Vas Népe, 1975. december (20. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

Cselekvési program Politikánk töretlen foly­tatásának gazdasági feltéte­leit formálta ki, két tervidő­szak legfontosabb jellemzőit, s az 1976. évi terv- és állami költségvetés fő irányait ha­tározta meg a párt Központi Bizottsága november 26—27-i ülése. Mérleget készített és cse­lekvési programot adott a Központi Bizottság. A ne­gyedik ötéves terv teljesíté­sét értékelve leszögezte: „az elmúlt öt évben a gazdasági építés a párt politikai cél­jaival összhangban sike­resen előrehaladt, népünk erőfeszítései a szocializmus anyagi-műszaki bázisának kiszélesítésére eredménye­sek voltak. Fejlődött és erő­södött a szocialista tervgaz­dálkodás, az előirányzatok többsége a korábbinál na­gyobb tervszerűséggel való­sul meg. Az 1971—1975. években a népgazdaság fej­lődésének iránya megfelelt az ötéves terv célkitűzései­nek, a gazdasági növekedés mértéke pedig meghaladta a tervezettet.” Az eredmények tekintélyesek, ám nem fe­ledkezhetünk el arról sem, hogy a legutóbbi két eszten­dőben a tőkés világpiacon bekövetkezett változások ha­zánknak számottevő veszte­ségeket okoztak, s ezért a népgazdaság egyensúlyi hely­zete a tervezettnél kedvezőt­lenebb. A jövőért érzett felelős­ségtől vezettetve, az eddigi gazdaságpolitikát folytatva, a Központi Bizottság úgy határozott, hogy a népgaz­daság ötödik ötéves tervének fő előirányzatai igazodjanak a gazdasági élet bel- és kül­földi realitásaihoz, azaz vi­szonylag szerény, de biztos haladást tegyenek lehetővé. Szembe kell néznünk ugyan­is azzal a ténnyel, hogy a külgazdasági feltételek szá­munkra kedvezőtlen irány­zatai tartósnak bizonyulnak, s a nyersanyagok megvásár­lása nehezebbé válik a szo­cialista országokból is. Ezért a negyedik ötéves tervben — s különösen a két legutóbbi esztendőben — felhalmozó­dott tapasztalatokat és ta­nulságokat következetesen érvényesíteni kell a jöven­dő tervidőszakban. Nemcsak arról van szó, hogy a növe­kedési ütem meghatározásá­ban ez döntő tényező, ha­nem arról is, hogy éppen ezért feladataink kettősek. Egyrészt mérsékelni szüksé­ges — majd fokozatosan fel­számolni — az egyensúly­­hiányt, másrészt kialakítani azokat a fejlesztési irányokat és szerkezeti változásokat, melyek lehetővé teszik a munka társadalmi hatékony­ságának a mainál gyorsabb javítását. Ennek alapfeltétele, hogy — amint az kitűnik a Köz­ponti Bizottság meghatároz­ta fő előirányzatokból — cél­ratörőbb, koncentráltabb, s ezzel differenciáltabb legyen a következő években a fej­lesztési tevékenység. Ami nemcsak az új beruházások népgazdasági szükségletek szerinti szigorú rangsorolá­sát követeli meg, hanem azt szintén, hogy a meglevő ál­lóeszközöket hatékonyabban működtessék. Indokoltan húz­za alá a Központi Bizott­ság üléséről kiadott közle­mény, hogy minden területen a mainál nagyobb figyelmet kell szentelni a tartalékok feltárásának, a szervezés­nek, a vezetés tökéletesítésé­nek, mert a nehezebb gazda­sági feltételek közepette csakis ezen a módon tudjuk megteremteni a folyamatos és nagyobb zavaroktól men­tes építőmunka bővülő alap­jait, az új követelményeket tükröző kereteit. Korábban utaltunk arra, hogy az ötödik ötéves terv fő előirányzatai a stabilitást, a minden tekintetben biztosí­tott előrelépést tartják szem előtt. Erre utal a többi kö­zött, hogy a nemzeti jövede­lem tervezett 30—32 százalé­kos növekedése mellett a fo­gyasztás és a felhalmozás együttesen ennél kisebb mér­tékben, 23—25 százalékkal emelkedhet. Rendkívül fon­tos teendő, hogy a termelés 16—18 százalékos növekedése mindenütt és mindenkire nagy, nehéz, felelősségteljes feladatokat ró, s annak fel- és elismerését, hogy nem le­het valamennyi népgazdasági területen azonos ütemben előrehaladni, mert ehhez sem pénzbeli, dologi, sem más erőforrásaink nem ele­gendőek. Az ötödik ötéves terv, va­lamint az 1976. évi népgaz­dasági terv és állami költ­ségvetés fő irányzatai, me­lyeket elfogadott a Központi Bizottság, azt mutatják: terv­szerű, arányos fejlődésre tö­rekszünk a következő eszten­dőkben, még azon az áron