Vas Népe, 1974. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
Nyőgéri nyár 1974 Egy kiírnitatás szerint a nyögéri termelőszövetkezetben a foglalkoztatottak 78 százalék, ötven éven felüli ... A GYÜRKŐZŐ Tildi Miks nevét kapta a tsz. A egyházi ember mindig is asonlított ehhez a névadóoz : gyürkőzött sommás kokban, gyürkőzött egyéni pusztsága idején, s most a ötösben is meg kell fogni a dolog végét, ha boldogulni akar. Márpedig akar. Minenki boldogulni, jobban szedne élni, s aki tenni sem fít mindezért, el is éri célit Szelid lankák, akácosok, imások visznek a Hegyhátn át. A Farkaserdő vonulatban szorong a három faliska: Sótony, Nyőgér, Bejgyertyános. A kertek belevúlnak a mezőkbe, szőlőknek erdeje villog, akár aegjobb borvidékeken. Azt mondják: a nyőgéri bor ötmberes. Négy ember fogjaz ötödiket, hogy bele lehessen erőszakolni az itt termett erét! Ez persze csak tréfa, és semmiképpen nem ez a jellemző erre a vidékre. Mi hát? Az, amit a fentebb leírt kimutatás szövege sejtet? Bizonyos, a falvak többségéből megindultak a fiatalok. A város, a könnyebb munka, a rendszerezettebb elfoglaltság elszippantotta őket. A tsz szervezések idején — e sorok írója is megfordult ezekben a falukban akkor — már eleve úgy alakult a dolog, hogy a belépők közt szinte nem akadt harminc éven aluli. Azóta eltelt majdnem másfél évtized, az akkori harmincasok is már az ötven felé járnak. Nyugdíjas, járulékos lett az akkor belépők javarésze. S mostanra úgy alakult, hogy a 270 aktív dolgozó mellett 196 nyugdíjasa, járulékosa van a tsznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a 198 idős ember eltartott, valakinek a nyakán él, s csak a szőlőlugasban hessegeti a bogarakat. Ezeknek az embereknek a többsége ma is dolgozik. Desics Imre, Hegyi Ferenc, Kálmán Lajos, Tóth Sándor, vagy Pados Lajos bácsi nélkül szinte egyetlen napja sem múlhat el a szövetkezetnek. De ugyanígy munkára jelentkezik majd minden nap a bejczi Tóth Istvánné, Székely Józsi bácsi, vagy a Lőre Vendel bácsi. A tsz elnöke mondja: — A legjobb kazallakóink ma is ezeke az idős emberek. Az apáink, meg a nagyapáink. Hetvenévesek, de hallani sem akarnak arról, hogy lemondjunk róluk. Az elnök, Berkes Tibor 31 éves. Apró kis lekényke volt még, amikor fordult a világ kereke a Hegyalján. A főkönyvelő 10, a főagronómus 41 éves. A három falu közös tanácsának elnöke most töltötte be a harminckilencet. Ha úgy közelítenénk a dolgot, hogy kiknek a kezében van a Toldi, azaz, kik a vezetői, egyértelműen úgy kell mondanunk: a fiatalok! Azoknak a fiatal embereknek a kezében van a tsz, akik az alakuláskor sok minden mással foglalkoztak, csak éppen tsz-szervezéssel nem. Különféle iskolákban tanultak, készültek a jövőre. S EZ ÍGY IS VOLT rendjén. Mostanra már nemcsak annyiban változott meg a falu képe Nyőgéren és Bejcgyertyánoson, hogy a sok szép új ház fölött ott villog a hidroglóbusz, hanem annyiban is, hogy egy jelentős nagyüzemi gazdaságban dolgozhatnak. A tsz más mint tíz évvel ezelőtt. Irányítani, vezetni nem lehetne másképpen csak képzett, iskolázott vezetőkkel. A munkák menete is más. Nem a tagság számbeli többsége dominál, a legtöbb és legfontosabb munkáknál a gépeké a szó. S ha a traktorokon, gépkocsikon, kombájnokon megfelelő emberek ülnek, nincs baj. Ha a szakosított szarvasmarha-telepeken képzett állattenyésztők látják el a tennivalókat, szintén nincs baj. A közös így elég erős ahhoz, hogy túlélje a statisztikát, azaz boldoguljon a foglalkoztatás ilyen arányai