Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Élmények, útravalók, tervek Interjú tanácstagjelöltekkel Vasárnap, április 25-én az urnák elé járulnak a válasz­tópolgárok, hogy az ország­­gyűlési képviselőkkel együtt megválasszák majd azokat, akik az elkövetkező választá­si ciklusban a városi és köz­ségi tanácsokban képviselik érdekeiket. Ebből az alka­lomból három kérdést tet­tünk fel négy Vas megyei ta­­nácstagjelöltnek. Az alábbi­akban közöljük a kérdéseket és a jelöltek — Milisits Lászlóné pamutipari mun­kásnő, Pencz Géza csákány­­doroszlói tsz-tag, Barbér Ist­vánné alsószölnöki közalkal­mazott és Czvizek Miklós vállalati igazgató­i vála­szait. KÉRDÉS: Mi volt a leg­emlékezetesebb élménye je­lölésével kapcsolatosan? MILISITS LÁSZLÓNÉ: Vá­lasztókerületünk lakosságá­nak bizalmából már az el­múlt választási ciklusban is tanácstag voltam. A mostani jelölés során számomra a legemlékezetesebb — és meg­vallom: egyben a legmegha­­tóbb — az volt,­ hogy azon a jelölő gyűlésen, amelyen en­gem jelöltek tanácstagnak, igen sok munkásasszony vett részt. Nekem, pamutipari dolgozónak igen jólesett, hogy a LATEX takarógyárá­ban megtartott jelölő gyűlé­sen újra egyöntetű bizalmat kaptam nemcsak a választó­­kerületben lakóktól, hanem azoktól a takarógyári mun­kástársaimtól is, akik itt dol­goznak ugyan, de más vá­lasztókerületben laknak. PENCZ GÉZA: Számomra a legemlékezetesebb maga a jelölés volt. Nem számítot­tam rá, ezért meg is lepett a dolog. Eddig ugyanis én nem voltam tanácstag. Igaz, a termelőszövetkezet gépmű­helyében végzett munkám mellett tűzoltóparancsnok is vagyok, de tanácstagként még sosem dolgoztam­. Za­varban is voltam, amikor Horváth Ferenc tsz-tag ja­vaslatára másodikként ta­nácstagjelöltnek választott a jelölő gyűlés. Azóta is gond­ban vagyok, hogyan tudok eleget tenni a bizalomnak, ha megválasztanak. BARBER ISTVÁNNÉ: Köz­ségünkben nemzetiségiek is élnek. A lakosságnak körül­belül egyharmada délszláv, a mi választókerületünkben pedig még németajkúak is élnek. Én 1958-tól, 19 éves korom óta vagyok tanácstag. Magam is délszláv vagyok. A mostani jelölés során a legnagyobb élményem az volt, hogy asszony létemre még olyan idős férfiak is mellettem szóltak és szavaz­tak, akiknek a lányuk le­hetnék. őszintén megvallom, örülök, hogy eddigi munkám alapján bíznak bennem. CZINZER MIKLÓS: Mint építőipari vállalati igazgató­nak a jelölés során az volt a legnagyobb élményem, hogy a jelölő gyűlés színhelyéről, az Ei­tzbruder Gimnáziumból Szombathely legmagasabb új épületére, a vállalatunk ál­tal épített 16 szintes magas­házra lehetett látni. Ez azt a gondolatot ébresztette ben­nem, hogy az építés ügyének szolgálata szélesebb ér­telemben is kapcsolatban van az építéssel: nemcsak az épít­kezésben, hanem új társadal­munk építésében is töreked­ni kell a magasabb szintek­re. KÉRDÉS: Milyen „útra­­valóval” látták el válasz­tói? MILISITS LÁSZLÓNÉ: Hát ami azt illeti, választóim ép­­pen elég „útravalót” adtak. A jelölő gyűlésen is, más al­kalmakkor is őszintén el­mondták, mihez kérik a se­gítséget. A munkásasszo­nyok és háziasszonyok pél­dául a környék bolthálózatá­nak fejlesztését