Vas Népe, 1974. december (19. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

Heti világhíradó Hétfő: Belpolitikai feszültség, kivégzések Etiópiában. — Javaslat Angliában a rendkívüli törvénykezésre. — Megnyílik a román pártkongresszus. Kedd: Ünnepségek a Mongol Népköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján, Brezsnyev beszéde Ulán­bátorban. — Tanaka lemondása. — Portugália el­ismeri Sao Tome és Principe függetlenségét. Koreai vita az ENSZ-ben. Szerda: Moszkvában Koszigin Jasszer Arafattal tárgyal. — Mexikó megszakítja diplomáciai kapcsolatait Chi­lével. — A brit munkáspárt konferenciája. Csütörtök: Szovjet vezető szervek jóváhagyják a Vlagyi­­vosztoki találkozó eredményeit. — Az EBK koor­dinációs bizottsága Genfben tanácskozik. — Wald­heim Kairóban. — Csehszlovák pártplénum Prá­gában. Péntek: Makariosz Athénbe utazik. — A török parlament nem szavaz bizalmat az új kormánynak. — Kis­singer pekingi megbeszélései nyomán bejelentik Ford elnök kínai,, látogatását. — A kambodzsai képviselet ügyét vitatja az ENSZ. Szombat: Miniszterelnökünk, Fock Jenő hazaérkezik indiai és burmai látogatásáról. — Tüntetések Saigonban a Thicu-adminisztráció ellen, így látja a hetet, kommentátorunk, Réti Ervin. Ha a világpolitika esemé­nyeit egyáltalán földrajzi körzetekhez lehet kapcsolni, akkor megállapíthatjuk: Ázsia-központú hét végére értük. A legfontosabb ese­mény színhelye a Szovjet távol-kelet nevezetes kikö­tővárosa, Vlagyivosztok volt. Igaz, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó döntései nem­csak egy kontinensre, hanem egész világunkra vonatkoz­tak. S a viharos tengerpart legcsendesebb öbléből ked­vező hírek érkeztek, az SZKP főtitkára és az USA elnöke az enyhülés szellemé­ben vették sorra a válság­­területeket, s megegyeztek a stratégiai fegyverrendszerek 1085-ig történő korlátozásá­nak tető alá hozásáról. A szovjet vezető szerveknek a Vlagyivosztok­ találkozó eredményeiről kiadott közle­ménye joggal állapította meg, hogy a „csúcson” újabb lépés történt az SZKP 24. Kongresszusán elfogadott bé­keprogram valóra váltá­sáért. Leonyid Brezsnyev Ulán­bátoron keresztül utazott haza, a mongol fővárosban, nagy beszédet mondott a népköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján. Ázsia közepén nem véletle­nül szentelt külön fejezetet Ázsia biztonságának. A világ legnagyobb kontinensén sú­lyos problémák várnak megoldásra (elég az élelme­zési gondokra utalni), ugyan­akkor a múlt három évtized­ben ott robbant ki a legtöbb válság és helyi háború. Az ázsiai biztonságra vonatkozó első tervek még az ötvenes esztendők elején kínai és in­diai részről láttak napvilá­got, majd 1969-ben Brezs­nyev négypontos konkrét in­dítványt terjesztett elő tas­­kenti beszédében. A téma azóta is napirenden van. Ulánbátorban, az SZKP fő­titkára nyomatékosan meg­ismételte azt a szovjet vé­leményt, hogy az ázsiai biz­tonságot nem Kína kizárásá­val vagy elszigetelésével, ha­nem a Kínai Népköztársaság bevonásával akarják meg­valósítani. Peking azonban változat­lanul nem teszi lehetővé a tárgyalásokat, ezt­ hangsú­lyozta különben a november 7-i kínai táviratra küldött szovjet válasz is.­­A pekingi megnyilatkozást nyugaton először úgy állították be mintha a kínai vezetés haj­landó lenne érdemben a meg­beszélésekre. Kiderült azon­ban, hogy lehetetlen feltéte­leket­­ szabott a távirat. A szovjet állásfoglalás határo­zottan elutasítja a kínai fel­tételeket, viszont továbbra is kész feltétel nélküli pár­ A Kínából érkezett felelő­tökön Kissinger volt a „sztár” ügyetlenül bánt az evőpálcikákkal és Teng Hsziao-Ping segített neki az ünnepi banketten. A külügy­miniszter vacsorája végül is jól sikerült, látványos poli­tikai eredményeket mégsem tudtak felmutatni. Az ame­rikai tudósítók a­­folyama­tosságot hangsúlyozták, s Ford bejelentett pekingi lá­togatásában az amerikai— kínai kapcsolatok jelenlegi szintjének megőrzését látják. Az amerikai külügyminiszter