Vas Népe, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
Felhívás a magyar néphez! Felhívással fordulunk munkásosztályunkhoz, parasztságunkhoz, értelmiségünkhöz, egész dolgozó népünkhöz tegyünk újabb és hatékonyabb erőfeszítéseket az európai biztonság, az alkotó béke és a gyümölcsöző együttműködés megteremtésére. Két világháború pusztító vihara után negyedszázada béke van Európában. Földrészünk népeinek hő óhaja és létérdeke, hogy a béke fennmaradjon, s Európa ne válhasson többé az egész világot lángbaborítópusztítás kiindulópontjává. A békére azonban napjainkban még ezer veszély leselkedik, hiszen a világ helyi háborúktól és feszültségektől terhes. A kontinensen és azon kívül erős még az imperialista reakció, amely akadályozza az enyhülést, mérgezi az államközi kapcsolatokat, agreszszív terveket, revansista vágyálmokat melenget. Ahhoz, hogy törekvésüket meghiúsítsuk, szükség van az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. A szocialista országok az európai biztonság és együttműködés legközvetlenebb hívei és legalkalmasabb erői. A Szovjetunió, hazánk és más szocialista országok kezdeményezték a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikáját, és az e politikán alapuló kollektív európai biztonsági rendszer megteremtését. A kitartó harcnak olyan eredményei vannak, mint a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság szerződései a Német Szövetségi Köztársasággal, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közvetlen tárgyalásai, a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás. A szerződések érvénybe lépése, az NDK nemzetközi jogi elismerése, valamint a fegyveres erők csökkentésére tett újabb szovjet javaslatok megvalósulása tovább javítaná az európai béke és biztonság megszilárdításának feltételeit. Az európai biztonságért és együttműködésért folytatott közös harcban hazánk tevékenyen részt vesz, hiszen szocialista építőmunkánk elengedhetetlen feltétele a béke és a biztonság. A Magyar Népköztársaság nemzetközi törekvéseit, szocialista társadalmunk érdekeit híven fejezte ki a Varsói Szerződés tagállamainak fővárosunkban megfogalmazott felhívása: legyen Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinense. Földrészünk valóban tartós békéjéért, a nőnek nyugodt biztonságos és boldog jövőjéért vívott küzdelem nem lehet csupán a kormányok ügye. Ez a mindenki sorsát alapvetően érintő ügy 1971. október 1. Péntek Legyen béke Európában (Folytatás az 1. oldalról) irányzatokkal és szervezetekkel, amelyek e célért küzdenek. Párbeszédet és beszélgetést akar folytatni kommunistákkal és szocialistákkal, hívőkkel és nem hívőkkel, képviselőkkel, újságírókkal és művészekkel, tudósokkal és munkásokkal — mindazokkal, akik Európa boldogabb jövőjéért tevékenykednek. Mindezzel elő akarja a bizottság mozdítani az európai népek konferenciájának összehívását célzó törekvések sikerét. Legyen Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinense — mondotta, majd a következő szavakkal fejezte be programadó beszédét: — Történelmi parancsnak teszünk eleget, melyet a magyar nép, az európai népek, az egész emberiség érdekei diktálnak. A feladatot teljes meggyőződéssel vállaljuk, felhívjuk egész népünket, hogy segítse, támogassa munkánkat. Közös törekvéseinknek csak egy nyertese lehet — a nép, a jövő nemzedékei. Munkálkodjunk tehát együtt földünk, kontinensünk és hazánk békéjének, biztonságának javára. Nagy tapssal fogadták az ülés résztvevői Kállai Gyula beszédét, majd felszólalások következtek. A küldöttek méltatták a magyar nemzeti bizottság életre hívásának és küldetésének jelentőségét, kifejtették gondolataikat a kontinens biztonságát szorgalmazó társadalmi összefogásról és nemzetközi együttműködésről. Ezután