sürgetik. A munkásasszonyok ezenkívül azt is kérik, hogy az üzletek nyitvatartási idejét jobban igazítsák hozzá az üzemben dolgozók szabad idejéhez. Sokan jzóvátették azt is, hogy javítani kell a zöldség­ellátást és összekötő utat kell építeni a Safrankó utca és az Irottkő utca között. PENCZ GÉZA: Nem kér­nek megvalósíthatatlant a választók. Azt azonban ké­rik, hogy az elkövetkező években oldjuk meg a köz­ségrész járdásítását. Szerin­tem a kérés jogos, a gondot azonban az okozza, hogy tu­domásom szerint pénz kevés van hozzá, s az is probléma, hogy a járdához a házak előtti kertekből kell elvenni területet. Megértéssel, oko­san szót értve az emberek­kel azonban véleményem sze­rint lehet találni megoldást. Többen már azt is felaján­lották, hogy ha a tanács ad­ja az anyagot, a házuk előtt megcsinálják a járdát. Azt hiszem ezt az utat kell majd járnunjk. BARBÉR ISTVÁNNÉ: Ne­kem a belterületi utak meg­javítását adták „útravalóul”. Társadalmi munkát is aján­lottak föl hozzá. Többen kér­ték, hogy rendezni kellene, azaz újra meg kellene álla­pítani a földek aranykorona értékét, mert a jelenlegi be­sorolás nem felel meg a tényleges helyzetnek. Megol­dandó feladat az is, hogy az Erdő- és Fafeldolgozó Válla­lattal megállapodva gondos­kodjunk a tényleges vadká­rok megtérítéséről. Klubot, egészségházat és üzletházat is kérnek a választók — sze­rencsére ezek benne is van­nak a tervben. CZIIZER MIKLÓS: Vá­lasztókerületünkben a leg­több igény az építkezésekkel kapcsolatosan vetődött föl. A választók örömmel fogal­mazva azt kérik, hogy épít­sünk többet, gyorsabban, ol­csóbban. Ez nekem, mint építőipari vezetőnek is, meg mint tanácstagjelöltnek is igen komoly „útravaló”. És ugyancsak útravalóként ad­ták a választók, hogy minél gyakrabban találkozzam majd velük, ha megválaszta­nak. Megmondom, e kérés­nek munkám mellett nem könnyű eleget tenni, de min­denképpen kell időt szoríta­nom rá, anélkül ugyanis egyetlen tanácstag sem bol­dogulhat. KÉRDÉS: Mit tart leg­fontosabb feladatának, ha megválasztják? MILISITS LÁSZLÓNÉ: Mi­vel a választóknak az előbb fölsorolt kéréseit magam is jogosnak tartom, a legfon­tosabb tennivalóm az lesz, hogy a tőlem telhető legtöb­bet tegyem megvalósításu­kért. Mint tanácstag eddig is abból indultam ki, s ha megválasztanak, ezután is arra törekszem, hogy mindig mindenütt jól képviseljem választóim érdekeit. PENCZ GÉZA: Akárhogy is nézem, ha megválasztanak olyasmit kell csinálnom, amit eddig nem csináltam. Nekem olyan a természetem, hogy amit elvállalok, azt szeretem jól elvégezni. Érmen ezért most azt tartom legfontosabb feladatomnak, hogy ha va­sárnap rám szavaznak az emberek, akkor helyt is tud­jak állni. Igen szégyellném, ha valaha is azt mondhatnák rólam, hogy nem teljesítet­tem, amit vártak tőlem. BARBER ISTVÁNNÉ: Én a legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy megválasz­tásom esetén még jobban végezzem munkámat. S ami nem könnyű: tudjak mindig őszinte lenni az emberekhez, akkor is, ha nemet kell mon­danom. És hozzám is legye­nek őszinték, mindig mond­ják el gondjaikat. Tanácstag számára nem lehet jobb ér­zés, mint az, ha ilyen vi­szonyt tud kialakítani