mellett is. Nyőgéren ma csakugyan a foglalkoztatottak 78 százaléka 50 éven felüli. Legalábbis papíron. Ám a munkák zömét nem ők látják el. A három falu egyesülése után, 1967-től jól átgondolt, szervezett szakmásító folyamat kezdődött. A vépi szakiskola kihelyezett osztályában először húszan szereztek szakmunkás-bizonyítványt. Az általános iskolából évente 2—3 fiatalt irányít a tsz Vépre. (Jelenleg is három fiatal tanul ott.) Öt évvel ezelőtt kertész szakra képeztek át több mint tíz embert. Három évvel később 18 lány asszony szerzett gyümölcstermesztői szakmát. Az állattenyésztői (fejő!) kurzuson újabb húsz ember tanult. Huszonegy traktorosa, négy gépkocsivezetője van a tsz-nek, közülük a legidősebb, Góczán Tibor 55 éves, a többi negyven körüli, vagy az alatti. A szerelőműhely 10 fős brigádjában viszont nincs harminc éven felüli. Rácz József főkönyvelő „statisztikája” arra is feleletet ad, hogy évente legalább 100 időszaki alkalmazottja is van a tsz-nek. A helybeli iskolásokon kívül az ikervári otthon, sőt a sárvári gimnázium is besegít a gyümölcsszedésbe. Más mezőgazdasági nagyüzemek is ezt teszik. Számos állami gazdaságban foglalkoztatnak idénymunkásokat. A TSZ KÜLÖN AUTÓBUSZT vásárolt, ezen szállítja egyik faluból a másikba az embereket. S azért fiatal is akad jócskán a tsz-ben. Berkes Tibor mondja: — Amikor az ifjúsági parlamentet szerveztük, magam is elcsodálkoztam. A három faluból 47 harminc éven alulit írtunk össze. Ezek a fiatalok rendszeresen részt vesznek a közös munkákban. És nem szabad figyelmen kívül hagyni egy másik tényt sem. A városba bejárók zöme mint családtag, szintén a tsz foglalkoztatottja. A részes művelésben különösen nyomon követhető ez. A szabad szombatjukat otthon töltők többsége a Toldi földjein, vagy kertészetében dolgozik. A kérdésre tehát, van-e gondja a tsz-nek, egyértelmű a válasz: nincs. Még a nyári betakarítás idején sem akasztja meg őket az, hogy nincs elég emberük. A gépek, a kombájnok teszik a maguk dolgát. A 280 holdas kertészetben 18 tagú szakmunkásbrigád dolgozik. Málnaéréskor, alma-, körteszüretkor jönnek a diákok. Megesik, hogy inkább foglalkoztatási gondja van a termelőszövetkezetnek, bár a 120 vagonos gyümölcstároló megépítése óta még télen is akad munka az asszonyoknak. A Hegyhát három faluját egyesítő tsz-ben így fest tehát a valóság. A tényekhez persze hozzátartozik, hogy a keresőképesek jó része eljár a falukból. Sárvár üzemei foglalkoztatják őket. A tsz-en kívüliek — ilyen is akad néhány! — még manapság is eljárnak részesaratást vállalni. De ez a fajta „kivándorlás” össze sem hasonlítható a hajdani sommás sorssal. Ezzel , szemben egy másik tény, hogy a tsz busza vasárnaponként Veszprémbe és a Balatonra hordja a kirándulókat. Legutóbb 35 aszonyt vitt Martonicz Lajos brigádvezetővel, legközelebb az állattenyésztők szerveznek egy ilyen utat. A parasztember, a hegyháti zsellér, vagy sommás valaha álmodni sem merte volna, hogy nyáron, a legnagyobb dologidőben kiránduljon. Most megengedheti magának. Pados Zsigmond tanácselnök szavaival fejezem be: — Az idegennek elég csak végigmenni ezeken a falakon, sok mindent megláthat, ha van szeme. Itt nem az elöregedés, hanem a fiatalodás tapasztalható lépten-nyomon... S AMIT A KRÓNIKÁS hozzátenne: milyen jó, hogy ennyi idős ember is tanúja ennek a megfoalódásnak! Pósfai II. János Új titkárok a KISZ megyei bizottságában Tegnap délelőtt ülést tarott Szombathelyen a KISZ Tas megyei bizottsága. Aégrehajtó bizottság