Vas Népe, 1973. október (18. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
Pártmegbízatásuk: propagandista Közeleg a pártoktatási év kezdete: pár hét múlva megyénkben is benépesülnek a pártoktatás tanfolyamai. Alábbi írásainkban ezúttal pártmegbízatással propagandistaként tevékenykedő kommunistákról szólunk. troky miért éppen róluk, ötükről? Nehéz erre válaszolni. Csupán megyénkben több mint ezer propagandista oktat és nevel majd a pártoktatás szervezett tanfolyamain. Bármelyikük megérdemelné, hogy ír- junk róluk. Hogy mégis csupán ötükről írunk, az ki- zárólag azzal függ össze: a párt eszméit tanfolyamo- ?kon is rendszeresen terjesztők mindegyikéről lehetetlen volna írnunk. Arról azonban, hogy milyen munkát végeznek, az alábbi írások is hű képet adnak. ? Moszkvában végezte a műszaki egyetemet, s amikor gépészmérnöki diplomával a zsebében hazatért, kitört az ellenforradalom. Stepanek Sándor az elsők között szervezte a pártot fővárosi munkahelyén, majd amikor megalakult a KISZ-szervezet, annak a titkára lett. 1957 óta propagandista. * Időközben elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyeetemét is. Szentgotthárdra lakásproblémái vetették 1961- ben, de — mint mondja — az elmúlt 12 év során „tősgyökeres” vasivá vált. Pártoktatás szempontjából „szerencsés” üzem a Kaszagyár: számos dolgozó végzett hosszabb-rövidebb pártiskolát, mások esti egyetemre, marxista középiskolába járnak, folyik szakszervezeti és KISZ-oktatás is, így aztán nem keverednek a „frontok”, hanem mindenki megtalálja a számára legalkalmasabb oktatási, továbbképzési formát. Stepanek Sándor, az elmúlt évben gazdaságpolitikai tanfolyamot vezetett. Az idén a vállalati gazdálkodás lesz témaköre. Körültekintően, szívesen készül rá. Igen hasznosnak tartja a propagandisták megyei szintű felkészítését, különösen a tavalyi, pedagógiai-módszertani tanfolyamot. Délután kettőkor, a munkaidő leteltével kezdik a foglalkozást. A módszert mindig a téma határozza meg: néha az egész idő előadással telik, máskor — és ez a gyakoribb — rövid vitaindító után a résztvevőké a szó. Stepanek Sándor mindig tud vitát kezdeményezni. Akinek ideje is, kedve is van a további vitához, azzal foglalkozás után is szívesen együtt marad, beszélget, érvel, vitatkozik — ha kell, órákhosszat. Az eredmények mutatják: nem hiába! K. J. Természetes, amit teszek... Viktora Tibor csendes, szerény fiatalember. Harmincöt éves, nős, hatéves kislány édesapja. Tizenhat éve dolgozik a szombathelyi Cipőgyárban. Jelenleg technológiai csoportvezető, 1967 óta párttag. Előzőleg is tevékenyen részt vett a mozgalmi életben, KISZ VB-tag volt. Most pártvezetőségi tag. És propagandista is. Most a marxizmus a leninizmus esti egyetemi szakosítót végzi. Amikor a propagandista tennivalóiról faggatom, az egyébként kevés beszédű fiatalember beszédessé válik. — Jó iskola volt a KISZ, már ott is propagandistaként dolgoztam. Két éve a pártszervezetben töltöm be ezt a funkciót. Az idén például a Nemzetközi politikai kérdések tanfolyamát fogom vezetni a II-es pártalapszervezetben. A tanfolyam hallgatóinak mintegy 75 százaléka fizikai dolgozó, a többi csoportvezető, illetve művezető. A csákozó és előkészítő részleg dolgozói. Nagyon aktív, érdeklődő emberek. Éppen ezért az egyes előadásokra ugyancsak jól fel kell készülnöm, mert ha nem is én tartom valamennyit, ismernem kell az anyagot. Bevallom őszintén, néha szurkolok is, hiszen az , alapszervezet tagjai egymást túlszárnyalva érdeklődnek, vitatkoznak politikai eseményekről, gondokról. — Amit ön tesz, több az átlagdolgozó tevékenységénél. Érzi-e azt, hogy munkáját elismerik, megbecsülik? Röviden szólva, hálás dolog-e propagandistáknak lenni? — Mindenekelőtt ezt szeretném elmondani, hogy én nem érzem azt, hogy pluszmunkát végzek. Természetes, amit teszek. Amit tanulok az esti egyetemen, szeretném