Vas Népe, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Gazdasági állapotunk, fejlődésünk, karakterünk felmérése A WPgTe mezőgazdaságá­nak gyarapodása mindenki számára érzékelhető, még aki nem ért is a mezőgaz­dálkodáshoz, utazásai köz­ben, jártában-keltében látja, életre veszi, hogy a falvak­ban, azok határaiban majd­nem minden más, mint ami­lyen régen volt. A megyei pártvégrehajtó bizottság jelentése, amelyet az MSZMP Központi Bizott­ságának Gazdaságpolitikai Bizottságához küldött, közli a fejlődés néhány fontos adatát is. Eszerint a megye mezőgazdasági termelésének értéke (évi) 3,7 milliárd fo­rint, 1966-hoz képest 150 szá­zalékkal nőtt. (Itt az 1965. évi tényhez nem hasonlíthat­juk a termelés százalékos emelkedését, mert akkor ár­víz pusztított megyénk több területén.) A termelési érték 82,5 százalékát a termelő­szövetkezetek és a hozzájuk kapcsolódó háztáji gazdasá­gok adják, 17,5 százalékát pedig az állami gazdaságok.­­Nagyon érdekes és fontos adat az is, hogy megyénk szocialista mezőgazdaságá­ban jelenleg 28 százalékkal kevesebbet dolgoznak, ter­melnek, mint 10 évvel ez­előtt. Jóllehet, 1965-re már eleve, lényegesen megcsap­pant azoknak a száma, akik régen, eredendően falusi, me­zei munkákat végeztek. A mezőgazdasági dol­gozóknak ezt a csökkentését egyesek egyértelműen káros­nak, hátrányosnak tartják, pedig ez alapvetően a fej­lődés velejárója, következmé­nye, egyben nem csekély előnye is. Akadnak olyan falvak, termelőszövetkeze­tek, szövetkezeti üzemegysé­gek, állami-gazdasági telep­helyek, ahol valóban na­gyobb volt a csökkenés, mint amekkora előnyös lett volna. de ezek kivételek. A legtöbb helyen a csökkenés áldásos hatású. Egyrészt azért, mert általános gazdasági haladá­sunk, ipari és mindennemű fejlődésünk lehetővé tette sok falusi ember számára, hogy a régi elmaradott fa­lusi munkát életet moder­nebbel, anyagilag is előnyö­sebbel váltsa fel. (Köszönik, jól vannak, nem lehetne ve­lük visszaváltani mostani életüket a régivel.) De elő­nyös a csökkenés azért is, mert ez teremti meg egyik lehetőségét a nagyüzemi technikai haladás elengedhe­tetlen ma már falvainkban, termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban is. Enélkül megrekedt volna a termelés és a mai falusi lakosság nem szabadulna meg a korábbi sok­ nehéz fizikai munkától. Úgy tűnik (ez nincsen bent a jelentésben) , szellemileg kissé alul tápláltak azok az emberek,­­akiknek még min­dig nosztalgiáik vannak a régi falvak, faluképek, kis szénaboglyák, holdvilágos aratódalok és egyebek iránt „korszellemük” dolgában feltétlenül alul­tápláltak. A megyei pártvégrehajtó bizottság felterjesztett, s jó­váhagyott — a gazdaságpoli­tikai bizottság által is he­lyesnek ítélt — jelentése egyebek között beszámol me­gyénk mezőgazdaságának koncentrációjáról, annak ál­dásos hatásairól is. Kezdet­ben sok kis közös gazdaság alakult megyénkben. Azért is mert megyénk jellegzete­sen aprófalvas település­­rendszer a legtöbb járásban. Most már számos termelő­­szövetkezet, állami birtoktest egyesült .Persze nem az egyikféle tulajdon a másik­félével, jóllehet a szövetke­zetekben is egyre iparsze­­rűbb most már a termelés, egyre vállalatszerűbb a gaz­dálkodás, sok szövetkezeti paraszttól megváltották a gazdaságok a földet, s az egész szövetkezeti rendszer várhatóan továbbhalad ezen az úton.)