javaslatra felmentették az első titkári feladatok, a végrehajtó bizottsági és a KISZ megyei izottsági tagság alól Horáth Lajost. Horváth Lajos, aki négy sztenceig állt a KISZ meyei bizottság élén, méltán népszerű, jó vezetője volt a női ifjúkommunistáknak, szeretettel búcsúztatták munkatársai, az ifjúsági vezetők, Horváth Lajos szeptemberől előkészítőre jár a követező évtől pedig a Szovjetunióban, az SZKP főiskolán anul. A KISZ megyei bizottsága első titkárává választották meg Hantosi Ferencet. Helyette, az ágit. prop. titkári feladatok ellátására Kovács Ferencnét választották meg, aki eddig a KISZ megyei bizottsága politikai munkatársa volt. Két új tag kooptálásáról is döntöttek. Károlyi Zsuzsa, a répcelaki Sajtgyár dolgozója, alapszervezeti KISZ- titkár és Lőrincz Attila, a VOLÁN 17. szentgotthárdi üzemének dolgozója, a máriaújfalui KISZ-szervezet titkára,lett tagja a bizottság Ülést tartott az országgyűlés építési- és közlekedési bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) akánt, és körülbelül 100 üdüőt adtak, vagy ajándékoztak. A többlet telkek elidegenítésére előírt határidő 1972. december 31-én, a többlet laás és üdülőtulajdonra pedig egy évvel később járt le. A határidőre el nem adott öbblet-ingatlanok tanácsi értékesítése még számos kívánnivalót hagy maga után, gaz viszont, hogy a többletelekkel rendelkező tulajdonosok egy része nem tett eleget a jogszabályban előírt kötelezettségeinek. Sokan várakozó álláspontra helyezkedtek, vagy aránytalanul magas telekár megállapításával nehezítették — sőt, meghiúsították — az értéketést. Ez is a magyarázata, hogy egyes helyeken — főként a városokban, és az üdülőterületeken — a telekforgalom nem növekedett, s az árak sem csökkentek. Az előterjesztést követő vitában a képviselők mindenekelőtt azt hangsúlyozták, hogy a kiadott rendelkezéseek megfelelnek az alapvető klitikai céloknak és lehetetlenné tették a további spekulációs célú törekvéseket.Ezt igazolja egyebek között az a tény is, hogy 1973- ban — az előző évihez viszonyítva — 12 százalékkal kevesebb volt a vagyonátruházások száma.) Meglehetősen sok kritika érte a tanácsokat, elismerve azonban azt a tényt, hogy ha minden állampolgár eleget tett volna bejelentési kötelezettségének, a tanácsok már előbbre tarthatnának, hiszen energiáik javarészt nem kötötte volna le a tulajdonos utáni „nyomozás”, kutatás.) Szóvá tették a képviselők, hogy a tanácsoknak hathatósabban, lényegretörőbben kellene alkalmazni azokat a szankciókat, amelyekre a paragrafusok lehetőséget adnak. Egy jó példa: Baranyában 300 esetben szabtak ki bírságot a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A vitában felszólalt Cserna Sándor, Pázsit Árpád, dr. Szép Zoltán, Daradics Ferenc, Jávor József, Juratovics Aladár, Búza Barna, Kovács Sándor és Korponai Lajos országgyűlési képviselő. Az építési és közlekedési bizottság ülése Gyarmati János zárszavával ért véget. (MTI) 1974. augusztus – Csütörtök A nappali, esti és levelező tagozatokon egyaránt befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák. Az első, — nem végleges — adatok szerint összesen 71 867-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a felvételi bizottságok előtt. Legtöbben — szám szerint 12 774-en — a nappali tagozaton felvételiztek. (Az 1974—75-ös tanév nappali tagozataira mintegy 15 500 első évest vehetnek fel a felsőoktatási intézmények.) Hasonlóképpen jelentős volt az érdeklődés az esti levelező fakultások iránt is, amelyekre együttvéve 