megalakult a bizottság a magyar társadalom különböző területeinek, társadalmi szervezeteknek és intézményeknek neves képviselőiből. A bizottságban helyet foglalnak tudósok, művészek, újságírók, jogászok, egyházi vezetők, politikusok, ipari munkások, dolgozó parasztok. A bizottság elnöke Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. A tanácskozáson egyhangúlag elfogadták a „Felhívás a magyar néphez” című dokumentumot, a társadalom legszélesebb köreinek cselekvő részvételét igényli. Megköveteli, hogy az európai népek széleskörű, demokratikus tanácsozáson együttesen vitassák meg a biztonságot és az együttműködést érintő közös feladataikat, és segítsék elő, hogy mielőbb sor kerüljön az európai kormányok biztonsági értekezletére. Népünk akaratát kifejezve alakítottuk meg az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságát. Célunk: összefogni hazánk minden jóakaratú emberének békeakaratát és tettrekészségét az európai biztonság és együttműködés megvalósítására. Egész társadalmunk erejével kívánjuk támogatni mindazoknak az erőfeszítését, akik a béke, a biztonság és az együttműködés megszilárdítását tartják szem előtt. Felhívjuk egész dolgozó népünket, munkásosztályunkat, parasztságunkat, értelmiségünket, a magyar nőket és férfiakat, ifjúságunkat, minden békeszerető állampolgárunkat, hogy erősítse és gyarapítsa szocializmust építő hazánkat, vegye ki hatékonyan részét az európai biztonság és együttműködés megteremtéséért, földrészünk népeinek biztonságos és békés jövőjéért folyó küzdelméből. Meggyőződésünk, hogy törekvéseink kifejezik népünk akaratát, hazánk minden állampolgárának javát szolgálják. Hozzájárulnak az európai béke és biztonság megteremtéséhez, az államok és népek közötti gyümölcsöző együttműködés kibontakozásához. Munkálkodjunk együtt földünk, kontinensünk és hazánk békéjének, biztonságának javára. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága Az elnöklő Erdei Lászlóné rekesztette be az ülést, miután kifejezést adott annak a meggyőződésnek, hogy a magyar nemzeti bizottság itthon és külföldön egyaránt ösztönzője lehet az európai béke biztosításának, s egyúttal felajánlotta a magyar nőtársadalom, a MNOT aktív részvételét a bizottság munkájában. Magyar fiatalok utaztak NDK-beli szakmai gyakorlatra 1300 fiatal indult csütörtökön a Keleti pályaudvarról az NDK-ba, ez az első csoport, amely az idén szakmai gyakorlat szerzése céljából ideiglenes foglalkoztatásra a baráti országba utazik. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság együttműködési megállapodása alapján ez évben összesen mintegy 3500 fiatal magyar munkásnak nyílik lehetősége, hogy az NDK szocialista üzemeiben, gyáraiban dolgozzék, és ezúton ismerkedjék meg a korszerű technika alkalmazásával. Az idén kiutazók többsége fiú, az összlétszám felét már szakképzett, másik felét szakképzetlen fiatalok adják. Karl-Marx-Stadtban, Lipcsében és Drezdában már hagyománya van a magyar fiatalok foglalkoztatásának és továbbképzésének. Az idén azonban a „befogadók” köre tovább bővült. Magdeburggal, Neuhaussal és több más NDK-beli várossal is. Egy-egy város 200—300 magyar fiatalnak nyújt átmeneti otthont. A kiutazók utolsó csoportjai október 21-én szállnak vonatra. Október: építésügyi műszaki propaganda hónap Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Építők Szakszervezete és az Építéstudományi Egyesület októberben nyolcadszor rendezi meg az építőipari műszaki propaganda hónapot. A rendezők felhívására valamennyi építőipari vállalatnál programot készítettek, a dolgozók műszaki-gazdasági tájékoztatásának bővítésére. A műszaki propaganda hónap vállalati „műsorában” számos olyan szakmai előadás, ismertető szerepel, amely a dolgozóknak többek