Vas Népe, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

! Azt mondjuk, hogy Magyarország gazdaságilag közepesen fejlett ország, a mi megyénk pedig ugyancsak közepesen fejlett hazánk többi megyéjéhez képest. Méréseken alapuló kijelentések ezek, nem tükröznek sem nagyralátást, sem kishitűséget. Anglia iparilag már régesrég tarolt a világpiacon. Amerika már régesrég sikerrel megverekedett iparáért Angliával, amikor szerencsétlen monarchiánk még alig tett valamit az ipari szorgalomért. De Magyarország ennek a monarchiának is csak a gazdasági perifériáján, iparilag Ausztria által is gúzsba kötve „éviekeit”. Azt írta Deák Kossuthnak 1844 november 2-án: „... amidőn 1770-ben Angolország törvényhozása minden Amerikában fizetendő vámbeli adózásokat megszüntetett, csak azt nem, amely a teára volt vetve, az amerikai népnek legnagyobb része azt nyilatkoztatta, hogy a védegylet mostmár csak a theára bír kötelező erővel. Ezt Amerika népe tette, amely akkor már szabad sajtóval, s polgáraira nézve jogegyenlőséggel bírt, mely ekkor a legdicsőségesebb támadásnak előestéjén állott...” Nagyon fontos itt a dátum, vagyis az 1770. Deák viszont még 1845 februárjában is így kesergett (Zalaszentgróton). 1802-ben Ausztria gyárakat állított, a magyar pedig pazar fényűzésnek adván magát a pénz nagy mennyiségben vándorolt át a haza határain. Sokkal nagyobban, mint kebelébe vissza. Csak pamutszövetekért évenként 17 millió szivárgott ki és így több, mint amennyi minden főárucikkeinkért visszajöhetett; mi természetesebb tehát, hogy nekünk mindig szegényülnünk és a nemzet sorvadása azon stádiumára kelle jutnunk, melyen jelenleg tengünk.. Nem vitás. Nagy nekibuzdulás volt a reformkor és a kirobbant polgári forradalom és szabadságharc. Csakhogy ez sem nyitott olyan jó utat a magyar iparnak, mint az akasztófák aradi kivirágoztatásának. A kiegyezés utáni évtizedek szülhettek nálunk csak ipart. Szombathelyen főleg Éhen Gyula működésétől fogva. Aztán hamarosan villámként vert ebbe a nem jelentéktelen, de sok más országéhoz képest azért gyengécske iparba: az első világháború, később a gazdasági válság, majd a második világháború. Iparunk, közlekedésünk, kereskedelmünk nagy része „ráment” ezekre. Vagyis úgy jártunk, mint a hegyre tartó, de visszacsúszott ember, megint és megint kezdhettük úgyszólván élőbről. Kegyetlen történelem a mienk, (persze több más szocialista és nem szocialista országé is), kivéve legutóbbi negyedszázadunk történelmét. Itt most tulajdonképpen csak arra akarok utalni, "hogy országunk mai, közepes gazdasági fejlettsége miatt dehogyis kell szemünket lesütnünk. Mire mi eljutottunk oda, hogy egy győztes, szocialista nagyhatalom és több más, szocialista ország jó partnereiként erőteljesen építhetjük iparunkat, mezőgazdaságunkat, általában a szocialista gazdaságot, addig Anglia, Amerika és még jónéhány tőkés ország letarolta a világ igen nagy hányadának kincseit, piacait. Elképesztő mértékben „megszedte” magát egész Afrikából, Dél-Amerikából, Kínából, a cári Oroszországból (és — természetesen) belőlünk is. Számunkra morálisan megnyugtató, hogy nem mi voltunk. Az viszont nem, hogy az így feltranszformált mamutgazdaságokkal és politikai hatalmakkal kell „konkurrálnunk”, azaz kiváló gazdaságot, jobb társadalmat, politikai szabadságot felmutatnunk. Olyan időben, amikor például az autó egyre inkább olyan közszükségleti cikké válik, mint 10— 20 éve a bicikli. És eközben kellő véderőnkről is gondoskodnunk kell, mert — sajnos — nem igaz az, hogy egy olajág, vagy egy békegalamb többet véd rajtunk, mint egy tank. (Jóllehet a béke szándéka a lehető legerősebben él valamennyiünkben). Gazdaságilag közepesen fejlett ország vagyunk! Ez tulajdonképpen nagy szó. Idáig már sok-sok munkával, akarással, eredménynyel — a kialakulatlanság és más tényezők buktatóin át is — eljutottunk. Következő ötéves tervünk mindezt konstatálja, s gazdasági állapotunkat az