29 093- an pályáztak — az esti tagozatra mintegy 18, a levelező tagozatra pedig mintegy 33 százalékkal többen, mint az előző tanévben. A túljelentkezésen kívül az idén is jellemző volt a pályázók egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenetlen megoszlása. M Most is előfordult például, hogy azokon a karokon és szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kellett utasítani jelentkezőket, míg másutt kisebb pontszám is elegendő volt a felvételhez. Az idei felvételik általános jellemzője volt a szakemberek szerint, hogy magasabb pontszámot értek el a jelöltek, mint a korábbi években. Különösen az írásbeli munkák sikerültek jobban a várakozásnál. Ennek következtében a „mércét” — szaknyelven a relatív pontszámot — magasabbra kellett emelni, vagyis ebben az esztendőben — éppen azért, hogy a jók közül a legjobbakat kiválaszthassák — általában többet kellett produkálni az egyetemre jutásért. Az oktatásügy illetékesei kedvezően értékelik a közös — érettségi és felvételi — írásbeli felvételi vizsgáztatás tapasztalatait is. Bár az értékelés többletterhet ró a felvételi munkát végző pedagógusokra, szívesen vállalták a pluszmunkát, mert a teljesítmények reálisabb összevetésére adott lehetőséget. Újdonság volt az idén, hogy a középiskolai tanárok is részt vettek a felvételi bizottságok munkájában. Jelenlétük eredményesnek bizonyult, reálisan tájékozódtak a felvételi követelményeiről, az országos színvonalról, ugyanakkor folyamatosan tájékoztatták a bizottságokat a középiskolai követelményekről, segítettek abban, hogy csak a tananyagcsökkentés révén módosított tantervi anyagot vegyék figyelembe a felvételiken. Az elmúlt napokban a pályázók többsége postán megkapta a felvételi eredményéről szóló értesítést. Azok a jelöltek, akik elérték a felvételhez szükséges pontszámot, de felvételt nem nyertek, értesítést kaptak, hogy elért pontszámaikkal a jövő évben ugyanazon a szakon — újabb felvételi vizsga nélkül — pályázhatnak. A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a rendelkezésre álló helyeknek csak 94 százalékát töltötték be. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bizottság határozata ellen — a kézbesítéstől számított 8 napon belül — az illetékes miniszterhez fellebbezhetnek. A fellebbezéseket előreláthatóan augusztus végén bírálják el. A minisztériumok és az illetékes felsőoktatási intézmények vezetőiből alakult bizottság tölti be a fennmaradt hat százaléknyi helyet. E bizottság határozata ellen továbi fellebbezési lehetőség nincs. Az egyes karok felvételi bizottságai döntöttek arról is, hányan és kik kezdhetik meg tanulmányaikat a következő tanév elején, illetve kik nyernek felvételt az 1975— 76. tanévre. Pótfelvételt a következő tanévre az idén a felsőoktatási intézmények már nem hirdetnek meg. Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételik Gyorsmérleg az eredményekről Légyinvázió és a környéke Közegészségünk nyári rémei, a legyek sajnos elszaporodtak. Nemcsak falun, városon is van belőlük bőven, Szombathely belvárosát is beleértve. Minek köszönhetjük ezt a légyinváziót akkor, amikor ez az izeltubú elsősősorban a sertestekülban szaporodik, de előszeretettel rakja le milliónyi petéjét a felgyűlt szemétbe, a rothadó anyagba is. Hol lehet városon ilyen helyet találni? Maradjunk Szombathelyen. Az egyik legforgalmasabb pontja a városnak a Savaria Nagyszálló környéke. Itt van az Idegenforgalmi Hivatal, a szálló, a presszó, az étterem állandóan fogadja a