között mélyebb betekintést ad vállalatuk műszaki-fejlesztési céljaiba megismertetik az ezzel kapcsolatos szakmai követelményeket. Számos munkásszállóban szakmai filmbemutatókat rendeznek. VAS Ntf PF Ébresztő élesztő ügyben! Tegnap a nyolcadik háziasszony ismerősöm szólított fel, írjam meg, nem lehet élesztőt kapni. Enyhén szólva meglepetve, s némi kétkedéssel fogadtam cikkírásra való buzdításukat, ezért több üzletet, köztük a szombathelyi Köztársaság téri két csemegeboltot, a Gyöngyös Áruházat kerestem fel. Sajnos, azt tapasztaltam, hogy a háziasszonyoknak igazuk van. Az üzletvezetők elmondták, bizony hetek óta csip-csup mennyiséget kaptak a háztartásokban szinte nélkülözhetetlen cikkből. A Győr—Vas megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál megtudtam, hogy ez nem hetes, hónapos, hanem több éves gond. Csak mostanában olyannyira aggasztó a helyzet, hogy például csütörtökön mindössze 300 kiló élesztő érkezett a vállalathoz. Ezt pedig egy az egyben át kellett adni a sütőiparnak, különben nem tudna megfelelő mennyiségű kenyeret sütni. Ugyanakkor legalább 250 kilót a kiskereskedelmi hálózatnak, az üzletekhez kellett volna eljuttatni. Az élesztőhiányra jellemző, hogy a vállalattól SOS alapon kért kölcsön élesztőt a soproni vállalat, hogy ki tudja elégíteni az ottani sütőipart. * Hazánkban az élesztőt a Szeszipari Országos Vállalat Budafoki Élesztő- és Szeszgyára gyártja kizárólag. Tehát egyetlen üzem. Saját elmondásuk szerint képtelenek a megnövekedett igényeket kielégíteni, különösen akkor van baj, ha karbantartást végeznek a gyárban, akkor csökken, illetve leáll a termelés. Hangzott el a televízióban, részükről ugyan olyan nyilatkozat, hogy tervezik egy hasonló jellegű új gyár építését, azonban ez csak terv, minden valószínűség szerint csak hosszú távon valósulhat meg. Élesztőre viszont addig is szükség van. Ugyanis tervekkel süteményt, kalácsot sütni nem lehet. Kézenfekvő lenne talán, ha nem vagyunk képesek megfelelő mennyiségű élesztőt előállítani, hozzunk be más országból. Élesztő importunk viszont egyáltalán nincs. Ideje lenne hát ébresztőt fújni az élesztő ügyben. —zentai— Ki látta a papucsokat ? Több óres nyomozómunkánk eredménytelennek bizonyult a minap Kőszegen. Hiába faggattuk a járókelőket, ifjakat, időseket, senki nem látott olyan embert az utcán sétálgatni, akinek a lábbelije fölé papucs lett volna húzva. Pontos és hű leírást adtunk a papucsról. Külsőleg kissé eltér a szokásos házipapucs-testvérétől. A színe sárgás-barna, nagykockás, talprésze hosszan elnyúló, a végén két hosszú kötővel. Viselés közben ezekkel a kötőkkel erősíthető a lábszárhoz ... Hiába volt minden. Ilyen papucsot viselő egyénnel senki nem találkozott. Akkor talán a szellemek... Badarság! Ki hisz manapság a szellemekben? A tények azonban tények. A múzeum dolgozói bizonyítják, hónapról hónapra rendszeresen eltűnik három-négy, vagy több pár papucs. Lehetséges, hogy valakik feledékenységből távoznak papuccsal a lábukon a Jurisieh múzeumból? Talán a régi kardok, szabják, kovácsoltvasak, érmék, kelyhek egyszóval a régmúlt századok műkincsei vannak olyan nagy hatással rájuk, hogy egyszeriben megfeledkeznek a papucsok leveleséről? Szó, ami szó, a kis ládikákból fogyogat a papucs. A teremőröknek lassan inkább arra kell figyelniük, mi történik a távozáskor, visszarakja-e mindenki a kölcsön kapott papucsot. Arra is gondoltunk hogy a kötelező papucsviselés erős nevelő hatással van egyesekre. Talán ott döbbennek rá, hogy papucsban sikkesebb a járás, kevésbé piszkolódik a parkett, következésképpen, otthon, a lakásban is jó hasznát veszik. Mindez rendjén való volna, ha a papucsbeszerzésnek nem ezt a furcsa módját választanák. Mert akárhogy veszszük is, ez