Vas Népe, 1975. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
Csak egy maradt: a hűség Nézem egyenruhához szokott alakját — egyenruha nélkül. Termete délceg, léptei katonásak. A tekintetében is van valami, amit attól a három évtizedtől kapott. A hanglejtése, a szavajárása is elárulja, hogy sokáig tartozott egy testülethez, amelyben szolgált, s amely egyúttal felemelte. Hat évvel ezelőtt, 1969 augusztus 1-én szerelt le, így lett nyugdíjas főtörzsőrmester. Ám, aki negyedszázadon át egyfolytában tudott szolgálni, nem tud más lenni élete végéig, mint ami volt. A jánosházi őri István is megmarad rendőrnek élete végéig .Leszerelt, nyugdíjba vonult, s csak egy maradt számára: a hűség. Hűség a rendhez, amelynek őrizője volt, nyugállományban is nyugtalan dolgosa annak a társadalmi rendszernek, amely kiemelte őt. Tizenkétgyermekes család legidősebb tagja. Apja mezőgazdasági cseléd volt, mi lehetett volna a sorsa a fiának, aki követte apját? Majorokban, pusztákon cselédeskekedett, falusi nagygazdák mindenese volt, csak akkor szabadult meg a cselédkoszttól, amikor katonának hívták.. A második világháborúban apjukkal együtt hatan harcoltak a fronton a családból. Szerencsésen megmenekültek valahányan. Őri István 1945. április 15-én jelentkezett polkcájnak. Akkoriban még így hívták a rendőröket. Nem azért ment oda, mert ott könnyebb életet remélt. Ellenkezőleg, nagyon is kemény munka várt rá, éhezéssel, koplalással, kevés fizetéssel. A szíve vitte, az a nagy megérzés, hogy ezentúl minden másképpen lesz majd, a cseléd is ember lehet, a nincstelenek is felemelkedhetnek a legalsó fokról az új világban. És szolgált becsülettel. Mindig ott, ahova a kötelesség állította. A tanfolyam elvégzése után Vörösberényben kezdte a rendőri pályát. Aztán Almádiba, Várpalotára, Bakonycserjére vezényelték. Innen aztán egy nagyobb ugrással átkerült az ország másik felébe, Jászapátiba lovasrendőrnek. Később megismerkedett egy jászapáti legénnyel, Kiss Istvánnal, aki viszont Kisrákoson rendőrösködött. Az ő ötlete volt, hogy cseréljenek, őri István így került vissza a szűkebb pátriába, hogy aztán néhány évvel később megismerje Pankast, Hegyhátszentjakab, Nárai lakóit — ugyanis ezeken a helyeken is szolgált —, míg 1959- től végleges helyére, Jánosházára került. Röviden ezek életútjának fontosabb állomásai. A valóságban regényre való élmény. S a csendes délelőtti beszélgetés sem képes feltárni mindent, csak sejteni lehet ennek a negyedszázados szolgálatnak a mélységeit és magasságait. Mert volt ebben békés korszak is, de voltak cudar idők is. A nép gyermekéből nevelt rendőrnek attól maradt mindig helyén a szíve, hogy tudta, honnan jött, hová tart. őri István ma is így van ezzel. Nyugdíjas rendőrként tucatnyi tisztséget vállal. Tagja a községi tanácsnak. A területi pártszervezetben titkárnak választották. Az önkéntes tűzoltóknak is titkára, tagja az ifjúságvédelmi albizottságnak is. Mindezt teljes szívvel, odaadással teszi, s nemcsak azért, mert ráér. Még rendőr korában megismerte a nagyközség aprajanagyját. Az utcán messziről köszöntik. A korábban szerzett tekintély alapján hívják ma is, ha valahol segíteni kell. Erre csak egy példát hadd mondjunk. Egy időben nem talált a posta megfelelő kézbesítőt a lapok kihordásához. A párt lapja nem jutott volna el az olvasókhoz, ha Őri István nem vállalja azt is önkéntes szorgalommal. Hobbyja: a nyulászat. Honvéd téri lakásukhoz jó nagy udvar tartozik, annak a végében állnak a nyúlikatracok. Szabad idejének egy részét itt tölti a piros szemű, hófehér szőrű nyuszikák között. Három gyermek apja, egytől-egyig felnőttek, velük már semmi gondja. Az egyenruha a szekrényben pihen. Rajta a rendjelek, szép kitüntetések, köztük a haza szolgálatáért kapott érdemérem. Ünnepnapokon magára ölti ezt a ruhát, úgy vesz részt a rendezvényeken. Pósfai H. János 1975. október 1. Szerda •••••••••••• • A barátság küldöttei (Folytatás az 1. oldalról) fogadta verses köszöntővel, szál szegfűvel, cuppanós puszival a szívesen látott vendégeket, akik nagy-nagy érdeklődéssel hallgatták ugyan az óvónénik ismertető szavait a korszerű, szép gyermekparadicsomról, de csakhamar elvegyültek — ha csak rövid időre is — a kis növendékek közé, távozás előtt pedig ezt írták az emlékkönyvbe: „A Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttségét most, hogy