hazatérőben megállt Tokió­ban is, hogy tájékoztassa a japán kormányt. Azt a kor­mányt amelynek nincs mi­niszterelnöke, miután Tana­ka hivatalosan is beadta le­mondását. A liberális de­mokraták soraiban kiélező­dött az utódlási harc, bár az új kormányfő nem irigy­­lésreméltó csődtömeget s ko­mornak tűnő távlatokat örö­köl. Magyar vonatkozást, híre­ket is kaptunk Ázsiából: Fock Jenő és kísérete sike­res megbeszéléseket folyta­tott Indiában és Burmában. Miniszterelnökünk utazása része következetes politikánk­nak, amely sokoldalú kap­­csolatokra törekszik. Ázsia e két nagy múltú és nagy jövőjű országával. India és Burma nincs ugyan közel hozzánk, mégis számos, köl­csönösen előnyös lehetősége bontakozott ki a gazdasági engt­em­űködésn­ek Waldheim ENSZ-főtit­­kár , ,Ázsia határánál, a közel-keleti térségben tett vuil­lá­ml­átog­atást a héten és az ENSZ kék sisakosainak további maradásáról ta­nácskozott. A Biztonsági Tanácsban is olyan véle­mény alakult ki, hogy ENSZ - csapatok állomásozá­­sa az ütközőövezetekben csökkentheti a feszültséget. Végleges megoldást termé­szetesen csak a megszállt területek kiürítése és a Pa­lesztina­ nép jogainak hely­reállítása hozhat ezért a hosszú távú kibontakozás programjába illenek Arafat újabb moszkvai tárgyalásai. A palesztin vezető leg­utóbb néhány hete járt a szovjet fővárosban,­ de azóta a rabatt arab csúcs, majd az ENSZ-közgyűlés határozata fontos új ele­mekkel gyarapította az amúgy is vaskos palesztin dossziét. Ázsia-centrikussága nem jelenti, hogy Európában eseménytelenség uralkodnék. Athén népszavazás előtt áll: visszatérjen-e Konstantin minden Hellének királya­ként, vagy kiáltsák ki a köztársaságot, amelynek el­nöki tisztét Karamanlisz vette célba. Makariosz a görög fővárosban tartózko­dik, ahol inkább lebeszélik a hazatérésről, mint bíztat­ják arra. Ankarában ismét kormányválság van, a fej­lemények új választások vagy a hadsereg aktivizáló­dása felé mutatnak. Vagyis: Cipruson és környékén tart a mozgás. Élénk a brit és a francia belpolitika is, összehívták a közös piaci csúcsértekezle­tet, Genfben és Bécsben pe­dig először tartottak ülést a biztonsági konferencia, il­letve a haderőcsökkentési értekezlet résztvevői — Vla­gyivosztok után... Az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb hat hónapra megbízta a Golán magaslaton állomásozó 1200 főnyi ENSZ-halomságot a Szíria és Izrael közötti csapatszét­­választási megállapodás ellenőrzésével. Képünkön­ szavaznak a Biztonsági Tanács tagjai. (felelős: AP - MTI - KS) Fidel Castro: Kubának már nem jelent problémát az imperialista blokád „Kuba eljutott fejlődésé­nek a­hhoz a szakaszához, amikor már nem jelen­t problémát számára az im­perialista blokád. Annál inkább azoknak, akik a kubai blokád kátyújába jutottak, s most minden erejükkel azon fáradoznak­, hogy lehetőleg presztízs­ve­reség nélkül hagyják el a süllyedő hajót­’ — jelen­tette ki Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a Forradalmi Kormány elnöke a kubai nők második kongresszusá­nak záróülésén, magyar idő szerint szombaton hajnal­ban mondott beszédében. Castro köszönetét fejezte ki annak a 12 országnak, amely az amerikai államok szervezetének legutóbbi quitói tanácskozásán a ku­bai embargó feloldására szavazott. „Külön jelentő­sége van annak — hangsú­lyozta Fidel Castro —, hogy azok az országok vol­tak a blokád feloldásának kezdeményezői, amelyekkel Kubának még nincs diplo­máciai kapcsolata- Vene­zuela, Kolumbia, Costa Rica! A blokád hivatalo­san továbbra is érvényben van, de ennek számunkra már nincs jelentősége. Leg­feljebb szemlélői leszünk kimúlásának”. Belpolitikai kérdésekről szólva a kubai vezető ki­emelte, hogy az elkövetke­ző évek egyik legfontosabb társadalmi feladata a nők egyenjogúságának megvaló­sítása. Mint mondotta, an­nak ellenére, hogy a forra­dalom előtt 200 ezer nő dolgozott, ma pedig több mint háromszor annyi, a vezetésben, a társadalmi posztokon nem