Vas Népe, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
NYOLC „ÉVGYÍRI” KÖRKÉP A KÖRMENDI FELDOLGOZÓ ÜZEMBŐL HA 1962 ELŐTT repülünk el helikopterrel a vasútállomás melletti térség fölött, bizony nem találjuk ott a mai Körmendi Fafeldolgozó Üzemet. Eredeti rendeltetése szerint a külföldről érkező fenyő gömbja fogadására, kiválogatására s a különféle szabványoknak megfelelő átdolgozására létesítették. S a fa, amikor elvégezték rajta e tennivalókat, mint ahogyan ez már manipuláló üzemekben szokásos, hazai felhasználásra vagy akár exportra is indulhatott. A lassan, de biztosan fejlődő, ám a mai napig sem hiánytalan fölszerelési üzemet a Vas megyei Faipari Vállalat létesítette. A kezdeti idők egyik jellemzője a nagy munkaerő-hullámzás és az üzemvezetők évenkénti váltakozása. A mintegy 220 főnyi dolgozóból csak 100 bizonyult állékonynak, 100—120 fő — az üzem jelenlegi vezetője, Papp Imre szerint — az évenkénti normaváltoztatásoknak megfelelően „hullámzott”. Nem melegedett meg azonban az üzemvezetők helye sem, noha a munkakörülmények mind kulturáltabbá váltak, mert 1962- től 1968-ig 7 vezető is megfordult a telepen. Ettől az időtől kezdve, azonban Papp Imre már állhatatosnak bizonyult. Az üzem gépi felszerelését tekintve nem különbözik az átlagos fafeldolgozó üzemektől. Keretfűrészek, szalagfűrészek és egy automatikus zárlattermelő gép dolgozik. A technológia, és ennek megfelelően a telep beosztása is fűrészüzemi jellegű: rönktér, fűrészcsarnok, árutér. Mindez a 216 munkás teendőit is megszabja. A rönktéren TALÁLJUK az osztályozókat, választékolókat, vagonki rákokat, rönktéri munkásokat. Róluk nagy elismeréssel beszélnek az üzemben. Papp Imre szerint különösen jól dolgozik a rönktéri szocialista brigád. A kereset sem megvetendő, átlagosan 3 ezer forintot visznek haza az emberek mégis itt a legnyugtalanabb a hangulat, s erre a területre koncentrálódik a jelenlegi 6-7 százalékos munkaerő-vándorlás is. Nem nehéz kitalálni az ideges hangulat okát A vagonkirakáskézi erővel történik, nagy a fizikai elhasználódás, s az itt dolgozók úgy vélekednek, hogy hiába a nagy kereset, ha egészségileg elrongálódik az ember, így mondják ezt a renidérnek, ám az is igaz, hogy ma már nagyon bíznak a kedvező változásban. Az új üzem, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság megalakulása óta sok jelét tapasztalták annak, hogy nem nézi közömbösen problémáikat a vállalat. Erre alapozták bizalmukat s remélik, hogy a nehézségek megoldása során rájuk is időben gondolnak, méghozzá motoros tangorcákkal s utakkal, amin a targonca kedvére futhat A FŰRÉSZCSARNOK a gépkezelők és a gépkiszolgálóik munkahelye, s nem könynyű munkahely, hiszen 1971- re már a könnyű fűrészelésű fenyő helyett kizárólagosan csak lombfát dolgoznak itt fel, évente 25—27 ezer köbmétert a keretfűrészen, míg a zárléctermelő gép 5 ezer köbméter fagyártmányfával birkózik meg az év során. A minőségre nincs panasz, különösen nincs akkor, ha Stranczli Imre és Fegyvernek! Péter keretfűrészesek, ha Biczó László és Oroszi Gézáné vimfűrészes áll a gép mellett. Ám nem volna helyes elfeledkezni arról sem, hogy a rönk tériek mellett a keretfűrészes brigádról is elmondták nekünk, hogy rájuk is mindig lehet számítani. AZ ÁRUTÉR az osztályozás, máglyázás