turistabuszokat, amelynek utasai hazánk és a nagyvilág tájaira visszautazva elvitték emlékezetükben búcsúképként a fogadóképes a szálló mögötti nyíltszíni kukakiállítást. A KÜJÁl-nak egy hónapjába került, míg az illetékest, a Városgazdálkodási Üzemet rábírta a rendcsinálásra, de másutt még mindig áldatlan állapotok uralkodnak. Nyitott szeméttárolók, nedvdús, rothadó tartalmukkal állnak, a kapualjakban, a házak előtt — a legyek paradicsoma. A használatban megroggyant kukákból nem egy helyen folyik a szennyes lé, középkori városállapotokat idézve. Selejtezni, fertőtleníteni és rendszeresen takarítani kellene a Városgazdálkodási Üzemnek ezeket a tartályokat, főleg ilyenkor, a nyári szemét idején. S mennyi szemetes udvar szállítja erjedő anyagával nekünk a legyeket! Hány helyen tartanak városon is állatokat nem eléggé körültekintően, a higiéniát mellőzve! Mit tehetünk a már „megtermelt’, a bennünket már megszállt legyek ellen? A KÖJÁL-ban egész kosárnyi rovarirtót raktak elém, amelyek mind kaphatók a háztartási boltokban. Kitűnő, olcsó és legalább tucatnyi féle. Ennyi rovarirtóval már eredményesen védekezhetünk. De ennek a maszek védekezésnek csak akkor lesz foganatja, ha a legyeket, termelő közterületeket tartják tisztán az illetékesek. Hiszen a légy nemcsak zavaró, kedvezőtlen közérzetet okozó látvány, hanem élő, repülő baktériumtelep — ne engedjük rászállni ételünkre, életünkre. (Szakály) Szóda — szódáral Esőre hajló nyár eleji délutánon hangzott el családi otthonomban a bűvös mondat: szódavíz kellene, magyarul — valaki vegye kézbe a négy üres szódásüveget, s cserélje ki. Mivel nálunk is az a régi, de korántsem bölcs nézet járja, hogy a „valakin’ a családfő értendő, szerény személyem, részesült eme kitüntetésben. Ami a gyorsaságot illeti, meg is kaptam érte a méltó elismerést, de úgy, látszik ezzel le is arattam az összes babéraimat. Az első üvegből a hagyományos módszerekkel: billentyű-lenyomás, rázás, egyetlen cseppet sem sikerült kifacsarni. Az igazsághoz tartozik, hogy hangzottak el radikális javaslatok is, miszerint célszerű lenne kalapáccsal leütni az üveg nyakát. Azonban győzött a humánum, s az a tudat, hogy van még három teljesen tele. A második üveg egy egész deciliter szódavízzel ajándékozott meg bennünket. Megrázva hatszor: újabb fél deci, megrázva káromkodással: három cent. Tökéletes ellentéte volt a harmadik, mely annyira folyt, (elődei hibáját jóvátéve elöl-hátul), hogy elállítani sem lehetett. Alig egy perc múltán vízben úszott főiskolai jegyzet, Casco biztosítás, az uzsonnára behozott vajaskenyeret is csak a fajsúlya mentette meg. A negyedik, talán még a szikvízipar illetékesei sem hiszik el, tökéletes volt. A nagy műveletre összesereglett szomszédok bizonyítják. Sajnos, csak az ő véleményüket tolmácsolhatom. Mire az én poharam került volna sorra, már az utolsó csepp is alkalmi vendégeim poharába került. Csak azért is iszom! Szódát szódával! Néhány perc múlva a közelben levő osztályon felüli étterem vendége voltam. — Had korsó szódavizet kérek ... A pincér csak néz ránt, mintha holdutazásra kértem volna menettérti jegyet, majd kisvártatva megszólal: -- De egy asztalhoz csak négy személy tud, leülni... — Csak egyedül vagyok! — nyugtatom meg. Soha ilyen gyors kiszolgálásban nem volt részem! Igaz, a poharakat csak tisztes távolságból nyújtogatta az asztalomra, menekülésre készen állva. De még halkan odasúgta: — Fogyassza egészséggel, nem kell érte fizetni! — Köszönöm. Gombás Imre 3 VAS NÉPE