vá­lasztóival. CZINZER MIKLÓS: A je­lölés a megtisztelő bizalom. A jelöltnek meg kell tudni felelnie a választók elvárá­sainak. Az egyéb tanácstagi kötelezettségek mellett — amennyiben megválasztanak — én azt tartom legfonto­sabb feladatomnak és köte­lességemnek, hogy vélemé­nyemmel, észrevételeimmel és munkaköri ténykedésem­mel is a lehető legjobban se­gítsem a város fejlődését, az építésügyet. Lőrincz Károly Mr. A. a vádlottak padján Mr. A. személyesen még soha nem ült a vádlottak padján. A bíróságok mégis na­gyon ismerik. A bűncselekmé­nyek során gyakran emlegetik, elmarasztalják, őt magát nem lehet felelősségre vonni, holott napjaink egyik legádázabb elensége. Mr. A. — vagyis ne­vén nevezve az alkoholizmus, bűncselekmények sorában játszik fő szerepet, bár ő maga sem számít bűncselekménynek. A köztudatban ki-ki másként vélekedik róla. Akadnak, akik magánügynek tekintik, sőt egye­sek „férfias magatartásnak” go­ndolják. A valóságban az al­kohol méreg, túlzott fogyasztá­sa romboló hatással van az egyénre és a társadalomra egyaránt. Következésképpen: az ellene folytatott harc társadalmi méreteket ölt, kell, hogy öltsön. Az alkoholizmus befolyá­sáról, szerepéről beszélget­tünk legutóbb dr. Tordai Fe­renc járásbírósági elnökkel. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire van jelen a bűn­cselekményekben, s hogy az ítéletek megalkotásánál fi­gyelembe veszik-e szerepét, hatását? Az első legfontosabb meg­jegyzésünk: a túlzott alko­holfogyasztás nem magán­ügy! Ugyanis nemcsak a fo­gyasztójára van káros ha­tással, hanem az egyén köz­vetlen környezetére, család­jára, hozzátartozóira, kör­nyezetére, munkamoráljára. A bűncselekményekben nem számít enyhítő körülmény­nek, következésképpen: a büntetőjogi felelősséget nem zárja ki. Hazánkban köztu­dottan meglehetősen magas az alkoholfogyasztás. Világ­­viszonylatban is rangos he­lyet foglalunk el a listán. Törvényeink tehát szükség­­­szerűen üldözik. A felszaba­dulás előtti joggyakorlathoz viszonyítva minőségi válto­zás következett be. Bár az 1948-ban hozott 48-as tör­vény az ittas állapotot még figyelembe vette a bűncse­lekmények mérlegelésekor, az 1962-ben megjelent új Btk. már egyértelműen ki­zárja. A Büntető Törvény­­könyv 21. paragrafusa ki­mondja, hogy a gyengeelmé­jűség, a tudatzavar kizárhat­ja a büntetést, a 22. parag­rafus viszont megállapítja: nem alkalmazható ez annak javára, aki önhibájából ere­dően kerül alkoholos álla­potba, s úgy követ el bűn­­cselekményt. — Milyen bűncselekmé­nyeknél van jelen leggyak­rabban az alkohol? Közvetlenül és leginkább a garázdaság, az élet és testi épség elleni bűncselekmé­nyek, a hivatalos személy elleni erőszak, a nemi erő­szak velejárója az ittasság. Áttételesen a vagyon elleni bűncselekményeknél is jelen van Köztudott ugyanis, hogy az ital pénzbe kerül, s az „áldozatok” gyakran nem riadnak meg az eszközöktől, hogy előteremtsék a rávalót. Azaz lopnak, sikkasztanak, hogy szenvedélyüket kielé­gíthessék. — Lehet-e indító ok az alkoholos állapot bűncselek­mény elkövetésére? Szerepe kétségtelen. Az ittas ember felelősségérzete tompább. Hajlamosabbá vá­lik olyan cselekedetekre, amelyeket