is, hogy a legfőbb területeken a haladás léptéke nem ha­ladja meg a negyedik ötéves tervben elértet. Lehet, akad­nak, akik efölött értetlenked­nek. Mert nemcsak arról fe­ledkeznek meg, hogy a világ sok fejlett országa súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, s korábban ismeretlen mértékű inflációval kénysze­rült szembenézni, hanem ar­ról is, hogy egyenletes üte­mű és időarányos gazdasági fejlődés nem képzelhető el irreális célok kitűzésével. Az­az reális célokat határozhat csak meg az ötéves és a jö­vő évi népgazdasági terv — akár a nemzeti jövedelem termelésében, akár az évi reáljövedelmek, reálbérek alakulásában, a lakásépítés 420—440 ezres darabszámá­ban, az évenkénti nyugdíj­kiegészítések felemelésében, a bölcsődei, óvodai dolgozók bérnövelésében —, s bár ezek a célok hatékonyabb munká­val túlhaladhatók, a hang­súly mégis elérésükre jut. Nagy hiba lenne ugyanis mellőzni azt az alapfelté­telt —, melyet a Központi Bizottság ülése kiemelt —, hogy a népgazdaság növeke­désének üteme, s vele az életszínvonal emelése a jö­vőben elsősorban és megha­tározó mértékben a munka társadalmi hatékonyságától, a termelékenység javulásától, a gazdaságos termékszerkezet kialakításának meggyorsítá­sától, a termékek világpiaci versenyképességétől függ. Erőfeszítéseink ebben az irányban nagy támaszt talál­nak a KGST országok együttműködésében, a bővülő kölcsönös kapcsolatokban. Mégis, céljaink elérése, a fo­lyamatos haladás biztosítása é­s nem pusztán gazdasági, hanem vele szoros össze­függésben társadalmi érte­lemben is — döntő módon saját igyekezetünk, célratö­rő cselekvésünk következ­ménye lehet csak. A Közpon­ti Bizottság ülése jogal muta­tott rá azokra a hatalmas forrásokra, amelyeket a dol­gozó tömegek alkotó aktivi­tása, a fejlett szocialista tár­sadalom építése céljaival, gondjaival való azonosulása hoz létre, s amelyeket értő módon kell az ötödik ötéves terv, s elsőként a jövő évi népgazdasági program meg­valósítása érdekében, vala­mennyiünk javára felhasz­nálni. S ezért bátran leírhat­juk: a haladás záloga mind­annyiunk közös erőfeszítése, a szorgos, a­ gondoktól vissza nem riadó hétköznapi mun­ka. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEKI AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. évfolyam, 282. szám Ara: 80 fillér 19­75. december 2. Kedd. Az SZKP JLB plénuma meghatározta a XXV. kongresszus napirendjét Moszkvában hétfőn ple­náris ülést tartott a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága. A résztvevők meghallgatták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának be­számolóját az SZKP soron következő, XXV. kongressz­­szusával kapcsolatos kér­désekről. A plénum ezen­kívül meghallgatta Nyikolaj Bajbakovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhe­lyettesének, az Állami Terv­bizottság elnökének a Szov­jetunió 1976. évi népgazda­ságfejlesztési tervéről, vala­mint Vaszilij Gorbuzov pénzügyminiszternek a Szov­jetunió 1976. évi állami költ­ségvetéséről szóló beszámo­lóját. A plénum jóváhagyta a Szovjetunió 1976. évi nép­(Folytatás a 2. oldalon) A magánházak is felzárkóznak... Szép, egyöntetű városkép lesz Kőszegen Lapunk egyik szeptembe­ri számában adtunk hírt az elmúlt néhány év kőszegi lakásfelújításairól. Főként a belváros, a főtér — több­ségében műemléki épületei, — valamint ezek közvetlen környékének számító utcaré­szek, kaptak szép, új külsőt. Az állami kezelésben levő középületekről, lakóházak­ról írtunk akkor, hiszen a városközpontban ezek van­nak többségiben, s főként ezeknél tapasztalható ked­vező változás. Követik-e a jó példát a város — és természetesen saját maguk érdekében is — az egyéni tulajdonosok? Az elmúlt év októberében a városi tanács és a nép­front vezetősége 32 helybeli családot kért fel írásban ar­ra, járuljon hozzá a felsza­badulás 30. évfordulójára in­dított városszépítő akcióhoz, elsősorban lakóházának hom­lokzati felújításával. A vá­ros vezetőinek elsődleges célja az volt, hogy egy ál­talános folyamatot indítson el, illetve gyorsítson meg. Most, egy esztendő elmúltá­val jórészt már