Vas Népe, 1975. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Az Intéző bizottság feloszlása után is Jó úton (­ Savaria-rendezvények )Meghalt a király — éljen a király!” — A közismert történelmi formula jegyében •zajlott le a múlt hét végén a Savaria Intéző Bizottság utolsó ülése, melyen a vi­szonylag kevéssé ismert, de Számos szép eredményt ma­gáénak valló társadalmi tes­tület (ezúttal is látványos külsőségek nélkül) azzal a tudattal mondta ki önnön megszűnését, hogy jó kézbe teszi az ügyet, amelyet ed­dig képviselt, amelyen mun­kálkodott. Mi is történt voltaképpen? Olvasóink s általában a kultúra iránt érdeklődő va­siak jól tudják, hogy a kö­zelmúlt években jelentős vál­tozások történtek a Savaria­­programok szerkezetében és lebonyolítási rendszerében is. Kialakultak például a jel­legzetes profilt meghatározó, állandó műsorpontok, s tisz­tázódtak — perdöntő mó­don — azok a feltételek is, amelyek szerint egy-egy ren­dezvény bekerülhet a prog­ramba, vagy kiszorul abból. A rendezvényekért fele­­lős intézmények — elsősor­ban, a Művelődési és Sport­ház, a Savaria Múzeum, a S­zimfonikus Zenekar, az MTSH, Kőszeg város Taná­csa és mások — rövid idő alatt felnőttek fontos felada­taikhoz. Ma már minden esetben képesek a rájuk bí­zott rendezvények önálló le­bonyolítására, feltételezve természetesen, hogy tovább­ra is megkapják az erkölcsi és anyagi támogatást az ed­digi mértékben. A Savaria Intéző Bizott­ságra tehát, mint önálló tár­sadalmi testületre, az eddi­gi formában és összetétel­ben nincs többé szükség. A tanácsi bizottságok sorába tu­lajdonképpen eddig sem le­hetett beépíteni, hiszen azok­nak a működési rendje nem volt érvényesíthető rá. Új forma keresése annál is in­kább szükségessé vált, mert az MSZMP K. B. határoza­ta a közművelődésről — s ezzel összhangban a Tanács­­törvény is — egyértelműen a tanácsi szervek feladatává tette a koordinálást a köz­­művelődés területén. Feloszlott hát — legfonto­sabb feladatait elvégezvén — a Savaria Intéző Bizott­ság. A munka viszont to­vábbra is megköveteli, hogy legyen olyan testület, amely valóban felelősséggel dönthet a Savaria Napok és a hagyo­mányos, nagyobb kulturális rendezvények előkészítése és lebonyolítása során vala­mennyi lényeges kérdésben. Erre a feladatra a megyei tanács közművelődési bi­zottsága tűnik a legalkalma­sabbnak. Feltételezhetően erre a bi­zottságra hárul te­jtre, szep­tember elsejétől az a fontos feladat, hogy — a közműve­lődéspolitikai elvek figyelem­be vételével — állást fog­laljon a Savaria-programok­­kal kapcsolatban, vélemé­nyezze azokat és döntéseket hozzon. Jogkörébe fog tar­tozni az is, hogy értékelje az előző évi rendezvényeket, majd útmutatást, elvi szem­pontokat adjon a soron kö­vetkezők tartalmi, szervezé­si, gazdasági vonatkozásaira, propagandájára, s javaslato­kat tegyen az egyes progra­mokra biztosított pénzeszkö­zök elosztására is. A Savaria Intéző Bizott­ság eddigi függetlenített tit­kára helyett a jövőben köz­művelődési szakfelügyelő vi­seli majd gondját a részlet­­problémáknak, a megyei ta­nács művelődési osztályán, a konzultál ,az érdekelt szer­vekkel, működik közre a programmal kapcsolatos in­tézményi tervek összeállítá­sában, s ügyel arra is, hogy minden egyes