és a vagonberakás helye. Itt is nehezíti a munkát és rontja a termelékenységet a kézi megoldás, ám a fríztéren dolgozó Földes Györgyné és Böröndi Árpádné, valamint a fiatalok közé tartozó Németh Ibolya nevét is elismeréssel hallottuk emlegetni, de nem maradt ki a dicséretek sorából a két Zárutéri vagonberakó brigád sem. A DICSÉRETEK VÉGÉN azonban — halkan kér — de nem árt megemlíteni, hogy az üzemi, 1971-től ERFA Híradóban megjelent egy hír arról a bizonyos „sajátos munkaidő csökkentési kampányról”. Erről ugyan Körmenden jártunkban nem esett szó. Ha azonban mégis lenne valami kis alapja a mende-mondának, bizonyosan nem lesz ezután, hiszen valóban csak elismeréssel gondolhatunk a rönktériekre az elhangzottak után akik ráadásul valamennyien törzsgárda tagok. Ám a törzsgárda tagság értelmezésével mintha bajok is lennének. No, nem különösebb, csupán annyi, hogy az együttdolgozás már hibátlanul megy, de a munka utáni együtletnek még kevés a híve. S bár ez a megállapítás valamennyi szocialista brigádra vonatkozik, kézenfekvőnek látszik a magyarázat is. A brigádtagok jó része különböző falvakból származik, s ez eleve határt szab a lehetőségeknek. Ilyen esetben egy-egy üzemi közös kirándulás segíthetne, ami talán nem is áll oly messze a megvalósítástól. Azért gondoljuk ezt, mert az átszervezéssel járó kezdeti nyugtalanság megszűnt , a mintegy 6-7 százalékos keresetemelkedés hatására a nyugalom után a jókedv is megérkezett (az üzem dolgozóinak átlagos jövedelme 2230 forint havonta), bizonyára sok olyan baráti, jóízű munkatársi beszélgetés kívánkozik ki az üzem dolgozóiból, amit csak egy közös kirándulás alkalmával lehet elmondani. 1971-től csak saját termelésű anyagot dolgoznak fel a Körmendi Fafeldolgozó Üzemben, ám a teljes kapacitás lekötéséhez még 5 ezer köbméter anyagot a tsz-ektől kell megvásárolnia a fagazdaságnak. Ezzel aligha lesz hiba. Nem lesz a szaktudással sem, mert ismerik már az emberek — megtanulták — a lombos fára váltással járó új választékok termelési módját. AMT AZONBAN SOKAT segítene a munkáiulknalk örölnének, ha minden erdészettől legalább olyan pontosan és szabványosan minősített árut kapnának mint ahogyan ezt a Körmendi Erdészettől megszokták. Farkas Imre A BÉKE HADSEREGE Ilj a ötvenhárom eszten- 1,ideje, hogy szovjet földön, a hiányosan felszerelt, gyengén kiképzett osztagokból verbuválódott hadsereg első győzelmét aratta a német intervenciós csapatok felett. A világtörténelemben nem jegyeztek fel még egy olyan haditettet, amelynek jelentőségét össze lehetne mérni ezzel a győzelemmel. Ekkor, ebben a csatában született meg a világ első, újtípusú, szocialista hadserege, a munkások és parasztok hadserege, amely a népelnyomdás helyett a népszabadságot, a hódítás helyett a népek felszabadítását írta zászlajára. Az új hadsereg a polgárháború tüzében, a fehérgárdisták és a külföldi zsoldosok ellen vívott kegyetlen harcokban edződött meg. Az egész világ proletariátusa és haladó közvéleménye lélegzetvisszafojtva figyelte az élet-halál küzdelmet, hiszen jól tudta: saját jövője, a proletárforradalom ügye kerülhet ki győztesen vagy juthat végveszélybe. S a fiatal szovjet állam és fegyveres ereje kiállta a próbát, megvédte a forradalom vívmányait, a proletárhatalmat. Alig