józanul esetleg nem követne el. önmagában az ittasság azonban nem szá­mít bűncselekménynek, tehát büntetni sem lehet. A Btk­­nak van azonban olyan sza­kasza, amely különálló bűn­­cselekményt jelöl meg, ez pedig az ittas gépjárműveze­tés. Enyhébb fokozata a szabálysértés. A vérbe ke­rült alkoholmennyiségtől függően hat hónap szabad­ságvesztésre, vagy egy évig terjedő javító-nevelő mun­kára ítélhető, aki alkoholos állapotban vezet. Az embe­rekben jócskán él még az a felfogás, hogy télen jólesik egy kis melegítő, nyáron a sör, mint hűsítő. A valóság az, hogy a test hőmérsékle­tére egyáltalán nincs hatás­sal az ital, az alkohol csu­pán a reflexre van hatással, mégpedig káros hatással. — Az alkoholfogyasztás tehát nem magánügy, ho­gyan lehet, hogyan kell fel­lépni ellene? Mr. A. tehát, ha nem is láttak padján, s ha a veszély nánk sorakoztatni ellene a tanú mn­nk. Tönkretett családok ta­­ gyerekeket, állandó izgalomban embertől általában mindenki jó, hogy ki kell térnünk előle, térjünk ki előlük. Ellenkezőleg: annak előtte, mielőtt a dülöngé magát. Ha lehet, még addig, cselekményt követ el, ami miatt Sir. A. első számú közel létező fegyverét vessük be el A legelső és leginkább kö­vetendő lépés az önkéntes elvonókúra. Az illető maga keresi fel azokat az egész­ségügyi szerveket, amelyek kigyógyítják betegségéből. Példák sokaságával bizonyít­ható, hogy a kúra eredmé­nyes. Sajnos, az ellenkezőjé­re is jócskán adódik példa. Kizárólag az egyénen múlik a beavatkozás hatása. A másik lépés nélkülözi az önkéntességet, itt már kényszerelvonásról van szó. A hozzátartozók, a rokonok kezdeményezhetik a járási, városi szakigazgatási szer­veknél. Ide általában azok kerülnek, akik bűncselek­ményt ugyan nem követtek el, de a túlzott alkoholfo­gyasztással közvetlenül ve­szélyeztetik a családjukat, környezetüket, ittasságuk rontja munkaerkölcsüket. Végül a harmadik eset, amikor a kényszerelvonást a bíróság rendeli el a Btk 62. paragrafusa értelmében. En­nek két változata van. Az egyik, ha az illetőt a szabad­ságvesztésre nem ítélték. Ilyenkor rendelőintézetben, vagy zárt gyógyintézetben történik az elvonókúra. Sza­badságvesztés esetén a bün­tetésvégrehajtás során kerül erre sor, személyesen, de ott ül a vád­ességét bizonyítandó fel­akar­­hat, sokakat kellene­ megidéz­ni­ : anyákat, rettegésben élő tartott szomszédokat. A részeg irtózik, s a józanság azt diktál- Mi mégis azt mondjuk: ne fogjuk le őket! Ha lehet, még fésig, a tudatzavarig leissza amíg az alkohol hatására bűn­­a törvény elé kell állnia, fenségünk, a józanság minden lene! PÓSFAI H. JÁNOS 1971. április Csütörtök 7* VAS NÉPE Füstölgés a füst ügyben Amint a mellékelt ábra mutatja, itt jól odafüstölnek a szombathelyieknek. Az ipartelepen teszik ezt, olyan indítékkal, hogy eltüzeljék a ki tudja, mióta összegyűlt (és most egy építkezés akadályá­vá vált) műanyaghulladékot. A mellékelt ábra azt is jól mutatja, hogy a szél a város fölé hordja az irdatlan ko­romtömeget. Készséggel elis­merem, hogy a széljárást itt, e helyen nehezen tudják még befolyásolni. Tehát nem te­hetnek az irányváltozásáról. De arról — jó gazda módján — igen, hogy