­­ Nagyon lényege, hogy a tsz-ék területének­­átlagos nagysága ma már 2585 hektár. (Voltak ötszáz­­holdasok is.) Az állami gaz­daságok átlagos üzemnagy­sága pedig meghaladja a 8000 hektárt. Hogyha­ még nem is mindenütt ideális, optimá­lis a szövetkezetek területi nagysága, egyre inkább az lesz. A természetes koncent­rálódás kívánalmai miatt. És a jövőben is sok, megfelelő üzemnagyságú szövetkezet lép várhatóan szövetségre bi­zonyos termelési eszközök, gépek beszerzése, működtet­­tése, közös célszerű nagy ka­pacitású termelési objektu­mok telepítése és hasonlók céljából . Egyre világosabb, hogy a legkorszerűbb techni­kát kellőképpen csak a meg­felelő nagyságú területeken lehet alkalmazni. Most már megjelentek a megyében olyan nagygépek, illetve nagygép-rendszerek, amelyek előtt például — a régihez, illetve a négy év­vel ezelőttihez képest is — nincs korlátja a szántási szé­lességnek, a vetőgép-nyom­­távnak, stb. Egy jól képzett szakember úgy ül egy ilyen gépen, illetve annak vonó­gépmonstrumán, mintha la­boratóriumban ülne. És a munka minősége, kellő sze­mélyi feltétel esetén kifo­gástalan. A jövő útja ez, csakis ez. Ezt mutatja a Szovjetunió számos tapasz­talata. De az Amerikai Egye­sült Államok­ból (CPS prog­ram) szerzett tapasztalatok, az onnan behozott géprend­szerek tapasztalatai is. Vas megye mezőgazda­ságának növénytermesztése és állattenyésztése — ez a két fő ágazat — nagyon sokat fejlődött az elmúlt években, s úgy tűnik, mindkettő újabb, lényegi fejlődő előtt áll. 1974-ben 89,4 százalék­kal több kenyérgabona ter­mett megyénkben, mint 1966-ban, azonos területen. A kukorica terméshozamá­nak emelkedése egészen rendkívüli volt a legutóbbi tíz, tizenöt évben. A megye átlag emelkedéséhez — ter­mészetesen — nagyban hoz­zájárult annak a melioráci­ós, talajjavító programnak a megvalósítása is, amelyet or­szágos segítséggel az Őrség­ben és környékén végzett és végez a megye. Ez a prog­ram a szükségleteknek meg­felelően folytatódik. Emellett a megye egyre nagyobb gon­dot fordít az úgynevezett Hegyhát (kedvezőtlen adott­ságú) és a Vendvidék terme­lésének fejlesztésére is. A megye mezőgazdaságá­nak egyik legfontosabb ága­zata az állattenyésztés. Fő­képpen a szarvasmarha-te­nyésztés. Egy ideig sokan nem véletlenül mondták, hogy Vas megye nehézipara a szarvasmarhatenyésztés. (Ma már van igazi nehézipa­runk is.) Néhány érdekes szám: megyénkben a szar­vasmarha-sűrűség 81 száza­lékkal magasabb az országos átlagnál. Tavaly 61,4 száza­lékkal több húst értékesített Vas megye, mint 1966-ban. És 70,4 százalékkal több te­jet. A 100 hektár mezőgazda­­sági területre jutó vágómar­ha az országos átlag 158,3 százaléka. A jelentés szerint te­hát mezőgazdaságunk fejlő­dése is nagyon kedvező volt az elmúlt időszakban.­­Ami gondok akadtak a fejlődés közepette, azokat többnyire időben sikerült elhárítani. A közelmúlt és a jelen tapasz­talatai kedvező továbbfejlő­dést jeleznek, ígérnek, ter­mészetesen további, nem csekély erőfeszítések révén. (Folytatjuk) Pozsgai Zoltán Január 2—22. országos népesség-összeírás Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal tájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) — Az összeírás január 2-­ án kezdődik, az összeíróbiz­­tosok január 2—22. között keresik fel a körzetükben tartozó valamennyi la­kást, intézményt, valamint a lakásként használt létesítmé­nyeket, összeírják azokat a személyi igazolvánnyal ren­delkező magyar állampolgá­rokat, illetve, az állandó lak­hatási engedéllyel rendelke­ző külföldi állampolgárokat és hontalanokat, akik a fel­keresett lakás (intézmény) — állandó vagy ideiglene­sen bejelentett lakói, továb­bi bejelentés nélkül huza­mosabb ideig­­72 órán túl ott tartózkodnak, ha másutt még nem írták őket össze, vala­mint — az említettek 15 éven aluli — személyi igazolvány­nyal vagy lakhatási enge­déllyel nem rendelkező — gyermekeit. — A népességösszeírás va­lamilyen