egy-egy főre jutó nemzeti jövedelemre hivatkozva bemutatja. A KGST országaiban egy-egy lakosra mintegy 800 dollár értékű nemzeti jövedelem megtermelése jut évente. Nálunk nem egészen ennyi. A Szovjetunió és néhány, korábban iparosodott, szocialista ország megelőz bennünket. Az is tény, hogy a Közös Piac országaiban több nemzeti jövedelmet termel egy-egy fő. Ez persze önmagában véve nem jelenti a nagyobb potenciát, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy hol, mekkora a lakosság, vagyis a nagy népességű országok egy-egy főre jutó kisebb nemzeti jövedelmének összessége feltétlenül több, mint a kisebb népességűeké. Következő ötéves tervünk javaslatai feltétlenül számolnak ezzel a világgazdasági helyzettel. Azzal, hogy közepesen fejlett ország vagyunk, de a következő öt esztendőben előbbre lépünk ebből az állapotunkból is. Irreálisan tervezni — természetesen — helytelen lenne. Nem is mondjuk ki önmagunkat csalhatatlannak tartva, ex katedra, hogy melyik országot mikor érjük utol, mikor hagyjuk el. De azt igen, hogy van, lesz módunk a további előrelépésre, s jó öt év múlva a mostaninál lényegesen magasabb létrafokon állunk a világgazdaságban. Az az igazság: Japán kivételével (arról most ne essen szó, hogy Japánban milyen tényezők működtek közre) 1950 óta gyorsabban növeltük nemzeti jövedelmünk egy-egy főre jutó termelését (a KGST országaiban) mint ahogy növelni tudták a kapitalista országok. Reményeink a továbbhaladásra ezért is jogosak. És azért is, mert tovább folytatjuk az úgynevezett gazdasági intenzifikálást, vagyis a megteremtett gazdasági bázis minden lehetséges eszközzel történő kiaknázását. Van már nagy erő gazdaságunkban, van nagy erő rendszerünkben, gazdasági tapasztalásainkban és egyértelmű szándékainkban is. De mindehhez új erőket meríthetünk a szocialista országok gazdasági integrációjából is, amely — várhatóan — egyre jobb gazdasági forrása lesz közös és nemzeti törekvéseinknek. Pozsgai Zoltán : Középen, de dinamikusan A természettel versenyre kelve... Korunkat atom-, elektronikus-, kozmikus-, valamint vegyipari kornak szokták nevezni. Nem méltatlanul említik a vegyipart. Az utóbbi években a Szovjetunióban a vegyiparon belül is hatalmas ágazatok születtek. A múlt évben a szovjet vegyipar 200 ezer tonna növényvédőszert, kb. 1 millió tonna műanyagot, 400 ezer tonna műszálat közel 30 millió darab gépkocsi abroncsot állított elő. Ezzel a teljesítménnyel a világ második legnagyobb vegyipari országa lett. Az SZKP XXI. Kongresszusán határozat született a meglévő vállalatok bővítésére, és újak építésére. A kémia az emberi tevékenység egyik legősibb területe, ennek ellenzőire mindmáig megőrizte frizsesését. Szemünk előtt zajlik a tudományos mücseki forradalom, amelyből a természetdományok is vivesnék részüket. A természet molekulára«, ás R7rTT'tymO'reVitt^rls me.«t«Tnerő.se at t'”’1 n leirat nui- a technilógia eW+ is Hódítanak a szintetikusanyagok a netről.inar, az énítő-inar, a közlekedés, a hírközlés, és különösen a rádióelektronika, a műszergyártás, az atom- és rakétatechnika területén. PgvetT°n új műszer, gépi berendezés — ha számot tart a korszerűség rangjára — sem készülhet el műanyag alkatrész nélkül. A műanyagok sikerrel helyettesítik a fát, fémeket, sőt megbízhatóságuk, tartósságuk magasan a hagyományos anyagoké felett van. És nem lehet említés nélkül hagyni azt sem, hogy fajsúlyuk öt-hétszer kisebb mint a fémeké. Az iparban széles körben használják a mű- és üvegszálakat. Még tizenöt évvel ezelőtt is hordvászonból és természetes kaucsukból készült a legtöbb gépkocsiabroncs. Jelenleg ez a nélkülözhetetlen termék tisztán műanyagból készül és minősége sokkal jobb a korábbinál. a közeljövőben a korszerű iparágaknak egyre több és különfélébb műanyagra van szüksége: az atomenergia békés felhasználása, a visocid- meghódítás.