Vas Népe, 1975. augusztus (20. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

u­nsnek 2. Folytatja munkáját az európai biztonsági konferencia (Folytatás az 1. oldalról) A tanácskozáson elért megállapodások sajátos poli­tikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható ösz­­sze, hogy ezeket a megálla­podásokat a részvevő álla­mok legfőbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerez­zünk ezeknek a megállapo­dásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képvi­selt valamennyi ország meg­valósítja az elért megállapo­dásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az érte­kezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mind­inkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kéz­zel­foghatóvá tétele a lé­nyege mindannak, ami a bér­két Európában valóban tar­tóssá és megingathatatlan­ná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését reális leszere­lési eredmények elérését tesszük az első helyre. Nagyon fontos az államkö­zi kapcsolatok helyes és­ igaz­ságos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzet­közi kapcsolatokban, gya­korlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és ezt újból ki­nyilvánítjuk erről a nagy te­kintélyű szónoki emelvény­ről.Természetesen a 33 euró­pai állam, az Egyesült Álla­mok és Kanada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcsfontos­ságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az euró­pai és a nemzetközi bizton­ság megszilárdítása, a köl­csönösen előnyös együttmű­ködés fejlesztésének folya­matában. Ahhoz azonban, hogy a né­peknek a mostani találkozó­val, a tanácskozás döntései­vel kapcsolatos reményei tel­­­jes mértékben valóra vál­hassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erő­feszítésekre, valamennyi résztvevő államnak az eny­hülés elmélyítését célzó min­dennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről-lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézsége­ket leküzdve végül is képe­sek voltak kidolgozni az ál­talánosan elfogadott meg­állapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes résztve­vői a többiekre erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és érdek figyelem­­bevételével és közös egyet­értésében Ha itt kompromisszumok­ról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok amelyek a bé­ke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiá­ban és a társadalmi rendsze­rekben tapasztalható különb­ségeket. Pontosabban, a résztvevő államok közös po­litikai akarata jut kifejezés­re abban a formáiban, amely­ben ez a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének fel­tételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájá­nak tapasztalatából fontos következtetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záródoku­mentumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra tá­maszkodva, megkísérelje elő­írni más népeknek, hogyan alakítsák ki belügyeiket. Min­den állam népének szuverén joga, hogy megoldja bel­ügy­ét, kialakítsa belső törvénye­it. Másfajta hozzáállás in­gatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó do­kumentum, az államok szé­les körű, de pontos akció­­platformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szól­hat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek ha­tárt. Ma ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tet­tekben megnyilvánuló fo­lyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 ál­lam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépése­ket az első európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és továbbfej­lesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt­ szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik ál­landó vonását , a béke és a népek közötti barátság le­nini politikáját, annak hu­manizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk 24. kongresszusának határo­zatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekezlet összehívá­sáról szól. Nagy megelégedéssel ál­lapítom meg, hogy az euró­­pai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolat­ban a tanácskozás által ki­dolgozott tételek a népek ér­dekeit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzetiség­től és a kortól: a munkáso­két, a falusi dolgozókét, az értelmiségiekét, vagyis min­den egyes emberét és az egész