formában — okirat alapján, vagy anélkül — mindenkire kiterjed. A né­pességnyilvántartásba azon­ban csak azoknak­­az adatai kerülhetnek, akiket az elő­írt érvényes okirat alapján vesznek fel a listára. — Az összeírás azokra az országban állandó lakosként bejelentett személyekre ter­jed ki, akik személyi iga­zolvánnyal vagy állandó lak­hatási engedéllyel rendel­keznek, illetve olyan 14 éven aluli gyermekekre, akiknek adatai az előbbi személyek igazolványában szerepel­nek. Az összeíróbiztosok az ide­iglenes személyi igazolványt is elfogadják. Ha esetleg valamely anyakönyvi adat rendezése miatt vált szüksé­gessé az ideiglenes igazol­vány kiadása, a kérdéses adatot utólag rendezik a né­­pességnyilván­tartásban. — A gyermekeket a szü­lő, elsősorban az anya sze­mélyi igazolványa alapján írják össze.­­ Ezúttal lényegesen ke­vesebb adatot írnak össze, mint a népszámláláskor, de nem bemondás, hanem ok­mánnyal történő igazolás alapján. Minden összeírt sze­mély az adatfelvételi lap­pal azonos sorszámú igazoló lapot kap, amelyet az össze­íróbiztos aláírás ellenében a helyszínen ad át. Az igazo­ló lap a családi és utónéven kívül tartalmazza a sze­mélyi igazolvány sorozatát és számát, valamint az ál­landó lakóhelyi adatokat. Az összeírást igazoló lapnak több célja is van. Egyrészt kontrollja annak, hogy az összeírásból senki ki ne ma­radjon, másrészt ezáltal el­kerülhető, hogy ugyanazt a személyt kétszer vagy eset­leg többször is összeírják.­­ Az igazoló lapot be­vonják akkor, amikor az ál­lampolgár a végleges sze­mélyi számot megkapja. A már említetteken kívül a bet­űjel és a 6 jegyű sor­szám további jelentőséget ad az igazoló lapnak. Az emlí­tett sorszám a számítógépes nyilvántartás fontos eszköze, s egyben lehetővé teszi az átmeneti időszakban az ada­tok folyamatos karbantar­tását. Ezt később a felvett személyi adatokra alapozott és résziben azokat tartalma­zó, számítógépes eszközö­kön képzett 11 jegyű sze­mélyi szám váltja fel, amely 1978-ig lesz folyamatosan be­vezetve. A személyi szám tartalmazza a születés idő­pontjára, az állampolgárság­ra, a nemre vonatkozó ada­tokat . Az igazoló lapot a sze­mélyi igazolványban kell tar­tani. A 15 éven aluli, sze­mélyi igazolvánnyal még nem rendelkező gyermekek igazoló lapját a szülő, illet­ve a törvényes képviselő kö­teles megőrizni, ezeket azon­ban nem kötelező a személyi igazolványban tartani. El­vesztését, illetve megrongá­lódását jelenteni kell az il­letékes helyi népességnyil­vántartó szervnél. Az igazoló lapot az állam­igazgatási eljárások során a személyi igazolvánnyal együtt fel kell mutatni.­­ A 14 éven aluli gyer­mek állandó lakóhelyének a törvényes képviselő (szü­lő, gyám) állandó lakóhe­lyét az állami gondozásba vett gyermeknél az intézetet kell állandó lakóhelynek tekinteni. A gyermek akkor változtat állandó lakóhe­lyet, ha törvényes képviselő­je is állandó lakóhelyet vál­toztat, új törvényes képvise­lőt jelölnek ki, más Intézet­be költözik vagy örökbe fo­gadják. Minden más lakó­hely csak ideiglenes lakóhe­lye lehet a gyermeknek.­­ Az újszülött gyermek első állandó lakcímét a szü­letést bejegyző anyakönyv­vezető, a lakcímének to­vábbi változását a törvé­nyes képviselője (szülő, gyám, intézeti vezető) köte­les a helyi népességnyiván­­tartó szervnél bejelenteni. Ha a gyermek törvényes képviselőjével érkezik ideig­­­lenes lakóhelyére — 15 na­pon túli tartózkodás esetén — a szülővel egyidőben kell bejelentést teljesíteni. Ha egyedül tartózkodik ideiglenes lakóhelyén, há­rom hónapon túli tartózko­dás esetén a szállásadó kö­teles a gyermek ideiglenes lakóhelyét bejelenteni.