kapják meg az őket megillető helyet. Nem elég elhatározni — állapította meg a további­akban a kubai párt első titkára —, hogy minél több nőnek kell mun­kaal -' kalmat teremteni. Ehhez biztosítanunk kell a megfe­lelő feltételeket is, hogy könnyebbé tegyük a csa­ládban rájuk nehezedő ter­heket­ A kubai nők tanácskozá­sán 55 ország delegációja — közte a Csizmadia Er­­nőné, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa elnökségé­nek tagja vezette magyar küldöttség — vett részt. Félidőbeni (Folytatás az 1. oldalról) dált a ,XI. kongresszus elő­készítésében. Más munkák is állnak már előttünk- Készül­­ni kell a januári taggyűlé­sekre, amelyeknek legalább ekkora feladatokat kell majd megoldaniuk Pártunk Köz­ponti Bizottsága a közeli na­­pokban kiadja a Kongresz­­szusi Irányelveket és a Szer­vezeti Szabályzat tervezetet. Elő kell készíteni ezeknek a dokumentumoknak a szerve­zett, átgondolt tanulmányo­zását párttagságunk körében, hogy a taggyűléseken vala­mennyi párttag kialakult vé­leménnyel, ítélettel vehessen részt. Hangsúlyozni szeret­nénk hogy pártunk elvárja tagjaitól a felelősségteljes véleményeket, állásfoglaláso­kat. Én mint eddig is, most is arról van szó, hogy pár­tunk minden tagja vegyen részt a párt politikájának kialakításában, a pártéletün­ket szabályozó törvényünk megalkotásában. Ezzel egyidőben az a fele­lősség is a pártszervezetekre hárul, hogy az új vezetősé­gekre vonatkozó javaslato­kat mindenütt a párttagság egészének bevonásával ala­kítsák ki a jelölő bizottsá­gok. Azok az elvek, amelyek a káderek, tehát a pártká­derek kiválasztására is érvé­nyesek általában jól ismer­tek. A jelölő bizottságok fe­lelőssége most abban van, hogy méginkább tudatosít­sák ezeket az elveket, a párttagok javaslatait pedig többször is vessék össze, többször is kérjék ki véle­ményüket. A gondos, jól végrehajtott, demokratikus normáinkat érvényesítő jelö­lő módszer haszna a párté, közös kommunista ügyünké lesz-Varga László, a megyei pártbizottság osztályvezetője ­0 Ú­abb bombázások a Mekong deltájában A saigoni rezsim légiere­jének repülőgépei szombaton az utóbbi idők leghevesebb támadásait intézték a fel­szabadított területek lakos­sága ellen. A bevetések szá­mát Saigonban nem közöl­ték, csupán annyit jeleztek, hogy a célpontok között sze­repelt a Mekong folyó delta­­vidéke, Dél-Vietnam legésza­kibb részének több mint hét évvel ezelőtt felszabadított területe is. Varázsdoboz a Kissi­ngernek A Japánban tárgyaló Henry Kissinger szombaton­­ „fortélyos diplomáciai lec­két” kapott Kono Kenzo­tól, a japán szenátus elnökétől. Kono felkereste az ameri­kai külügyminisztert szállás­helyén, és famozaik díszíté­sű „varázsdobozt” adott ne­ki ajándékba ezekkel a sza­vakkal: „ha nem tudja ki­nyitni a dobozt, akkor kép­telen lesz megoldani a kő- , dél-keleti és más diplomáciai problémákat!”. Kissinger elmosolyodott és azt válaszolta, hogy majd kalapáccsal vagy fűrésszel nyitja ki a ravasz szerkezetű dobozt. A diplomáciai kérdések megoldásában azért ne nyúljon ilyen veszélyes esz­közökhöz! — tanácsolta Ko­no, majd ügyes mozdulattal könnyedén kinyitotta az ajándékdobozt. Harminc éve történt Megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front A második világháborúban Magyarországon az anti­fasiszta ellenállás és a demokratikus fej­lőd­és erői az or­szág sajátos helyzete miatt (egyszerre volt kárvallottja, és haszonélvezője a német szövetségnek) csak­ későn valósít­hatták meg összefogásukat. A Békepárt néven működő kommunisták, egyes belső ellenzéki erők és antifasiszta és kommunista emigráció a háború egész időszakában igyekezett németellenes frontot alakítani, és hazánkat ki­­szakítani a náci „élettérből”. Az antifasiszta ellenállás legkövetkezetesebb erejének, a kommunista mozgalomnak egyedül volt kész programja a népfront-politikára, s a háború utáni független, szabad, demokratikus Magyarország felépítésére. A közös fellépés, az egységfrontba tömörülés