rendezvénynél érvényesüljenek a közműve­lődéspolitika alapvető elvei. Gondozza a kiadványokat, propaganda anyagot, gon­doskodik terjesztésükről, az idegenforgalmi szervek és a jegyirodák segítségét is igénybe véve. A Savaria rendezvényeket­­ tárgyaló, megyei, járási, városi meg­beszélésekre természetesen meghívást fog kapni, s eze­ken a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának megbí­zásából vesz majd részt. Semmiképp sem marad te­hát gazda nélkül patinás, gazdag múltra visszatekintő kulturális programunk. Ami az eddigi intéző bizottságot illeti: „a móa­ megtette dol­gát, a mór mehet”, de rossz szájíz nélkül, hiszen az il­letékes szervek köszöneté­nek birtokában, s a jól vég­zett munka tudatában te­heti. — Kulcsár — Vélt érdekek helyett Lakásfestésre, i­mázolás­ra márciustól hiába keresünk vállalkozót. A szövetkezetek, a kisiparosok már foglaltak. Nem naponta, nem is éven­te van ilyen nagy munkára szükség, korábban, még a fő szezon előtt kellett volna észbekapni. Igen ám, csak­hogy egy szövetkezet már ta­valy elvállalta a festést és mázolást, árajánlatot is adott, de időközben „fontos” közü­leti munkát kapott, és visz­­szaadta a megbízást. Ez ugyanis számára jövedelme­zőbb. A lakosság részére csak maximált áron, a közü­­letnek szabad áron számláz­hat. Személyes probléma? Lát­szólag az egyéni érdek ütkö­zik a szövetkezetével. Való­jában a lakossági (a társa­dalmi) érdek a csoportéval. Mint némely más esetben, amikor nem találjuk például az általunk keresett cikket az üzletekben, de felfedezzük drágább változatát. S mind­annyiszor, amikor a fogyasz­tói igények, a vevő, a társa­dalmi szükségletek fölé emelkedik a termelői, az el­adói érdekek. Az indokolatlan, vagy jog­talan vállalati és szövetkeze­ti jövedelemnövelésnek nem is mindig közvetlenül a fo­gyasztók a kárvallottjai. Gyakrabban és nagyobb sé­relem éri a népgazdaságot. Közvetve valamennyiünket, mégis többnyire észrevétle­nül elmegyünk mellette. Az indokolatlan készletnövelé­sek ellen például ritkán til­takozunk személyes beszélge­tések alkalmával és a társa­dalmi fórumokon. Annál gyakrabban emlegetjük az anyag- és szerszámhiányt. Holott a túlzott biztonság, a teli raktár — a felesleg — egyes vállalatoknál, szövet­kezeteknél társadalmi mére­tekben szüli a hiányt. A vállalatok jelentős része a szocialista országokba irá­nyuló export túlteljesítésére törekszik, s tartózkodik a na­gyobb erőfeszítéseket igény­lő, kisebb szériával, fokozott minőségi és korszerűségi kö­vetelményekkel párosuló tő­kés kiviteltől. Holott a nép­gazdaság tervszerű fejlődése, egyensúlyi helyzete, a válla­lat jövője a minden piacon értékesíthető termékek gyár­tásának fokozását igényelné. Sok, főleg gépipari vállalat értékesítési gondokkal küsz­ködik, miközben a tőkés ex­port népgazdasági előirány­zatai nem teljesülnek. Az MSZMP XI. kongresz­­szusán joggal bírálták a szűklátókörű, népgazdasági károkat okozó vállalati, szö­vetkezeti döntéseket, a cso­portérdekek mindenek fölé helyezését. És határozottabb fellépést sürgettek. A köz­ponti irányító szervek, az ágazati minisztériumok — hangsúlyozták a legmagasabb pártfórumon — nem nézhe­tik tétlenül, hogy a vállala­tok, a szövetkezetek felada­taikat félreértve a társada­lom rovására