Vas Népe, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Ellenpontokon Szükség lesz a tartalékenergiára is! Jelölőgyűlésen a Pamutiparban Előfordult egyik üzemünk­ben a m­ost folyó — veze­tőség-,­ég küldöttválasztó taggyűléseket megelőző — pár­tal­a­pszervezeti taggyűlé­sek egyikén, hogy az alap­­szervezet fizikai munkás párt­tagjai nem kaptak érdem­­beli választ indokoltan fel­tett kérdéseik többségére. Nem azért mert nem volt jelen érdemi válaszadó. „A gazdasági vezetők saját alapszervezetükben — az irodaiban — az irodisták gondjaival voltak lefoglal­va” — mondta az egyik em­ber, aki nem kapott vá­laszt kérdésére. Ilyesmi eleve nem fordul­hatott , elő a Pamutipar 5-ös alapszervezetében azon egy­szerű oknál fogva, mert teg­nap tartott taggyűlésükön is szép számmal képvisel­tették magukat az „irodis­ták”, közöttük több osszitá­ly­­vezető és más gazdasági szakember. Itt viszont majd­hogynem az ellenkezője tör­tént: nem nagyon volt mi­re válaszolni... Sajátos ala­pszervezet ez a pamutipari „ötös” és több szempontból is az. Tagjai többsége a kőkészítőben, fes­tőben, csomag­ólóban stb. dolgozik, s az alapszervezet szintén csak tekintélyes há­nyada adminisztratív mun­kaerő. Sajátos abban is, hogy a­z érdekszférájához tarto­zók kapják a vállalatnál a legmagasabb, más részük pedig a legalacsonyabb fi­zetést. Munkára mozgósító ere­jük­­lehetőségü­k kisebb is, meg nagyobb is a vállalati átlagosnál, amennyiben ter­melési lehetőségük elsősor­ban a szövődé függvénye, illetve amennyiben a leg­modernebbnek mondható gé­pek talán éppen az övék — és folytathatnánk. Például azzal, hogy a kikészítőben a legállandóbb a munkás­gárda, s az elmúlt két év­ben jobbára csak a belső átszervezések­­ „vittek­­” néhány embert, kilépő egy­­kettő, ha akadt, ők is in­kább családi körülmények miatt. Ezek a tények alapvetően meghatározták a vezetőség beszámolóját is, amely az elmúlt két év munkáját­­ tükrözte. Könnyű is, meg sajátosan nehéz is politizálni az ő kö­zegükben. Könnyű, mert olyan jól dolgozó szocialis­ta brigádok támogatják a munkát, mint a Zetkin Klá­ra nevét viselő és a többi, könnyű, mert meg tudják magyarázná az alaps­zerve­­zetben is, hogy miért nem kizárólagos érdem arra hi­vatkozna, hogy ,,én már öreg párttag vagyok, dol­gozzon a fiatal is”, könnyű és nehéz is, mert roppant felelősséggel jár. És könnyű politizálni ott, ahol már a páratlan heteken is szabad a szombat. És nehéz meg­magyarázni, hogy két év alatt miért csupán 44 fo­rinttal nőtt az átlagfizetés. Azt is, miért nem terjed ki a pántépítés a jelenlegi­nél lényegesen erőteljeseb­ben a fizikai munkások be­vonására. Van még erő jócskán eb­ben az alig harmincas lét­számú kis kollektívában, ez kiérződött minden elhang­zott kevés szóból is. És erre a tartalék energiára rit­kán volt nagyobb szükség, mint mostanában. A Pamut­­ipar ugyanis nem tud an­y­­nyi terméket kibocsátani, amennyit szinte azonnal el ne szállítanának! Azt most már elmondhatták az „ötös” kommunisták, hogy a minő­ség miatt, meg a termelé­­keny­ségal­akulás miatt nincs mit szégyenkeznüök maguk­ előtt sem. Azt meg — azt hiszem — esek el akarták monda­ni, hogy értik ők, miről van szó, hogy tudniillik 1971-től már szigorúan csa­k annyi pluszpénz lesz az emberek borítékjában, amennyit mun­kájuk ténylegesen ér. Az alapszervezet kommunistái­nak is egyik fontos feladata lesz, hogy ezt a festőben 16, a csomagolóban is és a mer­­cerező mellett állók is tud­va értsék. Szükség lesz a na­gyobb aktivitásra ezért ,s és ezen túl is. A párttagok­nak is, s talán még a leen­dő vezetőségnek is. Ezért nagyobb a korábbinál a most megválasztott jelölő­­bizottság feladata