emberiségét. A tétele­ket áthatja az ember tiszte­lete, az ember iránti gon­doskodás, hogy ebben éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megálla­podások kibővítik annak le­hetőségét, hogy a népek fo­kozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politi­kát. Ugyanakkor érintik a mindennapos problémákat is. Előmozdítják az ember életkörülményeinek javítá­sát, a foglalkoztatottság biz­tosítását ng­ jobb művelődé­si feltételeket, összefüggnek az egészségről való gondos­kodással is, vagyis -­röviden mindennel, ami az egyes embereket, családokat, a fiatalokat és a különböző társadalmi csoportokat érin­ti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezletet az összes részve­vők közös sikereként érté­kelem. Az értekezlet ered­ményei hasznot hajtanak Eu­rópa határain túl is. A hosszú tárgyalások ered­ményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert, a közeli és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek, és a semlegesek, a kis és a nagy államok néz­vei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drá­ga bolygónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy mindannak a sike­res megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke meg­szilárdításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlevők kö­zül sokan osztanak. A ta­nácskozás a nemzetközi po­litika hasznos iskolájának. ---- ------­bizonyult a résztvevő álla­mok számára, különösen hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak rendelkezés­re. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson résztvevő 35 állam vezetői­nek ez a találkozója ad, ar­ra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, sze­mély szerint Urho Kekkor Elnök Elvtárs! Tisztelt Küldöttek! A magyar­­közvélemény kezdettől fogva figyelemmel kísérte és aktívan támogatta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tevékenységét. Történelmi je­lentőségűnek tartjuk, hogy a közös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes érdekelt egyetértésével most összeült a biztonsági értekezlet leg­felsőbb szintű zárószakasza. A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti reménysé­geit fejezi ki, és kétségtelen, hogy Európa történelmének új, fontos lapját írja ez a ta­nácskozás. A magyar küldöttség nevé­ben tisztelettel köszöntöm a küldötteket, az értekezlet minden résztvevőjét. Minden küldöttségnek jó munkát, az értekezletnek teljes sikert kívánok. A Magyar Népköz­­társaság és a magyar nép­­ nevében köszönetet mondok a Szovjetunió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egyesült Államok és Kana­da vezetőinek és kormány­zatának, hogy felelősen hoz­zájárultak az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet létrejöttéhez. Szív­ből köszöntöm fáradhatatlan, áldozatkész munkájukért nagyrabecsült házigazdán­kat, Urho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki vá­ros vezetőit, a testvéri finn népet. Tisztelt Küldöttek! Mi annak a magyar nép­nek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi je­lentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva UCO éve él a Dun­a­­ Tisza táján, Európa közepén, így múl­tunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötő­dik. Meggyőződésünk, hogy Eu­rópa minden népének leg­főbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottab­ban így van ez a magyar nép esetében, amely évszá­zadokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhas­son és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szem­ben. Századunkban, az első világháború hiábavaló áldo­zatai után a vesztes Magyar­­ország területe a korábbinak egyharmadára csökkent, a második világháborúban, urai bűnéből a rossz oldalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 3 százalékát és az ország romhalmazzá vált. A magyar nézv sorsa har­minc évvel ezelőtt, az anti­fasiszta koalíció történelmi győzelmének és annak kö­vetkeztében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együ­tt küz­dőkkel, kiűzte hazánk terü­letéről a hitlerfasiszta meg­nen finn elnöknek a harma­dik szakasz múmiájának nagyszerű megszervezéséért, a rendkívüli szívélyességért és vendégszeretetért. Leonyid Brezsnyevet köve­tően Liam Crosgove minisz­terelnök, az Ír Köztársaság küldöttségének vezetője emelkedett szólásra. Beszé­dében úgy jellemezte a biz­tonsági konferencia