növeljék jöve­delmeiket. A vállalatok irá­nyítása hibák, viszás jelen­ségek láttán feltételezi a be­avatkozást, szükség szerint az utasítást, a vezetők felelős­­ségrevonását is. Persze nem mondhatunk le a vállalatok kezdeményező készségéről, rugalmas mun­kájáról, ha bizonyos intézke­dések, például némely anya­gok központi elosztása, kal­kulációs és árelőírások, kor­látozzák is az önállóságot. A népgazdasági érdekek részben fegyelmezett gazdál­kodást, részben nagyfokú manőverezést feltételeznek. A vezetés, az előrelátás, a magasfokú tudatosság rokon fogalmak. A szocialista veze­tő nem csupán lojális, ha társadalmi érdekekről van szó. Nem is csupán fegyel­mezett végrehajtója a köz­ponti előírásoknak és betar­tó­ja a közös érdekeket szol­gáló játékszabályoknak, ha­nem mindenekelőtt aktív és kezdeményező. Világos és lelkesítő célokat jelöl meg s képes mozgósítani, magával­­ragadni az egész kollektívát. E vezetői erényekre talán még soha nem volt olyan szükség, mint napjainkban, amikor a kedvezőtlen világ­­gazdasági változások hatásá­ra jelentős veszteségek érik népgazdaságunkat. S az egyensúlyi gondokat csak fokozzák az értékesítési ne­hézségek a tőkés piacokon. Kétszer ad, ki gyorsan ad — tartja a közmondás. S napjainkban kétszeresen árt az a vállalat és a szövetke­zet, amely vélt érdekeire apellálva növeli társadalmi, gazdasági gondjainkat. De esetleg árt akkor is, amikor csökönyösen csak a kitapo­sott utakon hajlandó járni. Mert csak fokozott erőfeszí­tésekkel, kezdeményezések­kel, áldozatos — esetenként kockázatos — vállalkozással csökkenthetők a veszteségek, javulhat a magyar népgaz­daság egyensúlyi helyzete. K. J. 1973. július 11 Kedd Megtartották az országgyűlési képviselők pótválasztását Az Országos Választási Elnökség közleménye Az országgyűlési képvise­lők 1975. június 15-én tartott általános választása során három országgyűlési válasz­tókerületben a jelöltek nem kapták meg a törvényben előírt szavazattöbbséget. A pótválasztásokat — az Or­szágos Választási Elnökség döntése alapján — június 29-én tartották meg. A pótválasztások a törvény előírásainak megfelelően folytak le. Az érintett vá­lasztókerületekben a név­jegyzékbe felvett 58 218 vá­lasztópolgár közül 55,916 (96,0 százalék) járult az ur­­nákhoz. Mindhárom ország­­gyűlési választókerületben megválasztották a képviselő­ket. (MTI) 1 30 szakember közreműködésével II. környezetvédelmi szimpózium Szombathelyen Munkatársunk megkérdez­te dr. Hunyor Ernőt, a buda­pesti Műegyetem dékánját és dr. Küttel Dezső docenst, a magyar kémikusok dunántú­li csoportjának elnökét a II. környezetvédelmi szimpózi­um előkészületeiről. — Ismét Szombathelyt je­löltük ki a sor­ra kerülő kör­nyezetvédelmi szimpózium színhelyéül — mondotta dr. Pungor Ernő —. Október 9— 11-én lesz a környezetvéde­lemmel foglalkozó tudósok összejövetele. A Magyar Tu­dományos Akadémia Analiti­kai Bizottsága Vas megyei csoportjának segítségével megtette már a szükséges előkészületeiket s ennek alap­ján több mint harminc szak­embert várunk, Ausztriából és Jugoszláviából is. A szim­póziumon a hazánkbeliek megtárgyalják az osztrák és jugoszláv kollégáikkal a le­vegő-, a víz-, a talaj­szennye­ződés ajánlható mérési tech­nikáját. Ezt követi a szer­zők saját munkáinak ismer­tetése és azok megvitatása.