkön: Pompidou elnök megtekinti az egyik díszelgő egységet. (A Vas Népe képtávírójám érkezett). A toryk külpolitikájának gyenge pontjai Az alig egy hónapja hivatalba lépett angol konzervatív kormány tagjait meghökkentette az az ellenséges visszhang, amelyet a toryk két kedvenc külpolitikai elképzelése, a dél-afrikai fegyverszállítások felújítása és a Perzsa-öbölben való angol katonai jelenlét meghosszabbítása váltott ki világszerte. A dél-afrikai fegyverembargó feloldása már befejezett ténynek tekinthető: a múlt héten Anglia terjedelmes bizalmas levélben tudatta 17 nemzetközösségi tagállam vezetőivel, hogy „az 1955. évi simonstowni szerződés értelmében Anglia bizonyos védelmi fegyvereket fog szállítani Dél-Afrikának". A részletek még hátra vannak ugyan, de Douglas Home szombaton már közölhette az elvi elhatározást Rogers amerikai külügyminiszterrel, s az amerikai vendég nem csinált titkot abból, hogy a döntést kockázatosnak tartja, mert az — mint mondotta —, „Afrikában bizonyos rosszallást vált majd ki”. Bár a konzervatív párt vezetői csaknem valamenynyien elszánt hívei a fegyverszállítások felújításának, nem minden tory-képviselő helyesli a lépést, amelyet sokan a politikai rövidlátás jelének minősítenek. Befolyásos konzervatív körökben kifejtik, hogy a fajgyűlölő rezsimekkel való nyílt katonai szövetség csak „a legfőbb ellenfél” malmára hajtja a vizet, elősegíti a „kommunista agitációt” Afrikában. A munkáspárti Lord Caradonn, aki Anglia ENSZ-főmegbízottja volt június 19-ig, a BBC-rádió adásaiban is kifejtette azt a véleményét, hogy a fegyverszállítás nem egyszerű technikai vagy külkereskedelmi kérdés, hanem súlyos erkölcsi probléma, amelynek kimenetelétől függ, vajon Anglia melyik oldalra kerül a világot megosztó legnagyobb kérdések egyikében, a faji problémában. Ezt a félelmet tükrözi a mértékadónak ismert Observer vezércikke is: „minél mélységesebben csalódnak az afrikai államok, annál nagyobb mértékben merülnek ezen országok érzelmei mély gyűlöletbe, Anglia teljes elutasításába csapnak át". Kedden a Times és a Daily Mirror vezércikkben szólítja fel a kormányt, vegye még egyszer fontolóra a kérdést és mondjon, le a fegyverszállításokról. Erősödik a hazafiak nyomása Kambodzsában PHNOM PENH A felszabadító erők által elfoglalt Khkom város viszszafoglalására küldött újabb kormánycsapatok kedden heves harcot vívtak a várost tartó hazafias egységekkel. A kambodzsai kormánycsapatok főparancsnokságának szóvivője közölte, hogy a Khiromban körülzárt kormánykatonák, miután lőszerük elfogyott, kiürítették állásaikat Egy részüknek sikerült elmenekülniök, mások fogságba estek. Az erősítésül küldött kormánycsapatok heves harcban állnak a város körüli dombokon a felszabadító erőkkel. A szóvivő közölte azt is, hogy a kormánycsapatok „meglehetősen súlyos” veszteségeket szenvedtek és megsegítésükre dél-vietnami csapatokat irányítottak a térségbe. (Reuter, UPI) Andreotti tárgyal RÓMA Andreotti kedden Rómában megkezdte puhatolózó tárgyalásait Andreotti először a Köztársasági Párt képviselőivel tanácskozott a négypárti koalíció esetleges újbóli megalakításáról. A Köztársasági Párt közölte, hogy hajlandó részt venni az új koalícióban, amennyiben az érdekelt politikai pártokkal ilyen megállapodás születik. (UPI, Reuter). Fellázadtak HONGKONG Május és június hó folyamán a vientianei légierő három pilótája, valamint a szárazföldi hadsereg 25 tisztje és katonája állt át a felszabadító erők oldalára — közölte a Patet Lao tájékoztató irodája. A pilóták egy H—34 típusú helikoptert vezettek. A 25 tiszt és katona — a tájékoztató iroda Hongkongban lehallgatott adása szerint — fellázadt, és a laoszi