közönséges lopás. A lopás pedig bűncselekmény, amiért büntetés jár. No, de ki látta a papucsokat? (pósfal) 3 Bulgáriai útijegyzetek "" A tender Várnában, Rusze a Barátság-híddal — Látogatás a Dunavszka Pravda szerkesztőségében Először hátat fordítottam a tengernek és hasra feküdtem a forró homokban. Locsogott, csábított, pozdorjával zúzódó hullámai gyöngycseppjeivel ütött lábamra, derekamra. Később közel mentem hozzá és sokáig néztem. Leültem a parti nedves sávon. A tengeri asszony. Futottam az övig érő vízben, míg el nem kapott, meg nem pörgetett, elejtett. Sós vízével itatott én pedig jókedvből is még egy nagyot kortyoltam vízéből. Minden hullám ölelt, játszott velem. „Mit akarsz, kölyök?” Éreztem, hogy mosolyog a tenger. Várna környékén sok színvonalas szórakozóhely található. Megnéztük a „Cigánytábor” nevű idegenforgalmi „kombinát” műsorát. Gyönyörű nők, akik tudatában vannak nem mindennapos szépségüknek. Hogy melyikük volt kedvesebb, ügyesebb táncos, vérforralóbb jelenség? A cigány folklór legcsodálatosabb darabjait énekelték világszínvonalú művészettel. Mondják, hogy más„táborban” parázson járó „indiánokat” lehet találni, egy partra vontatott hajón pedig kalózok az étterem pincérei. Balcsik a román királynő egykori pihenő-rezidenciája volt valamikor. Most a bolgár művész-szakszervezet kezelésében álló üdülő, Albena hoteljai, a XXI. század építészetéből ízelítő. Elmentünk a Dunához, Rusze városánál a Duna-híd öt kilométer hosszú. A Barátság-híd Romániával köti össze az országot. Gigantikus méretek: a Duna itt hozzávetőleg három kilométer széles, a hídnak, érthetően nagyobb ív szükséges. A bolgár gyerekek hősiességéről hallottunk néhány legendát. Ami itt történt, érdemes a megírásra. Az orosz—török háború idején történt, hogy egy tizenhárom esztendős bolgár fiúcska vaksötét éjjel átúszta itt a Dunát s hírt vitt a várakozó orosz csapatoknak a törökök hadrendjéről. Hatalmas a Barátsághíd. Méltó nevéhez. Kétoldalt arányaiban is lenyűgöző építkezés körvonalai bontakoznak ki. Feltűnt, hogy a híd innenső, bulgáriai lábazatánál olajfoltok úszkálnak a vizen. Bizonyára a ha, jókról van, véltük, ám megmondták, hogy nem erről van szó. Amikor épült a híd, a lábazat elhelyezésekor feltört az olaj. Számon tartják, hogy egy bolgár fiatalember, derekán kötéllel leereszkedett a mélységbe, és sikerült elfojtania az építkezést zavaró olajfeltörést. Az olaj persze fölszivárog. Közel vagyunk a Dobrudzsához, s a román olajkutak környékéhez. A nagyvárosok közül így hat Ruszét ismertük meg elsőnek. 110 ezer lakosa van. Már itt feltűnik, amit később is a bolgár nagyvárosok egyik jellegzetességeként figyelünk meg: rendkívül jól tagolt a város, központja levegős, sok a zöld, s az a világvárosi hangulat, amely nálunk leginkább csak a fővárosban esténként érezhető, Bulgáriában legalább négyet helyen, Ruszéban, Tirnovóban, Plovdivban, Szófiában jellemző. A Dunavszka Pravda — bolgárul a Duna neve Dunáv — a megyei székhely napilapja. Mint a bolgár megyei lapok, ez is kétszerese a Vas Népe méretének, mindössze négy oldalas és sok ügyes szerkesztői ötlettel, grafikával, merész és modern tördeléssel készül. Tárcát, apró írásokat, sok fotót látok a felszabadulást ünneplő számban. (A lap főszerkesztője Cvetanov elvtárs a bolgár nyelv egyetemi tanára volt, testvérmegyénk, Razgrad megyei lapjának főszerkesztője. Koszta Csuturkov nála, Ruszéban tanulta a mesterséget.) Még nem szálltunk repülőre, de már emelkedünk, távolodunk. A nagyvárosokra, a sumeni Kossuth Múzeumra, Sipkára vetünk még egy pillantást. Konczek József Rajz: Zentai Pál Következik. A sumeni Kossuth Múzeum, Tirnovo, Sipka, Plovdiv a vásár előtt, Szófia — Da zsivce vecsna druzsba! Tirnovo, a királyi város.