­­ A konferencia nagy­mértékben elősegíti a ma­gyar környezetvédelmi tevé­kenységet, lehetőséget nyújt ugyanakkor a szomszédos államok szakembereivel ta­pasztalatcserére. A kormány­zati szerveket is segíti az egymással öszefüggő lég­terek, folyók, illetve terüle­tek vízhálózatának egységes vizsgálatában. Segíti a kon­ferencia a közös védekezés megszervezését. Ennek előké­születeiben tevékeny szere­pet vállaltak az érintett Vas megyei szervezetek. Erről Küttel Dezső elmondta, hogy a vasi szakemberek ez év máricusától már szervezet­ten munkálkodnak a környe­zetvédelmi tennivalók vég­rehajtásában. Szombathe­lyen megalakították a kör­nyezetvédelmi munkabizott­ságot. Ennek elnöke Ács Pál, a megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet igazgatója. A munkabizott­ság a szimpóziumra történő felkészülés jegyében „koor­dinálta” a környezetvédelem­ben leginkább érintett vasi szerveket. (Kék) Nyugágy? „Nyugi“! A nyugágyat úgy másfél hónapja nagy örömmel vá­sárolta meg a család. Két­százötven forintot fizettek érte a szo­mbathelyi faáru­boltban. A nyugágyat felállították. Elsőként a mama — vékony fiatalasszony — ült bele. Ő lett az áldozat is. A földön találta magát, mivel az alsó léc felmondta a szolgálatot. Ott szakadt le, ahol eszter­gálták, a vékony „nyakat” a pehelysúly is eltörte. Ám a családfő makacs és ügyes ember: egy napig fúrt-fara­­gott, ismét használhatóvá vált a pihenőágy. Egészen a múlt hétig, amikor is az egyik tartópillér mondta fel a szol­gálatot. A hibás faanyag — jól látható benne a göb, amely eleve alkalmatlanná tette ilyen funkció betölté­sére — volt az újabb baj for­rása. Ezt már házilag nem lehetett megjavítani. Irány a faáru bol­t, ahol ugyan nem kapott új nyugágyat, csak a következő szöveget: — Ezt még meg lehet ja­vítani, egy­­ mesterember 100 forintért megcsinálja... Na­gyon sok panasz, reklamáció érkezik naponta a bolthoz nyugágy ügyben. A nyugá­gyakat a bolt a Ferrovilltól vásárolja, s nincs felhatal­mazva arra, hogy a selejtet kicserélje... Azért majd megpróbálunk valamit tenni ez ügyben, érdeklődjön az ügyfél többször, de mint mondtuk, meg lehet ezt még csináltatni... A munkamegosztás új for­májáról van itt szó. A gyár­tó cég selejtes szériát készít,­ a kereskedelem darabját két­százötven forintért árusítja, a kedves vevő meg barká­csol és futkos. A nyugágy árát jogtalanul felvevők pe­dig nyugodtan pihenhetnek — feltehetőleg nem olyan nyugágyakban, amelyeket maguk készítenek, illetve árulnak! (szakály) Hova gurul a málna? Jó idő járt az egyik ked­velt gyümölcsfélére, a mál­nára. A vasi nagyüzemekben az idén 60—70 vagonnyi ter­mett, s a szüretje megkezdő­dött. A vitaminban gazdag, többféleképpen felhasznál­ható bogyós gyümölcs itthon is, külföldön is egyaránt ke­resett. A málnát minősége szerint osztályozza és fizeti a kereskedelem. Megkülön­böztet úgynevezett gurulós árut, ami teljesen ép sze­mekből áll. Tálcásat, ami észrevehetően kissé törött és nagyon kevés levet ereszt. Hordósat, ami minőségie ki­tűnő, de zúzódott, levét csor­gatja, s szállítása körülmé­nyes. A gurulós málnából kor­látlan mennyiséget átvesz­nek a hűtőházak, s majdnem dupla árat fizetnek érte, mint például