több, mint két évtized múltán a Szovjet Hadsereg dicsőséges útja a Nagy Honvédő Háborúban egybeesett az emberiség harcával a népek legádázabb ellensége, a fasizmus ellen. Egyetlen állam se bírt volna ki annyi szörnyű csapást, mint amennyit kibírt és kivédett a Szovjetunió. A szovjet nép egy emberként kelt fel az októberi forradalom vívmányainak védelmére és hosszú, irgalmatlanul nehéz, véres küzdelemben szétverte a fasiszta hadigépezetet. Vitathatatlan tény, hogy a második világháború fő terhét a szovjet nép viselte, s a háború sorsa a szovjet—német arcvonalon dőlt el. A fasiszta blokk 607 hadosztályát ott semmisítették meg és Németország tizenhárommilliós emberveszteségéből 10 millió esett a keleti arcvonalra. A honvédő háború és a A fasizmus felett aratott győzelem, a szocializmus megvédése és a népek felszabadítása egyidejűleg tanúsította a Szovjet Hadsereg nemzeti és nemzetközi küldetését. Aligha vonhatja kétségbe bárki is, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadító küldetésétől mennyire elválaszthatatlan a szocializmus kiterebélyesedése az európai és ázsiai országok egész sorában. A szovjet nép és hadseregének világraszóló győzelme után új lendületet kapott a népek nemzeti felszabadító mozgalma. A szocializmus térhódítása megváltoztatta az erőviszonyokat. Ám a kapitalista hatalmak nem nyugszanak bele pozícióik elvesztésébe. Fokozzák a fegyverkezési versenyt, rablóháborút folytatnak Indokína térségében, agresszív terveket szőnek Közel-Keleten. Ilyen körülmények között tovább bővült a Szovjet Hadsereg funkciója. Szerepe megnőtt a két világrendszerközötti döntő küzdelemben: ha oltalmazója az emberiség békéjének, gátat emel az imperializmus agresszív világháborús tervei elé. A szocialista országok TM népei ma — a világ dolgozóinak támogatásával —, együttes erővel védelmezik a szocializmus vívmányait. A történelem eddig nem ismerte a népek és hadseregek olyan harci szövetségét, amely a szocialista világrendszer országai között alakult ki. A testvéri koalícióban egyek, egységesek és egyenlőek vagyunk, mert e szövetség alapja az azonos típusú társadalmi, állami berendezkedés, az egységes marxista—leninista ideológia, népeink szövetségének elve a proletár nemzetköziség. Kétségtelen azonban — s ez egyáltalán nem csökkenti felelősségtudatunkat —, hogy fejlettségénél és erejénél fogva a Szovjet Hadsereg az, amelyik e feladatból a legnagyobb részt vállalja. A Szovjetunió igen magas színvonalon tartja fegyveres erejét. Ma már a stratégiai rendeltetésű rakétacsapatok, az atomtengeralattjárók alkotják a fegyveres erők gerincét, légvédelmi rakétarendszerek, korszerű vadászgépek biztosítják a légtér sérthetetlenségét. E roppant erejű fegyverek az imperialista agresszió megfékezésének legfőbb eszközei, következésképpen az emberiség létének, biztonságának megbízható tényezői is. •• A tvenhárom év már történelem. És ebbe a történelembe, a Szovjet Hadseregnek az intervenciós hadak elleni első győzelemtől a mai napig megtett útjába beletartozik Magyarország felszabadítása. Új életünk hajnalát hozta el számunkra ez a hadsereg. Nekik köszönhetjük, hogy immár több, mint negyedszázada magunknak építjük az országot, alkotunk biztonságban — élve a szabadság adta lehetőségekkel Hegedős