Vas Népe, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
Szerdai vita az SZKP kongresszusán IFoV***fce as 1. odaérott ki Grigorij Konanov, a lettingrack terület pártbnotte ágának vezetője. Megállapította: a gazdasági és a kulturális építés irányításában megnövekedett a párt szerepe. Közölte a küldöttekkel, hogy Leningrád, amely az ország második ipari központja, határidő előtt teljesítette az ötéves tervet és kongresszusi vállalásait valamennyi főbb mutató terén. Pjotr Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz KP KB első titkára bevezetőben hangsúlyozta, hogy a kongresszusi hallgatóság, de az egész szovjet nép a Központi Bizottság beszámolójának hatása alatt áll. A belorusz kommunisták — húzta alá — teljes mértékben helyeslik a beszámolóban felvázolt célkitűzéseket, s szilárd egységben készek arra, hogy azokat meg is valósítsák. A továbbiakban Maserov bírált egyes minisztériumokat, amiért halogatják az új, a haladó termelési formák bevezetését. Mint rámutatott, ezeknek a minisztériumoknak és főhatóságoknak hozzá kell szokniuk az új módszerekhez. Külön kiemelte, hogy a szovjet tudomány csodákra képes, de szövetségét a termeléssel meg kell szilárdítani. Ezzel összefüggésben síkra szállt a tudományostermelési egyesülések létrehozása mellett. A gazdasági reformot is ebből az alapállásból szemügyre véve kijelentette: a reform egyelőre gyengén serkenti a termelés magasabb tudományos-műszaki alapon történő fejlesztését. Ideológiai vonatkozásban elítélte mind a „bal”-, mind a jobboldali revizionizmust, megbélyegezte a kínai vezetők szovjetellenes magatartását, akik kommunistának nevezik ugyan magukat, de megrágalmazzák a kommunista építés szovjet tapasztalatait. Nyikolaj Maszlennyikov, a gorkiji területi pártbizottság első titkára ugyancsak támogatta a KB beszámolóját. Mint elmondotta, a kongreszszus megnyitása óta állandó kapcsolatot tartanak fenn a terület dolgozóival, akik ugyancsak szívvel-lélekkel foglalnak állást a beszámolóban kifejtett nagy célok megvalósítása mellett. A gorkiji delegátus elmondotta, hogy őt különösen megtagadták a beszámolónak a népjóléttel foglalkozó részei. Maszlennyikov erőteljesen állást foglalt a kolhozok melléküzemi tevékenységének felkarolása mellett is, kiemelve, hogy ezeket az üzemeket tisztességesen el kell látni felszereléssel, anyagokkal. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az SZKP XXIV. kongresszusán résztvevő magyar pártdelegáció vezetője Moszkvában. (A Vas Népe képtávíróján érkezett). Le Duan: Vietnam népe győz A kongresszus első külföldi felszólalója Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára volt. A vietnami küldöttet óriási ovációval, valóságos szolidaritási tüntetéssel fogadta a kongreszszusi hallgatóság. Le Duan, a küldöttek üdvözlése után kijelentette, hogy az amerikai agresszorok ellen és a haza megmentéséért, valamint a szocializmus építéséért vívott háborúban „Vietnam népe szüntelenül érzi a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány és az egész szovjet nép lelkes támogatását, óriási és értékes segítségét”. A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára aláhúzta, hogy a vietnami nép feltétlenül győzelmet arat az amerikai imperialista agresszió elleni harcban. Vietnam népe Ho Si Minh elnök szent hagyatékának megfelelően a végsőkig fog harcolni a déli országrész felszabadításáért, észak megvédéséért és a haza békés újraegyesítéséért”. A vietnami pártküldöttség vezetőjének felszólalásával zárult a szovjet pártkongresszus szerda délelőtti ülése. Gierek, Ulbricht és Marchais üdvözölte a kongresszust Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az SZSMP XXIV. kongresszusának szerda délutáni ülésén üdvözölte a kongreszszust, ezzel az üdvözlettel is „kifejezve azt az osztály- és eszmei közösséget, testvéri egységet és megbonthatatlan kapcsolatot, amely összeköti a két pártot és a két népet”. A kommunista építésnek