Vas Népe, 1975. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

Felfelé a lejtőn Három év után a sárvári Kossuth Tsz-ben HÁROM ÉVVEL EZELŐTT meglehetősen nagy visszhangot keltett a hír: szanálták a sárvári Kossuth Termelőszövetkezetet Hogyan lehetséges ez? — kérdezték többen is. Olyan természeti és közgazdasági adottságok mellett, mint amilyenekkel ez a tsz rendelkezik, nősként juthat ide egy közös gazdaság? Sárvár körzetében szinte nem is találni rossz minőségű földet, valamennyi növényi kultúra biztonságosan megtermelhető. Közgazdasági, környezete is kitűnő, hiszen szállítási nehézségek nélkül megfelelő piacot kínál a 14 ezer lelket számláló, erősen iparosodó város, amelyben a lakosság ellátása nem is nélkülözheti a termelőszövetkezetben megtermelt árucikkeket. Mindehhez még hozzátették azt is, hogy tulajdonképpen ugyanilyen adottságokkal működik az állami gazdaság, amelynek évek óta jó híre van, a legjobb gazdaságok sorába küzdötte fel magát A szanálás híre felbolygatta_ a kedélyeket, mert a csőd, a bukás a szocialista szektorban éppúgy riadalmat kelt mint amikor magánvállalat omlik össze egyik napról a másikra — írtuk abban a beszámolónkban, amelyben már a rendcsinálás első lépéseiről adhattunk hírt. A termelőszövetkezet kommunistái ocsúdtak fel legelébb, mondván: „Itt nekünk kell megtennünk a legfontosabb lépéseket”. Nyíltan a tagság elé tárták a helyzetet, annak ellenére, hogy ki-ki egyénileg még nem érzi a bőrén a csődöt, több mint négymillió forint hiánnyal zárták az 1971-es évet. Súlyos mulasztásokról rántotta le a leplet a szanálási bizottság. Ezekát idézzük: A közös gazdaságban évek óta elhanyagolták az alaptevékenységet, azaz nem fordítottak kellő gondot az állattenyésztésre és a növénytermesztésre, helyette a melléküzemági tevékenység került előtérbe. Jellemző példa: három év alatt. Vagyis 1968- tól 1971-ig 759-ről 386-ra csökkent a szarvasmarha-állomány. Elhanyagolták a talaj-erőutánpótlást, emiatt visszaestek a terméshozamok. Minden figyelmet a fafeldolgozó üzemre összpontosítottak, ám a helytelen vezetés, a magas költségek következkezül csak a legfontosabb arányé, valamint az ellenőrzés hiánya miatt itt is másfél milliót veszítettek. Mindez még akkor is igaz volt, ha — mint már mondtuk — a tagság a saját bőrén nem érezte különösebbben. Valaki nagyon találóan megjegyezte akkor: a sárvári tsz-tagok megették a jövőjüket. Szétosztották azt, amit még meg sem termeltek. A VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG irányításával, segítségével arra is rámutattak je termelőszövetkezet kommunistái, hogyan lehet kijutni ebből a zsákutcából. S most három évvel később már jó visszagondolni arra, hogy a párttagok s a tsz-tagság többsége e nehéz helyzetben is mennyire magáénak tudta a termelőszövetkezetet. Bíztak saját erejükben, a közösség helytállásában, abban, hogy a megszorítások ellenére képesek lesznek talpraállni. A pártvezetőség pontról pontra megjelölte, azokat a tennivalókat, amelyek gyökeres változásokhoz vezethetnek. Iyen volt többek között a vezetőség újjáválasztása, a szakmai vezetés erősítése. A továbblépés egészséges igényével hangsúlyozták: a legfontosabb, hogy a gazdálkodás egyensúlya helyreálljon, megteremtődjenek az alaptevékenység feltételei. Növekedjék az állatállomány, haladjanak előbbre a komplex gépesítésben. A sárvári Kossuth tsz helyzete nagyon súlyos volt akkor, de nem reménytelen. Ezt ma már mindenki igazolva látja. A város vezető szervei is — egyébként nagyon sokat segítettek! — örömmel konstatálják ezt. A legutóbbi városi tanácsülés már jegyzőkönyvi dicséretben részesítette a termelőszövetkezet mostani vezetőit és tagságát. A holtponton túl vannak, biztatóan indultak meg a lejtőn — felfelél PÓCZIK ISTVÁN, a tsz elnöke így reménykedik: ha minden jól megy, öt év múlva minden adósságot kifizetnek. S akik egyébként még ma sem értik egészen, milyen súlyos helyzetet teremtettek itt 1971-ig, azoknak a figyelmébe ajánljuk ezt a megjegyzést: még mindig öt év kell a teljes kilábaláshoz! Ahogy itt mondják, szándékosan