Vas Népe, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
1970. október 25. Vasárnap VAS NÉPE „TISZÁN INNEN, DUNÁN TÚL..." Lehetőségeik, esélyeink, remnyeink Szentgotthárdon 1500 méter járda épül Csongrád megye Szegeddel, az egyetemi és színházi várossal, a Tisza „fővárosával” — bizony nagyon kemény dió lesz. Fejlett szellemi élete azt is jelenti, hogy a helyismereti témákat már hosszabb ideje alaposan feldolgozták — többek között az egyetemi szakdolgozatokban —, folyóirata, a Tiszatáj nemhogy bátyja, de apja lehetne a mi Életünknek, s ha esélyeinket latolgatjuk, rajtunk a hümmögés sora. Nem szabad lazítanunk. Ma junem bizonyos, hogy ezt így is fogja föl mindenki, aki így vagy úgy részt vett a legutóbbi fordulóban. (A Vas—Zala vetélkedő „műsoron kívüli” záró akkordjainak egyik kedves színe volt a megyei tanács vb-elnökének köszöntő levele minden résztvevőhöz. További lelkes munkára ösztönzött.) Versenyző kedvben nincs is hiány. Miközben a vasi tábor ügyes felkészüléssel, szívvel és lélekkel a második vetélytársat is maga mögé utasította, a tanítóképző nagytermében „szállásozók” úgy összeforrtak, összeszoktak, hogy egyre többen kérik, hadd kerüljenek ők is a jó hangulatú versenyzőtársak közé. Mikor Horváth Lajost, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetőjét erről kérdezem, elmosolyodik: — Nagyon örülünk ennek. Aki eddig segített, arról semmi szín alatt sem mondunk le a következőkben. Az új jelentkezők számára is találunk megoldást, hiszen azt jól tudjuk, hogy a vetélkedőnek nem elhanyagolható oldala, közelebb kerülni egymáshoz. Sokan beszélik: „vetélkedunk-vetenitívunk, de mi a tét?” Bármennyite resumjuk is, még nem tudjuk pontosan. Úgy vélik egyesek, hogy milliós nagyságrendű beruházáshoz jut a győztes. A vetélkedő sor kezdetén szóbeli tájékoztatón elhangzott, hogy az első díj kétszázezer, a második százezer, a harmadik ötvenezer, a negyedik pedig huszonötezer forint lesz. Az összeget közművelődési beruházásra lehetne fordítani Már utaltunk rá, hogy november 13. a Csongráddal való vetélkedő időpontja babonáskodásra ad okot. Mindkettőnkre áll, ha áll ez. Közösek a gondjaink és reményeink is, hiszen a másik vonatkozás’ 11 — előny, hogy október 30-án meghallgathatjuk a Bács—Békés vetélkedőt — sem vagyunk előbbre. Mindenesetre egy dologra figyeljünk! A Bács— Békés vetélkedőt érdemes lesz hallgatnunk, mert a feladatok nehézségi fokára következtethetünk belőle, s ki-, fürkészhetjük azt is, hogy miféle tennivalók adódnak ezen a fokon. A vasi gazda rutinosabb lett A tuam vasok termelőinek jó „parcellázása”, s az egyes szaitieitimelyek lelkiismeretes munkája volt nagy fölhajtó erőnk. Nem került terítenie eddig a sportszekció soha, mégsem szűnhet meg, hiszen ami késik, nem múlik, úgy látszik jónak, hogy az irodalmi szekcióban több alcsoportot alakítanak ki, mert hiszen több feladat „fut” egyszerre, márpedig a nyugodtság a legnagyobb erő, s amúgy ez kárt szenvedne. Nem vagyunk olyan merészek, hogy most, amikor az első négy között szerepelünk, megkockáztatnánk a korai öröm hangjait. A legnehezebb szakaszhoz érkeztünk, az ország legjobban felkészült megyéjével mérkőzünk. Van, aki úgy véli, nemcsak az eddigiekhez képest lesz a legnehezebb dolgunk, hanem a többi három megye erejét