megismerkedhetett ezzel a óvodával, lelkesedés tölti el a látottak alapján. Mindenkinek, aki itt dolgozik, s minden kisgyermeknek, aki itt nő fel, jó egészséget, jó kedvet kivárnunk. Ők a szocialista jövő letéteményesei, s kívánjuk, hogy váljanak is majd a szocialista Magyarország építőivé.. A delegáció útja innen a Hangversenyterembe vitt, ahol az előbbihez hasonlóan kellemes élményeket szereztek a küldöttség tagjai, s nagy elismeréssel szóltak a modern, minden igényt kielégítő, kulturális létesítményről. A gépkocsik ezt követően az oladi dombra vitték a vendégeket, a Felszabadulási emlékműhöz, ahonnan közismerten szép kilátás nyílik az egész megyeszékhelyre. Ebéd után Kőszegre utaztak szovjet barátaink Csonka Györgynek, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében. Itt a városi pártbizottság titkára, Nagy Imre fogadta a delegációt, majd rövid városnézés következett s látogatás a Lakástextil Vállalat Bútorszövetgyárában. Nem véletlenül, hiszen a gyár egész kollektívája egyetlen nagy, MSZBT tagcsoportot alkot. Jól meghatározott munkaprogram birtokában terjesztik a barátság eszméjét (szovjet turistacsoportokat fogadnak, legutóbb Penza városét) munkásművész találkozóra hívják a városban vendégszereplő szovjet művészegyüttesek tagjait (a Mari ASZSZK együttese például nagy sikert aratott a közelmúltban Kőszegen) s munkájuk nyomán egyre inkább nő az érdeklődés a Szovjetunióba irányuló, szervezett turistautak iránt is. Ribakov elvtárs kézírásával külön emléksorok kerültek a „József Attila” szocialista brigád naplójába. A 29 tagú, kis közösség 1968 óta végzi a hibás áruk javítását, közmegelégedésre. Az üzemlátogatást követő, baráti beszélgetésen nem véletlenül hangsúlyozta Ribakov elvtárs, a delegáció vezetője: — Baráti társaságaink hasonló módszerekkel dolgoznak egyazon célért, a két nép közötti barátság további elmélyítéséért. Ami a termelő munkát illeti: pártmunkástól az űrhajósig mindenki használja, alkalmazza nálunk az Önök gyárának a termékeit, amelyek egyúttal színessé, vidámmá is teszik életünket, örülünk, hogy ezeket a tárgyakat a szovjet—magyar barátság hívei készítik számunkra. További sok sikert kívánok valamennyiüknek a közös munkában és egyéni életükben egyaránt... A találkozót követően szovjet vendégeink Budapesten át hazájukba utaztak. — Kulcsár — Barátságunk lelkes hívei gyártják... N. F. Ribakov a LATEX kőszegi Bútorszövetgyárának egyik gépénél, mely szovjet megrendelésre is dolgozik. (fotó: Horváth Pál) Megkezdődött a KGST-országok vegyipari munkavédelmi konferenciája Kedden Balatonfüreden megkezdődött a KGST vegyipari állandó bizottsága biztonságtechnikai tudományos tanácsának vegyipari munkavédelmi konferenciája. A három évenként megrendezésre kerülő tanácskozásra ezúttal 90 szakértő érkezett hazánkba. Az európai szocialista országokból Magyarországot csaknem 160 szakember képviseli. A konferenciát Szili, Géza nehézipari miniszterhelyettes nyitotta meg. Bevezető előadásában méltatta a vegyipari munkavédelemben kialakult KGST együttműködés jelentőségét, a tagországok mint mondotta, együttműködnek a vegyipar tűzés robbanásveszélyes üzemeinek tervezésében, üzemeltetésében és az ezzel kapcsolatos rendszabályok tanulmányozásában, elemzésében. Javaslatot készítenek a különböző védőeszközök előállítására és szakosítják ezeknek gyártását. A négynapos tanácskozáson három szekcióülés keretében vitatják meg a vegyipar termelési, munkavédelmi, egészségügyi és tűzvédelmi vonatkozásait, összesen 98 előadás hangzik el. Hazai és külföldi szakemberek ismertetik tapasztalataikat, kutatási eredményeiket. Több a napközis a sárvári járásban Az 1975—76-os tanévben 10 általános iskolai napközis csoporttal növekedett a sárvári járásban a napközis csoportok száma. Az új lehetőséggel 400 általános iskolai tanuló élhetett, illetve ennyien jelentkezhettek a napközi otthonokba .A fejlesztés a következő községeket érintette: Bérbaltavár, Csehimindszent, Ikervár, Meggyeskovácsi, Hosszúpereszteg, Répcelak, Simaság és Szeleste. A járásban tavaly összesen 635 napközis tanuló volt, az idén pedig már 1035 tanuló részesül napközis ellátásban.. Jelenleg a sárvári járásban az összes tanulók negyed része kap étkezést, felügyeletet és tanulásához segítséget a napközi otthonokban. A járás vezetői úgy tervezik, hogy jövőre ismét fejlesztik ezt a