« elképzelhetetlen a rendkívül magas és alacsony hőmérsékletet, a nagv nyomást és a vákuumot lei tűrő mű■arva'ffonf- ne-UdVi. A rádiótechnika rendkívül tiszta anyagokat követőt a -vocrvA-Toktol] -Pélviret Acrvártás név 1i áramf táron tiimnvois sik*i neket értünk el. Vannak egyéb, kis benzinyiségben gyártott, de ielan+és anyagok is. Az ínalimk gyártokt deotrmdzifiká*n r,átdá,fj kicsapiq a vizet az olajhoz ezért a norpzet- VKd roonm* avonte con millió ruk°! többletbevételt értünk el. .... _ _. A’ mezőgazdaság kemizálásának a perspektívája is naigyon fontos. Ma a műtrágyát szállítja az ipar legnagyobb mennyiségben falura. Az utóbbi években nőtt meg a termelés, mert 1945-ben mindössze 1 millió tonnát gyártottak a Szovjetunióban a jelenlegi 36 millió tonnával szemben. Ez a mennyiség szorosan megközelíti az USA három évvel ezelőtt elért eredményét. Természetesen a siker fokmérője itt sem a menymiiség, hanem a választék és a minőség. Minél hamarabb át kell térni a teljesen tiszta, a hasznos elemeket koncentráltan tartalmazó műtrágyákra. De még jobb, ha két vagy három alkotóelemet — nitrogént, foszfort és káliumot — juttatunk a falaiba egyetlen műtrágyával. Az összes műtrágya felét már így gyártjuk és évről évre növekszik a granulált aránya a poralakúval szemben. A mezőgazdaságban használt vegyületek egy része igen erős méreg, éppen ezért elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy a növényvédőszének hatásának fokozása mellett veszélytelenné tegyük az ember és a háziállatok számára azokat. Külön említést érdemel — erről gyakran elfeledkezünk—a hasznos rovarok megkímélése. Nagy reményekkel tekintünk a korszerű kémia egy új ágára, a mikrobiológiai iparra. A haszonállatok táplálékához kevert biológiai preperátumok jelentősen megnövelik testsúlyukat. A vegyipar termékei közül egyre nagyobb hányadát ada műanyag fóliák. A lakosság számára készülő fogyasztási cikkek egyre nagyobb hányadát adja a vegyipar. A vegyipar termékei a bölcsőtől a sírig elkísérik az embert. A cucli a mosdatószivacs, a játékok stb. később a ruha, a cipő, a háztartási cikkek, a bútor, mind-mind a vegyipar termékével, vagy termékéből készül. A műanyagok előállítása sokkal olcsóbb, mint a természetes alapanyagok feldolgozása. Ha bemegyünk az üzletbe viszont azt látjuk, hogy alig-alig alacsonyabb az áruk. Ez nem a termelési költség, hanem az árpolitika hatása. A minőség tekintetében még el kell érnünk a világ legjobb cégeinek színvonalát. E téren mindenkinek megvan a maga feladata—a gyári munkástól kezdve, a mérnökön keresztül a miniszteridő, amelyet maximál- erőfeszítéssel teljesíteni kell. Tj. Krwrt »ndny, a Szov’,,i,,nié vegyipari minisztere (APN) 1970. augusztus 4. Kedd VAS NFPB Egy újszülött panasza Még a világra sem jöttem már sok mindent megsejtettem, éreztem édesanyám szíve alatt. Mert — a doktor bácsik is állítják — van így az ember: nemcsak szívhangokat hallat világrajövetele előtt, hanem őhozzá is eljutnak bizonyos életjelek, így megsejtettem, hogy nagy ovációval fogadnák, és nemcsak szüleim, de más emberek is törődnek majd velem. Sőt még a kereskedelem is tesz értem valamit. Hát nem mondom, a kelengyét illetőleg alaposan felkészült a mamák boltja, kivéve a gomboshajós pelenkanadrágot, amit aranyért sem tudott Szombathelyen beszerezni a papám. Ugyanígy járt a kisággyal is. Végül Csepregen talált egyet, de azt is át kellett alakítani (újabb kiadás), mert hogy az nem az én méretem volt. Már a klinikán hallottam — fázás közben —, hogy az ipar praktikus papírpelenkákat hozott forgalomba, hogy megkímélje a kismamákat a napi mosástól, de kiderült — a papírpelenka csomagolására is rá van írva — hogy ezt csak többhónapos gyerekek használhatják. Aztán a szüleim mondogatják, hogy több gyermekholmi kellene és nagyobb választék, mert ami van szegényes, és nem is lehet mindig kapni. Hát én ezek miatt nagyon tudok sírni, no persze más miatt is, de ezt itt most ne firtassuk. Inkább arra kérem az illetékeseket, hogy gondoljanak ránk