becsülgetve is ugyanez a helyzet. S ebben sok az igazság: Csongrád nagyon erőszajszerű feladatokra számítatunk tovapora is. El- , képzelhető, hogy a telefonstaféta vonalasat most Budapesthez „kötik be”. Attól tartanak néhányan, meg kell változtatnunk a társváros helyszínén s most majd Sárvár lesz Szombathely partnere Kőszeg helyett. Nagyon szeretjük a fiatal Sárvár, de féltjük is. Edzéseket tartanak a „bölcsek”. Rendszeresen ismétlik a legaprólékosabb tudnivalókat is. Megvan a művészete annak, hogy éppen a szükséges időben kerüljön mindenki ütőképes állapotba. Sokat remélünk a Csongrád—Vaserőpróbától de fogalmunk azért megalapozott, mert van félni valónk is. A legnehezebb vetélkedő előtt állunk. ★ Pénteken kaptuk meg ti szentgotthárdi tanács, a nagyközség KISZ-szervezete és Népfrontbizottsága táviratát, melyben 1500 méter járda terven felüli megépítését vállalják a lakosság segítségével. Gratulálunk! Jól van szentgotthárdiak! Kik követik még példájukat? (konczek) Straussló! — Straussig a zene közös nyelvén A Bécsi Volksoper szólistái Szombathelyen Johann Strauss Cigányparó nyuanyavai nezaouun, s a Kecuana kenago csovalatos annulujaival zárait a Bécsi Vonvouper vendegműveszeinek szerdai és csütörtök esti szombathelyi, egyúttal első hazai hangversenye a Művelődési és Sportházban. Hamisítatlan bécsi hangulat, s a halhatatlan dallamok iránti művészi tisztelet jellemezte az est előadói programját, a közönség hangulatát pedig az őszinte öröm, hogy Strauss, Kálmán, Lehár zenéje mily gyorsan megteremti a szomszédság közös nyelvét. A csütörtöki előadás magas rangú vendégeinek sorában dr. Kurt Enderl, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete felesége társaságában, Artur Kremsner a követség sajtóattaséja, dr. Kerekes Lajos, bécsi nagykövetségünk kultúrattaséja, a Collegium Hungáriáim igazgatója. Vas megye és Szombathely város párt-, tanácsi-, társadalmi és Torvérnek és intézményeinek több vezető képviselője is helyet foglalt. A művészi eseményt tehát a kulturális eseményt tehát a kulturális kapcsolatok és a jószomszédi viszony jelképes megnyilatkozásának is értékelhetjük. Amilyen stílszerű és nagyvonalú volt a mu.*jí. szerkesztés, oly találó az előadóművészek kiválasztása, s éppen ennek megfelelő a közönségsiker. Peter Minnell és Gerda Scheyrer személyében a bécsi operett két híres és méltán népszerű csillagát, a műfaj élvonalbeli tolmácsolóját ismerhettük meg a szombathelyi színpadon. Előadásmódjuk az operett fénykorának csillogását lopta be a Művelődési és Sportház nagytermébe, egyes számaik pedig, mint Peter Minich bemutatkozásaként a „Mondd el, hogy imádom a pesti nőket..Gerda Scheyrertel Angéla betérőié, majd duettjeik a Mosoly országából, a Bécsi vér c. operettből hatásosan és magas színvonalon képviselik a már közmondásos „örökzöld melódiákat” Egyúttal azt a mostvevő érvelést is, hogy a hagyományos nagyoperett ma is — az operettből született musical és a világhódító beat-zene éveiben is — megtartja előkelő helyét a műfajok rangsorában. Gerda Scheyrer és Peter Minich mellett három kitűnő fiatal szólistával is megismerkedhetett a szombathelyi közönség. Monique Lobasa megkapóan közvetlen stílusa, Peter Drahosch remek tenor buffója, s Wolfgang Schellenberg szép baritonja forró sikerré