a hordósért. A me­gyében a régebbi és a fiata­labb­ telepítéseken egyaránt a legjobb minőségű a málna. Az volt napokkal ezelőtt, s az lesz még egy rövid ideig. Nagy kár, hogy a tsz-ek többségében nem szedették azonnal s nagy erővel az egészséges, gyönyörű szeme­ket, mert esőben nem lehet, s minden nappal romlik a minősége, vagyis a szemük láttára veszik el a pénz a vesszőkön, a hajtásokon. S a málnával a forintok százez­rei nem a szüretelő tálcák­ba, hanem a földre gurul­nak. Nem is egy helyen rosszul értelmezett munkabérgaz­dálkodás miatt nem sürget­ték a szüretet. Azt mond­ták: ha túllépik a bérkere­tet — a munkában való ér­dekeltség miatt többet fizet­nek a szedésért — növek­mény adóra kötelezik a tez­t , így, mivel a málna úgyis folyamatosa­n érik, inkább lassítják a betakarítás üte­mét. Rossz szemlélet ez, mert a növekményadó ilyen eset­ben — s főleg a munkabér helyes megtervezésével — el­kerülhető. S különben sincs nagyobb veszteség a már megtermett érték pusztulá­sánál. Tegnap hallottam, hogy néhány tsz-nek még nincs vevője nagyobb tételű mál­nára. Ugyancsak napok óta érdeklődöm Szombathelyen málna ügyben. Napok óta nincs vagy csak minimális mennyiségben találtam. Pe­dig, de sok háziasszony ke­resi, s nemcsak Szombathe­lyen s­ok pénzt adnának ér­te. De lehet, hogy „elgurul” előlük, s az a pénz sem gu­rul a ter­ek zsebébe! V. Cy. Nyolc vasasszony­fai gombamérgezett a megyei kórházban Az esős, párás időszak ki­váló gombatermelő idő. Elég gyakran olvashatunk mosta­nában gombamérgezésekről. Sajnos vasárnap megyénk­ben is történt gombamérge­zés. Sz. J. 28 éves vasasz­­szonyfai lakos a községi fut­­ballpálya mellett „tyúkgom­bát” és „réti csiperkét” sze­dett. Egy óra múlva ötödma­gával szállította őt a men­tőautó a megyei kórházba, súlyos mérgezési tünetekkel. K. J. 37 éves, ugyancsak vas­­asszonyfai lakos az ugyanitt szedett gombától harmadma­gával került kórházba. A gombamérgezéses ese­teket vizsgálva a KÖJÁL megállapította, hogy a su­­sulyka­félék családjába tar­tozó gombától történt a mér­gezés. Ma már valamennyi kór­házba szállított beteg jobban­­van, s remélhetőleg hamaro­san elhagyhatják a kórházat. ★ A gombamérgezés sokszor későn okoz szövődményeket. Megyénkben a korábban gyilkos galócával okozott mérgezések — a kellő felvi­lágosítás következtében — egyre inkább megszűnnek. Gyakran szerepelnek azon­ban mérgezés okozójaként a susulyka-félék családjába tartozó gombák, amelyeket könnyen össze lehet tévesz­teni a tyúkgombával. Szombathelyen eddig még nem fordult elő gombamér­gezés piaci árusoktól vett és a kereskedelemben, ven­déglátóiparban forgalomba hozott gombától. Az egyéni­leg szedett — tehát nem vizs­gált — gombáktól azonban az elmúlt években nyolcan meghaltak. Házi „ellenőrző módszer’* nincs. Csak kiképzett, saját tapasztalára támaszkodó gombaismerőben lehet meg­bízni. A piaci, hivatalos gombaszakértő minden nap, — vasárnap is — 6—10 órá­ig díjmentesen áll az egyé­ni szedők rendelkezésére. A gomba nehezen emészt­hető. A fó gomba is gyorsan befülled. Nylon zacskóban a kifogástalan gomba is el­romlik. Az egyénileg szedett gombát másnapig vékony ré­tegben, szellős helyen tárol­ják, s ezután nyugodtan vi­hetik, a gombaszakértő elé. 3 msnepe

Next