­­ A 14 éven aluli magyar állampolgár gyermekek be­jelentésére négyféle, egy szelvényből álló bejelentő­­lap készült: az állandó lak­címre vagy megszűnésére — fekete nyomással — kétféle, az ideiglenes lakcímre vagy megszűnésére — piros nyo­mással — szintén kétféle. A bejelentőlapok január 1-től kaphatók a postahivatalok­ban és a kijelölt dohánybol­tokban. Azoknál a gyermekeknél, akik az összeírásukig nem változtatnak lakóhelyet, az összeíráskor történő adat­szolgáltatást az első bejelen­tés teljesítésének tekintik, és csak az ezt követő lakóhely­­változásukat kell bejelenteni az erre kötelezetteknek. Akik január 1. és az összeírásuk között változtanak lakóhe­lyet — ez csak állandó la­kóhely lehet —, a lakcím be­jelentésekor a szülő szemé­lyi igazolványa alapján ösz­­szeírják és ezzel egyidőben végzik el az első lakcímbe­jelentést. Felkérik a szülő­ket, hogy a gyermek lakcí­me megváltozásának beje­lentésekor személyesen je­­lenjenek meg és vigyék ma­­gukkal személyi igazolvá­nyukat. Az összeírásról a 14 éven aluliak is kapnak igazolóla­pot, amelyen az állandó la­kóhely is szerepel. A továb­bi lakóhelyváltozást vagy ideiglenes lakóhely létesíté­sét a lakcímbe­jelentési ügy­­intéző szervek az igazoló lap hátoldalára vezetik rá.­­ Ezért kérjük a lakossá­got, hogy a 14 éven aluli gyermekek lakcím változásá­­nak bejelentésekor a gyer­mek igazoló lapját is vigyék magukkal, mert az ügyinté­ző szervek csak ennek bemu­tatása esetén fogadják el a lakcímváltozás bejelentését. 1975. január – Szerda Zsebre menő intézkedések A megye nagyüzemi gazdaságaiban is mind több szó esik a takarékosságról. Főleg az energiával való ésszerű gazdálkodáson van a hangsúly, ami nemcsak üzemi és népgazdasági érdek, hanem állampolgári kötelesség is. A termelőszövetkezeti és az állami gazdaságokban na­ponta rengeteg villamosenergiát, olajat, benzint stb. hasz­nálnak a szükségszerű üzemeltetéshez. Egyik másik nagy­üzemnek szinte egy olajkútra lenne szüksége, amikor min­den erőgépét, szárító berendezéseit, fűtő felszerelését üze­melteti. Az energiával való takarékosság — a jelenlegi árak mellett —­ zsebre menő érdek is, hiszen a magasabb fo­gyasztás arányosan növeli a költségeket. Az magától érte­tődő, hogy olaj és benzin nélkül ezután sem indulnak be a traktorok, de az is igaz, hogy jobb szervezéssel számot­tevően lehet csökkenteni a fogyasztást Ezt hallottam az elmúlt napokban a Sárvári Állami Gazdaság igazgatójától, aki személyesen szervezi a takarékosságra való törekvést Hogyan? • A téli gépjavítás karbantartás során minden erőgép adagolóját felülvizsgálják, s helyesen beállítják a fogyasz­tást. Intézkedés történt — vagy most történik arra —, hogy úgynevezett fél terheléssel nem szabad járatni a gépeket, berendezéseket Magától értetődő pazar Ián lenne például nagyerejű traktorral nevetségesen kis terhet vontatni, ami eddig szinte minden nagyüzemben előfordult. Csak néhány példát említettem, de még hosszan lehet­ne sorolni az energiával való takarékosság módjait lehe­tőségeit amit a nagyüzemekben lévő mérnökök, techniku­sok, szakmunkások, eddig is szántba vettek. Hallottam olyan nagyüzemről, ahol már a kongresszusi versenyvál­­lalásba is külön pontként „vették fel” vagy ezekben a na­pokban veszik fel az energiával való takarékosságot mint feladatot. Arra is van példa, hogy külön premizálják a ki-­­mutathatóan megtakarított energiát. Helyes dolog ez, hiszen az érdekeltség külön találé­konyságra, jobb szervezésre, gyümölcsözőbb együttműkö­­désre serkent A dolog másik oldaláról sem kellene megfe­ledkezni: amíg a takarékosságot jutalmazzák, a pazarlást bírságolni kellene. így lehetne megelőzni