újszülöttekre is több szeretettel és nagyobb gondoskodással, hiszen, ahogy elnézem a szülők áldozatkészségét, mi nem is lennénk olyan rossz vevők. dj ~ Abnormális eset... Állok, s nézegetek — sokadima gammát — a Centrum nagyáruház kirakata előtt, s azon tanakodok, mire futja a zsebemből. Egy kicsit mérgelődöm, hogy nem verték nagydobra a dolgot, mert ha például három nappal előbb tudom, hogy leszállítják a nyári ruhák árát, most egy-két százassal több lenne a zsebemben. Az elmúlt héten vettünk néhány dolgot. (Én persze, mindig mondom otthon, hogy nem kell elkapkodni a vásárlást, de beszélhet az ember, most vehetek fel újabb kölcsönt, hogy feleségem is részesüljön az olcsó vásárlás örömeiben.) De nem erről alkarok én most szólni, hanem arról, ami megütötte a fülemet a kirakat előtti ácsorgásom alatt. Már harmadszor mondja egy hölgy, hogy nincs egy normális cipő. De ugyanúgy normális ruhát, s egyelőet sem lát. Szinte rossz hallgatni, ahogy ócsárolja a portékát. Nézem a lábát, majd az egész testi alkatát, s megállapítom (teljesen tárgyilagosan), hogy a kritikus hölgy sem I. osztályú „modell”! Enyhén szólva legalább 42- es lábai vannak, és a derék, valamint a mellbősége is eltér egy kicsit a normálistól. Persze sajnálom a hölgyet, mert szó, ami szó, ilyet falakra nem könnyű a leszállított árukból válogatni. Biztosan be sem megy az áruházba, ha már a kirakatban sem lát egy normális dolgot. De tévedtem. A kritikus hölgy — ahogy kinyitják az áruházát — elsőként tolakszik, de hogy tolakszik mindenkit letaposva a becsmérelt portékához. Más kezéből is kikapkodja a tetszetősebb holmit, s köziben ismételgeti: nincs egy normális blúz, nincs egy normális. .. semmi__ Aztán unom az abnormális helyzetet, s otthagyom. Két óra múlva találkozom vele újból az utcán! Úgy tele van aggatva csomagokkal, mint egy karácsonyfa. . . —dávid—* 3 Gyermekvirágzás.. • Ilyen is van? Igen. Mert mihez is hasonlíthatná találóbban az ember őket, a kis úttörőket, akik nyaranta mint a kankalin, vagy a margaréta lepik el a tábor környéki erdőket, mezőket, vízpartokat. Évről-évre így virágoznak az apátistvánfalvai úttörőtábor lakói is, ahol most éppen (látogatásunk idején) őrsvezető képzés folyik. No, persze ez a képzés tele van tűzdelve játékossággal, sok vidámságot adó programmal, s lényegében a kis úttörők — őrsvezetők — csak a táborozás végén veszik észre, hogy nemcsak testileg, lelkileg frissültek fel, hanem szellemileg is megerősödtek. A tábor vezetői: Virth József és Farkas Antalné, valamint az ifivava+61'' mindent elkövetnek azért harm tíz nannn át a kis úttörői, elsa•A‘itsák az őrsvezetés feladatait. A hnnvnm Annáktól mi törően most inkább mmkorlati Ji rf ‘fyoo Y‚ rtfe $ 7*‘fr7Xr}hX'?ft n0f/777e/i/7 '7*af/yj o-rr>n nm 7 ■fn'»»r*/5T/*ryn n no mnt; 7a ovi lAO'rptcyfvX ryrATyAl ón 7<*_ w>nnA~+0irtr ft. n’y Víá-fcJW1) m r>rrnrt7 rvwt " -o<wi {fyT-erPlA.t fpírtrfntolt. A vezetőség mellett 12 tagú — demokratikusan választott — tábori tanács működik. Feladata, hogy pajtásaik — a hadrend !— észrevételeit, kívánalmait továbbítsák a táborvezetőknek. De a táborozás alatt egy teljes napig — amit a gyerekek fordított világnapnak neveznek — ez a tanács veszi át a „hatalmat”, felnőtt intézkedési joggal és természetesen felelősséggel. Ha oldalról megfigyelhetnék Németh Angela, Torony, Tompos Csaba Vassurány, Angler Veronika Táplánszentkereszt, Szerdahelyi Rita Nemesből és a többi kis pajtás szülei, gyermekeik maguk formálta kis birodalmát, ügyeskedéseit, gondtalan játékát, bizony az örömkönnyekig meghatódnának. Nagy barátságok kötődnek itt, amely néhány hónapos lelkes levelezés után ugyan rendszerint megszakad, de majd folytatódik később a KISZ táborokban, kint az életben, mert hegyheggyel nem találkozhat, de ember emberrel mén. De ha csak emlék marad a tábori élmény, a mozgalmi élet után a piros nyakkendőből kinőve az is nagyon szép és felejthetetlen lesz. (dávid)