záródo­kumentumát, mint „a kap­csolatok megjavítására és a résztvevő államok közötti együttműködés továbbfej­lesztésére szóló programot Európa és a világ javára”. A dokumentumot, amelyet különböző társadalmi rend­szerű államok dolgoztak ki, egyáltalán nem tesz kísérle­tet ezeknek a különbségek­nek az elmosására. A doku­mentumok alapja a 35 or­szág közös érdeke a béke fenntartásaiban — mondotta az ír kormányfő. Ezt követően Makariosz szálló hadakat, új, jó fordula­tot vett. Azóta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függetlenségét és ál­lami szuverenitását, szilárdan és eltökélten halad maga vá­lasztotta útján, s ma a fej­lett szocialista társadalmat építi. Történelmünkből mi levontuk a szükséges tanul­ságokat. Mindenki megérthe­ti, hogy a szocialista Magyar Népköztársaság számára az európai népek békéje, biz­tonsága, barátsága és együtt­működése nem pusztán sza­vakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos történelmi tapasztalatokon nyugvó, hosszútávú politikát, és a magyar nép életbevágó érde­keit fejezi ki. Tisztelt Küldöttek! Közismertek az európai népek múltbeli, szenvedései a két világháború rettenetes pusztításai,­­az a tény, hogy a két világháború földré­szünkön robbant ki. Mind­ezt, de legfőképpen azt fi­gyelembe véve, hogy a fel­halmozott korszerű fegyve­res­ konfliktus esetén eddig soha nem látott szörnyűség­gel és pusztítással fenyege­tik Európa és a világ népe­it, minden ország felelős té­nyezőinek hatékonyan hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy ez utóbbi időben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biz­tosított és szilárd legyen. Úgy véljük, hogy az euró­­rópai biztonsági és együtt­működési értekezlet eredmé­nyességétől, és a jelen érte­kezlet szellemében végzendő további munkától függ né­peink, földrészünk Európa, és nem túlzás ha azt mond­juk, nem kis mértékben az emberiség jövője. Az álta­lunk képviselt népek remé­nye az, hogy az értekezlet jó munkát végez és a jö­vendő a béke lesz. A ma­gyar küldöttség azt a meg­bízást kapta, hogy járuljon érseki ciprusi elnök raóta­ fel. Makariosz érsek a bizton­sági konferencia Európa ha­tárain túl ható jelentőségét méltatta, elsősorban az álla­mok közötti kapcsolatok alapelveinek megfogalmazá­sát. Ezek közül is különö­sen az erőszakról és az államok szuverenitá­sának megsértéséről való le­mondást emelte ki. Mint mondotta, ezeknek az alap­elveknek a csorbítatlan meg­valósítása szabad utat nyit­hat a ciprusi probléma meg­oldására. Makariosz érsek felszólalá­sa alatt, amelyben elítélte Törökország Ciprusi inter­vencióját, a török küldöttség kivonult a konferenciaterem­ből. A ciprusi államfő után Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar kül­döttség vezetője emelkedett szólásra­ hozzá az értekezlet sikeréhez. Igyekszünk e megbízatásnak eleget tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének. A Szovjetuni­óval és más szocialista or­szágokkal együtt egyik kez­deményezője és aláírója volt az 1999-es Budapesti Felhí­vásnak, amely javasolta az európai biztonsági értekez­let összehívását. Szövetsége­seinkkel együtt azóta is min­dent megtettünk az értekez­let létrejöttéért. Képviselő­ink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatokban és a jelen értekezlet elé alá­írásra beterjesztett okmány kidolgozásában. Tisztelt Küldöttek! A Magyar Népköztásaság azt vallja, hogy mindent meg kell tenni a fegyveres össze­ütközésekkel fenyegető kér­dések békés megoldása, a háború, egy új világháború lehetőségének kiküszöbölé­se érdekében. Kormányunk úgy véli, to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni az általános leszerelés előmozdítására. Támogatunk minden komoly leszerelési törekvést, így támogatjuk a Szovjetunió javaslatát lesze­relési világkonferencia ösz­­szehívására. Üdvözöljük, és a nemzet­közi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsola­tainak javulását, megállapo­dásukat és további tárgyalá­saikat a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolko­dó ember látja, hogy az em­beriség fejlődésének jelen szakaszában a világháború elkerülésének nincs más re­ális és elfogadható alterna­tívája, mint a békés egymás mellett élés, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezése, a fegyverkezési verseny megállítása, a fegy­verzetek­ korlátozása, majd a