olyan felelőtlen­­ségeket hogy a D4K-val szántó traktoros gépével hazaug­­­unk tízóraizni vagy éppen A trafikba egy do­boe cigarette* ért. Hasonlót lépten nyomon láthattunk a megyében. A takarékosság érdekében mind több helyen próbálok­­nak zsebre menő intézkedéseket foganatosítani Jó ügyet szolgálnak vele. C. C­y. Miért nincs, ha van? Olyan szépen sikerült felszerelni aud­óvizuális eszkö­zökkel általános iskoláinkat az utóbbi években, hogy helye lehetne még akár a csendes belső megelégedettségnek is a számok láttán. Egyik járásunk hivatalos kimutatását bön­gészve ilyen adatok sorakoznak: 143 diavetítő, 127 rádió, 107 televízió, 77 lemezjátszó, 61 magnó, 18 filmvetítő, hogy tovább ne is soroljam. Szép dolog, nemes dolog, tekinté­lyes része van ebben a tanügyi költségvetés megemelésén túl a társadalomnak is. Az egy üzem, egy iskola mozga­lomnak. A televíziót minden iskolának jelszó megvalósu­lásának is. Csakhogy!... Általánosnak mondható iskoláink részéről az a panasz, hogy a karbantartás nem áll a helyzet magaslatán. Gya­kori a meghibásodás. Sok eszköz betegen, sérülten áll a szertárakban. A javítóműhelyek, szervizek nem győzik a munkát, hiszen nemcsak az iskolák, a háztartások is ha­sonló mértékben növelhették audóvizuális felszereltségü­ket A járásokból nem vihetnek minden elromlott eszközt Szombathelyre, idő is, pénz is, másrészt viszont a szombat­­helyi szerviznek éppen elég dolgot ad a megyeszékhelyen található eszközök javítása. A járási székhelyek javító mű­helyei dolgoznak ugyan, de oly hosszú időt vesz igénybe a javítás, hogy az már a tanítás rovására megy. Az esetek nagyobb részében pedig el is lehetne kerülni a meghibáso­dásokat, ha ezeket a drága, és a korszerű oktatásban nél­külözhetetlen eszközöket következetesen karbantartanák. Hiszen olykor csak egy csavart vagy hasonlóan egyszerű alkatrészt kellene kicserélni kellő időben. Ezzel nagyon sok esetben a gépek élettartamát is meg lehetne hosszabbítani. Összegezve: nem bővült az audóvizuális eszközök szá­mának növekedésével arányosan a szervizhálózat és hiány mutatkozik az iskolai szemléltető eszközök tervszerű meg­előző karban­tartásaiban ss. A következmény súlyos, mert végső esetben azt eredményezi, hogy bér­gazdagok az is­kolai eszközleltárak, a tanítási órák változatlanul hiányol­ják a fejlett technikát. Mindezek megoldásához nem csoda kell, hanem alkalmasabb szervizhálózat, rövidebb javítási idő, és mindenek­előtt két olyan szakember járásonként, aki a karbantartást és a kisebb javításokat a helyszínen végzi el. Új évi gratuláció helyett audovizuális eszközeik mi­előbbi­­gyógyulását kívánjuk az iskoláknak! — fi — z­tria — Lesz-e kovácsműhelyből öregek napközi otthona? Novemberi adatok sze­rint Bobén 60, 70 éven fe­lüli lakóé van. A hatvanon túliakat is hozzászámítva sült az idős ember a falu­ban. Az adatok és az érin­tettek kérésed miatt kezdtek gondolkodni a községi taná­cson egy öregek napközi otthonát. Újat építeni nem kellene, hiszen van Bobén pontosan az orvosi rendelő szomszédságában egy ko­vácsán­yh­oly­ A 10—15 éves épület két nagy helyiségében régóta nem ég a tűz, nem működik a fújtató, lovakat sem patkólnak. Az épület jó állapotban van és igen jó helyen áll. Udvara is nagy, szép park lehetne belőle, 1975-re a legnagyobb terv, hogy a kovácsműhelyből öre­gek napközi otthonát­­„vará­zsoljanak” Bobá­n. Csak az átalakítás gond, mert az­­étkeztetést a szövetkezet, a működtetést a rendőrnőik­ járása hivatal vállalta. A tanács a lakosság közre­működésén kívül számít a szombathelyi MÁV igazgató­ság segítségére is. (Sok 4 vasutas nyugdíjas a község­ben.)

Next