másoknak is továbbadni. Hogy mindennapos elfoglaltságot jelent? Nem baj. Engem érdekel a politika, érdekelnek a nemzetközi események. Hálás dolog-e? Egy példa. Két éve vezetek tanfolyamot a már említett alapszervezetben. A tanfolyam hallgatói közül az idén többen is kérték, hogy én vezessem a tanfolyamot. Úgy érzem ez a ragaszkodás munkám elismerése, megbecsülése. S ez egyben kötelez is arra, hogy erőmhöz, tudásomhoz képest a legjobbat nyújtsam. Z. P. Egyszerre tanult és tanított is Dömötör Imre — még 1960-ban — Szolnokról került Vas megyébe. Idekerülése óta Kemenesmagasi községben él, az ottani termelőszövetkezet agronómusa. 1967 óta a pártnak is tagja. Nemcsak a községben, de a járási pártbizottságon is az egyik legjobban felkészült, leglelkiismeretesebb propagandistaként tartják számon. Esti sötétedés után a lakásán kerestük fel. ő maga nem volt otthon, ezért csupán felesége fogadott bennünket. Tőle tudtuk meg azt is, hogy Dömötör Imre többnyire ilyenkor szokott hazajönni. (Hiába, a termelőszövetkezetben még ma is sok a munka!) — Hogy jut ideje arra, hogy propagandista is legyen? — kérdeztük tőle, amikor megérkezett. Elnevette magát: — Nehezen. Még az a szerencse, hogy propagandistaként is többnyire azokkal foglalkozom, akikkel agronómusként. A hallgatóim többsége tsz-tag. — Milyen tanfolyamokat vezetett eddig? — A harmadik éve vagyok propagandista. Az első évben időszerű politikai kérdésekkel, a másodikban pedig a magyar munkásmozgalom történetével próbáltam megismertetni hallgatóimat. A most kezdődő pártoktatási évben a Nemzetközi politikai kérdések című tanfolyamot vezetem majd. — Úgy tudjuk, most fejezte be a marxizmus—leninizmus esti egyetem három éves tagozatát. A munka mellett még tanulni is, tanítani is — nem volt ez sok egyszerre? — Mit mondjak? Megbirkóztam vele. Aztán azokról szól, akik rendszeresen segítették mint propagandistát. Bognár Gyula iskolaigazgató, ifjú Berghoffer Sándor csúcstitkár és Márkus Aladár pedagógus nevét említi, ők már többször is tartottak vitaindítót az általa vezetett tanfolyamon. A magyar munkásmozgalom történetével kapcsolatosan pedig Kovács József 1919-es veterán élménybeszámolóját említi meg. Ezt a foglalkozást azóta is a legsikerültebbként tartja számon. Szeretné elérni, hogy színvonalas vitákban helyes álláspontok alakuljanak ki a nemzetközi kérdések megítélésében. S minthogy a nemzetközi helyzet manapság eléggé bonyolult — ez nem is olyan kis feladat. L. K. 1973. október 3. Kedd Mérnök elvtárs, Moszkvából Sokféle iskolát kijárt Stepanek Sándor. Némelyikről diplomája van, másokról magatartása a bizonyítvány. Beosztása szerint gyártmányszerkesztő a szentgotthárdi Kaszagyárban, rajzellenőr- és szabványügyi megbízott, hogy más funkcióiról ne is szóljunk. Két iskoláskorú gyermeket, egy fiút és egy kislányt nevelnek otthon. Akkor, amikor más ember pihen Ha az utcán találkoznál Vadócz Jenőnével, az örökké mosolygó, kedves aszszornyal, Celldömölk nagyközségi kisgyerekeinek óvónénijével, bizonyára nem gondolnád róla, hogy napi munkája mellett komoly pártmegbízatást is teljesít. Nem celli születésű, de 1955-ben az óvónőképző elvégzése után azonnal ide került, itt él férjével és két nagy gyerekével. 1959- óta óvodai felügyelő, és a Lenin úti óvoda vezetője. Három éve végezte el a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, majd alapszervezete megbízta, hogy mint propagandista hasznosítsa politikai felkészültségét. „Idegen pályán” kezdte: az 1971—72-es pártoktatási évben a Műszaki KTSZ-ben vezette „A magyar munkásmozgalom története” című tanfolyamot. — Milyen érzés volt ez? — Őszintén megvallva nagyon drukkoltam. A 24 tagú csoport zömmel férfiakból állt, mindössze két nő volt közöttük. — Hogyan sikerült aktívvá tenni a hallgatóságot? — A vitában először csak az óvodából ismert papák vettek részt. Sikeres