időnként kitaka­rítják a telepet, még mielőtt a hulladék olyan tömege gyűlne fel, mint amilyen most. És esetleg valahol a m­éhin égetik el. (Lám, a XXI. század veszélye, a mű­­anyagok-szintetikák felesle­gének, maradványainak meg­semmisítése már nálunk is jelentkezik.) Persze, nem ne­héz kitalálni, ehhez jármű kell, s az pénzbe kerül. Erről jut eszembe a közel­múltban fogant kormányha­tározat a levegő szennyezett­ségének csökkentéséről. Ha jól emlékszem, igen tekinté­lyes és elgondolkoztató bírsá­gokat is kilátásba helyeztek a levegőt szennyezőknek. Adott esetben progresszív bírságot. Vas megyét még a jó leve­­gőjűek között tartják szá­mon. .. és az ilyen szempont­ból a harmadik ütemben (az utolsóban) „terítékre kerülj­”,­­ területek közé sorolják. Ami — gondolom — nem azt je­lenti, hogy addig csak úgy odafüstöljenek az orrunk alá. S hogy ne ez legyen a gya­korlat, azért szükség esetén magunk is tovább füstöl­günk. — t7 — Verekedés lányok - csíkosban Lapunk február 12-i szá­mában Cinkos, aki néma címmel e helyütt tettük szó­vá, hogy Szombathelyen, a Hámán Kató utcában fényes nappal inzultáltak egy fiatal tanítónőt. Az esetnek szám­talan tanúja volt, de senki nem akadt, aki a tanítónő segítségére sietett volna. Pe­dig, ami az összetűzést ki­váltotta, nagyon is helyén­valónak bizonyult, hiszen a pedagógus azért figyelmez­tette­ a fiatalkorú H. I.-t, mert illetlen dolgokat fir­kált az iskola falára. A fia­talkorú barátnőjével H. B.­­vel esett neki a tanítónőnek, ököllel verték, a haját tép­ték. Ő maga csak arra vi­gyázott, hogy a szíve alatt hordott héthónapos magzatot megvédelmezze a bántalma­zástól. A glosszában megemlítet­tük azt is, hogy a verekedős lányok közül egyikük, H. B. korábban már összeütközött a törvénnyel, lopás és be­csületsértés miatt eljárás in­dult ellene, csupán a közke­gyelem mentette meg a b­ün­­tetéstől. Reméltük, ezúttal elnyeri megérdemelt bünte­tését. Nem csalódtunk. A szombathelyi járásbíróság büntetőtanácsa kedden tár­gyalta az ügyet és meghozta az ítéletet. Mindkét fiatal­korút bűnösnek találta. H. B.-nél figyelembe vette ko­rábbi dolgait is, ezért őt egy évi és egy hónapi börtönre, H. I-t pedig hét hónapi sza­badságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős, a verekedős lányok csíkosban várják immár a nyarat. (posfai) ­ Csütörtöktől ismét kapható a borítékos sorsjegy A Magyar Testnevelési és Sportszövetség felkérésére a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság ismét „borítékos" sorsjátékot rendez. A sorsjegyek április 22-én csütörtökön a már megszo­kott árusító helyeken kerül­nek forgalomba. A legszeren­csésebbek az idén is 50, 20 és 10 ezer forintot nyerhetnek. A Lottó Igazgatóság pályá­zatot hirdet a sorsjegy új megjelölésére. Olyan ötletes, jóhangzású, könnyen mege­hető „márka­név” kitalálás várják a pályázóktól, amel majd grafikailag feldolgozva az Országos Találmányi Hi­­vatalnál védetté nyilvánítha­tó. A pályadíjak: 1. 3000.— forint, 2. 2000.— forint, 3­­000.— forint. A pályázatokat június 30-ig az alábbi címre kell beküldeni: Sportfogadás és Lottó Igazgatóság. „Már­kanév-pályázat” Budapest 501. postafiók 4/a.

Next