is! T. Z. Amit az erdő, a faipar és a vadgazdálkodás bemutatóján láttunk Az Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság kiállítási helyén, az Entzbruder Gimnázium és Szakközépiskola udvarán a csemetétől a késztermékig ízelítőt kap a látogató a Fagazdaság munkájából. Külön érdekessége a be­mutatónak a nyílt téren lát­ható árutér, ahol már a fel­szabadulásunk ideje alatt növekedett 25 éves fákból erdei választékokat, félkész és kész gyártmányokat állí­tottak ki. Az érdeklődő, ha kedve tartja, meg is szá­molhatja az akác, a fenyő vagy a nyárfákon az évgyű­rűket. A mintegy 30 méter hosz­­szú pavilonban a fakiterme­lés és fafeldolgozás eszközei, gépei és termékei sorakoz­nak példás rendben és technológiai összefüggésben. A következő szektorban ta­láljuk a fagyártmány és a fűrészipari termékeket. A tablónyi fényképek és egyéb szemléltető táblák „élőben” és számadatokkal vallanak a munkáról és a munka ered­ményeiről. A vadász­szoba mellett (melyet bizonyára bárki szívesen elfogadna, olyan ízléses), találjuk az országos érdeklődést kivál­tott óvodai bútorokat. Gyár­tásukra azonban csak akkor kerülhet sor, miután bútor­üzemi beruházást igényel, ha külső segítséghez jut a Fa­gazdaság. Ízléses és hasznos kellékei a kiállítási térnek az erdei fákból kevés megmunkálás­sal készült rusztikus lócák, ülőkék és asztalok. Megpi­henhet rajta, aki elfárad a nézelődésben. Bent, az Entzbruder I. emeletén találtunk rá a Nyugat-magyarországi Fű­részek árubemutató termére. A Hungária Műanyag Fel­dolgozó Vállalattal közösen kaptak helyiséget. Különösen padlóburkoló anyagokban gazdag a bemu­tatójuk, a mozaikparketta halszálkás, dióbetétes és ha­gyományos változatait vo­nultatják fel, de láthatunk itt normál méretű tölgypar­kettát is. (Gyártását most kezdte el az üzem.) Büsz­kék a bemutatók arra, hogy parkettatermelésüknek mint­egy felét exportálják. A lakóépületek belső tér­elválasztó elemeinek érde­kessége, hogy faforgácslap­ból készülnek, ám felületü­kön máris ott látható a hen­­gerezett falmintát utánzó kárpit, ötletes megoldás a helykihasználás szempontjá­ból kedvező tolóajtó a térel­választón. Bemutatja a Fűrészek azo­kat a fémvázra szerelhető oldal - és mennyezeti pa­nelfalakat, amelyek felhasz­nálásával Hódmezővásárhe­lyen sertéskombinát készült. Sorozatot láthatunk azokból a faforgácslemezekből is, amelyek iránt ma különösen nagy az érdeklődés. Nem kiegészítő, teljes ran­gú látnivaló ugyanitt a Hun­gária Vállalat számos ízlé­ses és praktikus műanyag használati tárgya. ★ Egy lépés az Entzbruder gimnáziumtól a Hámán Kató utcai Általános Iskola, ahol a megye vadásztársadalma és az Oladi Mezőgazdasági Szakiskola vadtenyésztő és vadász növendékei az erdő állatvilágával népesítették be az emeleti saroktermet. Nem „életveszélyes” a közlekedés a sok agancs, agyar és egyéb erdei veszedelem között, mert okos, a gyakorlat szá­mára is hasznos tematikai rend szerint csoportosították az anyagot. Külön szemlélheti a néző a golyóra érett szarvasok és őzek olykor kapitális agan­csait. Ezektől elkülönítve láthatók a továbbtenyésztés­­re alkalmatlan, selejtes pél­dányok trófeái, végül pedig az elhamarkodottan lelőtt, ígéretes fiatal és még fejlő­dőképes csülkösvad fej dí­szeinek láttán okulhatnak a „húsvadászok”. Formában és színben , is szerencsésen egészíti ki a csonterdőt a vízi szárnyasok, s a különböző fácánfajták bemutatója, de hogy teljes legyen a kép, még a szárnyas és szőrmés ragadozók kitö­mött példányai sem hiányoz­nak. Végezetül még néhány vadgazdálkodási berendezés modelljét is szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy szép­szép, de nem is olyan egy­szerű ez