bemutatkozásuk után azonban „megtört a jég”. Szinte minden foglalkozáson érdekes viták alakultak ki. — Vezet-e csoportot a most induló pártoktatási évben? '■'a- Igen. Az 1973—74-es pártoktatási évben „hazai pályán”, óvónőknek vezetem „A társadalmi és az állami élet kérdései” című tanfolyamot. Már jó előre, az egyik tavaszi taggyűlésen hozzákezdtünk az oktatási év előkészítéséhez. — Hogy készül erre aziktatási évre? — A tematikát már megkaptam, aszerint kezdtem meg a felkészülést. Már előre felkértem bizonyos témákra külső előadókat is. Vadócz Jenőné szívesen, nagy kedvvel teljesíti pártmegbizatását, a propagandista munkát. Pedig mint családanyának otthon is bőven akad tennivalója. A foglalkozásra mindig alaposan felkészül. Többnyire akkor, amikor más ember pihen, vagy szórakozik. S. B. A létszám, jelez Kisrákos kissé távol esik a világtól. A távolságot legyőzendő, sok ember útra kél innen, s családjával együtt máshol telepszik le. Dvornicsek József, a tanító marad. Marad és megpróbál fiatalok, öregek eszmei mozgatója lenni. — Milyen nehézségekkel jár itt, ebben a kis községben pártpropagandistának lenni? — A 14 tagú pártalapszervezet vegyes összetételű. Nemcsak az életkor, de az iskolázottság is más és más. A nehezebben megérthető elméleti kérdéseket is „haza kell hoznom”. Pontosabban: olyan, a faluból vett példákat keresek, amelyekből kézzelfoghatóbbá, világosabbá válik az anyag. Egy-egy előadás sikerét mindig a következőn megjelentek számával mérhetem. — Nyolc éve vezet tanfolyamot a faluban. Mi foglalkoztatta legtovább az embereket? , — Kisrákoson nincs téesz. Csak szakszövetkezet. Míg nem egyesült az őrimogyorósdi szakszövetkezettel, addig állandóan téma volt. Milyen gazdasági körülmények határozzák meg termelését, miért nem működik jobban? Mióta rendbe jöttek a dolgok, kevésbé kerül szóba. — Vannak-e szemléltető eszközei ? — Észrevettem, hogy amikor a Tanácsköztársaságról, Dózsáról beszéltem, szívesen forgatták az ezekről szóló könyveket, s azóta rendszeresen viszek és szétosztok könyveket. Dvornicsek József 48 éves. Azon a délutánon, amikor megkerestem a könyvtárból bújt elő. T. M. Hozzá nem értés, órabérben fizetve Van egy sajátos teóriám, mely szerint a mi szolgáltató iparunk, leginkább cserélő ipar. Addig életképes, amíg rendelkezésére állnak a javításhoz szükséges alkatrészek. (Fékdob az autóhoz, agregátor a hűtőszekrényhez, azbeszttest a hajszárítóhoz, stb, stb). Ha nincs alkatrész, nincs javítás. Szerény véleményem szerint kínálkoznék valami megoldás: például meg kellene javítani a meghibásodott alkatrészt. Beforrasztani a hűtőgép freon vezetékét, megragasztani a megrepedt azbeszttestet, stb., stb. De ehhez olyan iparosok kellenének, akik tisztességesen megtanulták a szakmájukat, értik annak minden csínját-bínját. Olyan emberek, akik — amikor „olyan” idők jártak — három autóból csináltak egyet, úgy értem, három semmire valóból egy jót. De ezek az iparosok leginkább hiányoznak, alig-alig találkozik velük az ember. Ha találkozik, akkor is, vezető posztokon. Művezetők lettek. Üzemrész vezetők. Üzemvezetők. Summa summárum: sajátos teóriám második sarkalatos kitétele úgy hangzik, hogy (nemcsak az alkatrész ellátással van nálunk baj, hanem...) hiányzik a javító mester is. így fordulhat elő, hogy a hozzá nem értést alaposan megfizettetik velünk javítószolgáltató iparunk némely fontos ágazataiban. Hogy miképpen? Nem tudom, figyelték-e azokat a számlákat, amiket a kezünkbe nyomnak szolgáltató iparunk pénztárainál. Ezeken a számlákon azt látja az ember, hogy 1. misztifikálják a felhasznált anyagokat, 2. a kalkulált haszon rovatban a napi dátumot is hozzáadják, 3. a munkabért akkor is minimum egy óra után számolják, ha öt percig tartott a javítás. • Erről a munkabérről akarok két mondatot szólni. Sajátos „teóriámból” következik, hogy ez a munkabér a szolgáltató