Leonyid Brezsnyev beszámolójában kifejtett programja alkotószellemű lenini program — mondotta Edward Gierek, majd megállapította: „kongresszusunk befolyást gyakorol az egész emberiséget foglalkoztató problémáknak a további megoldására”. Az SZKP a forradalmi gondolat és gyakorlat örökké élő forrása. Éppen ez határozza meg az SZKP vezető szerepét a világ kommunista és munkásmozgalmában — mondotta a LEMP Központi Bizottságának első titkára, majd kijelentette: Lengyelországban támadt legutóbbi nehézségeket leküzdjük, hála a szocializmussal szorosan összeforrott munkásosztály támogatásának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt belső erejének, Lengyelország minden barátja segítségének. „Pártunk, népünk mély elismeréssel adózik az SZKP- nak és vezetőségének a problémáink irányában tanúsított megértéséért, a megoldásukhoz nyújtott baráti segítségért. — hangsúlyozta Gierek. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus szerda délutáni ülésén kijelentette, hogy az NSZKP küldöttsége teljességgel osztja a Leonyid Brezsnyev által ismertetett beszámoló megállapításait. Az SZKP KB főtitkára — hangsúlyozta Ulbricht — széleskörű békeprogramot terjesztett elő. A szónok emlékeztetett rá: Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta azt a tényt, hogy számos állam nemzetközi jogilag elismerte az NDK-t, hangsúlyozta az európai határok sérthetetlenségét. Ez a kongresszus — jelentette ki Ulbricht — elvi jelentőségű valamennyi kommunista és munkáspárt, az összes antiimperialista erők számára. Mi — folytatta a szónok — mindig Lenin útmutatásait követtük, a szocialista és a kommunista építés tapasztalataira támaszkodtunk. Az NDK következetesen fejleszteni fogja a politikai, gazdasági, tudományos-műszaki együttműködést és a szocialista integrációt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretein belül. A jövőben is tovább erősítjük a Varsói Szerződéshez tartozó államok közötti fegyverbarátságot — mondotta. Walter Ulbricht a kongresszusi küldöttek viharos tapsa mellett átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek az NSZKP Központi Bizottságának üdvözlő levelét. — Az SZKP XXIV. kongresszusa csakúgy, mint pártjuk minden kongresszusa, fontos esemény az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára, az egész világ közvéleménye számára — mondotta Georges Marebais, a Francia Kommunista Párt helyettes főtitkára a Kremlben, az SZKP XXIV. kongresszusának szerda délutáni ülésén. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak a tevékenysége döntő szerepet tölt be a jelenlegi világ fejlődésében és ez megfelel a szocializmus és a béke érdekeinek. „Éppen ezért a szovjetellenesség — bármilyen formában is jelentkezzék és bárhonnan induljon is ki — bűntény a munkásosztály és a népek érdekei ellen. Mi harcolunk és mindenkor a legerélyesebben harcolni fogunk ellene” — mondotta Marchais. A Francia Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között mindenkor megvolt a testvériség, a szolidaritás és az együttműködés. Ezt soha nem tudta és tudja megingatni semmiféle megpróbáltatás. Mi teljes eltökéltséggel még jobban erősítjük ezt a kapcsolatot pártjaink között, amelyeket joggal neveznek testvérpártoknak — mondotta a Francia Kommunista Párt helyettes főtitkára, majd kijelentette: — Mi sokra értékeljük minden kommunista párt függetlenségének és szuverenitásának elvét. Ugyanakkor a proletár internacionalizmust, minden kommunista pártnak a marxizmus—leninizmus elvein alapuló akcióegységét szent kötelességnek és egész harcunk sikere nélkülözhetetlen feltételének tartjuk. A szerda délutáni ülésen felszólalt: Saraf Rasidov, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Grigorij Zolotuhin, az SZKP krasznodari határterületi bizottságának első titkára és Vaszilij Dzsavanadze, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Saraf Rasidov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég KP KB első titkára emelkedett szólásra. Beszédét azzal kezdte, hogy az üzbég kommunisták nevében elfogadta és jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalát Hangsúlyozta, hogy a beszámolóból kitűnik: a központi bizottságban a lenini munkastílus érvényesül. A továbbiakban a szónok Üzbekisztán gazdasági fejlődéséről beszélt. Elmondotta, hogy a köztársaság 1970-ben rekord gyapottermést, 4 millió 660 ezer tonna „fehér aranyat” takarított be. Az új ötéves tervben pedig el akarják érni az évenkénti ötmillió tonna átlagtermést. Mihail Szuszlov, a PB tagja, a KB titkára, aki a délutáni ülés elnöki tisztét töltötte be, Marchais felszólalása után berekesztette a kongresszus második napi tanácskozását. Közölte, hogy a beszámoló és a jelentés fölötti vita csütörtökön, moszk 1971. április _ Csütörtök_________ vai idő szerint délelőtt 10 órakor folytatódik. Újabb vendégek érkeztek a kongresszusra Moszkvában bejelentették, hogy az SZKP Központi Bizottságának meghívására az SZKP XXIV. kongressiszusára kedden este Moszkvába érkezett: Cheddi Jagan, a Guayanai Népi Haladó Párt főtitkára; Paul Verges, a Réunioni Kommunista Párt főtitkára; Agostinho Neto, az angolai népi felszabadító mozgalom pártelnöke. VAS NIPF Esti „vendége Alig töltötte le 1968-ban a társadalmi tulajdon terhére elkövetett sikkasztásért reá mért hathónapi börtönbüntetését Kocsis Tibor törökbálinti illetőségű asztalos, alig ismerkedett meg új munkahelyén környezetével — ahol havi 3000 forintot keresett — ismét a bűn útjára lépett. Új munkahelyén sorozatosan lopkodni kezdte munkatársait, s a lopott tárgyak értékesítése révén szerzett pénzt, fizetésének nagy részével együtt elitta, elherdálta. Emiatt felesége néha még a legszükségesebb kiadásokat sem tudta fedezni saját magának és gyermeküknek ... Kocsis Tibor bármennyire is ügyes volt a tolvajlásban, hamarosan lelepleződött és 1969-ben ismét büntetőintézetbe került, jogerősen két esztendőre. A büntetőintézetben „szánta és bánta” bűneit, s úgy látszott, hogy megjavul. Legalábbis igyekezett „javulást” mutatni. Kedvezményben is részesült és 1971. januárjában feltételesen szabadlábra került. Lehetőséget kapott arra, hogy munkával jóvátegye bűncselekményét és jó útra térjen. Történetünk „hőse” azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Csak „kóstolgatta” a munkát gyakran változó munkahelyein — legutóbb Komlón — és egyre inkább azon törte a fejét, hogy hogyan tudna kiszökni nyugatra, így megszabadulhatna — a tőle időközben elvált feleségének fizetendő — gyermektartási kötelezettségétől is. Úgy döntött, hogy Szombathelyen át próbálja a határt megközelíteni. Napokig bujkált, csavargott, s így érkezett meg Narda községbe, ahol az esti órákban bement az italboltba, hogy cigarettához jusson. Az italboltban tartózkodóknak az idegen azonnal gyanússá is vált, amikor az óráját kínálta cserébe az italbolt vezetőjének 10 doboz cigarettáért. Ez az üzlet azonban nem jött létre. A jelenlevők közül többen megkínálták az idegent cigarettával és meghívták, üljön le velük egy pohár borra. Kocsis Tibor elfogadta a felkínált bort és rágyújtott az annyira áhított cigarettára. Azonban a cigarettát már nem volt ideje végigszívni, mert időközben megjelentek a határőrök — akik a helyi lakosok, határőrközség lakosaihoz méltó segítségnyújtása nyomán, mint már annyiszor, most is megakadályozták a tiltott határátlépési kísérlet megvalósítását. —sí— Még a portást is... Régen, ha az úriember széles jókedvét valamiképpen ki akarta fejezni, még a kocsisnak is visszaköszönt. Manapság — mekkorát változott a világ! — csókot osztogat az ember, ha örömét nem képes magába fojtani. Erre a lépésre szánta el magát a Nők Lapja „Rózas nénije”, aki egyik legrégibb „kuncsaftja” volt a lakásügyi hivatalnak. Igényét végre kielégítették, azaz megkapta a lakáskiutalást. Rózas néninek ettől kerekedett akkora kedve, hogy elhatározta: örömében