feltételei azonban csak az 1943—44-es katonai vereségek, a második magyar hadsereg összeomlása, a Vörös Hadsereg előnyomulása és az ország német megszállása nyomán értek be. 1944. május végén — nem minden vita nélkül és főként a polgári oldalról han­goztatott fenntartások mellett — megalakult a Magyar Front, a kommunisták, a szociáldemokraták, egyes kisgaz­dák és egyéb csoportok antifasiszta egységszervezete, amelyhez később a Nemzeti Parasztpárt képviselői is csat­­lakoztak. Bár a fegyveres felkeléshez és a kiugráshoz fűződő remények nem váltak valóra, ez a szervezet adta meg az alapot ahhoz, hogy 1944. december 2-án az immár felsza­badult Szegeden megalakuljon a Magyar Nemzeti Függete­lenségi Front. A Függetlenségi Front, amely az időközben újjászer­­vezett Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociáldemok­rata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazda­­párt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek erőit tömörítette, elfogadta a kommunisták „Magyarország de­­mokratikus újjáépítésének és felemelkedésének program­­já”-t. A program gyökeres külpolitikai fordulatot követelt Azonnali bekapcsolódást az antifasiszta koalícióba, fegy­veres szembefordulást a náci Németországgal és hazai nyilas csatlósaival. Leszögezte, hogy „a legmesszebbmenő támogatást kell nyújtani a Vörös Hadseregnek, amely ki­űzi a magyar földről a német elnyomókat”. Kinyilvánítot­ta az eljövendő demokratikus magyar külpolitika alapel­­veit: a szoros barátságot a Szovjetunióval és a környező demokratikus államokkal; a volt uralkodó osztályok sovi­niszta és revíziós irányzatának végleges feladását; az anti­fasiszta világkoalíció angolszász hatalmaival kialakítandó jó kapcsolatokat. A belpolitikában a program célul tűzte ki a demokra­tikus szabadságjogok biztosítását, a fasiszta és a népelle­nes szervezetek feloszlatását, a közigazgatás és a fegyveres testületek megtisztulátát a fasiszta és a népellenes elemek­től. Az ország demokratikus átalakításának alapvető fel­tételeként széleskörű földreformot helyzett kilátásba és előirányozta a nagytőke állami ellenőrzését, az energia­­források államosítását. Célul tűzte ki a tökéletesebb szo­­ciálpolitika megvalósítását is. A Front programja a legfontosabb és legsürgősebb belpolitikai feladatnak az új, demokratikus államhatalom megteremtését tekintette. Sürgette, hogy a demokratikus pártok megbízottaiból és antifasisztákból alakítsanak min­den helyiségben nemzeti bizottságokat, és a bizottságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerveiként működjenek. Síkraszállt a nemzeti bizottságokra támasz­kodó Alkotmányozó Nemzetgyűlés és a Front ideiglenes kormányának megalakulása mellett. Ez a nemzeti, de­mokratikus és antifasiszta program alkalmas volt a mai,­gyar társadalom különböző rétegeinek,­­az alapvető osztá­lyoknak a tömörítésére. A gyors nemzetközi összefogás létrejötte — mert ez történt, — egyértelműen a demokra­tikus erők sikere volt és igazolta a kommunista párt meg­fontolt, a nemzet közös érdekeit hangsúlyozó politikát Mindamellett ez a politika mélységesen elvi jellegű volt, hiszen a Komintern híres 1935-ös VII. kongresszusának (ez hirdette meg a népfrontpolitikát) szellemében járt el A Márciusi Front, a Történelmi Emlékbizottság, a Ma­gyar Front kezdeményei után megalakult Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front - a koalíciós idők egységfront­­szervezete — ezen a néven 1949-ig működött. Keretei kö­zött egyre inkább a demokratikus átalakításért legkövet­kezetesebben harcoló Magyar Kommunista Párt, illetve a Baloldali Blokk vette át a vezetést. A fordulat évét követően a népi demokratikus viszo­nyokat védelmező és a szocialista átalakulást igénylő Füg­getlenségi Népfronttá alakult át. Ez utóbbi szervezet pedig közvetlen elődje volt a szocializmus építésére szövetkezett dolgozók 1954-ben megalakult Hazafias Népfrontjának. D. M. 1974. december­­ Vasúra«*

Next