avatta a Luxemburg grófja Juliette Brissard kettősét, a Denevér Adél áriáját. Zeller Madarászának előadott részletét A szombathelyi szimfonikusok Franz Bauer-Theussel karmester avatott, s energikus vezényletével ebben a számukra szokatlan műfajban és stílusban is kitűnően oldották meg feladatukat, s önálló számaikkal is méltán arattak sikert Brachfeld Siegfried mindkét nyelven — anyanyelvűn és mit mondani szokta: „apanyelvén” is — hangulatos kísérőszöveggel kötötte össze a műsor egyes számait, a művészeket és a közönséget, s néhány vonatkozásban a két szomszédnép művészetének szálait. A nagyterem és a színpad — az utóbbi egyszerű és hatásos háttérdíszletével — stílszerű keretet adott az estnek. Előadás után az Isis Szállóban rendezett fogadáson dr. Kurt Enders nagykövet meleghangú köszönetet mondott a szombathelyi fogadtatásért, s mellőzve a hivatalos formaságokat a szomszédok közti barátságra emelte poharát. ,,Szeretném — jegyezte meg általános tetszésre —, ha országaink között az lenne a legnagyobb vita, osztrák vagy magyar volt-e Lehár Ferenc.” Lapunk kérdésére elmondotta: „ A szombathelyi szereplést fontos lépésnek tartjuk a kulturális kapcsolatok fejlesztése és bővítése szempontjából s örülünk, hogy a szimfonikusokban kitűnő partnerre találtak a Bécsi Volksoper szólistái. Szeretnénk, ha a jövőben még szélesebb körben folytathatnánk a művészi találkozókat itt az Önök hazájában és nálunk is, Ausztriában. Meggyőződésünk szerint a zene közös nyelvén, s általában a művészetek révén sokat tehetünk egymás népeinek kölcsönös megértése és a jószomszédi viszony erősítése ügyében. Dr. Gonda György, a megyei tanács vb elnöke ünnepi pohárköszöntőjében a vendégművészek nagysikerű szereplését méltatta, s megköszönte az osztrák nagykövetség vezetőinek figyelmességét, amellyel a szombathelyi hangversenyt előkészítették és támogatták. Dr. Kerekes Lajos bécsi kultúrattasénk, aki időnként az alkalmi tolmács szerepét is átvette a fogadáson, majd német nyelvű köszöntőjében a kapcsolatok bővítésének terveiről is szólt, a Vas Népe kérdésére többek között ezeket mondotta: .— A bécsi Collegium Hungaricum egyik fontos feladata a magyar—osztrák kulturális „párbeszéd” gazdagítása. Előadásainkon, bemutatóinkon a magyar művészet és irodalom java termésével ismerkedhetnek a bécsiek, s arra törekszünk hogy a legjobb osztrák művészeti termékek, az osztrák előadóművészet kiválóságai a magyar közönség felé is megtalálják az utat Rendkívül örültünk, hogy ebben a kölcsönös közeledésben Vas megye székhelye ilyen szép és tiszteletre méltó szerepet vállal! Úgy tervezzük, hogy a Volksoper a közeljövőben budapesti színházakkal és művészeti körökkel is felveszi a közvetlen kapcsolatokat Franz Bauer Theussel a szigoráról és precizitásáról közismert kitűnő karmester dicsérőleg emlékezett meg a szombathelyi zenekarról, s hozzáfűzte: " Kemény munka volt számukra és számomra is, de úgy érzem közös nyereség ez a kitűnő est... Bertalan Lajos Dr. Gonda György, dr. Kurt Enderl és dr. Kerekes Lajos a fogadáson. letten a hölgyvendégek közül: dr Enderl nagykövet felesége és Monique Lobasa. lapunk munkatársának nyilatkozik dr. Enderl nagykövet, Karl Nemeth művészeti igazgató Wolfgang Pehellenberg és Peter Minich társaságában. Fotó: Jákfalvi