hazafias erők oldalára állva, részt vett Saravane felszabadításában. Az Egyesült Államok külügyminisztere Tokióban, Manilában és Saigonban tárgyalt az elmúlt napokban, majd Londonon át tért haza. Nixon máris jelentéstételem fogadta külügyminiszterét. (Telefoto — AP—MTI—RS) VAS NÉPE Sajtótükör A „tigrisketrecekről“ Moszkva A Pravda keddi száma hanoi tudósítójának beszámolóját idézi a saigoni rendszer börtöneiben uralkodó iszonyatos állapotokról. Az utóbbi hetekben hírhedtté vált Con Son sziget központi börtönét amerikai pénzen bővítették ki még Nao Dinh Diem uralma idején. Az amerikaiak vietnami bűncselekményeit vizsgáló bizottság tagjai a Pravda tudósítójának elmondották, hogy ebben a börtönben a felügyelők korlátlan jogot élveznek a rabok ütlegelésére, kínzására és meggyilkolására. A foglyoknak eledelül homokkal és kőtörmelékkel kevert rizst, 60s rizst, amelyek után nem adnak vizet továbbá a teljesen vitamonmentes, úgynevezett fehér rizst adnak. Nem csoda, hogy a foglyok rendszerint megbetegednek. Gyógyszereket nem adnak nekik. Ha valaki e borzalmak következtében eszét veszti, a felügyelők az egészségesekkel egy cellába zárják, s korbácsot adnak a kezébe, majd szadisták módjára finelise, amint ütlegeli társait. A sokat emlegetett „tigrisketrecek” felül vasrácscsel elzárt vermek a szabad ég alatt, amelyekben a foglyokat lábukon megbilincselve tartják. A Com Son-i börtönökért kívül számos fegyház van Dél-Vietnamban, amelyek neve talán kevéssé ismert, ám rabjaik éppen úgy szenvednek, mint a Con Sonban fogva tartottak. Phu Loyban a foglyokat vegyi anyagokkal mérgezték. Phu Quloc szigetén jelenleg 10 000 ember sínylődik." Khieng Horig-ban a foglárok egy alkalommal szörnyűséges vérfürdőt rendeztek: 52 fogolynak vágták el Storkát. A Pravda cikkírója rámns tat, hogy az amerikai hatóságok nem mondanak igazat, amikor arra hivatkoznak hogy nincsenek értesüléseik arról, mi történik ezekben a börtönökben. Con Son szigetén valójában 47 amerikai katona tartózkodik. Még parancsnokuk neve is ismert: Benkley-nek hívjá k. Köztudott ezenkívül, hogy nagyszámú dél-vietnami rendőr és börtönőr az Egyesült Államaikban kapott kiképzést. A Pravda hanoi tudósítója vizsgálati tények alapján levonja a következtetést, hogy az Egyesült Államoknak a teljes felelősséget kell vállalnia azért, ami ai saigoni tömlöcökben törö ’ténik. " A pápa és a nyugatnémet kancellár találkozójáról A Zycie Warszawy keddi számában VI. Pál pápa és Brandt kancellár találkozóját kommentálja: s a többi között megállapítja: Brandt ismertette a pápával keleti politikájának céljait. VI. Pál pedig „bátorságot kívánt” a nyugatnémet kancellár céljainak megvalósításához. Ez a tény a Vatikán részéről az NSZK új keleti politikája óvatos támogatásának tekinthető. Ez most először jutott hivatalosan kifejezésre. A Vatikán eddig nem támogatta Brandt keleti politikáját. Most viszont V. Pál kifejezte reményét, hogy az NSZK és Lengyelország, valamint az NSZK és a többi európai ország viszonyának rendezése a lehető leggyorsabban bekövetkezik. Az NSZK kormányának szóvivője kijelentette, hogy a haladó nyugatnémet katolikusok támogatják az Odera —Neisse határ végleges elismerését. Úgy néz ki, hogy most hasonlóképp vélekedik: a vatikáni diplomácia a pápa közvetlen környezeté- nek jelentős része és ma-aga a pápa is. Ez a tény lényeges új elem. Eddig a Vatikán a CDU. CSIT képviselete reakciós nyugatnémet katolik i kua körök befolyása alatt állt, amelyek határozottan ellenzik az Odera—Neisse határ, s a két német állam létének elismerését, az NSZK és a szocialista országok viszonyának normalizálását — fejezi be a varsói lap. 1970. Július 15. Szerda