sem lehetett volna jobban tönkretenni ezt a közös gazdaságot. S mindezt köszönheti a tagság annak a néhány felelőtlen embernek, aki az akkori vezetőség tagja volt. (Ügyükben egyébként a bíróság döntött. Erről időközben tájékoztattuk olvasóinkat, most nem térünk ki rá. Csupán azt jegyezzük meg, hogy még most is van folyamatban bírósági ügy az akkori vezetők felelőtlen intézkedései miatt.) A mostani elnök még hozzáteszi: ha még egy évig ők maradnak, végképp a tönk szélére juttatják a gazdaságot Akkor már senki nem tudta volna megmenteni. Lássúk a tényeket. Az első lépést 1972. október 1-én tették, az új vezetőség akkor vette át a termelőszövetkezetet. A szakvezetés erősítésére új főkönyvelőt, főagronómust neveztek ki, rövid idő múlva a főállattenyésztői posztra is új szakember került. A műhely élére fiatal gépészmérnököt állítottak, s lehetőségeikhez képest rendezték a sorokat a középkáder-állományban is. Itt sajnos az a gondjuk, hogy a tisztségviselők többsége már túl vám a nyugdíjkorhatáron. Tapasztalataikat, szorgalmukat ma még nem nélkülözheti a tsz. AZ ÁLLATÁLLOMÁNY NÖVELÉSE, a gépesítés, a növényvédelem együtt igényelte a mielőbbi cselekvést. A legtöbb nehézséget az okozta — s okozza még ma is — hogy a tsz hosszúlejáratú hitelt nem vehet fel, amíg az adósságait le nem törleszti. Építkezésbe nem foghat, nagyobb beruházásokat nem eszközölhet, csak a saját erejére támaszkodhat. Ilyen körülmények mellett vásároltak két IFA tehergépkocsit és egy 450 tonnás Csepelt pótkocsikkal. Vettek három mutrát, egy önjáró markolót, két kombájnt Emmellett megépítettek — több mint egymillió forintos költséggel — egy terményszárítót, amely már 1972. végén üzemelt. Saját erőből átalakítottak több régi épületet, csibenevelőt, fiaztatót létesítettek. Más, nem szanált közös gazdaságok ilyesmiért 50—30 százalékos ártámogatást kapnak. Ők ettől elestek. Az alapvető üzemágak javára megteremtették az egyensúlyt. Az állatállomány három év alatt megduplázódott. A szarvasmarha-állomány például az 1971-es 385- ről 1973-ra 637-re emelkedett. A sertésállomány maradt, de ugyanakkor áttértek a nagyüzemi libahiklálásra, amely komoly bevételt jelent máris a tsz-nek. A tejtermelés fokozott javulását mutatja, hogy míg 1971- ben 1720 hektolitert értékesítettek, addig 1974-ben 4357 hektolitert. A kizsigerelt földeket feljavították, három év alatt megduplázták a műtrágya felhasználást Az eredmény megmutatkozik a termésátlagok alakulásában is. A három évvel korábbi 27 mázsás hektáronkénti búza átlagtermés 39 mázsára emelkedett. A kukoricáé 17 mázsáról 40 mázsára, a cukorrépáé 172 mázsáról 320 mázsára — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szövetkezet bruttó jövedelme az 1972. évi ötmillió 103 ezerről 11 millió 722 ezer forintra emelkedett 1973-ban. A múlt év eredménye várhatóan 12 milió 900 ezer forint Az üzemi nyereség a múlt évi eredmények alapján meghaladja az ötmilliót. A HANGULAT TEHÁT JÓ, mind a vezetőség, mind a tagság körében. A káros „örökség” árnyéka ugyanakkor állandóan ott lebeg. A vezetőség egyik tagja jegyezte meg a minap: „Olyan tánc ez, amit borotvaélen járunk.” A múlt év őszén kétségbeesve várták, mi lesz fel nagy esőzés után. Ha mostohábban alakul az időjárás, mondjuk korán leesik a hó, alatta marad 40 vagon kukoricájuk, 100 vagon cukorrépájuk, ami legalább kétmillió forint veszteséget jelentett volna. Más tsz-eket az ilyesmi nem „ültetné le”, mert van annyi biztonsági tartalékuk, amivel kihevernék. Sárváron azonban tragédiát okozott volna, ha kint marad a termés. Ami bíztató, s amit érdemes még feljegyezni: a három év nagyon sok küzdelemmel múlt el. A határozottság, a vezetőség következetes munkája, a tagság egyöntetű támogatása meghozta az eredményt. A Kossuth tsz lehet még kiváló termelőszövetkezet. Pósfai H. János te a háborút. Ezért ők olyan „hazardírozó” politikába kezdtek, amelynek lényegét a következőkben foglalhatnánk össze: Anglia és Amerika nem engedheti meg, hogy a szovjet csapatok a szovjet területek után, Közép- és Délkelet-Európát is