lemérhetők ennek kedvező eredményei. A felhívásnak a vártnál is nagyobb mozgósító hatása volt. Ak­i manapság végigsé­tál a Várkörön, a Munkácsy, vagy a Gyöngyös utcán, de akár a leghosszabb Rákóczi út nagy részén, alig-alig lát elhanyagolt, ütött-kopott házat. Senki nem akar lemarad­ni. S ahogy ez egyre inkább észlelhető, annál kényszerí­tőbb erővel hat azok felé, akik még adósak e téren. A lakó- és utcabizottságok is sokat tesznek az ügy ér­dekében. Képviselői sorra járják, tájékoztatják a tu­lajdonosokat, többek között arról, milyen anyagi segítsé­get hitellehetőséget vehet­nek igénybe a felújításoknál. Sok esetben indokolt a fel­­világosító szó... .Az úgynevezett periférikus részeken van még bőven tennivaló. Ott, ahol szinte kizárólag magánházak al­kotják az utcarészeket. A két „kapu” közvetlen köze­lében például, ahol északról és délről fogadja látogatóit a város. A külföldi turistá­kat és a belföldi vendégeket Nem mindegy, hogy milyen látvánnyal... A látványnál maradva ide kívánkozik egy megjegyzés: több gondot kell fordítani a kivitelezésre. A nagy költ­séggel, de túlságosan egyéni ízléssel helyreállított épü­letek egy-két esetben, való­sággal „kirínak” az utcakép­ből. Az illetékeseknek nem­csak joga, kötelessége is ez­­,de időben odafigyelni. (Lakatos) Dolgozik, tanul, politizál — Amilyen a porta... — Lottó nyeremény-sorsolás Döntött­­ a Biztonsági Tanács Ford Pekingbe érkezett Angolai hadi helyzet Kádár János fogadta Werner Lambertet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn fogadta a ha­zánkban tartózkodó Werner Lambertet, a Német Szoci­alista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát, va­lamint a kíséretében levő Kurt Tiedkét és Rudolf Sint­gert, a KB tagjait. Lakások, Domus Áruház, olajkazán Mi készül el még az idén Szombathelyen? Az év utolsó hónapjában sem csökken az építkezések üteme Szombathelyen, s még december 31. előtt újabb la­kásokat adnak át. Beköltöz­hető lesz például a Derko­­vits lakótelepen a kétszer 88 lakásos házgyári épülettömb, csak így a dr. Szabolcs Zoltán utcában felépült kétszer 55 lakásos is. Bár a Joskar-Ola lakótelepen is előrehaladtak az építkezéssel, úgy tűnik, hogy az év végéig átadásra tervezett lakásokba csak a következő év elején lehet be­költözni. ■* Több jel azt mutatja, hogy a nyugdíjasok háza is „meg­­­­telik” a közeli hetekben, de az év végéig mindenképpen. .Ott 83 olyan idős házaspár, illetve nyugdíjas kap helyet, akik az eddigi nagy alapte­rületű lakásokat ajánlottál­ fel cserére. A múlt hét végén megkez­­dődött a Derkovits lakótele­pen felépült Domus Áruház műszaki átadása is. Nyitásán ra a műszaki átadás befeje­zése, és az esetleges hibák kijavítása után kerül sor. Még egy hír: a múlt héten megérkezett Szombathelyre az a nagy tel­jesítményű odaj­­kazán, ami a legközelebbi fűtési szezonban a Savaria- Nagyszálló jelenlegi széntü­zelésű kazánját helyettesíti. Beszerelésével csökken majd a kormozás, a levegőszennye­zés a belvárosban, s meg is szűnik, ha a MÁV Igazga­tóságon is áttérnek majd a korszerűbb fűtési módra. —U— „Becsülettel élek és halok” Fiatal katonák eskütétele Szombathelyen és Körmenden A vasárnap a katonák vasárnapja volt. Néphadseregünk, fiatal katonáinak, honvé­deinek első nyilvános bemutatkozása volt ez a nap, amely egyúttal életre szóló él­­mény, emlék is a katonának: az eskü nap­ja. De ha az elmúlt hét közepéig tekin­tünk vissza, ott is találunk ünnepi eseményt: szerdán, 16-án Felsőcsatár, Bucsu, Ólmod, Kőszeg, Horvátlövő őrsei és a kerületpa­­rancsnokság székhelyén levő alegységek kö­zül is többen elnyerték az „Egység élenjá­rója” címet, a műszaki alegység pedig a „Határőrség kiváló százada” lett. A két esemény között nem nehéz megtalálni az összefüggést: az idősebbek, az eskü szele­mében élő, dolgozó elődök példát mutattak a nyomukba lépőknek, hogyan kell valóra váltani a frissen elhangzó katonaeskü sza­vait. Az alábbiakban részletesen beszámolunk a szombathelyi határőrkerület fiatal kato­náinak eskütételéről. (Folytatás a 3. oldalon) Honvédek és­ határőrök es­küsznek Szombathelyen.

Next