hálózatot. Dr. Fülöp József Bontás és környéke A Rohonci út jobb oldalán, az Engels utca és a Bartók Béla körút között bontják a régi kertes házakat. Ma már jobbára falcsonkok, gödrök és törmelékhalmok jelzik az épületek helyét. A környék lassan megnyugszik, megszűntek a hajnali faldöntésekkel járó dörejek, emberek hórukkjai, a porfelhők, a vasárnap kora reggeli kopácsolások, vontatózajok. Elsősorban, nem a fentiek zavarták a környező házak lakóit, mindenki tudta, a bontás nem megy ezek nélkül. Inkább a féltés szűnik meg, a rettegés amiatt, hogy szemük láttára kire dől rá a fal, kit üt agyon egy lezuhanó gerenda. Nem szakemberek végezték a bontást. Inkább alkalmi társulások, amelyek az építőanyagért dolgoztak, vagy megbízóiknak napszánért bontottak. Esetenként igazán csodával határos módon kerülte el őket egy-egy, a vártnál korábban lezúduló gerenda, vagy éppen a szerencsének köszönhették, hogy az omló falakról leesve, a téglák mellé, s nem azok alá kerültek. Jól tudjuk, minden házra kiadták a bontási engedélyt az illetékesek. Tehát minden szabályosan ment. Mégis meg kellene találni a lehetőséget arra, hogy az ilyen épületbontásoknál felelős szakemberek is ott legyenek. Nehogy csak az esetleges baleset bekövetkezte után — mennyi ilyenről hallunk, olvasunk — lefolytatott rendőri vizsgálat derítse ki a felelősöket. Az említett helyen szerencsére nagyobb baj nélkül lebontották a házakat. Városainkban, községeinkben azonban nap mint nap bontanak szakszerűtlenül épületeket. Jobban oda kellene figyelni rájuk, mert okosan, szakszerűen és balesetveszély nélkül bontani — és nem rombolni! — sem könnyű. Környékünkön már minden elcsendesedett. Csupán a volt házak gödrei nyitogatják hívogatóan cserepekkel, vascsövekkel, lécdarabokkal, rozsdás szegekkel és ácskapcsokkal teli szájukat a környék gyerekei felé. Reméljük, nem sokáig! ■—SOÓS:“*■ „Ép testben, ép lélek!” Ne fáradjon, majd én! — mondja Botond vitéz a fenti képmontázson. Persze csak képzelet szülte ötlet, ámbár biztosra vehető, hogy ilyesmi, vagy ehhez hasonló óhaj-sóhaj megfordult már sokak fejében, miközben végső erejüket latba vetve igyekeztek a nehézveréió ajtót résnyire kinyitni, s azon át valamiképpen bejutni Kőszeg (s talán az ország) leghangulatosabb könyvesboltjába, mely idestova egy esztendeje lelt otthonra a város egyik legszebb műemléki épületében. Valóban páratlan miliő fogadja bent mindazokat, akik elég erősnek bizonyulnak ahhoz, hogy átléphetik küszöbét. S ez szó szerint értendő, kedves olvasó! Mert aki itt szellemiekben gazdagodni kíván, annak előbb bizonyítania kell: erőnlét dolgában is legény a talpán. Különben nincs bejutás. Úgy bizony ám! Jelmondattal kezdtük, fejezzük hát be hasonlóként, mégpedig egy költői idézettel. ..Hass, alkoss, gyarapítsa... Hadd tegyük hozzá: ne csak szépet, használhatót is! Lakatos Magyar kubai gazdasági és műszaki együttműködés A tárgyalások jegyzőkönyvének aláírásával véget ért Budapesten a magyar-kubai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság ötödik ülésszaka. A Parlament delegációs termében kedden délután írta alá a záróokmányt dr. Szekér Gyula és B. Castilla miniszterelnökhelyettes, a bizottság két társelnöke. A küldöttségek szeptember 24. és 30. között folytattak tárgyalásokat Budapesten a két ország közötti gazdasági kapcsolatok helyzetéről és továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Áttekintették a legutóbbi ülésszak óta végzett együttműködési munkát, különös tekintettel az 1973 novemberében nyújtott magyar hitel felhasználására. Megállapították, hogy időarányosan, megfelelő ütemben került sor ennek felhasználására, de kutatni kell azokat az újabb lehetőségeket, amelyek megfelelő feltételeket teremtenek a teljes hitelkeret kiaknázására. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közötti árucsere-forgalom dinamikusan fejlődik, az idén az 1974. évihez viszonyítva várhatóan 78 százalékkal növekedik, amihez az is hozzájárult, hogy szélesedett a Kubába irányuló magyar exporttermékek választéka. A magyar és a kubai küldöttség meghallgatta a két ország 1976—1980. évi népgazdasági tervének egyeztetési, koordinációs munkálatairól előterjesztett tájékoztatót. Mindkét félkifejezésre juttatta, hogy tovább munkálkodik a következő tervidőszakra vonatkozó együttműködési elképzelések megvalósításán. 3 VOSHOPe