felszabadítsák. Mi mást célozna Churchill azon terve, hogy a Balkánon nyitja meg a 2. frontot. Ha ez igaz, már pedig Kállayék elképzelhetetlennek tartottak mást, a kormány feladata a következő: Változatlanul harcolni a szovjetek ellen, miközben Nyugat felé meg kell kezdeni a különbéke tapogatódzásokat, és abban a pillanatban, amikor az angolszász csapatok partraszállnak a Balkánon és elérik Magyarország határait, kilépni a háborúból. Kálllay külpolitikáj elkep■zeleseirick volt egy belpolitikai változata is. Ennek lényege: mindenáron megakadályozni, hogy a háború végén Magyarországon 1918 és 1919-hez hasonló szituáció alakuljon ki, hogy a tulajdonviszonyoidban forradalmi változásokra kerüljön sor. Ez utóbbi érdekében a kormány változatlan hevességgel üldözte akommunistákat és velük szinpatizálókat, hogy megakadályozza az antifasiszta harc legkövetkezetesebb erejének talpraállását. S még inkább, hogy megakadályozza az országban társadalmi méreteket öltő elégedetlenségnek az azt tudatos cselekvéssé kovácsolni akaró KMP-vel való találkozását. Sajnos az SZDP, a szakszervezetek jobboldali vezetői és a Kisgazdapárt jobbszámra is jórészt elfogadták a Kállay-féle alternatívát és rajtuk keresztül e politika jelentős tömegeket tudott befolyásolni. A hintapolitika nemcsak befolyásolta, hanem távol is tartotta a dolgozókat az aktív, eredményre is vezető háborúellenes harctól, a tömegmegmozdulásoktól Éppen e politika miatt „az antifasiszta szövetségnek különleges nehézségei adódtak” állapította meg Kádár János, aki ebben az időben is a párt vezetője volt. Ugyanis nem kevesebbről volt szó részükről, mint olyan nemzeti összefogásról, amely kirekeszti a közös küzdelemből a kommunistákat, olyan összefogásról, amely nemcsak a náci Németország és magyar kiszolgálóik, hanem a Szovjetunió és a kommunisták ellen is irányul. A kisvárosi politika különösen veszélyes szakaszába lépett 1943 őszén, amikor a Nyugat felé kiugrás hangoztatása éppúgy, mint a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti ellentétek felülkerekedésére apellálás csak arra volt jó, hogy félrevezesse a tömegeket. Eltakarjuk előlük az alapvetően megváltozott katonai-politikai helyzetet, azt, hogy a felszabadítót nem Nyugatról, hanem Keletről kell várni. A kommunisták éppen ezért szokatlanul éles formában vetették fel: végre tudomásul kell venni, hogy kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely a háborúból való kilépésnél számításon kívül hagyja a Szovjetuniót, és csak a nyugati szövetségesekre kívánja építeni terveit, a kiugrás belső feltételeinél pedig nem épít az antifasiszta ellenállás következetes erőire, eleve kizárja a tömegek forradalmi lendületében rejlő óriási lehetőségeket. Van azonban kiút az egyre válságosabbá váló helyzetből Szögezte le a kommunista párt. „Ez az út a kemény és bátor harc útja: teljes és félreérthetetlen szakítás a reakcióval, Kállay jelszavaival.” 1943 őszén mára munkásság soraiban is erősödik az aktív harc akarása. A csepeli, diósgyőri munkások megmozdulása, a mezőtúri asszonyok tüntetése, a bányászok antifasiszta tömeggyűlései, s általában a szervezett dolgozók politikai aktivitásának felélénkülése mind a komoly változás előjelei. 1944 februárban már Bajcsy-Zsilinszky Endre is felismerte, hogy az általa is hosszú időn át támogatott hinta politika csődpolitika. Az idő azonban már kevés volt ahhoz, hogy a tömegek erejével vessenek véget az antifasiszta harcot gátló politikának. 