számlákon is egyre növekszik! Ugyanis — anyag és mester híján — egyre tovább tart a javítás. Az autóé, a hűtőgépé, a magnetofoné, stb. Úgy érzem, hogy amit a jó mester egy óra alatt megcsinálna, az egy rossz iparosnak — egyszerűsítsük — két óráig tart. És ennek a rossz iparosnak esze ágában sincs egy órát ráírni arra a munkalapra, amelyet a kezébe nyomtak s amelynek számai után ő (állami javító iparunkban) a fizetését kapja. Tehát a hozzá nem értést duplán kell fizetnünk. Így fordulhatott elő, hogy e sorok írójának — s felteszi, hogy másoknak hasonlóképp — ugyanúgy zörög a 160 fonrintért megjavított berendezése, mint a százhatvan forint elköltése előtt. Megjegyezem, az emberi butaságnak mindig ára volt... Csi-ki-csu-ki... A fent nevezett játékhoz hasonlatos az a magatartás amit az utóbbi időben egyes falusi boltok vezetői művelnek. Persze halálos komolysággal. Pontosabban akkor nyitják ki a boltot, amikor éppen nekik tetszik nem pedig ahogy a nyitvatartási idő azt meghatározza. Különösen néhány falusi kisvendéglő vezetője fütyül a kora délutáni vendégre, mert ugye azért a néhány szomjas, vagy valamit harapni akaró vendégért minek támassza órákig a pultot. A késést behozza majd a zárás után (!) amikor olyan a „hangulat”, hogy a kedves vendégnek semmi sem drága s nemigen tudja megkülönböztetni a vizet a bortól stb. (Ez ám az üzlet!) Személyesen is tapasztaltuk már például a váti „Birkacsárda” cégért viselő kisvendéglőnél, hogy nem csak a „kedves” vendég, de az utánpótlást szállító sörösök is hiába várták a jelzett időben a nyitást. Az üzlet vezetője, amikor végre — és késve — kinyitott, „rendre” utasította a reklamáló embereket, de olyan hangon, mintha örülnie kellene a fogyasztónak, hogy egyáltalán kaphat valamit. A falusi üzletek csikicsuki gyakorlata nem általános. Távol áll tőlünk a becsületes boltvezetőket egy kalap alá vonni azokkal, akik megfeledkeznek arról, hogy szolgálatot végznek s ezt a szolgálatot a fogyasztók legnagyobb megelégedésére pontosan be kell tartani. Még a nyitva tartás idejét illetően is. — dj — 3 • Kereskedelmi ankét Szombathelyen (Folytatás az 1. oldalról) a hagyományos, ám a széles tömegek között jól bevált áruféleségek rovására. Hoszszú évek reklamációi ellenére sem javult lényegesen megyénk boltjaiban a gyermekcipők választéka. Panaszkodtak egyes műszaki áruk hiányára, illetve arra, hogy bizonyos alkatrészeket — amelyek a járművek biztonságos üzemeltetéséhez alapvetően szükségesek — csak összeszerelve vásárolhatók. Az élelmiszer, zöldség- és gyümölcs ellátás a városokban is, de főleg vidéken okoz problémákat. Több olcsóbb töltelékárut, folyamatosabb zöldség, gyümölcs tej és tejtermék ellátást kérnek a vásárlók. A konkrét panaszok mellett észrevételezték azt is, hogy a peremkerületi boltok nagy részében az üzletbeig fogyasztják az ott vásárolt szeszes italokat, dohányoznak, ezzel megsértik a legalapvetőbb élelmiszer-higiéniai szabályokat is. Többen szóvá tették azt, hogy az eladók nem eléggé tájékozottak az új termékek használatáról. Külföldről származó árukon sok esetben nincs rajta a használati utasítás. A ruhaneműk tisztításához „textil-KRESZ-t” kérnek a vásárlók. A megyei vendéglátó vezetőjét a diák- és tömegélelmezés javításáról kérdezték. A válaszok több konkrét intézkedésekről is beszámoltak, így szakboltok megnyitásával fogják enyhíteni az extra méretű cipő- és ruhagondokat. Azt is elmondták, hogy főleg az élelmiszer vonalon szívesen veszik és szorgalmazzák is az előre rendelést, az áruk házhozszállítását. Az ÁFÉSZ képviselője beszélt arról,hogy ebben az ötéves tervben ez idáig 11 ezer négyzetméterrel növelték a megyei bolthálózatuk alapterületét, és még ebben a tervidőszakban 9000 négyzeteméterrel tudják fejleszteni. Törekednek a vidék jobb zöldség, gyümölcs, tej, tejtermék és töltelékáruval való ellátására. *as peDe