Ferenc alezredes 1971. febuár 23. Kedd Kőműveseket, kőműves segédmunkásokat, kubikosokat keresünk budapesti állandó munkára Jelentkezés: az Április 4. Ktsz Munkaügyi osztályán, BUDAPEST, VIII., Auróra u. 23. sz. alatt. (1070) VAS NÉPE KÉT HÍR A MEGYÉBŐL Tető alá került az ország első közlakóháza Vasvárott. A Kemeneshát dombsorának oldalában épült, szép fekvésű nagyközség XVII. századi tűztornya helyén áll a 4 szintes épületkülönlegesség. Minden oldalról jól látható terepen építették fel a 18 méter átmérőjű körházat. Nyolc lakás, továbbá korszerű köztisztasági fürdő, tűzoltószerház, az önkéntes tűzoltók klubja, gyermekorvosi rendelő és zöldkeresztes tanácsadó kapott helyet falai között. Négymillió forintos költséggel a Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építi. ★ Hétfőn újabb hírlapolvasóval gazdagodott a megye. Ez alkalommal Szentgotthárdon, a Szakszervezetek Vas Megyei Tanácsa és a helyi társadalmi szervek összefogása eredményeként adták át rendeltetésének a közművelődési szolgáltatás új otthonát. A korszerűen berendezett hírlapolvasóban hazai és külföldi napilapok, folyóiratok, szaklapok, több száz kötetes kézikönyvtár áll az érdeklődők rendelkezésére. ÖNVIZSGÁLAT így is lehetne nevezni azt a nagyszerű kezdeményezést, amely most van kibontakozóban a megyei állami építőipari vállalatnál. A párt végrehajtó bizottság akciót indított a minőség javításáért A vállalatnál — az alsó szinttől a legfelsőig — önvizsgálat 1. -t — számba veszik, mivel lehetne javítani a munkát, a minimálisra csökkenteni a kifogásokat. Ki-ki a saját munkaterületén végzi el a vizsgálatot, hogyan is állunk a technológiai fegyelemmel, mennyiben játszanak közre a végeredményben az anyaghiány, vagy a szállítás nehézségei. Különösen az olyan jellegű hibák felszámolására kívánják irányítani a főtüzet, amelyek viszszatérnek szinte minden átadás alkalmával. Két szinten történik a vizsgálat. A termelési osztály például tanulmányozza az utóbbi évek átvételi, illetve hiánypótlási jegyzőkönyveit, s azokból vonja le a következtetéseket A viszsza-visszatérő hibák, fogyatékosságok itt derülnek majd ki leginkább. Ennél is izgalmasabbnak tűnik azonban az egész vállalat dolgozóinak a bekapcsolása az önvizsgálatba. Ki-ki a maga posztján nézzen önmagába, tegye mérlegre az eddigi munkáját fejtse ki, hogyan csinálhatná jobban, hibamentesen. A pártszervezetek a vizsgálat lebonyolításában jó segítőtársat találnak a szakszervezti bizottságokban, illetve a KISZ-alapszervezetekben. Az építésvezetők, a párt és tömegszervezeti vezetők száma a rendezett, s e napokban zajló szakmai jellegű továbbképzésen ugyancsak témaként szerepel a minőségi munka javítása. A párt alapszervezetek kérdőíveket bocsátanak ki a dolgozóknak. Ezek kitöltésével válaszolhatnak a munkával kapcsolatos fonákságok megszüntetésére, a hibák elhárításának lehetőségeire. A KISZ úgynevezett Radar-ládákat helyezett el a különböző munkahelyeken. Ezekben helyezhetik el a dolgozók az általuk észlelt problémák megoldásával kapcsolatos javaslataikat. Akinek tehát esetleges gátlásai vannak, az a névtelenségbe burkolózva juttathatja el véleményét az illetékesekhez. Dicséretes kezdeményezés ez. Nemcsak azért, mert az építőipar munkájával kapcsolatban meglehetően gyakran