a vadászmesterség. Farkas Imre ★ 1970. augusztus 8. Szombat Értékesítési szerződések Egyre több mezőgazdasági nagyüzem köt több évre szóló termékértékesítési szer­ződést felvásárló, feldolgo­zó és forgalmazó állami vagy szövetkezeti vállala­tokkal. A gazdaságok, azon­túl, hogy így több évre biz­tosítják termékeik folyama­tos értékesítését, még külön kedvezményeket élveznek. Egyebek között például fel­árat kapnak. A vállalatok közül főként a Magyar Állami Pincegaz­daság él a lehetőségekkel. A hozzávetőleg ezer szőlő­­termelő nagyüzemnek eddig már legalább egyharmadá­­val alakított ki ilyen szer­ződéses kapcsolatot. Az ál­­latforgalmii és húsipari tröszt vállalatai olyan hosszú tá­vú megállapodások alapján jutnak hozzá az alapanya­gokhoz, amelyekben a tsz­­ek­kel közösen vállalnak anyagi kockázatot. Tehervonatra rohant a nemzetközi express Ljubljana Egy tehervonatba rohant pénteken reggel 300 utasá­val a Stuttgarttól Spiltig közlekedő nemzetközi ex­press a Ljubljanától néhány kilométerre lévő Skopja Lu­­kában. Hírügynökségi jelentések szerint a szerencsétlenségnek kilenc halálos áldozata és huszonöt sebesült­je van. Az áldozatok kilétét még nem hozták nyilvánosságra, de mint az AFP hírügynökség írja, hét közülük jugoszláv utas volt. (AP, AFP) Salamoni ítélet a Kennedy-fiú ügyében HYANICS POGT Salamoni ítéletet hozott pénteken az amerikai Mas­­sachussets állam egyik ke­rületi fiatalkorú bírósága a kábítószer birtoklással vá­dolt ifj. Robert Kennedy és unokatestvére, ifj. R. Sar­gent Shriver perében, amely újabb nehezen eltávolítható foltot ejtett a hírhedt Jo Ko­­pechne-ügy óta gondosan fel­épített Kennedy-presztizsen. A döntés értelmében a bí­róság további egy évig — 1971 szeptemberéig fenntart­ja ellenük a vádat — anél­kül, hogy bűnösnek vagy ár­tatlannak nyilvánítaná a két fiút. Abban az esetben, ha ez idő alatt nem követnek el törvénybe ütköző cselek­ményt, a bíróság a vádat el­ejti. VAS NÉPE Rövidke kommentárral Jóarcú fiatalember érke­zett szerkesztőségünkbe, ver­seket hozott és levelet. A levelet mi írtuk. Az állt ben­ne, hogy beküldött írásai tehetségről vallanak Dár nem kiforrott még. Mindkét állítás igaz, nem elterelő szándék, nem olcsó udvariasság diktálta a vá­laszlevelet. Kértük a végén, mutassa meg újabb kísér­leteit is. Ezért jött be, köszönve az őszinte szót. Elmondta még, szinte védekezve, hogy versei komor hangulatán ne ütközzünk meg. Oka: nem vették föl az egyik tanár­képző főiskolára, és körül­ményei nem engedik, hogy újból próbálkozzék. Hogyan, hogy nem? Mi­ért? A beszélgetésből a követ­kezőkre derü­lt fény. Édes­apja aki segédmunkás volt, tíz éve meghalt. Azóta édes­anyja neveli őket, mert nem egyedüli gyerek otthon. A gimnáziumot — egyik, az 1969—70. iskolai év végén m­egszű­­nt vidéki gimnáziu­munkról van szó — 4,5 ta­nulmányi átlaggal fejezte be, s bár nagyon szerette és so­kat tanulta a magyart és a történelmet, egy ponttal kevesebbet ért el, mint amennyire a felvételhez szükség lett volna. Arra a kérdésünkre, hogy részt vett-e a tehetséges fizikai dolgozók gyerekei számára szervezett egyetemi felké­szítőkön, nemmel válaszolt. Nem is tudott arról, hogy van ilyen. Érdeklődtünk illetékesek­től, azt válaszolták, lett vol­na rá mód. Bár inkább ma­tematikából és fizikából ké­szítették fel a gyerekeket, a TIT által rendezett ön­költséges magyar és törté­nelem felkészítésbe bekap­csolódhatott volna. Persze csak akkor, ha, felfigyelt rá az osztályfőnöke, az igaz­gatója, az iskolája! Nem figyelt föl rá. Egy tehetség birtokában szépen kibontakoztatható ifjúval kevesebb, holott szándé­kunk, célunk éppen az el­lenkezője. Intő példa ez, a jövő évi