leszerelés, az államok ren­dezett viszonya, a közös ér­dekű kérdésekben az együtt­működés, a népek közeledése és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szelle­mében építi nemzetközi kap­csolatait, tevékenykedik az egyesült nemzetek szerveze­tében, s közel hatszáz más nemzetközi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo­nyolult kérdését tárgyalja. A m­agyar küldöttség kie­melkedő fontosságúnak tart­ja az államok kapcsolatait és együttműködését szabá­lyozó elvek rögzítését. Az értekezlet munkájában részt­­vesz 35 szuverén állam, kö­zöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlettek és k­evésbé fejlettek, szoci­­alista és nem szocialista, el­kötelezett és el nem kötele­zett országok, semleges ál­­lamok. Az államok kapcso­latait szabályozó elvek __ —, mint a szuverén Egyenlőség,­ az erőszaktól való tartózko­dás, a határok sérthetetlen­sége és a többi alapelv —» tiszteletben tartása és gya­korlati érvényesülése^ meg«­­felel a résztvevő 35 * külön­böző állam érdekeinek., biz­tosítja a békét. Betartásuk­kal száműzhetjük földré­szünkről a háborút, s a fegy­veres konfliktusokat.­ A Ma­gyar Népköztársaság kész ezeknek­­ az elveknek követe­kezetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kap­csolatainak a biztonsági ér­tekezlet által történő elvi rendezése, ezen elvek gya­korlati érvényesülése erősíti a politikai bizalmat, s ez megkönnyíti az európai fegyveres erők, és azok fegy­verzetének ésszerű, az egyen­­lő biztonság elvét figyelem­­­be vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdasági és a kereskedelmi együttmű-­­ködésre kidolgozott ajánláso­kat is. Magyarország ma is kiterjedt gazdasági kapcsola­tokat tart fenn Európa sok országával, és részt vesz a nemzetközi gazdasági mun­kamegosztásban. A Magyar Népköztársaság elvi­­okokból híve és adottsága miatt ér­dekelt is abban, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés a jövőben tovább szélesedjék. Úgy véljük, hogy általában az államok, s különösen a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kapcsolatai­t szilárdan alátáté­masztja a kölcsönösen előz­­­­nyös gazdasági együ­­ttműkö-ő­dés. Magyarország kész a hát­rányos megkülönböztetések­­­­­től mentes, kölcsönösen elől­­nyös, hosszútávú megegye­zésekkel le­szabályozott gaz­dasági együttműködésre mindazon országokkal, ame­­lyek maguk is érdekeltek eb­­ben. Tisztelt Küldöttek! Az értekezlet előkészítései során sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kívánt az ajánlások kidolgozása az európai országok kulturális együttműködésére, az infor­mációk, az emberi kapcsola­tok bővítésére és bizonyos humanitárius kérdések meg­oldására. A Magyar Népköz­­társaság kész az e kérdések-­­re vonatkozó ajánlások el-­­fogadására is és az e téren fennálló kapcsolatok fejlesz­tésére. A magyar kormány meg­győződése, hogy a békés egymás mellett élés, a né­pek közeledése és barátsága feltételezi, egyben lehetővé is teszi az államok termé­keny együttműködését a tu­dományok,­­a közoktatás, a kultúra és a tájékoztatás te­rén. Az egyetemes tudo-­ mánynak, az emberiség ja­vát szolgáló együttműködés­nek ragyogó, nyilvánvalóan mindnyájunknak sokat mon­dó példája volt a Szojuz— Apollo űrhajók kiválóan véghezvitt közös programja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden va­lódi értékét a sajátjának te­kinti. Az egyetemes emberi kultúra közkinccsé tételét a gyakorlatban megvalósítjuk, amikor Dante, Shakespeare, Moliére, Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, költők mű­veit nagy példányszámban kiadjuk, színpadra visszük. A mai nyugati kultúra érté­keit is hozzáférhetővé tesz­­szük mindenki számára. Mi hívei vagyunk az em­berek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fejlesz­tésének, az utazás, a világet­­látás további könnyítésének. A Magyar Népköztársaság­ban gyakorlatilag minden ember nyitott kaput talál, aki becsületes szándékkal érkezik hozzánk. Szocialista és nem szocialista országok viszonylatában egyaránt je­lentős kétoldalú turizmust bonyolítunk le. A tízmilliós lélekszámú Magyarországra évente több mint 11 millió külföldi látogató érkezik, és három milliónál több ma­gyar állampolgár látogat külföldre. (Folytatás a 4. oldalon) Kádár János: Európa népeinek békéje, együttműködése a magyar nép életbevágó érdeke MIS. augusztus 10 Péntek

Next