hangzik el minőségi kifogás, hanem azért is, mert bizonyára eredménynyel jár. Lényegesen több, mint egy értekezleten való felszólalás. Az előrelépés biztos jelei már akkor felfedezhetők, ha a konkrét munkahelyeken látják, mi az, amin változtatni kellene. S ha már látják, akkor a változtatáshoz csak egy lépés kell... (pónfai) ELENGEDJÜK ŐKET?! Szombathelyen van — s éppen a közelmúltban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját — az egészségügyi szakiskola. Két évtized alatt igen sok egészségügyi középkádert adott, s nemcsak a megyének. A volt tanítványok az ország minden részéből tartják a kapcsolatot az Alma Materrel, eljöttek az ünnepségre hazánk különböző egészségügyi intézményeiből ... Húsz év alatt az iskola, s az oktatás módszere is sokat fejlődött. Az elmúlt négy évben például már 21 szakon 591 leány és asszony tanult itt. S szívesen látja a jól képzett középkádereket minden egészségügyi intézmény. Annyira szívesen, hogy sok már a beiskolázásnál társadalmi szerződést köt a tanulóval, ösztöndíjban részesíti a tanulmányi idő alatt, s ennek leteltével kész hellyel várja. Más megyék elöl járnak ebben, csak éppen Vas megyében gyér az igyekvés arra, hogy ily módon erősítse egészségügyi derékhadát. Mindöszsze Sárvár kötött ilyen „társadalmi szerződést” az iskolával.... Annyira jól állnánk egészségügyi középkáderekben ? Egyáltalán nem. Sok helyütt kénytelenek szakképzetlen, máshol elhelyezkedni nem tudó jelentkezőkkel betölteni egy-egy nem túlzottan jól fizetett, de nélkülözhetetlen státuszt, mert az iskolából kikerülteket más megyébe szólítja a szerződés ... Másnak képezzük a szülésznőket, ápolónőket, csecsemőgondozókat, mikor magunknak sincs elég! Meggondolandó: elengedjük őket.. .7 —lyés 3 JÖVŐRE LAKÁSÁBÓL TÁRCSÁZHATJA BUDAPESTET MIKOR ÉPÜL TELEFONHÁLÓZAT A HUNYADI ÚTI, ÉS KÖZPONT A DERKOVITS LAKÓTELEPRE? SOKAT KELL VÁRNIUK AZ IGÉNYLŐKNEK. 1968-ban 2633 szombathelyi családnak volt telefonja. Az idén január végén már 3444-et tartottak nyilván. A posta a gyorsan megnövekedett igényeket csak lassan, fokozatosan tudja kielégíteni. A bajt tetézi, hogy 1975-ig nem is lehet számolni jelentékeny hálózatbővítéssel, pedig pillanatnyilag is 1200 igénylés vár kielégítésre. A legközelebbi öt évben mindössze pár száz készülék beszereléséről lehet csak szó, tehát igen szerény számokkal kell gazdálkodnia az üzembentartónak. Arra remény van, hogy a Hunyadi úti lakótelepre is kiépítik a távbeszélő hálózatot, mert az ügyben már tárgyalt a posta és a tanács. Végleges döntés nincs, így az új városrész lakóinak is várniuk kell telefonra. De talán nem sokáig, mert nem is szabad engedni, hogy akkora település távbeszélő nélkül legyen. A Derkovits-lakótelepre két 400-as PDM központ építését tervezi a posta, s ott — a kereten felül — 800-zal gyarapszik a bekapcsolható készülékek száma. Ez azonban csak akkor realizálódhat, amikor megfelelő épület áll rendelkezésre a központ kiépítéséhez, felszereléséhez. Értesüléseink szerint az idén még nem kerül rá sor. Akiknek már van telefonjuk azoknak öröm, hogy az idei év végére Szombathelyen üzembe állítanak egy távválasztó berendezést, amellyel bárki a szobájából közvetlenül tárcsázhatja a budapesti számokat, később a dunántúli nagyvárosokét is. U. Gy.