mindenkit öszszecsókol. „Talán még a portást is ...” — teszi hozzá a lap képaláírás készítője. Ez aztán az igazi öröm, a portásnak is jut belőle. Ámbár — úgy véljük — ő, szegény feje már attól is táncolni kezd, hogy Rózas néni őt is össze-vissza csókolja. Esetleg... Talán ... Még őt is ... a portást! (pósfai) 3 Szándékok és forintok Bérrendszerünk további tökéletesítése A párt IX. kongresszusa határozatában a többi között megállapította: „Megértek a feltételei annak, hogy bérrendszerünket tovább javítsuk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalat dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük; egyszersmind meg kell teremtenünk a növekvő és differenciáltabb igények kielégítésének feltételeit”. Gondok, ellentmondások, szakmák közötti és szakmán belüli bérfeszültségek ellenére öt esztendő alatt a lakosság bér- és bérjellegű pénzbevételei jelentős mértékben emelkedtek. 1965-ben ezek a bevételek 75,7 milliárd forintra, 1967-ben 87,2, 1969-ben 101,1 milliárdra rúgtak, s 1970-ben további 7 százalékkal növekedtek. A bér- és bérjellegű bevételek gyarapodásának — több más tényezője mellett — nagy szerepe volt abban, hogy míg 1967-ben a népesség 9,8 százaléka tartozott a havi 600 forint alatti jövedelműek csoportjába, addig 1969-re arányuk 6,3, 1970-ben pedig már 5 százalékra csökkent. Ugyancsak mérséklődött azok aránya, akiknél az egy főre jutó jövedelem 600—1200 forint között mozog, s emelkedett azoké, akiké ennél magasabb. Ne feledjük persze, hogy az áremelkedések levonnak valamennyit a pénzbeni gyarapodásból, de ennek ellenére a reálbér emelkedése — azaz a vásárlóértékben kifejezett növekedés — 1969-ben öt, s a múlt esztendőben négy százalék volt. Csakhogy miközben a keresetek emelkedtek, 1966— 1970 között hét százalékkal csökkent a szocialista iparban a teljesítménybérben ledolgozott órák száma, s helyükbe az időbér került. A bérszintek továbbra is eléggé kiegyenlítettek, s ezért a bérben rejlő húzóerő csak csekély mértékben érvényesül. A differenciálásról sok szó esik, de kevesebb a cselekedet, s főként kevés olyan értelemben, hogy aki ad, az többet kapjon, de aki kevesebbet nyújt a társadalomnak, annak az osztáskor is hátrább legyen a helye. Nem sikerült még megtalálni a közös teljesítményen belül a hatékonyság és az egyéni érdekeltség megfelelő kapcsolatát. A keresetek, ha nem is látványosan, de folyamatosan emelkedtek. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 1833 forint volt 1966-ban, 1919 forint 1968-ban, s 2102 forint 1970-ben. A munkások havi átlagkeresete az évek hasonló sorrendjében 1773,1849, 2026 forint. Első helyen — érthetően — a bányászokat találjuk, 3008 forint havi átlagkeresettel. A legalacsonyabb fizetéseket (a kézmű- és háziipart figyelmen kívül hagyva) a textilruházati ipar tudta biztosítani: átlagban 1698 forintot. A havi átlagkeresetek növekedése 1966 és 1970 között gyors volt a gépiparban, (a közlekedési eszközök gyártásában például az 1966. évi 1868 forintos havi átlag 1970-ben 2165 forintra emelkedett), közepes az építőanyag-iparban és a vegyiparban, lassú a könynyűipari ágazatok többségében. (A textilruházati iparban 1560 forint volt a havi átlagkereset 1966-ban, s 1698 forint 1970-ben.) Mindenképpen indokolt, hogy a népgazdasági érdekeknek megfelelően a legdinamikusabban fejlődő ágazatoké bért is az átlagnálrőteljesebben növelhessék. Az már kevésbé, hogy még ezeken az ágazatokon belül is hódít az egyenlősdi, a „mindenkinek egy keveset” elve. Az utóbbi esztendőben végrehajtott bérrendezések — így a többi között az egészségügyi dolgozók egy részénél végrehajtott emelés —, valamint a tervezettek — így a pedagógusoké, föloldanak majd feszültségeket. Azt a párt IX. kongresszusán elhangzott útmutatás, amit bevezetőben idéztünk, semmit sem vesztett aktualitásából - ezt elsősorban a termelő ágzatokban, a vállalatoknak kell felismerniök, megérteniök és követniök. Mészáros Ötül