egyetemi felkészítők, a gon­dos tanári munka, a tehet­ségek felkutatása elé. i­fi­a Utánam az özönvíz (?) így gondolhatta az a fele­lőtlen tehergépkocsi vezető, aki a 27-es műúton — Gyöngyöshermán előtt és a falun végig — mintegy 12 kilométeres szirtikaszon zú­zott kaviccsal szórta tele az úttestet. A jeleik szerint erre az út­ra hordanak zúzalékot, ás a lerakásnál nem törődtek azzal, hogy jól zárták-e le a kocsi oldalát és így szó­ródhatott el a kavics. Veszé­lyes nemtörődömség, hiszen a teherautó után más jár­művek is közlekednek köztük mi is éppen erre jöttünk — és könnyein fel­­csapód­hat egy-egy kavics a sz­embejövő, vagy előző ko­csi gumija áttól egyenesen a szélvédő üvegre. De az is előfordulhat, hogy a kor­má­ány kerekét rántja el a kavics, sőt, újabb fuvarral fordulva éppen a másokkal nem törődő, és a veszélyes helyzetet teremtő teherau­tó vezetőjével történhet baj Azonban felesleges tovább variálni a dolgot. Nekünk nem sikerült a gépkocsi rendszámot feljegyezni, (mert a kavics miatt le kel­lett lassítani), de a Közúti Igazgatóság bizonyára tud­ja, ki fuvaroz a jelzett sza­kaszra anyagot és felelős­ségbre vonhatja a gépkocsi­­vezetőt, márcsak azért is, mert feltehetően az útépí­téshez szükséges klav­icsot előbb kupacokba kellene rakni és nem pedig baleset­­veszélyesen szétszórni. p­df Fejlődik a bolgár üvegipar Alig tíz éve, hogy Razgrád városától öt kilométernyire északkeleti irányban, ott, ahol a ludogorei szelek gyü­lekeznek, az újonnan felépí­tett üveg- és porcelángyár kéményei először széttekin­tettek. A síküveggyártó műhely­ben kezdték elsőként a mun­kát. Sok álmatlan éjszakába került, amíg megjelentek a végtelen hosszúságú, átlátszó szalagok, hogy száz meg száz vagon jó minőségű üveg vál­jék belőlük. De ez csak a kezdet volt. Elérkezett a má­sodik győzelem is, megkez­dődött iparunk egyik legér­tékesebb termékének, a nát­riumüvegnek a gyártása. Egy évvel később kezdtek füstöl­ni a háztartási porcelánáru­kat előállító üzem kéményei. Aztán eltelt egy újabb esz­tendő, dolgozni kezdett az az üzem is, ahol tükröket és különböző metszett üvegeket készítenek. A gyár kereskedelmi szak­emberei már nem is emlé­keznek minden külföldi part­nerükre, hiszen az üzemek­ből sok száz szállítmány in­dul a világ harminc orszá­gába. Néhány hónap múlva kez­di el a termelést a drótüve­get és díszítő üveget készítő üzem, amely ez év végéig, a próbaüzemelés időszakában százezer négyzetméter üve­get fog gyártani. A teljes felfutás után évente egymil­lió hatszázezer négyzetméter lesz a kapacitása. A szere­lők hamarosan befejezik a munkát, nemsokára végigfut az első üvegláva-folyam az üzemen és az emberek újabb termelési sikereket kívánnak egymásnak. Nemrég helyezték el az alapkövét a második sík­üvegüzemnek, melyet 1973- ra építenek fel. Évi kapaci­tása 11 millió 213 ezer négy­zetméter lesz. Itt alkalmaz­zák majd először a bolgár szilikátiparban az üveghúzás „Pittsburg” elnevezésű, leg­újabb módszerét. Ha ez az üzem is elkezdi a termelést, többé nem lesz Bulgáriában kirakatüveg-hiány. Három év múlva a gyár kemencéi több mint kétszer annyi üveget bocsátanak majd ki, mint amennyi or­szágunk jelenlegi termelése. Bővítik az üvegfeldolgozó műhelyt is, hiszen egyre nö­vekszik a kereslet az újfajta termékek — mint például — a csiszolt üveg, a tej üveg, s a bútorkészítésnél haszná­latos üveg iránt. Nagy tervek megvalósítá­sával foglalkozik az üveg­gyár kollektívája. 1930 vé­géig az összes lehetséges munkafolyamatokat gépesí­teni és automatizálni akar­ják. Ekkorra előreláthatólag már olyan üzemek is lesz­nek, amelyek teljesen auto­matizáltak. Ra­iko A­szene­v (Ford: T. L.) 3

Next