1944. március 19-én bekövetkezett Magyarország német megszállása. (Folytatjuk) 1875. február 1. Szombat Az idősebbeknek már nehezebb a „repülés“ Dicséretes gyorsasággal épülnek az új lakóházak Szombathelyen. A Rohonci úton és környékén, ahol a házgyári építkezés gyorsabb technológiáját alkalmazzák különösen gyakoriak alakásátadási ünnepségek. Másfél héttel ezelőtt a Rohonci út 13-as számú, tíz emeletes „palota” lakói kapták meg a kulcsokat. Az első napokban, hetekben ugyancsak megszenvednek új lakásukért az épület felsőbb szintjén lakók. A lift ugyanis nem működik. Nem mintha a szerelők nem készülhettek volna el idejében a szereléssel, hanem azzal az indokkal, hogy a felvonót felelőtlen emberek esetleg teherszállításra is használnák, s ez a meghibásodás veszélyével járna. (A korábban átadott épületekben is csak hetekkel az átadás után kezdték el a felvonó üzemeltetését.) Feltétlenül igaza van az üzemeltetőnek. A drága felvonóberendezésnek valóban nem használna a túlterhelés, s nem is az a rendeltetése, hogy teherszállításra használják. De igazat kell adni a lakóknak is, akiknek többsége immár másfél, hete lihegve, szívszakadva jár fél a tizedik emeletig, s úgy vélekedik, hogy a lift rendeltetésszerű használatához viszont joguk van. Joggal mondják, hogy ahogy a gép nem bírja a túlterhelést, nekik is hatványozottan nehéz már a felsőbb szinteken a reggel bevásárolt áru, s az egész napi munka után még a fiatal, makkegészséges szervezet sem bírja egykönnyen a csomagok nélkül sem — a tíz emelet megmászását. Minden bizonnyal — talán még a lakók közreműködésével is — lehetne olyan megoldást találni amely lehetővé tenné a lift rendeltetésszerű használatát. (Bizonyos ideig esetleg az is megoldás lenne, ha csak reggel és este működne a felvonó, a bevásárlás és a munkából hazatérés időszakában.) S talán azt is meg lehetne határozni hogy meddig tart a költözködés időszaka, mert a lakók többsége szerint erre néhány nap is elegendő, semmi nem indokolja, hogy hetekig húzódjon. Az új, tágas, világos, egészséges lakásokba költözők boldogan veszik birtokukba új otthonukat Ahogy mondani, szokták,szinte repülni tudnának a boldogságtól”. Az idősebbekmek azonban az már nem megy olyan könnyen, hogy egy-két „szárny csapással” feljussanak a tizedik emeletre. it. nl Ellenőrzés éven át A termelőszövetkezeti zárszámadásokon az ellenőrző bizottság elnöke is beszámol a tagságnak a végzett munkáról Az utóbbi napokban alkalmam volt bepillantani — s hallani is — néhány ilyen jelentésbe. Kellemes meglepetés ért A jelentések nemmentesek ugyan az általánosítástól de már nem is az jellemzi őket Konkrétan feltárják a munkaterületek hiányosságait, s arra is rámutatnak, hogyan lehetett volna elkerülni a szervezetlenségből adódó anyagi veszteséget A körmendi járás egyik tszében decemberben is a tábla végén volt egy vetőgép, amiből a magot sem vették IC A gyakorlat szerint a mulasztásért többek felelősségét lehetne megállapítani, de az is gyakorlat, hogy ahol sok a felelős, ott gyakran egy sincs. Az ellenőrző bizottság javasolta: személy szerint a gépi üzemelő agronómusit, távollétében a brigádvezetőt terhelje a felelősség — az anyagi felelősség is — a közös tulajdon nanyafó kezeléséért Egy másik helyen azt mutatta ki az ellenőrző bizontság, hogy szervezettebb munkával, erélyesebb intézkedéssel mennyivel lehetett, volna csökkenteni a cukorrépa betakarítását A példákat lehetne sorolni amik azt mutatják, tán minden eddiginél jobban, nagyobb hozzáértéssel és felelősséggel végezték munkájukat a bizottságok, így nekik is könnyebb a beszámolás. Az idén tán minden eddiginél fontosabb lesz a szerepük, hiszen a takarékosság,mint fontos tennivaló megannyi munkafolyamatnál konkrét cél és feladat Nem is egyesztően már külön munka programba iktatták — vagy iktatják — a takarékosság vizsgálatát, amit tervszerűen el is végeznek Gyakran népszerűtlen, de nagyon fontos és közérdeket szolgáló feladat az ellenőrzés. Jó lenne, ha a legközelebbi zárszámadáson a dicséret is gyakoribb lenne a beszámolókban, mert az ellenőrzéssel sok hibának is elejét vehetnék. —U — KÖZÖLJÜK A LAKOSSÁGGAL ÉS A KÖZMŰÉPÍTŐ VÁLLALATOKKAL, hogy a kőszegi evangélikus templom környéki közvilágítás kisfeszültségű kábeleinek feszültség alá, helyezése megtörtént. A kábel mindennemű érintése életveszélyes és TILOS! Műszaki és Villamos Ipari Szövetkezet KŐSZEG (1030) Korszerű géppark - jó lehetőség- Szombathely! Pamutipar korszerűsít gépparkjai Magas képzettségű lakatosokat és villanyszerelőket, valamint nőt és férfi segédmunkásokat FELVESZ. Jelentkezés Szombathelyi Pamutipar Műszaki Osztály 9701 Szombathely, Szövő u. 100 (495)